„Akivel Emmi megtörtént, utólag se talál magyarázatot – akár az ember, aki a fejére esett. Emmi lop, csal, bánt, komisz és hazudik és jó vele lenni. És mégis, Emmi itt van a nyakunkon a sok más baj mellett, amiről jobb nem beszélni – itt van mindig, mint ráadás, vagy talán minden baj eredő oka. És veszekszünk vele ebédnél, reggel és este, a hálószobában, utcán és tribünökön, mint az a két légy, amely ugyanabban a levesben fuldokolt; mert ahelyett, hogy magába szállt volna, a levesbe szállt. Szeretni annyit tesz, mint lehetetlent kívánni felebarátunktól. És nem szeretni annyi, mint lehetetlent kívánni önmagunktól.” Így kezdődik a magyar irodalom egyik legnagyobb tehetségű, és legnépszerűbb írójának filmként is milliók által rajongott műve Emmiről, a magyar Makrancos Katáról, és Málnássy Gáborról, a művelt, szolid, gazdag arisztokratáról, akik egy igazi „road movie” keretében szeretik és gyilkolják egymást, imádnivaló tehetséggel, humorral és kegyetlenséggel, egészen a váratlan… (tovább)
Sok hűhó Emmiért 86 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1935
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Ulpius Anno Ulpius-ház
Enciklopédia 17
Szereplők népszerűség szerint
Helyszínek népszerűség szerint
Kedvencelte 4
Most olvassa 4
Várólistára tette 18
Kívánságlistára tette 9
Kiemelt értékelések
Ezt a könyvet több, mint 20 éve olvastam először, és meglepően sok dologra emlékeztem belőle. (És persze jó pár dologra nem.) Ami nem csoda, hiszen túl sok érdekes dolog nem történt, nem az események voltak érdekesek, hanem az emberek. A véleményem sokat nem változott, Málnássy Gábor gondolatai még mindig ugyanolyan szórakoztatóak voltak, Emmi még mindig rettenetesen irritáló és idegesítő volt, Aszlányi humora még mindig verhetetlen, és én még mindig nem értem a férfiakat.
A humorát szerettem, Emmit fel tudtam volna pofozni. Talán olvasok még Aszlányitól, de ezt a könyvet előbb ki kell heverjem.
Emmi még soha nem volt egymáséi.
Mindazonáltal a következő könyvet, ami arról szól, hogy „érett férfi vagyok, és ez a hamvas, ifjú leány, aki feleannyi idős, mint én, alighanem arra született, hogy életem fénye és koronája legyen”, nos, a következő ilyet egyszerűen becsukom és nem olvasom el.
Mert a civilizáció lustává teszi az embereket. „Nézzék meg újra a tájat, a libákat, a hegyormot, ami tetszett! Nem! Benyúlnak a fiókba, és kihúzzák onnan a tájat, a hegyormot és a nap-lementét. Megnézik, és visszateszik a fiókba. Lusták elmenni a hangversenyre, felteszik a gramofonlemezt, kinyitják a rádiót. Én most szegény vagyok, lehet, hogy valamikor gazdag leszek. De minden évben fel fogok kerekedni, és megnézem újra a hegyeket, a hajnalt, a libákat és őzeket. És ha veszélyre szomjazom, sohasem fogom moziban keresni azt.”
Ebben volt minden, igazi road movie…. Először azt gondoltam „ Te jó ég mi ez a katyvasz”. Nem tudtam hova tenni a dolgokat, értettem hogy Málnassy egy kapuzáró pasi és hát Emmi egy fiatal lányka, de ezt így ennyire abszurdan nehéz volt feldolgozni. Aztán kezdtem érteni, hogy igen pont ezért mert ennyire abszurd fog nagyot ütni és ha az ember Emmi hülyeségein túl lát, na ott igenis nagy gondolatok vannak.
A párbeszédeket nagyon untam és idegesítő is volt. De amikor a gondolatokat olvasssuk na ott jön a lényeg.
A filmet nem láttam de ezek után megnézem, kiváncsi vagyok, hogy a számomra érdekes gondolatok hogy kaptak benne helyet.
„Mivel rosszabb a halál a születés előtti időknél?! Mivel rosszabb az élet utáni nemlét az élet előtti nemlétnél?! De én megmondom neked, én, a Szomorúság! Az élet előtt voltak esélyeid. De mit tettél, hogy kvalifikáld magad?! Hogy mire, kérded?! Dehát te hiszel a halál utáni életben!! Van ember, aki nem hinne?! Hogyne, hinni kényelmes. Azt kérdezem: van-e benned valami, ami fontos, ami másban nincs, ami ellenállhat az enyészetnek?!”
FIGYELEM! Különösen közízlést sértő fallokrata, homofób és antileberális értékelés következik! Aki elolvassa, magára vessen! (Ne engem!)
Aszlányi regénye(i) nem akar több lenni, mint ami: szórakoztató, nevettető irodalom. Azonban ennek az Emmi-nek vannak olyan pillanatai, amiken át-átsejlik valami más, valami több is. Nem erőltetetten, nem tolakodón, nem elütve az általános stílustól, csak szépen, finoman. Úgy. hogy az ember közben nagyokat röhög, nagyokat dühöng Emmi viselkedésén és legszívesebben felpofozná Málnássy Gábort a puha pöcssége (a’la Csernus) miatt.
Persze képtelen az egész szituáció: valaki, ahelyett, hogy aki az anyagilag pont megfelelő feleségével enyelegne a nászéjszakáján, egy olyan leányzat szerelmét kezdi üldözni, aki életkorát tekintve szinte pedofil kapcsolatnak tekinthető; aki hülyére veszi és annak nézi, húzza, hazudik, mint a vízfolyás, aki megfosztja a méltóságától, feladatja vele a büszkeségét, porban csúszatja, gilisztává teszi, köpjük, le utáljuk, phü, phü, phü. Törölgesd magadat, Málnássy!
Aztán a történet végén, láss csodát, Málnássy magára talál. Megunja a nyálkásságát, talpra áll, férfi lesz, és hopp, Emmivel is mi nem történik: beáll normálisba, szerelmesbe, miegymásba, ami jó!
Rózsaszín mondhatnánk, mert ilyen nincsen. De felesleges ilyet mondanunk, mert ilyen van.
Egyfelől , mert van- e férfi, aki meg nem tapasztalta még a kutyáztatásnak e fokát, aki még soha nem ment túl a büszkesége értelmes határain, aki nem vált nyáladzó, szeretet-görcsgombóccá, aki eldobva méltóságát, beszopta, hogy a kapcsolatért harcol, kűzd, ad fel magából mindent, ami miatt a kiszemelt ember-nőstény felnézhetne reája? Na, ugye! Férfitársaim, mondjátok, megérte-e egy pillanatja is ezeknek a kapcsolatoknak a reá áldozott energiát, érzelem-hegyeket, és önfeláldozásokat? Lófittyfenét, nemdebár! Akkor sem, ha ezeket a nőket utólag izgalmasnak, érdekesnek tartjuk. Aztán, ahogy telnek-múlnak az évek: ütnivalónak, gennyládának és szóra sem érdemesnek.
A tapasztalat, hogy soha ilyet többet, no, amiatt volt értelme, ugyebár; ha ilyen jönne, elhajtani a fenébe, de a nagyon messzire valóba.
S miért baj ez az egész? Mert felborítja a teremtés rendjét, a nemek Istentől rendelt szerepét felcseréli és a kapcsolatok tőle való harmóniáját feláldozza az önzése, szűklátókörű pillanatnyi érzelmi érdeke oltárán. Ezáltal megakadályozza a férfiúi és a női mivolt teljességének a megélését. Belemegy egy arckaparós hatalmi játszmába, aminek nincs célja, nincs tétje, csak áldozatai lehetnek.
Másfelől: döbbenetes Aszlányi végső megoldása. Mert a való életben meglepőn valóságos. [Össznépi hördülés.] Málnássy elveri a feleségét és voltaképpen kényszeríti a házasságuk elhálására, a szeretkezésre ezt a kis szűz kurvát. Aki a verés után, az első betevő után, láss csodát, hunyászkodik, törleszkedik, szerelmet vall. Mondhatnánk, hogy hopp, hogy valótlanság. De nem mondhatjuk. Illetve mondhatjuk, de nem igaz. Két okból nem.
Ismerem magam, aki tettem megfele mindent egy menthetetlen, de annál hosszabb kapcsolatban: s a menthetőség érdekében egyszerre csak a porban arccal, lábfej alatt eszméltem. Aztán volt, hogy másik kapcsolatban, feladva az egyik legfontosabb elvemet, szintén azon voltam, hogy megfelé tegyek mindent önnön nyálkásodásomért, miközben aktuális Emmim csak húzta az orrom előtt a mézesmadzagot, miközben eszébe sem volt semmin változtatni, közelebb lépni.
De ismerek olyat, aki keresztényként a házassága első hónapjaiban örömlányhoz fordult.
Meg olyat is, aki megtalálta élete párját, a neki legpasszentosabb lelki társát. Kár, hogy az egy nővel él, egy ágyban alszik vele…
Ismerek olyan fiatal házastpárt, ahol apci szexuális spontenitása megközelíti a tölgyfák nyilvánosan megmutatkozó libidóját, pedig anyci ugyancsak szemrevaló, kedves, okos asszony.
Nem sorolom tovább.
Harmadfelől, és ez a legdöbbenetesebb. Emmi az elseggelés és a rákényszerített aktus után váltott. Életszerű ez:? Az, barátaim, az bizony! Vajon, na, vajon miért? Egyszerű: ismerte már, hogy Gábor mit meg nem tesz érte, mennyire szereti őt, mennyi mindent hajlandó feladni, stb. De nem ismerte Gábort, Aki Odavág. Aki férfi. Mondom: életszerű, mert egyszerűen így működik. Tapasztaltam. A saját életemben is. Helyreáll tőle a férfiúi stabilitás. A férfiban is, de a nőben is: ez a pasi tud férfi is lenni, miközben szeret; én a pasi tudok férfi is lenni, és talpon állva is képes vagyok rá! Azta! De hangsúlyozom: a kettő, szeretet és határozottság együtt!
Szóval nagyokat röhögtem a könyvön, írogattam ki az idézeteket sorban, aztán a végén rájöttem, hogy kicsit több ez, mint poénok sora. S emiatt is érdemes elolvasni. Nagyon.
Jó ez a könyv. Mondják, hogy Emmi a magyar Makrancos Hölgy. Hát Emmi makrancosnak, makrancos… Málnássy meg szerelmes, és bolond. Se vele, se nélküle. Földön, vízen… na levegőben azért mégsem. Azt hiszem, erre a „love storyra” lehet azt mondani, hogy magyarosh.
Szóval bohócgyártás folyik egész végig, és Málnássy, a hős tudja, hogy ebben a történetben ő a bohóc, ami ellen az agy a tiltakozik, de nem képes Emminek ellenállni. Na ja, a szerelmes férfi nem arról híres, hogy ellent tud állni…
Voltak pillanatok, amikor élveztem a humorát, de nem túl sok:
„ – Elmehet, Vince – intettem a komornyikomnak, s láthatta az arcomon, hogy neheztelek. Kilibbent a szobából, mint egy öreg hím tündér.” 193. oldal
„ – Beszéljünk őszintén – mondta.
Legyintettem. Sose volt érzékem a humorhoz.” 198. oldal
Időnként hezitáltam afelett, minek kínozom magam ezzel, de aztán persze tovább lendültem. A hazugsághegyek túlságosan pergős rizsaoldalára meg sem próbáltam felmászni, hogy legalább onnan körbetekintsek vajon merre tartunk. Mindenki azt kapta, amit megérdemelt? Ha egy fruska különleges akar lenni egy jó módú kétszer olyan idős férfi számára, az egészen biztosan nem lehet se unalmas, se mindennapi, és ha egy középkorú úriember igazán magáénak akar egy leánykát annak meg kell szenvednie a kegyeiért…Még csak ezt sem hiszem meggyőződéssel. Nem bírtam elhinni, hogy lenne ilyen férfi, igazság szerint azt se, hogy ilyen nő lenne.
Nekem illene ezt a könyvet lepontoznom, mert pasi vagyok, nem túl fiatal, ráadásul bölcsész és csak picit romantikus. De remekül szórakoztam rajta. Amin nem csodálkoztam, mert már a gyerekkönyveinél feltűnt, mekkora ravasz fazon ez az Aszlányi, milyen könnyen ír, és mennyire mulatságos. Ha Rejtő nőknek írt volna, ilyen regényei lennének.
A fél pont levonás a kevés üresjáratnak köszönhető.
Népszerű idézetek
Régen azt hitték, hogy ledér nők néznek kihívóan. Tévedés. Ledér nők behívóan néznek.
53. oldal
Furcsa: az ember eddig észre se vette, milyen komoly különbség van a férfi és nő között. A férfi, ha kétségbeesik, a haját tépi. A nő a szemöldökét. A férfi, ha beleszeret valakibe, leveleket ír neki. A nő, ha leveleket ír valakinek, beleszeret. A goromba férfi üt. A goromba nő sír. A szelíd férfi simogat. A szelíd nő sír. A férfi féltékeny. A nő irigy. A férfi a kapott csóknak örül, a nő az adott csóknak. A férfi egyetlen estén se mondja el, mit csinált egész nap. A nő elmondja, mit csinált egész nap. De nem azt csinálta.
53. oldal
Ezen a napon Budapesten hetvenegy olyan gyerek születik, akinek nem kellett volna születnie. És húsz olyan gyerek nem születik, akinek kellett volna. Erre a napra szokás szerint azt mondjuk, hogy péntek – de mondhatnánk azt is, hogy: szódabikarbóna. Igazán csak felfogás és bátorság dolga.
Hátradőlt, és elterült a szénán. Arcán végigcsurgott az erős, sárgás fény; különösen erős csillogással állapodva meg a nedves szemhéjain.
– Róbert – suttogta – nagyon szeret engem. De hát ő egy korlátolt felvevőképességű koponya. Rendkívül keveset ért meg az én elméleteimből. Azonkívül azt hiszi, hogy a szerelem: két ember közötti kapcsolat.
– Holott?! – kérdezem bosszúsan.
24–25. oldal
– Tudja, hogy az örökkévalóság tudományosan elképzelhető? Akarja látni Hannibál átkelését az Alpokon?! Elméletileg csak nagyobb sebességet kell elérnie, mint a fény. Vannak bolygók, ahol most látják a kétezer év előtti dolgokat, ha ugyan idelátnak. Nem megdöbbentő gondolat?
– Engem határozottan megdöbbent – feleltem –, hogy maga minden körülmények között gondolkodik. Talán hagyja abba.
104. oldal
Huszonöt esztendő alatt tizenhét szeretőm volt: olyanok, akikre érdemes emlékezni. Volt, akit tanítottam, és volt, akitől tanulnom kellett. Volt, akit szerettem, és volt, aki szeretett. Volt, aki megcsalt, és nem volt, aki nem csalt meg. Minden viszonyom jól végződött tehát, mert hiszen csak az nem végződik jól, amely nem végződik.
17. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Rejtő Jenő (P. Howard): A fehér folt 86% ·
Összehasonlítás - Mikszáth Kálmán: A Noszty fiú esete Tóth Marival 85% ·
Összehasonlítás - Zakály Viktória: Esküvő elvitelre 90% ·
Összehasonlítás - R. Kelényi Angelika: Szédítő Balaton 91% ·
Összehasonlítás - J. K. Smith: Csak a tested érdekel 91% ·
Összehasonlítás - J. K. Smith: Ismert ismeretlen 90% ·
Összehasonlítás - Tomor Anita: Szeretlek, Hawaii! 88% ·
Összehasonlítás - J. K. Smith: Szerelem hirdetésre 87% ·
Összehasonlítás - R. Kelényi Angelika: Egy hajszálon múlt 87% ·
Összehasonlítás - J. Goldenlane: A jósnő hercege 95% ·
Összehasonlítás