Aludni ​is tilos 80% 27 csillagozás

Első regényem Aszlányitól; csak úgy levettem a könyvtárban a polcról. Elolvastam, és nem is értem, miért van ez a könyv a Vidám könyvekbe besorolva. Ez minden, csak nem vidám. Úgy érzem magam, mint amikor a Truman Show ment a mozikban, és a húgommal elmentünk megnézni, és amikor kijöttünk a moziból, fogalmunk sem volt arról, ezt miért kellett a vígjátéknak kategorizálni.

Nyilván vannak benne humoros jelenetek, de ettől még nem lesz egy könyv vidám. Ez sem az lett az. Tóth Flórián történetén keresztül beleláthatunk a hajléktalanság nehézségeibe, mivel Flórián az utcára kerül, hetekig kénytelen ott élni. Ekkor megismerkedik Alice-szal, aki beengedi a lakásába, hogy végre kialudhassa magát. Lehetne ennek a regénynek megnyugtató és pozitív is a vége, de sajnos nem lesz az. Nem mondom én, hogy Flórián szimpatikus ember volt a szememben, mert nem lenne igaz, de megvolt benne a lehetőség, hogy az legyen. Sajnos felelőtlensége, akaratgyengesége és önértékelési problémái (és talán azt is mondhatom: helyzete ellenére túlzottan nagy mellénye) következményei nem rajta csattantak. Társadalomrajznak sem utolsó Aszlányi regénye, és most, 2018-ban is megállja a helyét, teljesen aktuális. Ezért is volt élvezet olvasni.

Hihetetlen olvasmányos a regény, ez megint olyan könyv lett, amit sikerült egy nap alatt elolvasnom úgy, hogy nem lett összecsapott, és nem is azért olvastam gyorsan, mert untam volna, és túl akartam volna leni rajta. :-) Biztosan veszek még a kezembe Aszlányi-könyveket ezután a regény után.
A főhős nappali és éjszakai kóborlásai közben pedig bejárhatjuk és megismerhetjük mi is a korabeli Budapestet, ami nekem nagy élmény volt.

Aszlányi Károly nagyon jó tollú író. Gördülékeny, vonzó, magával ragadó stílus.
Aszlányi Károly következetlen író. Elfelejti, hogy mit írt tegnap, hogyan jellemezte szereplőit. Elfelejti az alakjait, azok lógnak a levegőben, egyáltalán hogyan és minek kerültek a könyvbe.
A fülszöveg alapján azt gondoltam olvasok egy könnyedebb Gólyakalifát. Helyett olvastam egy nehézkes Aszlányit.
Kár.

„… nem azt siratja az ember igazán, ami a múltjában megvolt, hanem ami a jövőjéből hiányzik.”

Talán nem ezzel a könyvel kellett volna Aszlányi életművét elkezdeni, na nem azért mert rossz volt csak valahogy az író életműve inkább humoros vonalat viszi. Na ez nem volt az, vagyis szarkasztikus volt és csillant néha a humor csillaga itt is, de ez inkább egy kő kemény társadalomkritika, bús szomorú befejezéssel.
Ha nem nézem a címkét és nem olvasom a pengőt akkor ez a mai Magyarország korrajza is lehetne. Az első negyedben Aszlányi olyan monológot tol az arcunkba, hogy érzem ez nem vicc, ez szívből jőtt és talán akkori csalódását írja bele a regénybe.
Főszereplőnk nem volt valami szimpatikus arc, helyzetéhez képest gőgős és határozatlan, nem igazán tudtam sajnálni minden helyzetben.
Ami hatalmas plusz ebben a regényben ahogy bebarangoljuk az akkori Budapestet.

„És itt van a háború pokla. Régen a sötétség századaiban másképp volt. Néhány ember mérkőzött meg százezer ért. Ma milliók mozdulnak meg, néhány intrikus intésére.”

Én feladnám kötelezőnek ezt a könyvet. Megható, mélyen szántó.
Sok dolgot ugyan még én sem értek belőle, de azt tudom, hogy olyan társadalomkritika íródott le benne, ami a mai napig megállja a helyét… Pedig nagyon nem most volt, hogy Flórián az utcát járta.

Mély emberi humánum. Társadalom kritika, hű korrajz és aforisztikus gondolatok.

„Életünk háromnegyed része emlékezet, tehát hamis, egynyolcad része reménység, tehát hazug – marad egynyolcad rész a jelenre, amit látunk és tapinthatunk, de félreértünk.”

Zseniális.

Meglepően jó könyvnek tartom, attól függetlenül, hogy a 30-as években íródott. Ma is értékes, fontos és sajnos aktuális gondolatokkal, a szegénységről, az egyén felelősségéről, a társadalom megítéléséről az utcán tengődő emberekről és a szerelemről.

Nem gondoltam a Hèt pofon (inkább egy mese) után, hogy egy elgondolkodtató könyv is kikerült az író tollából.Nagyon szépen megfogalmazta egy szegény nincstelen portréját, sőt még van mersze egált mondani a szegénységre vagy gazdagsága.

Ez is remek, fordulatos cselekményű regény. Aszlányi humora ezt is áthatja, de azért az élet komolyabb oldaláról is felvillant egy-két részletet.

Nagyon tetszett ez a könyv, olyan világba vitt, amiről eddig még nem olvastam. A főhőst még sem tudtam megszeretni, bár úgy gondolom , a remekül megírt regényben sikerült azonosulni vele. De olvasás közben sokszor „megráztam” volna: idegesített cselekvésképtelensége, erőtlensége, hitetlensége. Érdekes módon Móricz „boldog embere” jutott róla eszembe, aki szintén szegénységben élt, de teljesen más mentalitással gondolkozott a világról.

Megadtam az írónak a 2. lehetőséget, nem jött össze. Bő lére engedett, szereplők között ugráló, teljesen érdektelen dolgokat bemutató könyv.