Seeker (Klánok háborúja 1.) 64% 51 csillagozás

Megpróbáltam követni a történéseket, ami nagyon izgalmasan kezdődött. A képzés leírása, a Pusztító, mint fegyver leírása nagyon érdekelt. Aztán jöttek a klisék, a bosszúra vágyó fiú, a régmúltba nyúló gyűlölet, az Odaát, az athame, és úgy az első rész után elvesztettem az érdeklődésemet. Innen már nem tudott lekötni, de azért végigolvastam a történetet (ami a végére egy általam gyorsolvasásnak nevezett technika használatát jelentette, felületes olvasás, az érdekesebb részeknél nagyobb odafigyeléssel). A végére csak azt tudom mondani, hogy ez egy zűrzavaros történet (nem túl biztos alapokkal), amit ha valaki engem kérdez, biztosan nem trilógiában írom meg. Nem volt rossz, de a következő részekre annyira nem vagyok kíváncsi.

Jó nagy katyvasz volt ez az egész. Az írónő túl sokat akart kevés oldalon megismertetni velünk. Maga az alapsztori nagyszerű lett volna, ha nem cseszi el ennyire. Az elején teljesen össze voltam zavarodva, hogy akkor most melyik időben is járunk, mert nem volt itt semmiféle középkori Skócia, max a Fiatal lidérc visszaemlékezésében, de az is csak pár oldalig tartott. Mire rájöttem, hogy ez végig a mi időnkben játszódik, vagyis valamikor akkor, már túl voltam a könyv felén. Aztán, pártolom én a váltott szöges nézőpontokat, de nagyon zavaró volt számomra az elején a négy különböző nézőpont. Oké, hogy főszereplők és fontos volt a történet céljából az ő szemszögükön keresztül is látni és így, hogy már elolvastam semmi pénzért nem akarnám, hogy ez megváltozzon. De az elején csak belezavarodtam.
Az egész történetnek semmi értelme nem volt. Végig arról szólt, hogy kinél kellene lennie az athaménak és ki jogosult rá, hogy nála legyen, na és persze, hogy ki dönti el, hogy ki jogosult rá. John őrült volt, rossz világnézettel, rossz érvekkel, rossz döntésekkel. Csak azért, mert ő hiszi, hogy jót cselekszik, attól a tettei még nem jók és ezt nem látja be. A megszállottsága dühítő volt. És a vaksága is a saját tettei felett.
Szerintem ebben a könyvben mindenki őrült volt valamilyen mértékben.
Quin-ról nem sok mindent tudnék mondani, attól függetlenül, hogy ő volt a fő szál, a középpont, de ha nem lett volna nála az athamé, akkor nem lett volna az. Azon kívül, hogy végig azért szurkoltam, hogy végre lássa meg az igazságot, vagyis, hogy ő Shinoubot szereti és mindig is őt szerette, nem lett valami nagy szám a karaktere. Oké, hogy képes tisztán látni, hogy mi a különbség a jó és a jó között (nem írtam félre),de cselekedni nem tud és ez nagyrészt a pszichopata apjának köszönhető, aki Kereső helyett követőt csinált belőle. De, ahogy követjük a cselekményszálat, szépen lassan kitör önön börtönéből és a maga ura lesz, nem pedig valaki követője. Soha többé nem lesz senki követője.
Shinobu pedig a kedvenc karakterem lett a rossz döntései ellenére is. Végig neki szurkoltam és meg is lett a jutalmam. Lehet, hogy nem vezető, de azzá válhat. A hűség az ereiben van és minden egyes szívdobbanásával a jót keresi és Quint segíti. Megszerettem a vöröst :)
Az elején sok kérdésem volt, aztán már csak annak örültem, hogy követni tudom a szálakat és a kérdések már nem is voltak olyan fontosak. Igazából nem sok mindenre kaptunk választ, sőt szinte semmire, csak az igazolódott be, hogy az emberi természet nem egyféle és mindenki a maga útját járja, legyen az jó vagy rossz.
A második részre nem vagyok kíváncsi, de ettől függetlenül egyszer el fogom olvasni.

Jó kis könyv volt ez, annak ellenére, hogy az elején sokáig elég homályos volt még minden. Az események a középkori Skócia egy félreeső birtokáról indulnak és a könyv második felére a távoli jövő Honkongjába jutunk el.
A történetet négy szereplőn keresztül követhetjük nyomon, akik közül számomra a legkedvesebb John – az erőteljes szerelmi háromszög egyik tagja – volt, a legérdekesebb pedig Maud, a Fiatal Lidérc.
Amit kissé zavarónak éreztem a könyvben, hogy több műfaj elemei is keverednek egymással benne, melyek közül a fantasy és a sci-fi elemek elegye igen érdekes és izgalmas hatást gyakorolt a sztorira, míg ezt a furcsa steampunkos beütést, amivel a szerző még különlegesebbé akarta tenni ezt az amúgy sem hétköznapi világot, valahogy nem tudtam hova tenni.
Bővebben: http://szilvamagolvas.blogspot.hu/2015/09/arwen-elys-da…

Eszméletlen volt. Szavakkal nem lehet leírni, de azért megpróbálom.
Az írónőnek sikerült valami hihetetlenül egyedit alkotnia, és mindig olyan pezsdítő valami újat olvasni. A történet teljesen magával ragadott. Nem tudtam eldönteni, hogy most jövőben játszódik, vagy múltban vagy mindkettőben, de ez a kettősség nagyon bejött. Repülő autók, középkori várak, harci eszközök és maga az életmódjuk.
Quin végig szimpatikus volt, noha nem tudtam vele teljesen azonosulni, azonban ez is teljesen rendben volt. A főhősnő bátor és jó barát. Volt egy kis kisiklása a történet közepén spoiler, de a végére ugyanaz a Quin volt, mint a történet elején, csak sokkal ádázabb.
John eléggé semmilyen volt a történet elején, aztán megtudtam a történetét. Ott kicsit sajnáltam, és úgy véltem, jó szándékú karakter, de amikor sorra követte el a hibákat és spoiler, annak érdekében, hogy spoiler, teljesen elvágta nálam magát. Szerintem ő lesz a következő gonosz, Briac után. Biztosan szereti Quint, de aki igazán szerelmes valakibe, azt nem spoiler.
Shinobu is semleges volt a történet elején, de ahogy haladtunk előrébb, annál jobban ismerhettük meg és kiderült, hogy sokkal tisztább szívű, mint John. Tényleg összeillenek spoiler :)

Tetszettek a váltott szemszögek is, főleg a végén, amikor csak rövid fejezeteket kaptunk, hogy az írónő fokozza az izgalmakat. :D

Alig várom, hogy végre megjelenjen a következő kötet és remélem a Libri is ki fogja adni a következő kötete(k)et. :) Még egyszer, irtó jó volt! :)

Őszintén szólva csalódtam ebben a regényben!

Az írónő első regénye, és sajnos ez nagyin érződik rajta! Az alapötlet jó, de a megvalósítás borzalmas! Az események túlságosan gyorsan pörögnek, nincs rendesen megmagyarázva semmi, túl sok a logikai a baki, a karakterek pedig rémesen erőltetettek.

Eszméletlen volt. Az írónőnek sikerült valami hihetetlenül egyedit alkotnia, és mindig olyan pezsdítő valami újat olvasni. A történet teljesen magával ragadott. De sajnos a szereplőkkel nem tudtam teljesen azonosulni, de ezen kívül jól megírt történet volt ez. :)

Ez volt az a könyv, amit csak a kihívás kedvéért fejeztem be – meg mert mazochista vagyok. Nem kezdődik rosszul, de amint elhagyják Skóciát, számomra szétesik a történet. Sok mozaik, ami nem áll egybe. Lehet, hogy a következő kötetbe már minden kiderülne, de azt én már nem fogom elolvasni.

A könyvet ajándékba kaptam. Szerintem nem volt olyan vészes, mint amennyire a többség lehúzta. Szórakoztató volt, de tény hogy nem egy kiemelkedő alkotás. Ha valaki hozzám vágja a folytatást, szívesen tovább olvasom, de nem rohantam a a boltba hogy beszerezzem.
Az hogy az eseményszálak ide oda ugrálnak, vagy hogy nem derült ki milyen időben, térben mozgunk, engem nem zavart. Nem volt követhetetlen, és hála istennek nem volt az az érzésem, hogy karakterek, tulajdonságok csak azért vannak, mert az író nem tud boldogulni a saját világ alkotta korlátokkal. Tetszettek a karakterek, összetettek voltak és nem kaptam agyhúgykövet a párbeszédektől.
Volt egy két facepalm spoiler de összességében nem volt zavaró. A fiatal lidérc karaktere tetszett, leginkább.
Könnyed szombat délutáni szórakozásnak remek.

Nagyon jó volt. Alig várom már hogy a 2. részt is olvashassam :) .

Kár érte…. egy jobb világleírással és a felépítés pontosabb ismertetésével és a karakter jobban kidolgozásával egy nagyon jó regény lett volna belőle. A végére felpörögtek az események, az tetszett.