A szovjet irodalom kedvelt és hagyományos műfaja a kisregény. Ez a válogatás a harmincas évektől napjainkig terjedő időszak négy kiemelkedő művét foglalja magában. A hazánkban is népszerű Platonov és Panova egy-egy alkotásán kívül helyet kapott a kötetben két nálunk még kevésbé ismert, de nem kevésbé tehetséges szerző, az észt Promet és a belorusz Bikov egy-egy érdekes kisregénye is.
Messzi utca 4 csillagozás
A művek szerzői: Andrej Platonov, Vera Panova, Lilli Promet, Vaszil Bikov
A következő kiadói sorozatban jelent meg: A Világirodalom Remekei Európa
Várólistára tette 9
Kívánságlistára tette 6
Kiemelt értékelések
Árvay János (szerk.): Messzi utca Szovjet kisregények
Bikov háborús története volt a legjobb, realista és megrázó, szinte filmszerűen megírt.
Platonov kisregénye korabeli emberi sorosokat ábrázol, de sajnos erősen áthatja a bolsevik propaganda. Amúgy a vándorló kis nép krónikája érdekesen indul, néhol balladaszerű, néhol meg szörnyen reális. Nekem sajnos még túl hosszú is volt ez a történet.
Valamikor olvastam Suksint, az ő írásai jobban tetszettek.
Árvay János (szerk.): Messzi utca Szovjet kisregények
Négy kisregény: egy a Sztálin halála előtti, három az utáni időkből. Két orosz, egy észt és egy belorusz szerző. Újraolvasás először, a hetvenes években megesett, első kamaszkori találkozás óta.
Andrej Platonov: Dzsan – én Platonovot – Borisz Pilnyakkal együtt – a húszas-harmincas évek nagy elfeledettjének tartom. S ez a kisregénye – melyet szikár, szenvtelen stílusa, fojtó légköre miatt Juan Rulfo Pedro Páramojához hasonlítanék – kedves a szívemnek, annak ellenére, hogy a főhős – Mózesét idéző – pusztai kóborlása cigánytábori népével mellőz bármiféle logikát. A történet szürreálisan sűrű atmoszférája kárpótol a helyenként – mintegy refrénszerűen – beillesztett szovjet jelmondatokért (melyekből egyébként, a kor divatjához képest, üdítően kevés van). Mivel azóta megjelent a munka cenzúrázatlan változata is, egyszer azt is elolvasom: kíváncsi vagyok, hogy az író szkepticizmusa mennyivel erősebb a herélés nélküli példányban.
Vera Panova: Messzi utca – nem könnyű egy kisgyerek naiv gondolkodását hitelesen visszaadni, s az írónőnek – a kezdeti negédeskedést leszámítva –, azt hiszem, ez szinte tökéletesen sikerült. E munkája egykor a Csíkos vagy a Pöttyös Könyvek sorozatába illett volna, de felnőtt fejjel olvasni sem haszontalan. Műfajából adódóan a kicsit idillikusra sikeredett háttér sem zavaró.
Lili Promet: Ki terjeszti a politikai vicceket? – az írónő kisregénye a független észt állam végnapjaiban játszódik, apró epizódok kis láncával mutatva be a kor légkörét. A szovjet fenyegetésre csupán a betétként beillesztett újság-szalagcímek utalnak; azt mondanám, a szerző túlságosan is óvatos volt, messze nem ment el az akkori szólásszabadság határáig*. Korrektül elmondott, de ebben a formában kissé opportunista történet, mely azóta kellően megfakult; számomra a válogatás leggyengébb darabja.
Vaszil Bikov: Az út végén – a szerző általam olvasott egyik legjobbja: szűkszavú, kegyetlenül pontos partizántörténet. Önálló kötet formájában számos molytárs megdicsérte, e dicséreteket lásd ott; én most nem echózom vissza őket…
A kötet átlaga: 4+4+3+5/4 = 4 csillag. Nem rossz könyv ez még ma sem…
* bár a két háború közt a függetlenség zamatát megízlelt, s épp ezért 45 után fokozott cenzori gyanakvással szemmel tartott balti köztársaságokban az írók sorsa nem volt valami könnyű…
Népszerű idézetek
Nem. Minden létezésnek, így az ember létezésének is egyetlen valóságos értéke az élet. Majd egyszer, a tökéletes társadalomban ez lesz az abszolút kategória, mindennek a mértékegysége és értékmérője. Az egyes élet, lévén az élő legfőbb értelme, a társadalom egésze számára is a legnagyobb értékké válik, mert az ő erejét és harmóniáját valamennyi egyedének boldogsága szabja meg. A halál viszont… igen, a halál elkerülhetetlen. Csak az erőszakos, idő előtti halált kell lehetetlenné tenni, és meg kell adni az embernek azt a lehetőséget, hogy értelmesen, ésszel használja fel amúgy sem valami hosszú jelenlétét a földön. Mert legyen bármilyen nagy hatalma, fizikailag még valószínűleg hosszú időn át éppolyan könnyen sebezhető marad, mint most, amikor egyetlen picike fémdarab is elég ahhoz, hogy örökre megfossza a számára oly drága és egyetlen élettől.
327. oldal
Árvay János (szerk.): Messzi utca Szovjet kisregények
Ez a gondolat nagyon meglepi, szeretné valakinek elmondani, de hát nem mindenkivel beszélheti meg az ember a gondolatait, az is lehet, hogy meg sem értenék, mert gyakran nem értik meg. Tréfálkoznak rajta, és ilyen esetekben a tréfa nagyon nehezen viselhető el, Szerjozsát nagyon bántja.
137.
Árvay János (szerk.): Messzi utca Szovjet kisregények
A fasizmus valóban gépezet, kerekei már a fél világot letaposták. Hát szembe lehet fordulni, neki lehet menni puszta ököllel? Sokkal okosabb kitérni előle, és oldalról lökni dorongot a küllők közé, attól megáll vagy lelassul, s akkor szép csendesen visszaosonhat az ember az övéi közé.
378. oldal
Árvay János (szerk.): Messzi utca Szovjet kisregények
Hasonló könyvek címkék alapján
- Bereczki Urmas: Észtország ·
Összehasonlítás - Bereczki Gábor: A Névától az Urálig ·
Összehasonlítás - Kerezsi Ágnes: Saaremaa, Muhumaa és Hiiumaa ·
Összehasonlítás - Bereczki Gáborné Mai Kiisk (szerk.): Harangok halk kondulása / Kellade hellus I-II. ·
Összehasonlítás - Fjodor Einbaum: Fürdőhelyen ·
Összehasonlítás - Mait Metsanurk: Beront az élet ·
Összehasonlítás - Lennart Meri: Hegyen-völgyön ·
Összehasonlítás - Georg von Rauch – Romuald J. Misiunas – Rein Taagepera: A balti államok története ·
Összehasonlítás - Jávorszky Béla: A kettéfűrészelt csónakok földjén ·
Összehasonlítás - Toivo Tasa (szerk.): Történelem és idő ·
Összehasonlítás