Mio, ​édes fiam 13 csillagozás

Astrid Lindgren: Mio, édes fiam Astrid Lindgren: Mio, édes fiam

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

Eredeti megjelenés éve: 1954

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Forum, Újvidék, 1962
158 oldal · Fordította: G. Beke Margit · Illusztrálta: Branko Miljuš

Kedvencelte 5

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 5

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Lahara ISP
Astrid Lindgren: Mio, édes fiam

Mese egy királyfiról. Valami miatt párhuzamot véltem felfedezni a Harry Potter és a Bölcsek kövével.

>!
SophieOswald
Astrid Lindgren: Mio, édes fiam

A “mi” világunkban, egy szokványos, esős délután indul a történet. Egy örökbe fogadott kisfiú varázslatos ajándékot kap a gyümölcsösbolt eladónőjétől: egy különleges képeslapot meg egy aranyalmát. Ezek segítségével, nappalokon és éjjeken át utazva Meseországba jut, ahol kiderül, hogy a csodás birodalom királya az ő édesapja, Mió pedig a rég elveszett herceg, akit mindenki nagyon várt. Sok felhőtlen nap, és a gondtalan játszadozás után, Mió, a kis királyfi el kell induljon, hogy teljesítse küldetését: le kell győznie a gonosz Kátó lovagot, és kiszabadítania a sötétség országában fogva tartott gyerekeket.
Astrid Lindgren több népmeséből ismert elemet is beépít könyvébe, így egy különleges, élvezetes meseregény született tollából.

>!
csiripelek
Astrid Lindgren: Mio, édes fiam

kiskoromban hihetetlenül elvarázsolt. pár óra alatt kivégeztem. és nemrégiben sikerült beszereznem egy antikváriumból:)

>!
worsi ASP
Astrid Lindgren: Mio, édes fiam

Ezt is, mint a két éve olvasott finn regényt sokszor levettem a polcról gimnazista koromban, de akkor sose jutottam tovább az első bekezdésnél.
A főszereplő-elbeszélő Mio valamiért rettentően idegesített. A történet maga aranyos, ha annyi idős gyerekem lenne (lesz), akkor a kezébe is adnám, van benne minden, ami akkora gyerkőcöknek kell, kaland, barátság, jók és gonoszak, de én egyértelműen kinőttem már belőle.

>!
mamilla
Astrid Lindgren: Mio, édes fiam

„Anya, ez egy nagyon kedves történet”- mondta többször a közös olvasásunk alatt a 8 éves fiam, a 10 és 6,5 éves lány testvéreivel egyetértésben. És valóban, ez a népmesék hagyományából merítkező csodaszép táltosmese tele van őszinteséggel, érzelmekkel és legfőképp szeretettel. Nagyon hálás vagyok, hogy ez a ritka kincs a kezembe került.

>!
Rózsa
Astrid Lindgren: Mio, édes fiam

Harmadikos koromban emiatt a könyv miatt szerettem meg az olvasást. Azóta sem találkoztam senkivel, aki hallott volna erről a könyvről. És tulajdonképpen azt sem tudom, hogy én hogyan jutottam hozzá. Talán kölcsönkaptam egy osztálytársamtól… Igazából már csak a címére emlékszem.

>!
gilloth
Astrid Lindgren: Mio, édes fiam

Egy tündérmese a barátságról. Mint Lindgren minden műve, egyedi és varázslatos.

>!
Panka18
Astrid Lindgren: Mio, édes fiam

Aranyos kis történet volt,ám a végére azt hittem,hogy Bo (Mio) csak álmodja az egészet és végül mégsem… a kedvenc részem az volt benne,mikor bezáratta Miot és Jum-Jumot Kató a várbörtönbe és felfedezték a kanál jelentőségét és a köpeny „varázserejét”… :)


Népszerű idézetek

>!
SophieOswald

– Szeretem a madarak énekét, szeretem az ezüstlevelű nyárfák susogását. De fülemnek a legszebb muzsika a fiam kacagása.

26. oldal; A Rózsáskertben

>!
SophieOswald

     De azért volt olyan is, aki szeretett. Lundin néni, a gyümölcsüzletből mindig jó volt hozzám. Még édességet, meg almát, narancsot is kaptam tőle.
     Azóta is töröm a fejemet, hogy ki lehet ez a Lundin néni igazából? Mert tulajdonképpen őnála, a gyümölcsösboltban kezdődött az egész.

8. oldal; Utazás nappalokon, éjjeleken át

>!
SophieOswald

     Szaladok a postaládához, és ahogy be akarom csúsztatni a lapot a résen, látom, hogy világít, mintha kigyulladt volna. Igen, a Lundin néni betűi tűzfénnyel világítottak. Most aztán nem állhattam meg, hogy el ne olvassam, mit írt:
     Ez volt a lapon:
     MESEORSZÁG KIRÁLYÁNAK
Útnak indítottam Hozzád, akit olyan régóta keresel. Utazik éjjeleken át, és kezében van az ismertetőjel az aranyalma.

9. oldal; Utazás nappalokon, éjjeleken át

>!
SophieOswald

     – Pszt! gyerekek! – csitított bennünket Jiri, pedig jó ideje meg se mukkant egyikünk se. De most még jobban vigyáztunk, lélegzeni se mertünk jóformán. Közben sötét este lett.
     Füleltem, de a legkisebb neszt se hallottam a sötétből. Néma, egészen néma csend volt.
     Aztán egyszer csak mintha suttogás hallatszott volna a kútból. Halkan, egészen halkan suttogott egy hang, amilyent még soha sehol nem hallottam. Szavakat mormolt. De nem… nem is szavakat mond: mesét. Mesét susog. Egyik mesét mondja a másik után, és csupa szépet, érdekeset, egészen másféléket, mint amilyeneket addig hallottam vagy olvastam. Csupa fül voltam, gondolhatjátok! Előrehajoltam a kút fölé, hogy minden szót halljak, hiszen semmit se szeretek úgy a világon, mint a szép mesét.

56. oldal; A kút, amelyik esténként susog

>!
SophieOswald

     Az erdő közepén szalmatetős, fehér házikó állt, virágzó almafák között. A sok almavirág fehéren ragyogott a holdfényben, mint a hó. Egy ablak nyitva volt, és a szobából egyenletes zörgés hallatszott, mint amikor egy szövőszék jár.
     – Ne nézzük meg, ki az, aki ilyenkor is sző? – kérdeztem.
     – De igen. Nézzük meg – mondta Jum-Jum.
     Leugrottunk, és végigmentünk a kis ösvényen, amelyik a házikóhoz vezetett. Bekopogtattunk, és abban a pillanatban csend lett odabenn, a zörgés elhallgatott.
     – Gyertek csak be, fiúk, gyertek be, rég várlak benneteket – szólt ki egy hang.
     Benyitottunk. Egy asszony ült a szövőszék mellett, és barátságosan intett.
     – Miért dolgozol ilyen késő éjszaka? – kérdeztem tőle.
     – Álomszőttest szövök – mondta. – És azt csak éjszaka lehet.

60. oldal; Egyszer egy királyfi, mit gondolt magába'...


Hasonló könyvek címkék alapján

Sven Nordqvist: A kobold karácsonyi titka
Selma Lagerlöf: Csodálatos utazás
Rose Lagercrantz: A szívem ugrál örömében
Åsa Larsson – Ingela Korsell: A kísértet
Roald Dahl: Charlie és a csokigyár
J. R. R. Tolkien: Karácsonyi levelek
Diana Wynne Jones: A vándorló palota
J. R. R. Tolkien: A hobbit
Michael Ende: A Végtelen Történet
Neil Gaiman: Szerencsére a tej