Seeker (Klánok háborúja 1.) 40 csillagozás

Arwen Elys Dayton: Seeker

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Azon ​az éjszakán, amikor Quin Kincaid felesküszik Keresőnek, új történet kezdődik a számára. Már nem kislány többé, mesterei jól felkészítették, hogy kiálljon minden próbát, harcoljon a becsületért és az igazságért a sötétség ellen. Két életre szóló barátja, Shinobu és John is megértek a próbákra. Az egyikük reménytelenül szerelmes a lányba, a másik titokban találkozgat vele.

Az eskü éjszakáján azonban minden rosszul sül el Quin számára… a családja becsapja, a szerelme elárulja, és még az is kiderül, hogy a Keresők nem az ártatlanok és gyengék védelmezői, hanem kegyetlen bérgyilkosok.

Quin története téren és időn át száguld velünk a középkori Skóciából a távoli jövőbe, drogbárók, lidércek, harcosok és gyógyítók között, ahol a mindent elsöprő fegyver, az athame megszerzéséért vívott harc kezdődik. Odaát.

Arwen Elys Dayton hónapokat töltött anyaggyűjtéssel a Klánok háborúja első kötetéhez. A gízai piramisoktól Hongkong felhőkarcolóin át a Skót-felföldön álló… (tovább)

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Libri, Budapest, 2015
448 oldal · ISBN: 9789633107492 · Fordította: Markwarth Zsófia
>!
Libri, Budapest, 2015
448 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633106099 · Fordította: Markwarth Zsófia

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Quin Kincaid · Shinobu MacBain


Kedvencelte 2

Most olvassa 6

Várólistára tette 119

Kívánságlistára tette 82

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
NewL P
Arwen Elys Dayton: Seeker

Megpróbáltam követni a történéseket, ami nagyon izgalmasan kezdődött. A képzés leírása, a Pusztító, mint fegyver leírása nagyon érdekelt. Aztán jöttek a klisék, a bosszúra vágyó fiú, a régmúltba nyúló gyűlölet, az Odaát, az athame, és úgy az első rész után elvesztettem az érdeklődésemet. Innen már nem tudott lekötni, de azért végigolvastam a történetet (ami a végére egy általam gyorsolvasásnak nevezett technika használatát jelentette, felületes olvasás, az érdekesebb részeknél nagyobb odafigyeléssel). A végére csak azt tudom mondani, hogy ez egy zűrzavaros történet (nem túl biztos alapokkal), amit ha valaki engem kérdez, biztosan nem trilógiában írom meg. Nem volt rossz, de a következő részekre annyira nem vagyok kíváncsi.

3 hozzászólás
>!
ViveEe P
Arwen Elys Dayton: Seeker

Sajnos tényleg rászolgál a könyv erre az alacsony százalékra. Az elején végig úgy éreztem magam, mint a fura gyerek az oviban, akivel senki nem akar játszani. Egyből belecsaptunk az események közepébe, és az égvilágon semmi nem lett elmagyarázva. Az elején azt sem tudtam milyen korban vagyunk, mert egy fészerben szalmán aludt a csaj lovakkal, áram nélkül, aztán meg előkerültek a pisztolyok. Semmi magyarázat arra kik ezek a keresők, mit csinálnak stb. Mik ezek a lidércek? Igazából ez azért volt extrán zavaró a számomra, mert a szereplők ha nem is tudtak mindent, de sok mindent megoszthattak volna velem, mint olvasóval. Aztán 180 oldal után egy picike kis múltba tekintetéssel próbál bevonni az írónő, de baromira nem válik be, mert max egy-két szereplő inditékai vannak megmagyarázza, de hogy most milyen világba is csöppentem az nem… A szereplők egyáltalán nem tudtak érdekelni, mindegyik zakkant a maga módján. Összefüggéstelen, sok rész érthetetlen. Ez a klán háborús dolog teljesen tisztázatlan. Gyorsan el is felejtem, hogy olvastam.

4 hozzászólás
>!
Ashriver
Arwen Elys Dayton: Seeker

Jó nagy katyvasz volt ez az egész. Az írónő túl sokat akart kevés oldalon megismertetni velünk. Maga az alapsztori nagyszerű lett volna, ha nem cseszi el ennyire. Az elején teljesen össze voltam zavarodva, hogy akkor most melyik időben is járunk, mert nem volt itt semmiféle középkori Skócia, max a Fiatal lidérc visszaemlékezésében, de az is csak pár oldalig tartott. Mire rájöttem, hogy ez végig a mi időnkben játszódik, vagyis valamikor akkor, már túl voltam a könyv felén. Aztán, pártolom én a váltott szöges nézőpontokat, de nagyon zavaró volt számomra az elején a négy különböző nézőpont. Oké, hogy főszereplők és fontos volt a történet céljából az ő szemszögükön keresztül is látni és így, hogy már elolvastam semmi pénzért nem akarnám, hogy ez megváltozzon. De az elején csak belezavarodtam.
Az egész történetnek semmi értelme nem volt. Végig arról szólt, hogy kinél kellene lennie az athaménak és ki jogosult rá, hogy nála legyen, na és persze, hogy ki dönti el, hogy ki jogosult rá. John őrült volt, rossz világnézettel, rossz érvekkel, rossz döntésekkel. Csak azért, mert ő hiszi, hogy jót cselekszik, attól a tettei még nem jók és ezt nem látja be. A megszállottsága dühítő volt. És a vaksága is a saját tettei felett.
Szerintem ebben a könyvben mindenki őrült volt valamilyen mértékben.
Quin-ról nem sok mindent tudnék mondani, attól függetlenül, hogy ő volt a fő szál, a középpont, de ha nem lett volna nála az athamé, akkor nem lett volna az. Azon kívül, hogy végig azért szurkoltam, hogy végre lássa meg az igazságot, vagyis, hogy ő Shinoubot szereti és mindig is őt szerette, nem lett valami nagy szám a karaktere. Oké, hogy képes tisztán látni, hogy mi a különbség a jó és a jó között (nem írtam félre),de cselekedni nem tud és ez nagyrészt a pszichopata apjának köszönhető, aki Kereső helyett követőt csinált belőle. De, ahogy követjük a cselekményszálat, szépen lassan kitör önön börtönéből és a maga ura lesz, nem pedig valaki követője. Soha többé nem lesz senki követője.
Shinobu pedig a kedvenc karakterem lett a rossz döntései ellenére is. Végig neki szurkoltam és meg is lett a jutalmam. Lehet, hogy nem vezető, de azzá válhat. A hűség az ereiben van és minden egyes szívdobbanásával a jót keresi és Quint segíti. Megszerettem a vöröst :)
Az elején sok kérdésem volt, aztán már csak annak örültem, hogy követni tudom a szálakat és a kérdések már nem is voltak olyan fontosak. Igazából nem sok mindenre kaptunk választ, sőt szinte semmire, csak az igazolódott be, hogy az emberi természet nem egyféle és mindenki a maga útját járja, legyen az jó vagy rossz.
A második részre nem vagyok kíváncsi, de ettől függetlenül egyszer el fogom olvasni.

>!
szilvamag_
Arwen Elys Dayton: Seeker

Jó kis könyv volt ez, annak ellenére, hogy az elején sokáig elég homályos volt még minden. Az események a középkori Skócia egy félreeső birtokáról indulnak és a könyv második felére a távoli jövő Honkongjába jutunk el.
A történetet négy szereplőn keresztül követhetjük nyomon, akik közül számomra a legkedvesebb John – az erőteljes szerelmi háromszög egyik tagja – volt, a legérdekesebb pedig Maud, a Fiatal Lidérc.
Amit kissé zavarónak éreztem a könyvben, hogy több műfaj elemei is keverednek egymással benne, melyek közül a fantasy és a sci-fi elemek elegye igen érdekes és izgalmas hatást gyakorolt a sztorira, míg ezt a furcsa steampunkos beütést, amivel a szerző még különlegesebbé akarta tenni ezt az amúgy sem hétköznapi világot, valahogy nem tudtam hova tenni.
Bővebben: http://szilvamagolvas.blogspot.hu/2015/09/arwen-elys-da…

>!
Faythe P
Arwen Elys Dayton: Seeker

Eszméletlen volt. Szavakkal nem lehet leírni, de azért megpróbálom.
Az írónőnek sikerült valami hihetetlenül egyedit alkotnia, és mindig olyan pezsdítő valami újat olvasni. A történet teljesen magával ragadott. Nem tudtam eldönteni, hogy most jövőben játszódik, vagy múltban vagy mindkettőben, de ez a kettősség nagyon bejött. Repülő autók, középkori várak, harci eszközök és maga az életmódjuk.
Quin végig szimpatikus volt, noha nem tudtam vele teljesen azonosulni, azonban ez is teljesen rendben volt. A főhősnő bátor és jó barát. Volt egy kis kisiklása a történet közepén spoiler, de a végére ugyanaz a Quin volt, mint a történet elején, csak sokkal ádázabb.
John eléggé semmilyen volt a történet elején, aztán megtudtam a történetét. Ott kicsit sajnáltam, és úgy véltem, jó szándékú karakter, de amikor sorra követte el a hibákat és spoiler, annak érdekében, hogy spoiler, teljesen elvágta nálam magát. Szerintem ő lesz a következő gonosz, Briac után. Biztosan szereti Quint, de aki igazán szerelmes valakibe, azt nem spoiler.
Shinobu is semleges volt a történet elején, de ahogy haladtunk előrébb, annál jobban ismerhettük meg és kiderült, hogy sokkal tisztább szívű, mint John. Tényleg összeillenek spoiler :)

Tetszettek a váltott szemszögek is, főleg a végén, amikor csak rövid fejezeteket kaptunk, hogy az írónő fokozza az izgalmakat. :D

Alig várom, hogy végre megjelenjen a következő kötet és remélem a Libri is ki fogja adni a következő kötete(k)et. :) Még egyszer, irtó jó volt! :)

1 hozzászólás
>!
pattsims97
Arwen Elys Dayton: Seeker

Őszintén szólva csalódtam ebben a regényben!

Az írónő első regénye, és sajnos ez nagyin érződik rajta! Az alapötlet jó, de a megvalósítás borzalmas! Az események túlságosan gyorsan pörögnek, nincs rendesen megmagyarázva semmi, túl sok a logikai a baki, a karakterek pedig rémesen erőltetettek.

>!
szblmelinda
Arwen Elys Dayton: Seeker

Eszméletlen volt. Az írónőnek sikerült valami hihetetlenül egyedit alkotnia, és mindig olyan pezsdítő valami újat olvasni. A történet teljesen magával ragadott. De sajnos a szereplőkkel nem tudtam teljesen azonosulni, de ezen kívül jól megírt történet volt ez. :)

>!
Belle_Maundrell 
Arwen Elys Dayton: Seeker

Van egy olyan érzésem, hogy ez egy felejthető könyv lesz. Nem tetszett, de annyira azért nem is borzalmas, hogy évek múlva is utálattal gondoljak rá. Illetve majd kiderül. :P
Őszintén szólva úgy éreztem, mintha szerencsétlen írónőt folyton megzavarták volna írás közben, és már maga sem tudná, hogy mit akar, csak leírná, ami éppen eszébe jut. Az alapötlet érdekes lehetett volna, nagyon sok szuper dolgot ki lehetett volna hozni belőle, de jaj, ez a megvalósítás… Nagyon látszik, hogy ez a néni első könyve. Kezdjük azzal, hogy már valósággal sírt a lelkem a világfelépítésért. Semmi nincs megmagyarázva, csak bedob a történetbe, azt se lehet tudni, milyen korban járunk, hogy ez a mi világunk vagy valami alternatív univerzum, és ez borzasztóan idegesített. Az elején szépen elkönyveltem magamban, hogy nagyjából középkori közegben lehetünk, amikor istállókról, lovakról meg kunyhókról volt szó, aztán jöttek a pisztolyok meg a tévé, és amint elhagytuk Skóciát, teljesen szét is esett az egész, megjelentek a modern kütyük, mozi, autók meg miegymás. Azért ezt nem ártott volna tisztázni az elején. Igazság szerint gőzöm sem volt, hogy mi van, meg ez most milyen világ. Szeretem, ha használnom kell a fantáziámat, de azért ne én építsem már fel a történet hátterét mindenféle kis töredékekből.
Ugyanez igaz a Keresőkre is, nem tudunk róluk semmit, csak annyit, hogy eddig jónak hitték őket, aztán kiderül, hogy nem azok. Szuper. És mi van a lidércekkel? Kik ezek, miért vannak, mit csinálnak, mit akarnak? Egy nagy kérdőjel volt minden jelenet, amiben szerepeltek.
A négy különböző szemszög teljesen felesleges, bőven elég lett volna Quin és John, a másik kettő legfeljebb arra jó, hogy növelje az oldalszámot, mert nem adnak hozzá semmit a sztorihoz. A karakterek üresek, unalmasak és furcsán zakkantak. Lehet, hogy a végén kiderül, hogy egy diliházban játszódott az egész, és valami kollektív tudatzavar eredménye az egész akciózásuk. John akár érdekes is lehetne, de borzasztóan félrecsúszott az egész világnézete. Az anyja miatt sajnáltam, de teljesen elborult szerencsétlen, az egész bosszúhadjárata erőltetett, az meg nevetséges, ahogy szíve csücskével bánik, és állandóan fenyegeti meg bántja, miközben olvadozik neki, hogy szereti és jót akar. Mint egy rossz pszichopata. Quin egy dögunalmas hősnő, és iszonyú hülye, hogy csak picsog meg szerencsétlenkedik ahelyett, hogy megkérdezné Johnt, hogy mi a francot akar. Állandóan megállnak beszélgetni, de még véletlenül sem térnének rá a lényegre. Shinobu ritka idegesítő, de közben kétségbeejtően unalmas is, nagyon nem bírtam. Tudom, hogy gonosz dög vagyok, de mindig azt vártam, hogy haljon már meg, amikor veszélyes helyzetbe került.
Egyáltalán nem értem, milyen kutatómunkát végzett ehhez az írónő, mert egyik helyszín sincs valami részletesen ábrázolva, piramisokról meg szó sem esik, szóval szerinte csak elment nyaralgatni, és ráfogta, hogy adatgyűjtés volt.
De a magyar kiadásban is bőven van kivetnivaló, én biztosan megcsapkodnám a szerkesztőt, mert nagyon sok elírás van benne. Sosem értettem, hogy lehet így kiadni egy könyvet, nagyon zavaró.
Egyetlen pozitívuma, hogy gyorsan olvasható, bár lehet, hogy csak felületesen átsuhantam rajta, annyira nem mélyedtem el benne. Mondjuk mélységek nélkül nehéz lett volna. Azért el tudom képzelni, hogy ha valaki nem olvasott még sok fantasyt, akkor talál benne valami szépet és jót, de még mindig ott a világfelépítés hiánya, ami mindenképpen botrányos és zavaró, szóval valószínűleg akkor se lenne a kedvencem, ha nem lennék ilyen kis háklis. De az vagyok, és büszkén vállalom. :D
Még szerencse, hogy a Könyvudvarban csábított el a szépséges borító, és nem dobtam ki érte a teljes árát. Biztos nem fogom megvenni a folytatást, legfeljebb akkor olvasom el, ha könyvtárban találkozom vele. Egyszer elment, de semmi maradandót nem okozott. Még traumát sem.

>!
Habók P
Arwen Elys Dayton: Seeker

Ez volt az a könyv, amit csak a kihívás kedvéért fejeztem be – meg mert mazochista vagyok. Nem kezdődik rosszul, de amint elhagyják Skóciát, számomra szétesik a történet. Sok mozaik, ami nem áll egybe. Lehet, hogy a következő kötetbe már minden kiderülne, de azt én már nem fogom elolvasni.

>!
Katalin_Rózsa
Arwen Elys Dayton: Seeker

A könyvet ajándékba kaptam. Szerintem nem volt olyan vészes, mint amennyire a többség lehúzta. Szórakoztató volt, de tény hogy nem egy kiemelkedő alkotás. Ha valaki hozzám vágja a folytatást, szívesen tovább olvasom, de nem rohantam a a boltba hogy beszerezzem.
Az hogy az eseményszálak ide oda ugrálnak, vagy hogy nem derült ki milyen időben, térben mozgunk, engem nem zavart. Nem volt követhetetlen, és hála istennek nem volt az az érzésem, hogy karakterek, tulajdonságok csak azért vannak, mert az író nem tud boldogulni a saját világ alkotta korlátokkal. Tetszettek a karakterek, összetettek voltak és nem kaptam agyhúgykövet a párbeszédektől.
Volt egy két facepalm spoiler de összességében nem volt zavaró. A fiatal lidérc karaktere tetszett, leginkább.
Könnyed szombat délutáni szórakozásnak remek.


Népszerű idézetek

>!
Belle_Maundrell 

Sok minden próbál majd letéríteni a helyes útról. Az egyik a gyűlölet, a másik a szeretet.

103. oldal

>!
Faythe P

(…) Az igaz szív bölcsen választ.

357. oldal

>!
Faythe P

– Nem volt szándékos! Egyébként sem biztos, hogy meghaltak.
– Ja, lehet, hogy a férfi nyaka visszanőtt közben. Meglehet.

260. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Quin Kincaid · Shinobu MacBain
>!
Belle_Maundrell 

– A döntés olyan gyors lehet, mint egy szívdobbanás, vagy olyan hosszú, mint egy emberöltő.

158. oldal

>!
Belle_Maundrell 

Ha szeretsz, védtelenné válsz egy tőrrel szemben (…) Ha nagyon szeretsz, akkor a saját szívedbe döföd a tőrt.

27. oldal

>!
Belle_Maundrell 

– Ha elveszik tőled azt, akit szeretsz, akkor jössz rá, mi a fontos – suttogta.

88. oldal

>!
Belle_Maundrell 

– (…) Nem kellenek nagy elmék. Csak igaz szívek. Az igaz szív bölcsen választ.

357. oldal

>!
szblmelinda

Egy olyan ember bakancsa volt, aki szörnyű dolgokat követett el.

(első mondat)


A sorozat következő kötete

Klánok háborúja sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Colleen Houck: A tigris utazása
Mary E. Pearson: Az árulás szépsége
Alwyn Hamilton: A szultán foglya
Sara Raasch: Hó mint hamu
Victoria Aveyard: Vörös királynő
Brandon Sanderson: A törvény ötvözete
Max Gladstone: Nagyrészt halott
Wayne Chapman: Két hold
Sabaa Tahir: Szunnyadó parázs
Erika Johansen: Tear ostroma