Isaszeg 1 csillagozás

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

helytörténet magyar nyelvű magyar szerző Magyarország Pest megye

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Száz Magyar Falu Könyvesháza Száz Magyar Falu Könyvesháza

Száz Magyar Falu Könyvesháza, Budapest, 2001

194 oldal · ISBN: 9639287377

Borítók 1 Új kiadás Új borító Új fülszöveg Új címke

A sorozat köteteit az adott helység iránt lokálpatrióta érzelmekkel viseltető szerzők írták, kutatók, helyi múzeumok munkatársai, helytörténészek, levéltárosok. Olvasásukhoz is kell némi hasonló affinitás. Vagyis: egy nekünk kevéssé érdekes település monográfiája aligha fog szórakoztatni, mivel a sok aprólékos adat nem nyújt számunkra fogódzót. Irodalmi stílusbravúrokra ne számítsunk!

Jómagam is a fenti szempontok alapján választottam két kötetet: Isaszeget, ami szülővárosom (Gödöllő) szomszédja, s ahol fiatal koromban én is gyakran csavarogtam, és Zalavárt, amely apám szülőfaluja. Lássuk hát Isaszeget…

A falu a Gödöllői-dombság* közepe táján, a Rákos patak völgye közelében helyezkedik el, szép erdős vidéken (ahol sajnos az egyre aszályosabb nyarak miatt lassan dögledeznek a tölgyerdők…), és már az Árpád-korban is lakott település volt. A kötet – mintegy mozaikkocka gyanánt – említi meg azt a középkori történelemkönyvekből is jól ismert tényt, hogy ebben az időben sok apró falu helyezkedett el ott, ahol ma kevés nagyobb, s Isaszeg határán is három település osztozott: Szentgyörgy, Nyír, és a túlélő Isaszeg. A levéltári adatok a középkorból a birtokadományozások, illetve a nemesi birtokperek kapcsán említik őket. Az ismertebb nemesi famíliák közül Zsigmond király idejében a Rozgonyiak kapták, majd tőlük a Báthori család örökölte, végül a XVII. században az Eszterházyak birtokába került.

A török hódoltság kezdetén Isaszeg még nem szenvedett jóvátehetetlen károkat. Adózott persze kétfelé (a budai törököknek és magyar földesurainak is), de a lakosság viszonylagos békében élt. Ennek vetett véget a tizenötéves háború, ami a vidéket gyakorlatilag kipusztította: mindhárom falu elnéptelenedett. Buda visszafoglalása után zömmel szlovák betelepülők révén éledt újjá Isaszeg; másik két társa pedig már nem. A Gödöllőn kastélyt is építő (I.) Grassalkovich Antal szerezte meg a falu birtokát, s a településnek jó gazdája volt: nem szipolyozta a lakosságot, sőt, ínséges időkben támogatta őket. Fia és unokája már csúsztak lefelé: szórták a pénzt, s alaposan megszívatták jobbágyaikat. Gyűltek a panaszok…

Bekövetkezett 1848, amikor ez a zömmel szlovák falu** lelkesen támogatta a magyar függetlenségi harcot, ugyanakkor elszenvedte a dicsőséges tavaszi hadjárat egyik legnagyobb összecsapását, amelyben a község csatamezővé változott, élelmét, állatait elrekvirálták, házai leégtek. Nem csoda, hogy a 48-as emlékművet csak 50 évvel a sokk után avatták fel…

Az 1867-es kiegyezéskor a környék birtoka az uralkodóra szállt, a környék (Gödöllő, Valkó, Isaszeg) Ferenc József kedvenc vadászó- és Erzsébet királyné kedvenc pihenőhelye lett*** A királyi uradalom, a fejlődő főváros közelsége, meg a frissen felépült vasútvonal mind ösztönzőleg hatottak a településre: egyre gyarapodott a lakosság, több lett az iparosember, a vasutas. A beköltözők révén az ’őslakos’ szlovák népesség fokozatosan kisebbségbe került, nyelve lassan elhalt.

A huszadik századi eseményeket kissé ’darabosan’ tárgyalja a könyv, keverednek a szociológiai, gazdaságtörténet bekezdések a politikai eseményekkel. Egyre több szereplő kerül név szerint is említésre – akiket a kötet szerzője maga is ismert, vagy közvetlen kortársaktól hallhatott róluk.

Végül a kötet külön fejezetben foglalkozik a vallási élettel, az egyházak szerepével, majd az oktatással, iskolákkal, nevesebb pedagógusokkal, illetve az egészségüggyel és a faluban dolgozó jelesebb orvosokkal. Itt kicsit Gárdonyi falusi értelmiségi háromszöge: pap-tanító-körorvos jutott eszembe. Kitér a kötet a falu társasköreire, egyesületeire is.

Egészében véve nem nyűgözött le a könyv, de megtudtam belőle pár érdekességet a ’szomszéd falu’-ról, és mivel arrafelé születtem, nekem sok olyan apróság is kedves, ami másoknak nem. Csak megismételni tudom, amit az elején írtam: az ilyen művek olvasásához némi lokálpatriotizmus is szükséges…

* Cegléd-Berceli-dombságnak is hívják, de hadd legyek egy kicsit önző…
** Mint ahogyan támogatta a zömmel szlovák Petőfi is…
*** És persze Kádár kedvenc kormányvadászterülete. Kíváncsi lennék, ma kik vadásznak ott…

Új hozzászólás

3 hozzászólás

Népszerű idézetek

kaporszakall

2016. március 31., 19:04

Dr. Sáska László (Nagyenyed, 1890 – Arusha, 1978). Kalandos életű tudós, orvos volt, aki nem csak Isaszegnek, de az egész magyar, sőt a nemzetközi tudományos életnek is a kiemelkedő alakja. Sokgyermekes szegény asztalosmester családjában született. Már a Bethlen Kollégiumban megmutatkozott tudományos érdeklődése. Tanárai közül Szilády Zoltán az, aki egész életre szóló buzdítással serkentette a továbbtanulásra, a tudományok művelésére. Saját keresetéből végezte orvosi tanulmányait a kolozsvári egyetemen, melynek bevégzését a négyéves frontszolgálata odázta el. S bár a háború után kitűnő eredménnyel doktorált, politikai és hazafiúi meggyőződése miatt el kellett hagynia szeretett Erdélyét. Isaszegnek 1922–1933 között ő volt a községi és egyben MÁV-orvosa, ezen túlmenően a település életében is vezető szerepet játszott. A képviselő-testületnek több cikluson át tagja, a különböző egyesületeknek szervezője és vezetője volt.

Egy szerveződő Afrika-expedíciónak tagjaként először 1931-ben merült fel annak lehetősége, hogy az akkor még kevéssé ismert földrészen megvalósíthassa tudományos elképzeléseit. Aztán 1932 nyarán már hivatalos levélben jelentkezett a berlini etiópiai konzulátuson: „Jelenleg alkalmazásban állok mint községi orvos és pályaorvos, mely két állás megélhetésemet biztosítja, de tudásszomjamat nem elégíti ki. Trópusi bakteriológiával szeretnék foglalkozni.” Egy év múlva fiatal, második feleségével Szomáliába utazott, hamarosan I. Haile Szelasszié császár családi orvosa lett. Sokat utazott, vadászott és rengeteget gyógyított: ő volt Abesszínia Albert Schweitzere.

Az olasz megszállás nyomorúsága elől 1937-ben sikerült Tanganyikába áttelepülnie, ahol a Meru vulkán tövében elterülő Arusha városában talált végső menedéket. Itt teljesedett ki orvosi és kutatói tevékenysége. A maláriától a rákig című munkája egyszeriben az egész tudományos világ előtt ismertté tette nevét. Kapcsolatba került korának híres tudósaival, Hemingwaynek jó barátja lett.

A második világháború után az Afrikába látogató magyar vadászokat, tudósokat kutató- és gyűjtőmunkájukban ismeretségével és hallatlanul nagy tekintélyével segítette. Bár Magyarországon is elismerték a kiváló orvos tudományos tevékenységét, politikai nézetei miatt értékelő tanulmányok csak a rendszerváltás után jelentek meg róla. Gazdag és színes életpályáját második hazájában, Afrikában fejezte be.

Függelék I. Isaszeg jelesei (163 - 164. oldal)