Fénytörésben 77% 35 csillagozás

Az előző balatoni Poketet nem olvastam még, valamiért ez szólított meg hamarabb. Sajnos alapvetően nem azt kaptam, amire számítottam, így nekem ez most csalódás volt. A versek nem tetszettek igazán, és jó néhány írás sem úgy közelített a Balaton témájához, ahogy azt én előzetesen gondoltam a szerkesztői előszót olvasva. Grecsó Krisztián és Harag Anita novellái viszont kárpótoltak kicsit, így mégse tettem le rossz szájízzel ezt a kötetet.
Balaton rajongóknak mindenesetre kötelező olvasmány!

Az egy évvel korábban megjelent Kisded tenger című válogatás azért tetszett jobban, mert a kortársak mellett klasszikusok is helyet kaptak benne, így szélesebb lett a paletta, ráadásul a versek is helyénvalóbbak, kézzelfoghatóbbak voltak abban. Ebben most, a felvonultatott költemények közül nekem egyik sem tetszett igazán (volt olyan, amit egyenesen nem is értettem, miért van itt), a novellákból is legfeljebb Cserna-Szabó András és Ugron Zsolna írásait tudnám kiemelni, mint előremutató, emlékezetes szövegeket. (Grecsóét meg már a Lányos apából ismertem, abban van az INXS-említés is, azért maradt meg.)

Annak örülök, hogy Párommal együtt olvashattam el, de sajnos nem hozta számomra azt az érzést, amit egy ilyen különleges Poket általában szokott – egynek elmegy, a kialakítása most valahogy szimpatikusabb volt, mint a beltartalom.

Örültem, hogy idén is kijött egy tematikus balatoni Poket – a tavalyit nagyon szerettem link.
Ezt a friss könyvecskét is magammal vittem a keszthelyi nyaralásra és a strandon fekve olvastam el. Kicsit rövidebb – kicsit kevésbé fogott meg ez a válogatás, bár ismét nagyon színes a merítés. Versek, fotók, novellák olvashatók a kötetben kortárs magyar íróink tollából. A legjobban – nem meglepetés – Grecsó Krisztián műve fogott meg, de Halász Rita egész Balaton történetét átfogó története is tetszett.
Ajánlom ezt a kötetet, ha szeretnétek a Balatonról olvasni sokféle nézőpontból!

Harmadik Völgypoket, amit a völgyben olvastam ki.
Érdekes volt, ahogy a kötetre néztem nagyjából fél év távolságból, hirtelen semmi se jutott az eszembe, a tartalomjegyzéket megnézve viszont rengeteg minden ugrott be, és nem csak a kötetből, de úgy is, hogy hol, és éppen mit olvastam. Nagyon változatos a kötet mind formailag, mind pedig tartalmilag, hangulatilag, de az összekötő elem maga a Balaton, a mi magyar tengerünk.
Jó és kellemes válogatás, érdemes elolvasni, általában nyáron, mert akkor igazán átérzős ez az egész életérzés, amit kínál a kötet.

Sok megkezdett olvasmányom volt, de mikor otthon ránéztem a Balatonkék POKET-ecskémre, megkívántam. Első látásra szerelem volt, ezért merem becézgetni.
A lelkem felfrissült egy kis időre, míg olvastam. Kellett. Jót tett. Jókor jött.

2016 augusztusában láttam először a Balatont, akkor voltam 23. A legjobb barátommal és az akkori párjával mentünk. Siófokon az Aranypart volt úti célunk. Mikor megláttam, olyan voltam, mint egy kisgyerek, aki először lát tengert (én még sosem). Annak a bizonyos legjobb barátomnak az a bizonyos akkori párja meg is jegyezte, milyen gyermeki voltam, mindenre rácsodálkoztam. Őszinte csodálattal néztem az ott kristálytiszta vizet, noha az iszapos magyar tenger is ugyanolyan jólesik nyáron. Csodálatos napot töltöttünk ott, még akkor is, ha égetőbb voltam sokszor a napnál – aki ismer, tudja, mire érthetem. (A lényemre akár.)
Nem sokkal, napokkal utána költözött unokatesóm a férjével és épp totyogó kislányával hozzánk.

Anyuka 2017 nyarán nyert egy balatoni nyaralást az akkor még létező munkahelyén, mert jól dolgozó, nem hiányzós (táppénz, lógás, stb.) embere volt annak a gyárnak. Zamárdiban töltöttünk egy hetet, a már említett rokonsereglettel megspékelődve. Sem ő, sem én nem voltunk még egy hétig víz melletti punnyadós nyaraláson. Táborokban voltam csak, hegyen és völgyön át baktathattam, de örülhettem annak is, sokszor anyagi helyzetünk miatt támogatással tudtam csak egyáltalán ilyeneken részt venni. Szép lett volna ez a hét, de annak a bizonyos unokatesóm bizonyos férjének és kölykének a hisztijei kipurcantották az egészet, az akkori munkahelyemen pedig, mint azt megtudtam, akkor kezdett sokkal durvábban fúrni a közvetlen felettesem, persze, úgy a gerinces, ha meg se tudom védeni magam. Szerencsére az akkori főnököm toppon volt. Szóval szép hét lett volna, de mégse. Legalább jó színem lett.

Most is szívesen mennék Balatonozni egy hetet, de az előbb említett bizonyos unokatesómék 6 éve miatt inkább házfelújítgatásra gyűjtögetek, mintsem nyaralásra.

Szeretem a vízpartokat, szeretem a Balatonkéket, szeretem, ha a víz mellett a nap sugarai is nyaldossák csoffadt mivoltomat.

Nem is tudom, milyen volt most visszaemlékezni, sok minden jött fel bennem.
Sok minden volt ebben a kötetben is. Túlnyomó részt szerettem, túlnyomó részt tudtam azonosulni. Ugyan utálom a hekket, de az illat azonnal az orromba illant. Nem voltak nagy élményeim, de elképzeltem, hogy nekem is voltak.

Azt érzem, mindjárt sírok. Mégis szerettem ezt a kötetet.
Megfőlök a saját levemben, nincs körülöttem klíma, maximum a vonaton.
Jól lehűtött, most úgy érzem magam, mint egy jégkrém. Mindjárt elolvadok, de mégis időben tettek vissza a fagyasztóba.

Ez kicsit vegyes volt az előző Poket olvasások után.

Ugron Zsolna és Harag Anita írásai nagyon jók voltak, és igazán hozták a nosztalgikus, itt ott meg keserédes hangulatot. A Grecsó novella is nagyon tetszett. (végre olvastam tőle, eddig csak az Első évre fecske album dalszövegeit)

A versek olyan közepesek voltak, nem is akartak világot váltani, a hangulatot megteremtették.

De volt néhány novella, ami nem. Amik helyett biztosan mást kerestem volna a kötetbe (de felkérésre írták őket, így nyilván ezek lesznek benne), ezekben nem volt elég tartalom, vagy épp okosabbnak hitte magát, mint amilyen, vagy épp szvsz túl cinikus volt, legalábbis ehhez a kötethez, ezek általában a tó és (legtöbbünknek) az ahhoz kötődő emlékek hangulatát nem hozták.

A 3-4 tényleg jó novella miatt megérte, főleg az árát.

Nagyon jól sikerült válogatás, mely valóban visszadja gyerekkorunk, fiatalságunk Balaton-feelingjét. Talán a versek kicsit gyengébbek benne, szükségszerűen a különböző szerzőktől származó novellák sem egyenletes színvonalat képviselnek, azonban néhány húzódarab nagyszerűsége, a Balaton-életérzés kiváló megragadása, meg persze a saját nosztalgia + szentimentalizmus kombinációm meghozta a 4,5 csillagot e remek kis POKET kötet számára.

Örültem ennek a kis könyvnek, a Balatonon kezdtem el olvasni és főként a vonaton olvastam, amikor az ablakon kitekintve a kedvenc „nagy pocsolyám” mellett haladtam el. Nem ez volt a kedvenc Poketes összeállításom, nem szólított meg mindegyik történet, de azért értékes kötetnek tartom. Főleg azok a részek tetszettek, melyek igazán átadták a balatoni életérzést (mint ahogyan a 100 szóban Budapest kötetek a budapestit).
Kedvenceim (olvasási sorrendben):
Cserna-Szabó András: A meghekkelt Balaton, avagy a nagy halászléháború
Gerlóczy Márton: Balaton
Grecsó Krisztián: Minden könnyű volt
Halász Rita: Vasárnap reggel a strandon
Harag Anita: Befejezett jelen
László Noémi: Mit visz a kishajó?
Szálinger Balázs: Kék, kék, kék
Ugron Zsolna: Lutum magnum

A versek kevésbé tetszettek.