Álmok ​álmodója 51 csillagozás

Asbóth János: Álmok álmodója Asbóth János: Álmok álmodója Asbóth János: Álmok álmodója

A regény Darvady Zoltán céltalan életét s reménytelen szerelmét adja elő. A kötetet fájdalmas zengésű zeneiség, gyötrődő belső monológ, jelképiségre, látomásosságra hajló képalkotás, erős önelemző gondolatiság jellemzi.

Eredeti megjelenés éve: 1878

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Osiris Diákkönyvtár, Nemzeti Könyvtár

>!
Magyar Közlöny, Budapest, 2016
360 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155269912
>!
Osiris, Budapest, 2009
182 oldal · ISBN: 9789633899915
>!
Szépirodalmi, Budapest, 1990
212 oldal · ISBN: 963154284X

Kedvencelte 4

Most olvassa 2

Várólistára tette 24

Kívánságlistára tette 13

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Piintyő
Asbóth János: Álmok álmodója

Hogy mér' nem találkoztunk fiatal koromban!? biztos imádtam volna, mint ahogy imádtam a Fanni hagyományait is. tizenhatévesen én is egy 'megnemértett zseni' voltam, egy álmokat kergető, álmokban leledző ifjú titán (no persze Velencei utazások nélkül), csakhát útközben a zseniség valahol elveszett :) nem volt rossz, arra mindenesetre jó, hogy visszatekintsünk fiatal magunkra, merthát igensokan magunkra ismerhetünk Darvady Zoltán alakjában…….

>!
mcborzaska
Asbóth János: Álmok álmodója

Megvallom őszintén, Asbóthról nem hallottam korábban. Mikor megláttam az olvasmánylistát, akkor csak néztem, hogy aha, biztos. De ennek ellenére engem már ott „megvett”, hogy Velence. A kedvenc városom. Innentől nem volt kérdés, hogy tetszeni fog. Nem is csalódtam benne, bár Darvady elég furcsa figura.

>!
Kantele
Asbóth János: Álmok álmodója

Az elején szenvedősen indult, túl sok volt Darvady karakterében az idegesítő öntudat, a felsőbbrendűség, hogy mindent az apró gyermekkori traumáiból vezet le, aztán a regény második felénél elkezdtem megbékélni azzal, hogy a főszereplő ideáljaiból nem szabad lefaragnom, csak befogadni lehet és (próbálni) megérteni. Ahogy a cselekmény közeledni kezdett a realitáshoz, elkezdtem látni a legnagyobb előnyét a történetnek, miszerint ha az ember nem akarja félúton a falhoz vágni, akkor egy érdekes, bár nem feltétlenül pozitív végkifejlettel és annak mondanivalójával lehet gazdagabb, de ehhez szükséges az előtte levő 150 oldal is.
Tetszettek az önelemzések, az eszmefuttatások, de nem érdemes hajtani a regényt, mert ezek az „átlapozható” oldalak teremtik meg az atmoszféráját.
Irmát meg nem értem, szóval ha valakinek sikerült, az ossza meg velem, mert lehet nagyon átsiklottam valami felett.

>!
annarozi
Asbóth János: Álmok álmodója

Hozzáállás kérdése, ez is, úgy, mint minden…ha kellő filozófiai háttéranyaggal és humorral vagyunk felszerelve, valószínűleg meg fogjuk benne találni, azt, amit…vagy éppen, csak az is elég hozzá, ha képesek vagyunk félretenni mindenféle elvárásokat és föltételezéseket és pont úgy olvassuk ezt a könyvet, ahogy…és abban a pillanatban, amikor el tudtuk engedni őnagyságunk, a kivételes műértő fennhéjázó attitűdjét, máris élvezetes és jól belénk fészkelődő olvasmányt kapunk, amúgy asbóthosan.

>!
esztiyay
Asbóth János: Álmok álmodója

„Az élet kötelesség.”

Ha mást nem, ennyit érdemes megjegyezni Asbóth János művéből. Őszintén, nem hittem volna, hogy eljutunk idáig. Kétes érzések kavarogtak bennem végig, miközben olvastam. Az elején próbáltam tartózkodni, de a Második könyv csupán ellenszenvet ébresztett bennem főhősünk iránt – vajon ez volt a cél?
Irma a megjelenésével életet lehelt a történetbe, nem vagyok egy végtelenül romantikus alkat, de jobb volt a találkozásaikról olvasni, mint Darvady Zoltán tragikus gyerekkoráról, amelyben semmi tragikusat nem találtam. De a szerelmi huzavona megtette hatását, és újra elbizonytalanított: szeretem én ezt a könyvet? Kell egyáltalán szeretni?
Nem hittem volna azt sem, hogy kapunk valamiféle lezárást, ha ezt lehet annak nevezni. Főhősünk lezárta, legalábbis lélekben élete első harminc évét, és úgy tűnik, talált valamit, amiért élni kell. De inkább csak annyit talált, hogy élni kell mindenképpen, ha már megszülettünk. Hogy ez meddig segít neki kitartani, az már nem derült ki, de biztos van olyan olvasó is, akit ez a lezárás megelégedéssel tölt el.

Ne álmodozással töltsük időnket, ne fecséreljük el életünket semmittevésre, és önmagunk sajnáltatására. A címet az anya oldja fel levelében, az ő szavai oldják fel a regényen végigvonuló komor, nyomasztó hangulatot.
Ne éljünk úgy, hogy közben semmit sem teszünk a világért, másokért, magunkért. A szórakozás nem minden. Itt vagyunk és ezt nem érdemeljük ki semmivel, hát lépjük át önzésünk határait, vegyük ki a részünket az életből, amin mindannyian osztozunk. Számomra ez volt a regény mondanivalója.

>!
CaptainV P
Asbóth János: Álmok álmodója

Öröm volt olvasni. Egyrészt az elegáns stílus miatt, amitől olyan jó beleveszni a szövegbe, másrészt pedig a főszereplő gondolatai miatt, amik néha túl ismerősek, néha pedig túl jól eltaláltak.
Borzalmas, hogy Asbóthnak ez az egyetlenje.

>!
Bogas P
Asbóth János: Álmok álmodója

Csak az a fene nagy fölényessége ne lenne Darvady Zoltán úrnak…

>!
Zsannuszi_Tündérkirálylány
Asbóth János: Álmok álmodója

Az elején elég reménytelennek éreztem, de aztán csak megküzdöttünk egymással… nem is rossz, nem is rossz. :)

>!
N_Judit
Asbóth János: Álmok álmodója

Velence, gyermekkor, politika, szerelem és reményvesztettség egy könyvben. Vallomásos énregény. Nagyon filozófikus és nagyon vontatott.


Népszerű idézetek

>!
Dün SP

Világrészeket lehet kormányozni puszta tekintéllyel, ésszel és erővel. De az asszonyt és a gyermeket nem. Ezeknek szeretet kell. Enélkül fellázadnak vagy elsorvadnak.

51. oldal

>!
Piintyő

…..s a legjobb úton voltam, hogy valóságos könyvmoly legyek.

38. oldal

2 hozzászólás
>!
Lupin

Oh anyám! Miért nem tanitottál hazudni? Miért nem tanitottál a mai világnak erre az egyetlen reális tudományára?

3 hozzászólás
>!
Sapadtribizli P

Kezdeni és bevégezni egy szerelmet két szivar közt, vált szokássá.

2. fejezet, 13. oldal, Osiris, 2009.

>!
Dün SP

Gyéren lelve a valóban örömet, reményben s emlékezetben keressük, s amit a múltban találunk, ápoljuk, tatarozzuk, díszítjük folyton, s igyekszünk egyúttal feledni a vele járt keserűséget. Így hamisítjuk múltunkat, csaljuk önmagunkat […].

45. oldal

1 hozzászólás
>!
Dün SP

Mint költő akartam küzdeni a megsemmisülés réme ellen, akartam létben keresni harmóniát, búbánatban vigasztalást.

78. oldal

>!
Dün SP

– (…) Ön mindig megnyugtató. Mit csinál, hogy mindig olyan nyugodt tud lenni?
– Nem remélek semmit, nem félek semmitől. Azt hiszem, hogy minden ember élete az örömnek és fájdalomnak igen különböző számcsoportjaiból áll, de az eredmény mindig ugyanaz – a nagy nulla. Tehát okosabb mindjárt azon kezdeni, hogy az ember sem nem örül, sem nem búsul semmin.
– És az jó érzés?
– Mindenesetre annyira jó, hogy nem rossz.

128. oldal

>!
Sapadtribizli P

Az a különbség az élettelen és az élő iránti érdeklődésünkben, hogy az elébbiben mindig van valami merev. Csak az, ami él, tehát változik, képes folyton változó mozgalomban tartani lényünket, és ez által saját magunkban is felébreszteni az életnek erősebb érzetét.

99. oldal, Osiris, 2009.

>!
Sapadtribizli P

    Kleopátra szerelme volt Caesaré és volt Antoniusé. De egy volt-e a kettő? Caesar napirendre tért fölötte egy éj után. Antonius e szerelemben elfelejtett becsületet, nemzetet és uralmat a világ fölött. Ami Caesarnak jutott, azt el lehetett felejteni másnap reggel; ami Antoniusnak jutott, afölött el lehetett felejteni a világuralmat. Csak a férfiakban van-e a különbség? És nincs-e meg a szerelemben is, amelyet élveztek?
    Római imperátor! Népek imádottja! Csaták istene! Birodalmak hódítója! Ítélhet-e fölötted az, aki nem ismerte Kleopátra szerelmét úgy, mint te? Caesarnak odaadta magát. Téged szeretett. Ki tudja, mi lett volna Caesarból, ha úgy szerette volna, mint téged, ha lehetne úgy szeretni hideg számítót, amint ahogyan szeretni lehet Marc Antoniust, aki szerelmét egy világgal fizeti és évezredekre szóló hírnevet dob oda ráadásul.
    Férfiak, bámuljátok Caesart! Az asszonyok Antoniust fogják szeretni. És a kérdés csak az, vajon a férfiakat és bámulatukat, vagy az asszonyokat és szerelmüket becsüljük-e többre? Mert különben a dolog egyre megy, és Julius Caesart éppúgy római acél öli meg, mint Antoniust, és mindenesetre több köszönet van a nők szerelmében, mint a férfiak bámulatában.

134.-135. oldal, Osiris, 2009.


Hasonló könyvek címkék alapján

Mikszáth Kálmán: Új Zrínyiász
Kemény Zsigmond: Zord idő
Reviczky Gyula: Apai örökség
Petőfi Sándor: A hóhér kötele
Lesznai Anna: Kezdetben volt a kert
Vámos Miklós: Apák könyve
Móricz Zsigmond: Erdély I-III.
Gulácsy Irén: Fekete vőlegények
Simonffy András: Kompország katonái
Várkonyi Nándor: Pergő évek