A ​Galaktika kupolája 73% 17 csillagozás

„…A víz fekete, lágyan hullámzik, visszatükrözi a holdat, fényesen csillog. Mennyi, de mennyi titkot rejteget még. Fel sem érjük ésszel. És minden telítve van várakozással és rettegéssel. Remeg a kéz, remeg a szív. Körös-körül minden reszket."

Aszkold Jakubovszkij gyönyörűen fogalmaz, varázslóként rakosgatja a mondatokat egymás után, így rendkívül elbűvölő írásokat hagyott ránk. Egy baj van: nehéz megtalálni a logikát a szövegeinél, mindenfelé elkalandozunk és nem találjuk a kiutat… Az író rendkívül nagy fantáziával rendelkezett, ráadásul nagyon érdekes hangulatot teremtett őszi estéken a kötet.

A nyugati és a keleti (szocialista) sci-fi összehasonlításának nem sok értelme van.
Ez a válogatáskötet is tipikus kelet-európai SF, a tíz elbeszélés azonos stílusjegyeket hordoz: erős fantáziával megírt, irodalmilag igényes szövegek, hangsúlyozott emberi tényezőkkel (a humánum problémája és morális kérdések). Az összehasonlítás eredménye szerint fantáziából nagyon erősek a keletiek, viszont egyáltalán nem praktikusak – és sajnos itt veszítenek az angolszász aranykor íróival szemben.

Az erős SF hátterű, humanista írásokat nem könnyű befogadni, Jakubovszkij elég sokat vár el az olvasótól. (Stílusa annyira hasonlít Kasztovszkyéra, hogy egy-egy névtelen írásukat nem is tudnánk biztonsággal azonosítani. :) ) A könyv harmadik negyede bizony le is ült egy kicsit, elég lassan fogytak az oldalak; de a befejező kisregény (egyfajta humanista Dredd bíró) élvezetes krimi, jól zárta a kötetet. Így inkább 4,5.

Legjobban talán a Mefisztó tetszett, ebben egy kalmár (polip) fejlődéstörténetét kapjuk, amelybe emberi agyat ültetnek. (Ez az írás is, mint több társa, regényért kiált.)

Update: Aludtam rá egyet, inkább marad a 4-es osztályzat.

Jók, vagy lehetnek jók is ezek a „másik” oldalról – értsd: a hagyományosnak nevezett irodalomból – átruccanó írók! Bár, ahogy látom, a keményvonalas sci-fi olvasók többségének kedélyét most épp egy ilyen hazai próbálkozás, a Galaktika 300 osztja meg rendesen. Utóbbiról – még – nem tudok véleményt formálni, mert nem olvastam, de Jakubovszkij eme könyvéről, ami novellákat és egy kisregényt tartalmaz, igen. Erre alapoztam az első mondatban tett kijelentésemet. Ő ugyanis egy ilyen „átruccanó” író :). A szovjet-orosz sci-fi – vagy inkább fantasztikus irodalom – egyik kedvelt földi terepe Szibéria, ahol Jakubovszkij is élt és alkotott. Itt a mágikus realizmusból könnyen áthajlik az írók fantáziája a fantasztikumba, vagy éppen a sci-fibe. Maradjunk a fantasztikumnál, ami jobban illik ezekre a művekre. Beljajev kétéltű emberén, vagy Jefremov Olgoj-horhoján szocializálódott és az orosz sci-fi irodalmat kedvelő olvasóknak ismerős lesz ez a többnyire szibériai helyszíneken játszódó összeállítás. Még az idegen bolygókra vitt történetekben is visszaköszön ez a háttér – ami egyáltalán nem zavaró. Az orosz-szovjet fantasztikus irodalomban megszokott morális konfliktusoktól ezek az írások sem mentesek, de talán az idézetek is mutatják, abszolút életszagú – irodalmi – a megközelítésük. :D
Nosza, próbáljátok ki Ti is, milyen ez a „másfajta” fantasztikum – mondjuk éppen a Galaktika 300 után! ;D :D

Méltatlanul ismeretlen ez a könyv a sci-fi olvasók körében. Remek felépítésű, bár kevéssé technika -és tudományfókuszú írásokat tartalmazó novellák gyűjteménye. A történetek fókusza főként az emberi psziché történései köré rendeződik, vagy inkább a történetekből ezek a fura lelki reakciók következnek. Pont az a zseniális ebben a könyvben, hogy nem válik szét a környezetre és az egyénre: ami kívül történik, az belül is történik, és ritka az a pillanat, amikor egyértelmű, hogy egy harmadik személy mit észlelt volna.

Nagy kedvencem Az utolsó nagy vadászat, ami az általam eddig olvasott legbizarrabb családtörténet. A másik a Mefisztó, egy ember állattá válását mutatja be. Érzékenyen, de kíméletlenül ír Jakubovszkij, és végig olyan érzésem volt, hogy egy tigrist hajt át a tudatomon, ami a könyv olvasása közben egy életveszélyes, ordító, hangos dzsungellé változott.
Biztos, hogy újra fogom olvasni.

Nekem kissé kaotikus volt,csak a legvégén tisztázódott a dolog.

Kicsit szenvedtem ezzel a könyvvel. Nem igazán értettem, a végére valamennyire összeállt a kép a fejemben, de így is elmaradt a várakozásaimtól.
Túl zavaros volt, aztán taszított is némelyik novella. Mert hát ezek novellák csokra, azokat meg én általában nem szoktam szeretni. Egyedül még az Idő ráncai között című novella volt olvasható. A mélypont számomra, a tengerben élő polipszerű lény volt, aki valahogy naplót vezetett.
Sajnálom, mert úgy szerettem volna szeretni ezt a könyvet.

Fantáziadús rövid történetek és egy kisregény. Érdemes.

Bejött nekem ez a biológiai sci-fi. Élveztem az idegen bolygók sokszínű élővilágának bemutatását, szerintem simán felvehetik a versenyt Pandorával. Különösen tetszett az ősmassza, amiből minden élet létrejött, meg az Árgus-12 világa.