Kristálytemplom 66 csillagozás

Åsa Larsson: Kristálytemplom

Tombol a napszél. Sarki fény villódzik Kiruna és a Kristálytemplom felett, ahol a gyülekezet szellemi vezetőjét, Viktor Strandgårdot brutálisan meggyilkolják. Rebecka Martinsson ügyvéd, aki már rég elköltözött Kirunából, nem várt telefonhívást kap. Az áldozat nővére, Sanna az. Segítséget kér, mivel a rendőrség őt gyanúsítja. Rebecka eleget tesz a kérésnek, bár rossz érzésekkel telve tér vissza gyerekkorának színhelyére. Megérkezése heves indulatokat vált ki, és hamarosan nemcsak saját múltjának árnyai üldözik, hanem gonosz erők is, amelyek el akarják hallgattatni.

Eredeti cím: Solstorm

Eredeti megjelenés éve: 2003

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Skandináv krimik

>!
Animus, Budapest, 2012
270 oldal · ISBN: 9789639563636 · Fordította: Erdődy Andrea

Enciklopédia 2


Most olvassa 2

Várólistára tette 23

Kívánságlistára tette 14

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
mate55
Åsa Larsson: Kristálytemplom

Én alapjában véve jó szándékú és engedékeny „gyerek” vagyok. Néha még egy-egy ócska könyv is el tud bűvölni, érzem benne néha az öniróniát, az olcsóságot, mégis bájosnak tartom őket. De a „Kristálytemplom” bizony az aprópénz mellett fárasztó ötlettelenséggel és klisékkel van turmixolva, ami nem a legjobb koktél. Azt hiszem ennyiből is levágható, hogy nem éppen túlzott agymunkát igénylő egy történet. Valami nem stimmelt az egészben. Futószalagon gyártott skandináv krimi. Én sajnálom a legjobban:-(

8 hozzászólás
>!
cicus61 P
Åsa Larsson: Kristálytemplom

Hát igen, ez nem a megszokott skandináv krimi. Nekem kicsit lassú és vontatott volt, de a történet jó volt. Érdekes volt belelátni a vallási fanatizmus egy formájába, hogy mennyire óvják egymást és a vallási szervezetet. A szereplők közül Nekem is Rebecka és Anna-Maria nyomozó a két kedvencem, talpraesett és erős nők, akiket nem könnyű átejteni. A vége felé jól felpörög a történet és érdekes volt a vége.

>!
Csoszi
Åsa Larsson: Kristálytemplom

Ez a könyv sajnos nem hozta a skandináv krimik megszokott színvonalát, és bizony voltak benne kifejezetten gyomorforgató részek spoiler. A nyomozás is olyan semmilyen volt, elég döcögősen haladt. Ettől függetlenül tetszett. Nagyon jól mutatta be az Erő Forrása vallási gyülekezetet, hogy mennyire fanatizálják a vezetők a híveket, és milyen szorosan összezárnak, ha valaki veszélyezteti az érdekeiket. A könyv utolsó pár oldalán rendesen felpörögtek az események, és Rebecka az igazságosztó szerepébe képzelte magát. A szereplők közül egyébként őt, valamint a nyomozónőt, Anna-Mariát kedveltem leginkább, a többieket, különösen Sanna-t és a vezetőket nagyon utáltam. Kíváncsian várom a folytatást.

>!
dokijano
Åsa Larsson: Kristálytemplom

Nem az a gyilkolászós, vérben tapicskoló, kemény vonalas skandináv krimi, de elég jó ez. Mondhatni, hogy szó szerint borzalmasan jó. Vagy inkább borzongatóan jó. Van benne azért elég véres jelenet, érzékenyebb lelkűeknek csak felnőtt felügyelete melletti olvasása javasolható. :-)
Két női főszereplő, az egyik Rebecka, a célratörő ügyvédnő, a másik a gyenge jellemű, ide-oda hajladozó gyerekkori barátnője, Sanna, akit muszáj kisegíteni az életveszélyes helyzetéből, mert még saját magát sem képes megvédeni. Jó indulás egy első könyves szerzőtől. Mondom ezt úgy, hogy még nem sok skandináv krimit olvastam eddig.
Már rögtön az első mondat jól belepancsol az ember lelkivilágába: „Ami azt illeti, Viktor Strandgårdnak nem ez az első halála.”
Aztán nem sokkal később ezt olvasom: „Mire az ember meghal, már úgy kifárad, hogy azt kívánja, bárcsak ne lenne élet a túlvilágon.”
Hogy mi van? Valami misztikus, ezoterikus olvasmány lesz ez? Szerencsémre nem az volt. A tájleírások, köztük a viharos téli éjszaka, az északi fény érzékeltetése jól átélhetővé teszi azt a kíméletlen hideget, ahol elveszettnek érzi magát az ember még akkor is, ha nem volna a nyomában egy (vagy több?) agresszív gyilkos. Ha még egy vallási szekta hatalommániás és titkolózó vezetői meg egy fanatikus hívő mániákus viselkedése is tovább kuszálja a helyzetet, abból már csak egy igazán izgalmas történet alakulhat ki. És az is.

>!
gyuszi64
Åsa Larsson: Kristálytemplom

Nem világos, miért az alacsony (krimiről szólva nagyon alacsony) százalék, el kell majd olvasnom az értékeléseket. Camilla Lackberg A hableány-ában olvastatta valakivel, ez mindenképpen az elismerés, sőt inkább a tisztelet jele. (Kicsit fura, mindössze öt év a megjelenési különbség, 2003, ill. 2008.)

Ütősebb volt ez a regény, mint ami skandi krimiket az utóbbi időben olvastam. Lackberg szelídebbnek tűnik, Ohlsson rendszerszeretőbbnek; Larsson más képet fest a nyomozás általános szereplőiről, mint a többiek, de nekem ez a kép hitelesebb, erőteljesebb. Fél csillagot levonok (túlzott szigor?) a heroikus befejezésért.

(Egy apró észrevétel: ez a mű burkoltan, de bizony vallásellenes, vagy inkább egyházellenes. Ami nem baj, ez is egy vélemény, de összesen talán ha egyszer emlékszem vallási irányú pozitív erősítésre a könyvből, és hát ez kevés, felvetődhet az egyoldalúság vádja.)

Mj: Zavart, hogy nincs folytatás, az utószóban ígér az írónő. De aztán láttam a wikin, hogy csak magyarul nem jelentek meg a későbbi kötetek. És a sorozat mind az öt darabjának van angol fordítása. Hmm.

Update: Most látom, hogy az írónő első könyve. Hát kalapot emelek.
Ugye a sorozatokkal az a baj, hogy elölről érdemes kezdeni őket, de a szerzők akkor még nem mindig tudnak írni. Hát nem akárhogy indított Asa Larsson…

2 hozzászólás
>!
TiszlaviczMarcsi IP
Åsa Larsson: Kristálytemplom

Azt hiszem, a tájleírások, a hóesés és a sarki fény tetszett benne.
A szereplők? Nem, nem maradt meg egyik sem igazán. Rebecka nem volt sem szimpi, sem unszimpi, bár a végére kicsit életszerűtlen lett. Maga a bűntény nem lett volna rossz, sőt, nagyon is emberi és hétköznapi, csak túlmisztifikálták.

>!
_Katie_ P
Åsa Larsson: Kristálytemplom

Nem volt abban semmi hiba, hogy ez egy skandináv krimi. Volt benne egy csomó furcsa név, hideg, rengeteg hóesés, és hozta a tipikus, furcsa jellemzőket és még furcsább hangulatot, de mégsem volt az igazi.

A nyomozás nem is volt nyomozás, igazából Rebecka egy-két vádaskodó támadásából tudtunk meg információ morzsákat, de semmi több. A rendőrök szinte semmit nem tettek, és ez nagyon nem illik az eddig általam olvasott a skandináv krimikbe.
A fanatikus hívők, és a mindenek felett álló egyházi vezetők nagyon jól voltak ábrázolva, és tökéletesen megegyeztek a leírások a neten keringő videókon látható istentiszteletekkel.

Összességében még a karaktereket sem sikerült megszeretnem, senki nem keltette fel a figyelmem.
A történtek ismeretében Rebeckát egyáltalán nem értettem, és a viselkedését sem. Sanna totál el volt varázsolva, mint aki varászgombát evett. Thomas, Vesa és Gunnar pedig a saját fejükre tették a koronát és mindenkin átgázoltak a céljuk érdekében. Viktorral indul a történet, de róla csak annyit tudok, hogy hosszú szőke a haja, beteg, és ő is mindig el volt varászolva. Mégis, a legjobban Curt hozta a szerepét, tökéletesen beteg volt hozzá.

Sajnálom, hogy ennyire gyengére sikerült, mert a történetből ennél többet is ki lehetett volna hozni.

>!
tgorsy
Åsa Larsson: Kristálytemplom

Vacak, érdektelen, művi. Meglovagolja a skandináv krimik hírnevét, és szégyent hoz rájuk.

1 hozzászólás
>!
alaurent
Åsa Larsson: Kristálytemplom

Sajnos az, hogy ekkora siker lett a skandináv krimik kiadása, magával hozza azokat a könyveket is, amelyek nem annyira jók, mint amennyire skandinávok. Ez a könyv is ezek közé tartozik, mind a cselekménye, mind a szereplői alapján a tucatkönyvek közé tartozik, hetek múlva kétlem, hogy bármire is emlékezni fogok belőle – ami egy Nesbøról nem mondható el. Más baj nincs is vele, elindul valahonnan, és elérkezik valahová, este jól el lehet rajta álmosodni, és másnap gond nélkül lehet folytatni, s még valamiféle igazság is szolgáltatik a bűnösöknek. Ha nem a sorozatcímen akad meg a szemem, akkor jobb értékelést kaphatott volna.

>!
Irasalgor
Åsa Larsson: Kristálytemplom

Talán kicsit negatívan írtam a műről, de a könyv egyáltalán nem rossz. Első könyves íróként rendkívül tehetséges próbálkozás, bár akadnak hibái. Némelyeknek bizonyára nem fog tetszeni a nyomozás sutasága, vagy a karakterek előtérbe helyezése, egyeseknek nyilván a történet lesz kicsit egyszerű. De ezek mellett a hibák mellett nyugodtan vethetünk egy pillantást az első Rebecka-kalandra, hiszen ebben a nyári forróságban igazán hűsítő lehet egy kis szelet a svéd télből. Akik pedig nem szeretik a száraz, nyomozásra specializálódott krimiket, de szeretnének egy kicsit agyalni, azoknak pedig bátran ajánlom a könyvet, mert el fogja nyerni a tetszésüket.

Értékelés: 8/10
Bővebben: http://www.ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2012-07…


Népszerű idézetek

>!
egy_ember

Mire az ember meghal, már úgy kifárad, hogy azt kívánja, bárcsak ne lenne élet a túlvilágon.

9. oldal

>!
Irasalgor

Hátha szükségük van valamire, amivel az időt múlathatják – mondta Sivving a lányok felé biccentve. – Bár mostanság úgy tűnik, némelyik gyerek azt se tudja, hogy kell a szabadban játszani, csak a videofilmeket meg a számítógépes játékokat ismerik. Ismered Manfredot, a folyó túlpartjáról. Ő mesélte, hogy múlt nyáron meglátogatták az unokái. Végül kizavarta őket játszani. „Nyáron csak akkor szabad a házban lenni, ha zuhog az eső”, mondta a gyerekeknek. Ők meg kimentek. De fogalmuk sem volt, hogyan kell játszani. Csak álltak ott az udvaron tehetetlenül. Kis idő múlva Manfred látja, hogy körben állnak a kezüket összetéve. Mikor megkérdezte, mit csinálnak azt mondták, imádkoznak, hogy zuhogjon az eső.

145. oldal, Második nap

>!
Miestas

És ha Isten jelentkezne, gondolta, mondd meg neki, hogy szüntelenül őt keresem.

72. oldal

>!
Miestas

Ami azt illeti, Viktor Strandgårdnak nem ez az első halála.

(első mondat)

>!
robinson P

– Miért van az, hogy annyi szép nő van kitéve ilyesminek? – kérdezte Sven-Erik.
– Rossz pasit fognak ki maguknak, és amikor a gyerekek már kirepültek, szerencsétlen fogolyként ülnek a saját otthonukban.

126. oldal

>!
robinson P

– Nem kéne ennyit szorgoskodnod, kicsikém – mondta Maria lágyan.
– Néha le kell ereszteni egy kicsit, és üvölteni egyet.

25. oldal

>!
dokijano

    A könyvben előforduló összes hibát én követtem el. Bizonyos dolgokat nem kérdeztem meg a fent említett személyektől, más dolgokat félreértettem, megint másokat egyszerűen csak meg akartam tartani. A legfontosabb szempont számomra az volt, hogy hazugságaimat hihetővé tegyem, s valahányszor a mese és a valóság harcban állt egymással, a mese győzött. Minden esetben.

264. oldal, A szerző köszönetnyilvánítása (Animus, 2012)

>!
zsdolnay

A sarki fény sárkányként kanyarog odakint az éjen át. A csillagok és a bolygók utat kell, hogy engedjenek neki, e hatalmas, szikrázóan fényes csodának, mely sietség nélkül tör utat magának az égbolton át.
Viktor Strandgärd tekintetével követi a fény útját.
Dalol vjon?, gondolja. Mint egy magányos bálna a tenger mélyén?
S mintha gondolatai célt értek volna, a fény megáll egy pillanatra. Megszakítja rendületlen útját. Fagyos tekintetével Viktor Strandgärdot mustrálja. Hisz csakugyan olyan szép, ahogy ott fekszik, mint egy ikon. Az alvadt vér glóriaként fonja körül hosszú, szőke Luca-haját. Már nem érzi a lábait. Elernyed. Nem fáj semmije.
Különös, hogy mialatt ott fekszik, s a sárkány szemébe néz, előző halálára gondol. (…)
Ezzel a képpel a szemében távozik Viktor Strandgärd másodszor az élők sorából.

1. oldal

Kapcsolódó szócikkek: sarki fény
>!
dokijano

Ebben a faluban sosem élt Slark nevű ember. Viszont nagyanyád ismert egy szerencsétlen lányt fiatal korában. Gyenge volt, mikor megszületett, s mivel azt hitték, nem marad életben, a tanítóval kereszteltették meg. A tanítót Fredrik akárminek hívták. Végül a kislány életben maradt, így aztán igazi papos keresztelőt is kellett tartani. A pap persze csak svédül tudott, a szülők meg csak tornedali finn nyelven beszéltek. Így hát a pap fogta a kislányt, és megkérdezte a szülőket, mi legyen a neve. A szülők azt hitték, azt kérdezte, ki keresztelte meg a gyereket, így azt felelték: „Feki se kasti” – „Fredrik keresztelte meg”. A pap tehát beírta a templomi könyvbe: „Fekisekasti”. És hát, tudod mekkora tekintélye volt egy papnak az idő tájt. A lányt egész hátralevő életében Fekisekastinak hívták.

98. oldal, Február 18., kedd (Animus, 2012)


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Liza Marklund: Studio 69
Stieg Larsson: A tetovált lány
Johan Theorin: A falon túl
Kristina Ohlsson: Mostohák
Camilla Läckberg: A kőfejtő
Camilla Grebe – Åsa Träff: A terapeuta
Camilla Läckberg: Jéghercegnő
Henning Mankell: A gyilkosnak nincs arca
Stieg Larsson: A lány, aki a tűzzel játszik