A ​szív sötétje 87 csillagozás

Ashley Audrain: A szív sötétje

Anya. ​Lánya. Angyal vagy szörnyeteg?
NEW YORK TIMES BESTSELLER
Blythe Connor eltökélt, hogy kislányának, Violetnek olyan melegszívű és szerető anyja lesz, amilyen neki nem adatott meg. Ám az anyaság első, kimerítő napjaiban meggyőződésévé válik, hogy valami nem stimmel a kisbabájával – nem úgy viselkedik, mint a többi újszülött, és ők ketten, anya és gyermeke képtelenek kötődni egymáshoz.
Vagy ez csak Blythe rögeszméje lenne?
A férje, Fox úgy gondolja, hogy csak képzelődik. S minél kevésbé hisz neki Fox, Blythe annál inkább úgy érzi, anyaként és feleségként is kudarcot vallott. A helyzet felemészti minden józanságát, s már saját magában sem bízik.
A kistestvér, Sam érkezése azonban mindent megváltoztat: Blythe magától értetődő módon kapcsolódik a kisbabához, és végre olyan anya lehet, amilyenről mindig is álmodott. Valóságos lehet ez az idill? Vagy a balsejtelem, ami Violet születésének pillanatától kísérti Blythe-ot, beigazolódik?
Mi van, ha az… (tovább)

>!
Libri, Budapest, 2021
400 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634336983 · Fordította: Getto Katalin
>!
Libri, Budapest, 2021
400 oldal · ISBN: 9789634338765 · Fordította: Getto Katalin

Kedvencelte 11

Most olvassa 12

Várólistára tette 151

Kívánságlistára tette 204

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

ProKontra P>!
Ashley Audrain: A szív sötétje

Ashley Audrain debütáló regénye A szív sötétje nagyon gyorsan a sikerlista élére került, és nem lepődnék meg rajta, ha sokáig ott is maradna. A címből és a fülszövegből már sejtettem, hogy nem egy olyan történetet fogok olvasni, ami tele van csillámmal és habos-babos mesékkel, de arra abszolút nem voltam felkészülve, hogy ennyire sokkolni fog. Precízen, lépésről lépésre dolgozta ki az írónő ezt a történetet, amelyben megelevenedik a gyötrelem, a fájdalom, a félelem és mindaz, amivel egy szülő nap mint nap szembesülhet. Ashley Audrain nem bájolog velünk olvasókkal, megmutatja, milyen az anyaság „sötét” oldala: A kialvatlanság, a fáradtság, a frusztráció, a rettegés, hogy a gyermekünket bántódás éri, vagy ha éppen a gyermekünk a bántalmazó.
A történet fő vonalát Blythe, mint anya meséli el, de kisebb fejezetekben betekintést kapunk a múltba is.
Megismerjük Blythe anyját és nagyanyját, akiknek története szintén nyomasztó és sötét, ezáltal az írónőnek sikerült nem kevés kétséget ültetni az agyamba olvasás közben, hogy vajon ki az, aki manipulál és ki az, akit manipulálnak.

Egy gyermek születése mindig csodálatos dolog, de előfordul, hogy a leborzasztóbb rémálommá válik.
Ashley Audrain ösztönös reakciót vált ki belőlünk olvasóból, hol gyűlöletet, hol szánalmat érzünk. Bizonytalanná tesz bennünket annyira, hogy képtelenek legyünk hinni annak, ami a szemünk előtt bontakozik ki. A szív sötétje a cukrozatlan, rút igazságot mutatja be, egy igazságot, ami olykor nemcsak kellemetlen, hanem egyenesen kegyetlen.
Teljes ajánló:
https://prokontra.net/2021/05/17/ashley-audrain-a-sziv-…

8 hozzászólás
klara_matravolgyi>!
Ashley Audrain: A szív sötétje

Csontig hatoló olvasmány.
Blythe már az anyasága elején érzi, hogy Violet más. Vajon tényleg így van? Violet bizarr dolgaival együtt szép lassan kibontakozott előttem Blythe és édesanyja gyerekkora, közben a lelkem darabokra hullott.

A történet középpontjában Blythe áll, az ő vallomása ez a történet a férjének. A jelen szörnyűségeit néha megtörik a múlt árnyai, olyan szülők hatásai a jelenre, akiket igazából nem is lenne szabad szülőnek nevezni. Az anyaság nem csak a boldogságot jelenti, nem mindenki való anyának, de mit tegyünk, ha a romlottság átugrik egy generációt és a gyerek lelkét sorvasztja? El sem tudom képzelni azt a sok fájdalmat, haragot és tehetetlenséget, amit Blythe érzett, csak járt az agyam, én mit tennék? És válaszom erre azóta sincs…

Réka0128 P>!
Ashley Audrain: A szív sötétje

„Tudod, sok minden van, amit nem tudunk megváltoztatni magunkban. Így születtünk, és kész. De vannak tulajdonságaink, amelyeket az élet alakít bennünk. Meg persze az, hogy mások hogyan bánnak velünk. Milyen érzéseket keltenek bennünk.”

Már a megjelenés előtt felfigyeltem erre a kötetre, de mégis hónapokig halasztgattam az elolvasását, aztán @ProKontra addig rágta a fülem, hogy végül belefogtam. Magam sem gondoltam volna, hogy ennyire brutálisan be fog szippantani a sztori, és szinte egy délután alatt be is falom az egészet. A sok rövid fejezetnek köszönhetően gyorsan lehetett vele haladni; plusz rendkívül olvasmányos a stílusa. A szív sötétje első sorban egy vallomás, amit a főszereplő, Blythe a férjének írt. Emellett a történet másik vonala a múltba enged betekintést, felvázolva egy generációkon átívelő traumát, ami végül anyaként utolérte Blythe-ot is. Nagyon sokat agyaltam olvasás közben, hogy vajon Blythe és a lánya, Violet kapcsolatában ki lehet valójában az igazi „gonosz”, de még most sem tudom igazán eldönteni, mit is gondoljak. Eddig sem állt túl közel hozzám a gyermekvállalás gondolata, és ez a kötet csak még jobban megerősített abban, miért is vélekedek így…
A szív sötétje az egyik legjobb könyv, amit idén olvastam, és biztos vagyok benne, hogy le fogom még emelni a polcról – nem is egyszer. :)

14 hozzászólás
Niki_Salamon P>!
Ashley Audrain: A szív sötétje

Nagyon ritkán esik ez meg velem, de most kijelentem: ez nálam az év könyve lett!
Ashley Audrain fantasztikus regényt írt, imádtam az egészet, egyszerűen alig akartam letenni! Csodálatos írásmód, az egész gördülékenyen olvasható volt. A történetre magára pedig nem találok szavakat! A Hívnak a csillagok után kezdtem el és lehet ezért is érzem azt, hogy sokkoló volt. Legalábbis az eleje biztosan, de nézzétek el nekem, két erős történet egymás után…nem könnyű, de figyelmeztettek.

3 generációról olvashatunk, a középpontban viszont Blythe van, ő meséli el az egészet úgy,mintha egy levelet olvasnánk,melynek címzettje a férje. Tulajdonképpen vallomásnak is nevezhetném. Az igazság az, hogy Blyhte-tal könnyű volt együtt érezni és sajnálni is. Eszembe jutott az is, hogy talán ilyen lehet a szülés utáni depresszió. Ha jobban próbálkozott volna, talán minden másként történt volna? Lehet, hogy ha nem gondol annyit az anyjával való kapcsolatára, ha nem töpreng annyit azon a bizonyos mondaton, akkor nem vonzza be a történteket? Igazából ha jobban megfigyeljük ő próbált a lányával lenni, és itt fordítva történt minden. A kislány lökte el magától, míg őt anno az anyja.
Fox egyáltalán nem volt szimpatikus. Ő csak elvárta a dolgokat, nem hallgatta meg a feleségét és nem állt ki mellette, ő csak a tökéletes gyermeket látta, mert azt akarta látni. Az igazi szerelme Violet és nem a felesége. A kislány off lelkileg kínozza az anyját, és egyre nagyobb éket ver a szülei közé. Vajon eleve ilyennek született vagy ő rontotta még el az elején, hiszen tapasztalatlan volt ?!
Külön tetszett, hogy évszámokkal dőlt betűkkel külön volt feltüntetve Etta és Cecila illetve Cecilia és Blythe kapcsolata, így egyáltalán nem tudunk belekeveredni a történésekbe. Ezek a múltbeli visszaugrások kellettek, hogy megértsük, miért fél Blythe és hogy mi az, ami a családjában „öröklődik”, amik most hatással vannak az életére.

5 hozzászólás
dontforgettosmileandread>!
Ashley Audrain: A szív sötétje

"A könyv, ami sarokba szorít.
Először a szokatlan elbeszélésmódjával. Az egész múlt idejű, nyughatatlanságot áraszt. Mintha egy levelet olvasnál, amit a múltról írtak, NEKI címezve, nem törődve azzal, végül kinek a kezében landol majd. Családregény. Te végig kívülálló vagy a naplószerű írásban, de titkon belekerülsz, ez elkerülhetetlen. 2021 méltán legjobban várt regénye. Minden olyan titokzatos és feszített. Etta, Cecile, Blythe, a 3 generáció. Mennyi minden újra és újra előjön generációkról generációkra. Darabokra zúz, ahogy egyre többet tudsz. Mintha három könyvet olvasnál egyszerre. Nagyon lélektani és kendőzetlen egy lenyűgöző lírai elbeszélésmóddal tarkítva. A 21.század veszélyeire tökéletesen és egyszerre hátborzongatóan mutat rá. Páratlan.
.
Szól anyáknak, szól apáknak.
Szól leendő anyáknak és apáknak.
Szól lányoknak és fiúknak.
Neked szól!"
.
Picit bővebben : https://www.instagram.com/p/CNhUQA4AS64/

EssentialHencsi P>!
Ashley Audrain: A szív sötétje

A Beszélnünk kell Kevinről újabb reboot-ja. Az előző ez volt. Már amit olvastam, lehet, hogy van több is. A Tejfogakról igen rossz véleménnyel voltam, A szív sötétje pedig majdnemhogy azt a könyvet koppintotta. Na, jó, egy kicsit jobb volt, de a története nagyon-nagyon hasonlít, mondhatnám, hogy plagizálva van, ezért nem tudok több csillagot adni. Persze ha valaki azt nem olvasta, nem tűnhet fel a sok-sok egybeesés, de engem nagyon bosszantott. Mondhatnám azt is, hogy vissza a jövőbe, én már két és fél éve megírtam az értékelésemet erről a könyvről, csak a neveket kell behelyettesíteni, úgyhogy nem is ismételném magam, tessék: https://moly.hu/ertekelesek/3044284.

2 hozzászólás
Leliana>!
Ashley Audrain: A szív sötétje

Voltatok már úgy, hogy szerettetek volna legalább részleges amnéziát? Vagy azt, ha elkerült volna egy bizonyos könyv korábban, és most szűz kézzel nyúlhatnátok az aktuálisért? Én most teljesen ezt éreztem, mert az objektív értékelésírás teljes képtelenség úgy, hogy olvastam a Beszélnünk kell Kevinről c. könyvet (ami nem mellesleg kedvencemmé is avanzsált a befejezése előtt.)
Nehezen tudom eldönteni azt is, hogy ez a könyv egy utánzata szeretne-e lenni annak, a szerző vajon belefuthatott-e a fent említett írásba, és lemásolta, vagy ugyanarra a rugóra jár-e az agya, mint L. Shrivernek, de tény, hogy szinte teljesen megegyezik a kettő, mind történetben, mind mondanivalóban.
Ha azt kérdezitek, megérintett volna akkor, ha csak ezt olvasom, azt mondom, ugyanúgy, mint Kevin története, de így.. feszengve olvastam, igen, a témát ugyanúgy fontosnak érzem, de pluszt adni már nem tudott. :(

2 hozzászólás
valamimadar>!
Ashley Audrain: A szív sötétje

Nagyon felemás érzéseket hagyott bennem ez a könyv. Egyrészt jól megírtnak találtam, tetszett az író stílusa, sokáig nem zavart a viszonylagos eseménytelenség, és élveztem, ahogyan a háttérben bontakozik ki valami nyomasztó. Aztán nagyjából a történet felénél átkattant bennem valami, és unni kezdtem, sőt, néhány fordulaton már inkább cinikusan felhorkantam.
Kezdjük azzal, hogy a történetben indokolatlanul sokszor előforduló, generációs traumáról szóló töltelék részek nem haladtak sehova. Ezek talán szimlla utalások formájában jobban működtek volna. A főszál először furcsa volt, aztán volt egy pont a könyv háromnegyedénél, amikor kifehezetten erőltetettnek éreztem. Pont az, aminek a lényegnek kellett volna lennie, semmi racionális magyarázatot nem kapott, és hiába tetszett az anya-lánya kapcsolat árnyaltsága, vagy rázott ki a hideg az épülő feszultségtől, amint mélyebben belegondoltam a történetbe, minden széthullott a fejemben. Mi motiválja Violetet? Miért nem tud jobban kommunikálni Blythe? Egyaltalán miből él, hogy ha semmi mást nem csinál, mint hogy otthon ül és írónak készül?
A történet abszolút antihőse viszont külön említést érdemel. Ő Fox volt, az apa, aki minden reggel elmegy és este érkezik haza, mégis van energiája minden gyerekneveléssel kapcsolatos dologról kioktatni a feleségét, és a szövetkezni ellene a gyerekkel, miközben kis transzparenciával és pár beszélgetéssel minden gond megelőzhető lett volna. A regény is E/2-ben íródott, Foxnak címezve beszél a főszereplő, ami szerintem egy olyan ötlet volt, amit jobban is ki lehetett volna használni. Értem, hogy tulajdonképpen a kézirat szolgál arra, hogy végre, először a kapcsolatuk folyamán saját magát képviselve beszéljen vele, nem csak megfelelni akarva, de úgy tűnik, a regény végére elsikkadt ennek a jelentősége. Nagyon szívesen láttam volna, ha Fox jobban számon lesz kérve a viselkedéséért. Talán az egyik legnyomasztóbb eleme a történetnek, hogy mennyire cinikusan könnyű a „megmentő” vagy a „jófej szülő” szerepében tetszelegni, miközben az ember egyre mélyebbre és mélyebbre rúgja a másikat. Vérfagyasztóan valós.
Ezt a szürreális történetet egyébként nem lehetett volna jobbam megírni, szerintem fogok is még rajta gondolkozni, de nem kifejezetten jó érzés olvasni. Szerintem én is azért olvastam el két ülésben a négyszáz oldalt, mert szabadulni akartam tőle.

IrodalMacska P>!
Ashley Audrain: A szív sötétje

Öreg motoros vagyok már ahhoz, hogy a pszicho-thriller címke óva intsen egy-egy könyv elolvasásától, így ehhez a kötethez sem fűztem nagy reményeket, egyszerűen csak úgy voltam vele, hogy egy próbát megér, főleg, ha a könyvtári katalógus szerint kölcsönözhető.

Meg is ért! A könyv a maga 400 oldalával nem számít rövidnek, de a velős fejezeteknek és a megfelelő dinamikának köszönhetően olvastatja magát és kifejezetten alkalmas arra, hogy fenntartsa az olvasó érdeklődését. Feszültséggel teli, nyomasztó, briliáns.

A könnyed történetvezetés azonban csalóka, mert a mondanivaló annál súlyosabb: a könyv központi témája az anyai szerep, az anyai szeretet, annak feltétlen volta, illetve a bebetonozott, megingathatatlan tézisnek a megkérdőjelezése, miszerint minden gyermek ártatlannak születik.

Hibátlan könyv, amelynek a tartalmáról többet írni vétek (de legalábbis spoiler) volna. Olvassátok, tényleg jó!

>!
Libri, Budapest, 2021
400 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634336983 · Fordította: Getto Katalin
konyvmolyblog>!
Ashley Audrain: A szív sötétje

Megható, kegyetlen, valóságos.

"Képes vagyok felülkerekedni a hibáimon.
Képes vagyok meggyógyulni a sok fájdalomból és bántalmazásból, amit okoztam."

Ez az a könyv, ami kitépi a szívedet, cafatokra szaggatja a lelkedet, mégsem tudod letenni. Egyszerre utálod, mert szembesít azzal, amivel senki sem szívesen néz szembe, és imádod, mert gyönyörű köntösbe bújtatta az írónő ezt az elviselhetetlen igazságot. Pont ezért vált nálam kedvenccé.

Korábban biztosan említettem már mennyire közel áll a szívemhez ez a téma, és szeretem kicsit mélyebben beleásni magam, több szempontból is megvizsgálni hogyan működik a szülő-gyermek/anya-gyermek kapcsolat. Nyugi, nem fogok kilóméteres „pszichológiai” elemzést írni ide. :'D „Kicsi” szakmai ártalom. Rengeteg problémára mutat rá a könyv, amiket a maga módján mindenki megold. De vajon helyes az a megoldás, amit mi gondolunk jónak, vagy amit mások hisznek annak? Van egyáltalán helyes döntés?

off

Sajnos vannak ilyen szülők. Akik egyszer sem mondják, hogy szeretlek, büszke vagyok rád. Megértem a sebeiket, és, hogy tudat alatt így akarnak „bosszút állni a szüleiken” – ezt Freud jéghegy modellje is nagyon jól mutatja, nem is gondolnánk mennyi bevésődés van a tudatalattinkban – , de az a szerencsétlen gyerek, aki az ég világon semmiről sem tehet… Kegyetlen, és nagyon szomorú dolog ez mind a szülő, mind a gyerek részéről. Persze, egy család sem tökéletes, de hatalmas különbségek vannak a konfliktuskezeléstől elkezdve a legkisebb apróságig. Egyszerre hibás mindenki és senki. Ezt, és a könyv mondanivalóját is igazán csak az érti meg, aki keresztülment hasonlón és nem idilli környezetben, családmodellben nevelkedett, és szembe mer nézni ezzel, mert sokszor félelmetes dolgokat rejteget a felszín.

Hiába mondjuk, hogy másképp fogunk csinálni valamit a saját gyerekünkkel, mint a szüleink velünk. Ott vannak a berögzült minták, amiket nem lehet kitörölni, csak úgy megváltoztatni. Ha valakivel úgy bánnak, mint Ettával, Celine-nel és Blythe-tal egy ördögi kör indul el, ami valószínűleg sosem fejeződik be. spoiler Persze vannak ellenpéldák is. Blythe a kétségei ellenére mindent megtett, hogy szembemenjen az anyjával és a nagyanyjával, amihez hozzácsapódtak Fox elvárásai. Így teljesen összezavarodott, kicsit elvesztette önmagát is.
Érdekes dolog az Ödipusz és Elektra-komplexus – off – , ami itt nagyon jól megfigyelhető volt. Violet-nél viszont az is közrejátszott, hogy Fox rengeteg dolog felett szemet húnyt.

Nem szabad a megfelelési kényszert az anyaságba keverni, mert nem lesz jó vége. Szerintem egy anyában ott vannak azok az ösztönök, amik egy apában nem, vagy csak nagyon ritkán fordulnak elő. Ezt pedig meg kell érteniük, főleg, ha az anya van éjjel-nappal a gyerekkel. Ugyanakkor egy apának is vannak feladatai, amiket Fox nagyon elhanyagolt, óriási felelőtlenségeket követett el. Teljesen ellentétesen viselkedett Blythe-tal. spoiler

off

Nem szabad az olyasmiket szőnyeg alá söpörni, mint amiket Violet tett. Ezeket nem lehet kinőni. Ez nem csak úgy van, nem olyasmi, ami felett át lehet nézni. spoiler Komoly pszichés dolgok állnak mögöttük. Ugyanakkor Violetet sem lehet emiatt hibáztatni, mert ő csak viseli azokat a követketményeket, amik az előző generációkban felgyűltek. Emiatt nem szabadna szégenykeznie egy szülőnek sem – ahogy amiatt szintén nem, ha tanulási nehézsége, visszamaradása van egy gyereknek. El kell ismerni és helyén kezelni a helyzetet. Hihetetlennek tartom, hogy Foxnak nem tűntek fel ezek az egyértelmű jelek, amik Blythe-nak igen. Vagy, ha mégis miért nem tett ellene semmit? Ennyire félne attól, amit megtudna? Ez lerombolta volna a magában alkotott képet a lányáról?

Szívem szerint sokak kezébe belenyomnám ezt a könyvet. Mert ezt nem lehet „csak úgy” elolvasni, annyi érzelmet vált ki az emberből: dühöt, félelmet, elkeseredettséget, fájdalmat, szeretetet – vagy épp a hiányát. Ajánlom, ha szereteted a mély, megható lélektani könyveket amik egy kis thrilleres vonallal vannak megspékelve. De készülj fel, hogy ezzel a könyvvel nem csak a felszínt fogod kapargatni, hanem egyenesen fejest ugrasz a jéghideg vízbe.


Népszerű idézetek

dontforgettosmileandread>!

– Van az a mondás, hogy csak a napok hosszúak, az évek gyorsan telnek.

Mónika_T P>!

Vannak napok, amelyek mérföldkőként jelölik életünk sorsfordı́tó pillanatait. Amelyek után már sosem leszünk azok, akik előtte voltunk.

Mónika_T P>!

Alig tudtunk valamit egymásról, arról meg, hogy milyen emberekké válunk idővel, fogalmunk sem volt.

dontforgettosmileandread>!

– A lányom hibázott. Te még sosem hibáztál, Maureen? Hiszen emberek vagyunk.

Mónika_T P>!

Valahol a szı́vem mélyén tudtam, hogy soha többé nem leszünk ilyen közel egymáshoz.

dontforgettosmileandread>!

– Igen, nagyon szomorú vagyok. De tudod… Isten mindig tudja, mit miért csinál.

dontforgettosmileandread>!

Imádkozom, hogy hozzám hasonlóan képes légy arra, hogy talpra állj. Nem tudom, hogyan, de végül megtaláltam a lelki békémet a gyászban.

Mónika_T P>!

Lassan távolodni kezdtünk egymástól, és ugyan egyelőre csak résnyi volt ez a távolság, ebben a résben baljós árnyak lapultak.

csfannie P>!

Amikor megismertelek, senkim sem volt, és egyszer csak ott voltál te, a mindenem, úgy, hogy különösebb erőfeszítést sem kellett tennem érted.


Hasonló könyvek címkék alapján

L. M. Montgomery: Anne otthonra talál
Lawrence Hill: Valaki ismeri a nevemet
Joanna Goodman: Elveszett lelkek otthona
L. M. Montgomery: Váratlan utazás 5.
Mélanie Watt: Cidrimókus barátot szerez
L. M. Montgomery: Anne of Green Gables
L. M. Montgomery: A kék kastély
Steven Erikson: A jég emlékezete