Árvay János (szerk.)

Messzi ​utca 4 csillagozás

Szovjet kisregények
Árvay János (szerk.): Messzi utca Árvay János (szerk.): Messzi utca

A szovjet irodalom kedvelt és hagyományos műfaja a kisregény. Ez a válogatás a harmincas évektől napjainkig terjedő időszak négy kiemelkedő művét foglalja magában. A hazánkban is népszerű Platonov és Panova egy-egy alkotásán kívül helyet kapott a kötetben két nálunk még kevésbé ismert, de nem kevésbé tehetséges szerző, az észt Promet és a belorusz Bikov egy-egy érdekes kisregénye is.

A művek szerzői: Andrej Platonov, Vera Panova, Lilli Promet, Vaszil Bikov

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: A Világirodalom Remekei Európa

>!
Európa, Budapest, 1972
418 oldal · keménytáblás · Fordította: Karig Sára, Kelemen Sándor, Nagy Elek, Nikodémusz Elli

Várólistára tette 9

Kívánságlistára tette 6


Kiemelt értékelések

Márta_Péterffy P>!
Árvay János (szerk.): Messzi utca

Bikov háborús története volt a legjobb, realista és megrázó, szinte filmszerűen megírt.
Platonov kisregénye korabeli emberi sorosokat ábrázol, de sajnos erősen áthatja a bolsevik propaganda. Amúgy a vándorló kis nép krónikája érdekesen indul, néhol balladaszerű, néhol meg szörnyen reális. Nekem sajnos még túl hosszú is volt ez a történet.
Valamikor olvastam Suksint, az ő írásai jobban tetszettek.

kaporszakall>!
Árvay János (szerk.): Messzi utca

Négy kisregény: egy a Sztálin halála előtti, három az utáni időkből. Két orosz, egy észt és egy belorusz szerző. Újraolvasás először, a hetvenes években megesett, első kamaszkori találkozás óta.

Andrej Platonov: Dzsan – én Platonovot – Borisz Pilnyakkal együtt – a húszas-harmincas évek nagy elfeledettjének tartom. S ez a kisregénye – melyet szikár, szenvtelen stílusa, fojtó légköre miatt Juan Rulfo Pedro Páramojához hasonlítanék – kedves a szívemnek, annak ellenére, hogy a főhős – Mózesét idéző – pusztai kóborlása cigánytábori népével mellőz bármiféle logikát. A történet szürreálisan sűrű atmoszférája kárpótol a helyenként – mintegy refrénszerűen – beillesztett szovjet jelmondatokért (melyekből egyébként, a kor divatjához képest, üdítően kevés van). Mivel azóta megjelent a munka cenzúrázatlan változata is, egyszer azt is elolvasom: kíváncsi vagyok, hogy az író szkepticizmusa mennyivel erősebb a herélés nélküli példányban.

Vera Panova: Messzi utca – nem könnyű egy kisgyerek naiv gondolkodását hitelesen visszaadni, s az írónőnek – a kezdeti negédeskedést leszámítva –, azt hiszem, ez szinte tökéletesen sikerült. E munkája egykor a Csíkos vagy a Pöttyös Könyvek sorozatába illett volna, de felnőtt fejjel olvasni sem haszontalan. Műfajából adódóan a kicsit idillikusra sikeredett háttér sem zavaró.

Lili Promet: Ki terjeszti a politikai vicceket? – az írónő kisregénye a független észt állam végnapjaiban játszódik, apró epizódok kis láncával mutatva be a kor légkörét. A szovjet fenyegetésre csupán a betétként beillesztett újság-szalagcímek utalnak; azt mondanám, a szerző túlságosan is óvatos volt, messze nem ment el az akkori szólásszabadság határáig*. Korrektül elmondott, de ebben a formában kissé opportunista történet, mely azóta kellően megfakult; számomra a válogatás leggyengébb darabja.

Vaszil Bikov: Az út végén – a szerző általam olvasott egyik legjobbja: szűkszavú, kegyetlenül pontos partizántörténet. Önálló kötet formájában számos molytárs megdicsérte, e dicséreteket lásd ott; én most nem echózom vissza őket…

A kötet átlaga: 4+4+3+5/4 = 4 csillag. Nem rossz könyv ez még ma sem…

* bár a két háború közt a függetlenség zamatát megízlelt, s épp ezért 45 után fokozott cenzori gyanakvással szemmel tartott balti köztársaságokban az írók sorsa nem volt valami könnyű…


Népszerű idézetek

Naphta>!

Nem. Minden létezésnek, így az ember létezésének is egyetlen valóságos értéke az élet. Majd egyszer, a tökéletes társadalomban ez lesz az abszolút kategória, mindennek a mértékegysége és értékmérője. Az egyes élet, lévén az élő legfőbb értelme, a társadalom egésze számára is a legnagyobb értékké válik, mert az ő erejét és harmóniáját valamennyi egyedének boldogsága szabja meg. A halál viszont… igen, a halál elkerülhetetlen. Csak az erőszakos, idő előtti halált kell lehetetlenné tenni, és meg kell adni az embernek azt a lehetőséget, hogy értelmesen, ésszel használja fel amúgy sem valami hosszú jelenlétét a földön. Mert legyen bármilyen nagy hatalma, fizikailag még valószínűleg hosszú időn át éppolyan könnyen sebezhető marad, mint most, amikor egyetlen picike fémdarab is elég ahhoz, hogy örökre megfossza a számára oly drága és egyetlen élettől.

327. oldal

Naphta>!

Ez a gondolat nagyon meglepi, szeretné valakinek elmondani, de hát nem mindenkivel beszélheti meg az ember a gondolatait, az is lehet, hogy meg sem értenék, mert gyakran nem értik meg. Tréfálkoznak rajta, és ilyen esetekben a tréfa nagyon nehezen viselhető el, Szerjozsát nagyon bántja.

137.

Naphta>!

A fasizmus valóban gépezet, kerekei már a fél világot letaposták. Hát szembe lehet fordulni, neki lehet menni puszta ököllel? Sokkal okosabb kitérni előle, és oldalról lökni dorongot a küllők közé, attól megáll vagy lelassul, s akkor szép csendesen visszaosonhat az ember az övéi közé.

378. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Bereczki Urmas: Észtország
Bereczki Gábor: A Névától az Urálig
Kerezsi Ágnes: Saaremaa, Muhumaa és Hiiumaa
Bereczki Gáborné Mai Kiisk (szerk.): Harangok halk kondulása / Kellade hellus I-II.
Fjodor Einbaum: Fürdőhelyen
Mait Metsanurk: Beront az élet
Lennart Meri: Hegyen-völgyön
Georg von Rauch – Romuald J. Misiunas – Rein Taagepera: A balti államok története
Jávorszky Béla: A kettéfűrészelt csónakok földjén
Toivo Tasa (szerk.): Történelem és idő