A ​Felhőtlen Boldogság Minisztériuma 26 csillagozás

Arundhati Roy: A Felhőtlen Boldogság Minisztériuma

A ​Felhőtlen Boldogság Minisztériuma Arundhati Roy mélységesen megindító új regénye – az első azóta, hogy a szerző Booker-díjas, nemzetközi hírű sikerkönyve, Az Apró Dolgok Istene közkedvelt klasszikussá lett.
Az Ódelhi falain kívüli temetőben egy lakó kiterít egy kopott perzsaszőnyeget két sír között. Egy járdán éjfél után váratlanul felbukkan egy csecsemő szemétbölcsőben. A hófödte völgyben egy gyászoló apa levelet ír ötéves, halott lányának az emberekről, akik részt vettek a temetésén. Egy második emeleti lakásban egy magányos nő, akit egy kisbagoly figyel, gekkókölyköt etet döglött moszkitóval. És a Dzsannat panzióban ketten, akik egész életükben ismerték egymást, úgy ölelkeznek össze álmukban, mintha csak most találkoztak volna…
A Felhőtlen Boldogság Minisztériuma sokéves utazásra visz bennünket a szubkontinensen. Mélyen beszippant szereplőinek életébe, akik mindannyian a biztonság, az értelmes élet és a szeretet után kutatnak. Bámulatos erejű és eredetiségű, több… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2017

>!
Helikon, Budapest, 2017
576 oldal · ISBN: 9789634790082 · Fordította: Greskovits Endre
>!
Helikon, Budapest, 2017
576 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632278803 · Fordította: Greskovits Endre

Enciklopédia 8

Szereplők népszerűség szerint

Allah


Kedvencelte 4

Most olvassa 7

Várólistára tette 83

Kívánságlistára tette 57

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

Kuszma P>!
Arundhati Roy: A Felhőtlen Boldogság Minisztériuma

Ebben a regényben mintha ketten birkóznának: egy fantasztikus mesélő, fűszeres történetek tolmácsolója egy színes világból, és egy aktivista, aki nagyon el akar mondani valami fontosat a dolgok sötét oldaláról. Kettejük közül talán a mesélőt hirdetném ki győztesnek, mert A Felhőtlen Boldogság Minisztériuma azért mindent összevetve egy telivér nagyepika a mai Indiáról (bár @kaporszakáll biztos úgy ítélné meg, hogy túl sok benne a szó) – de azért az aktivista lépten-nyomon beteszi a lábát az ajtórésbe. Mert ez egyben egy igen-igen keserű számvetés is a szubkontinens állapotáról, arról, milyen férgek rágják az indiai demokráciát belülről, és mennyi mocsok száradt rá – lehetetlennek tűnik mind levakarni.

Amúgy ez egy olyan India-nagyregény, amiben egy Kasmír-majdnemnagyregény van elrejtve, mert Roy szerint ez a Pakisztán és India közé ékelődött muzulmán régió a legférgebb féreg, ami az országot csócsálja. Ez a végeláthatatlan polgárháború által sújtott terület, ahol Allah-hívő fanatikusok és legalább ilyen fanatikus hindu rendfenntartók nyúzzák-nyüstölik egymást, nem kímélve sem a bűnöst, sem a vétlent. Egyikük sem jobb a másiknál*, mert mindkét csoportot a gyűlölet vezérli – és ha valakit jobban gyűlölnek egymásnál, akkor az az, aki mérsékletre intené őket. Ez pedig maga az erőszak körfogása, ahol a másik fél tettei legitimálják a mi egyre szörnyűbb tetteinket, és vice versa, a végtelenségig. És ennek a helyzetnek a győztesei maguk az erőszaktevők: a terroristák és a hadsereg, akiknek léte válna értelmetlenné, ha megszűnne a körforgás – és nyertesei még a nacionalista politikusok, akik a gyűlölet hullámán lovagolva ágyazzák be magukat a hatalomba**. Az igazi bátrak pedig nem azok, akik ölnek és halnak az országért vagy a hitükért, hanem azok, akik mernek kilépni a körforgásból, mernek megbocsátani, vagy egyszerűen nem kérdezni, hogy te milyen hiten vagy, melyik kasztba tartozol, ki volt apád és anyád – még akkor is ők a hősök, ha közben megvetett páriák. Ha valakiért írta Roy ezt a regényt, hát értük írta.

* Bár felületes olvasásra Roy szimpátiája mintha a muzulmánok felé hajlana, de értelmezésemben ez csak abból fakad, hogy indiaiként egyszerűen morális kötelessége azoknak a fájdalmára fókuszálni, akik az ő népének az áldozatai. Azt hiszem, ez is egyfajta hazafiasság (megkockáztatom: ez a hazafiasság): a mi megtisztulásunkért küzdeni, és nem azért, hogy a másik tisztuljon meg, de izibe, mert különben szájba vágjuk.
** Ezeket a passzusokat per pillanat különösen fájdalmas volt olvasni.

6 hozzászólás
Gyula_Böszörményi IP>!
Arundhati Roy: A Felhőtlen Boldogság Minisztériuma

Hátborzongatóan indiai történet – hátborzongató, milyen keveset tudunk a világ ama varázslatos részéről, ahol a borzalom és boldogság sokszor egészen mást jelent, mint nálunk. Szeretem azt a könyvet.

cseri P>!
Arundhati Roy: A Felhőtlen Boldogság Minisztériuma

Lehet, rosszul emlékszem, de anno, még a moly előtti időkben a szerző első könyve elég nagy irodalmi szenzáció volt. Mindenki olvasta, itt nálunk is több kiadásban megjelent. (Bár nem ez volt a legjobb, legemlékezetesebb India-regény, hanem Rohinton Mistrytől az India, India.) Ezt a könyvet pedig, a második regényét 20 évig írta, szóval persze, hogy vártam, már nagyon régóta rajta van a lehetőeg azonnal elolvasni listámon.
Én úgy érzem, a szereplők a könyv erőssége. Nagyon különleges regényalakokat teremtett Roy. A szerkesztés viszont talán meg van bonyolítva. Biztos ciki bevallani, hogy nehézséget okoz az időben ugrálás, vagy az a ciki ma már, ha valaki csak úgy lineárisan elmesél egy történetet, én nem tudom, de olyan messziről indította a később összesodort szálakat, és hát ugye időben is összevissza ugrálunk, az előzményt később tudjuk meg, mint a következményt, mint említettem, hogy tényleg oda kell figyelni, mi hogyan történt, emellett teli van tízmillió indiai szereplő nehezen megjegyezhető nevével. Nekem emiatt egy kicsit kevésbé volt komfortos az olvasás. A végére összeállt a kép, csak úgy érzem, közben elvesztek dolgok, amit sajnálok, de összességében tetszett.

2 hozzászólás
Chöpp >!
Arundhati Roy: A Felhőtlen Boldogság Minisztériuma

Harmadába hagytam. Nem volt hangulatom hozzá. Lehet jobb lett volna inkább egy Rusdie, vagy Fallaci. A mai (politikai) helyzetben inkább meséket olvasnék… Olvasok is. :P

Berkesi_Ágota>!
Arundhati Roy: A Felhőtlen Boldogság Minisztériuma

Néha kóválygok a könyvtárban és ilyen kincsekre bukkanok, fel is került az alternatív kötelező könyvek listájára. Hogy lehet ilyen nehéz témáról, ennyire elfogulatlanul írni? Mesteri…
Néha nagyon szomorú, néha meg sírva vigadós.. Hogyan találjuk meg a boldogságot a legnagyobb káosz közepette? Hogyan hozzuk ki a nyomorból a legtöbbet?

marnyi>!
Arundhati Roy: A Felhőtlen Boldogság Minisztériuma

Indiáról nem sokat tudtam a könyv elolvasása előtt, és most is úgy érzem, hogy nem lettem sokkal okosabb. Roy mintha arra apellált volna, hogy az olvasó tájékozott a világ dolgaiban, ezért semmit se kell a szájába rágni. Ami egyrészt pozitívum, mert a szájbarágós dolgokat nem szeretem, mégis sokszor éreztem azt, hogy nem teljesen értem, amit olvasok. Aztán a végére vagy én jöttem bele, vagy ő jött rá, hogyan kell megfogni az inkább érzelmi alapon működő olvasót, mindenesetre tény, hogy sikerült olyan hangot megütnie, hogy én is át tudtam érezni a folyamatosan polgárháborúban álló Kasmír helyzetét. spoiler

Előttem már írták, hogy az írónő kétféleképpen szólal meg ebben a regényben: a mesélő és a politikai aktivista hangján. Ez utóbbi nekem kevésbé tetszett és számomra arányaiban túl sok volt belőle. Alig vártam, hogy újra jöjjön a „mese” része, ami elvarázsolt – még úgy is, hogy nagyon sok fájdalom van ebben a regényben (talán pont ettől olyan szép). A karakterek nagyon színesek és szerethetőek, finoman adagolt humorral ábrázolva. Szeretem az olyan könyveket, amelyek elolvasása után egy kicsit szomorú vagyok, hogy a szereplők a lapokon élnek tovább, én meg magamra maradtam, nélkülük.

Amit még fontosnak tartok megemlíteni: Értékelem, hogy a fordító az eredeti indiai kifejezéseket meghagyta, de az elején nagyon zavart, hogy nem tudtam egy csomó szó jelentését, jól jött volna legalább pár lábjegyzet.

Kooczka>!
Arundhati Roy: A Felhőtlen Boldogság Minisztériuma

Óriási! Borzalmas. Rengeteg fájdalom – India, Kasmír, fanatizmus, rettenetes valóság –, de néha valami furcsa módon derű is felbukkan az oldalakon. A szereplők pedig nagyon szerethetők.

Surabaya>!
Arundhati Roy: A Felhőtlen Boldogság Minisztériuma

„Jajjjj, hol van már, mikor Arundhati Roy A Felhőtlen Boldogság Minisztériuma könyvét olvastam még a kánikulai őszben, még 2. Indiába indulásom előtt? Hol van már, mikor annyit bosszankodtam azon, hogy egy könyvtár vagy folyamatos google kell minden oldalon ahhoz, hogy megértsük, miről szól ez a regény, mert se csillagozva, se függelékezve nincsenek a kifejezetten indiaiak vagy Indiát (és történelmét) baromi jól ismerők által tudott szavak és kifejezések, áááááá, bosszankodtam sokat, radírozható tollal a könyv belső borítójára soroltam az oldalszámokat, amiken olyan bejegyzések szerepelnek, amiknek utána kell néznem….” folytatás itt:
https://holdcsillag.blogspot.com/2019/12/olvasonaplo-sz…

kekszilva>!
Arundhati Roy: A Felhőtlen Boldogság Minisztériuma

Nehezen szerettem meg ezt a könyvet, de a végére már nagyon a magaménak éreztem. Nem könnyű olvasmány, néha nehéz követni a történéseket, de megéri kitartani, mert a vége egy nagyszerű ajándék.

Tépő_Donát>!
Arundhati Roy: A Felhőtlen Boldogság Minisztériuma

Arundhati Roy-ra évekkel ezelőtt figyeltem fel egy XX.századi Indiai novellák c vegyes kötetben, és azonnal keresni kezdtem utána. első kötetét az „Apró dolgok istenét” két évig hajszoltam, mire tetemes összegért be tudtam szerezni. Sajnos nem volt akkora hatása, mint a novella (amely egyébként ebből a kötetből lett kivéve) alapján gondoltam volna, de azért értékeltem az írását. Mostani, második könyvét így kétségek közt vettem kézbe, de kíváncsian is. Roy írásai nagyon erősek, hatásosak, és kellően érdekesek ahhoz, hogy azonnal lekössék az ember figyelmét, azonban ezzel a könyvel sem vagyok teljesen kibékülve. Nagyon sokat tanultam belőle Indiáról és alapvetően az írásmód is tetszik, csak borzalmasan sok az idegen név benne. Kb az élvezi a legjobban ezt a kötetet majd aki sokat tud az indiai kultúúrálóm, ám nem árott volna azok számára isközérthetőbbé tenni, akik mmég csak most ismerkednek vele. Az első 50 oldal után majdnem feladtam, annyira zavaró volt a sok indiai titlus megnevezés stb, amelyekből csak kb lehet következtetni a szövegkörnyezet által is, hogy miről beszélnek. Nagyon hasznos lett volna, ha lábjegyzettel vagy a kötet végén jegyzettel segítenek ezekben eligazodni, mert néha azt vettem észre hogy indiaiul olvasok vmit, amiben felbukkan egy egy magyar szó. Később ez enyhül, szerencsére az írónő stílusa és elemi erősségű nyilatkozásai kitartást adtak ahhoz, hogy végigvigyem és nem bántam meg de mennyivel jobb élmény lett volna ha van támpont és mennyivel többet tanul
tam volna erről az országról, amelynek történelme annyira kusza és véres, hogy szerintem még ők maguk sem értik mi zajlik ott. több tucat népcsoport, vallási fanatizmus, embertelen dolgok stb. Kb úgy kell elképzelni mintha nálunk több száz éve ölnék egymást a svábok, tótok, romák, magyarok meg az összes betelepült népcsoport. annyira megszokott a durva erőszak, (+ évi 20 millióan születnek), szóval nem is értem, hogy lehet ott élni, de rossz értelemben lenyűgöző az egész, miközben színes, spirituális és egyedi.


Népszerű idézetek

Kuszma P>!

Láttam egy embert a hídon, aki épp le akart ugrani.
– Ne tedd! – mondtam.
– Senki sem szeret – mondta.
– Isten szeret. Hiszel Istenben? – kérdeztem.
– Hiszek – felelte.
– Muzulmán vagy, vagy sem? – kérdeztem.
– Muzulmán – felelte.
– Síita vagy szunníta? – kérdeztem.
– Szunníta – felelte.
– Én is! Déobandí vagy barélví? – kérdeztem.
– Barélví – felelte.
– Én is! Tanzíhí vagy tafkírí – kérdeztem.
– Tanzíhí – felelte.
– Én is! Tanzíhí azmatí vagy tanzíhí farhatí? – kérdeztem.
– Tanzíhí farhatí – felelte.
– Én is! Tanzíhí farhatí dzsámia ul-Ulúm Adzsmér vagy tanzíhí farhatí dzsámia ul-Núr Mévát? – kérdeztem.
– Tanzíhí farhatí dzsámia ul-Núr Mévát.
– Pusztulj, káfir! – mondtam, és lelöktem.

226. oldal

10 hozzászólás
Kuszma P>!

SEMMI

Szeretnék egy olyan kifinomult történetet írni, amelyben bár nem sok történik, rengeteg mindenről lehet írni. Ezt Kasmírban nem lehet. Túl sok a vér a minőségi szépirodalomhoz.

1. kérdés: Miért nem kifinomult?
2. kérdés: Mennyi a vér elfogadható mennyisége a szépirodalomhoz?

373. oldal

7 hozzászólás
Kuszma P>!

Mar gají bulbul kafasz mén
Kah gají szaijád szé
Apní szunehrí gánd mén
Tú thúnsz faszl-é-bahár.

181. oldal

16 hozzászólás
Chöpp >!

A ventilátor emberi tulajdonságokkal bírt: zárkózott volt, szeszélyes és kiszámíthatatlan. Nevet is adtak neki: Úsá. Úsá már nem volt fiatal, gyakran hízelegni kellett neki, majd megbökni egy hosszú szárú seprűvel, s akkor munkához látott, úgy pörgött, mint egy lassú rúdtáncos.

33. oldal

Kapcsolódó szócikkek: ventilátor
sophie P>!

(…), meg is haltak sokan. Meghaltak. Talán nem ez a megfelelő szó. Mi volt az a remek kifejezés az Apokalipszis mostban? „A legszigorúbb elfogultsággal likvidálni.” Katonáink nagyjából ugyanezt az utasítást kapták az ellenőrzési vonalaknál.

225. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Apokalipszis most
sophie P>!

A normalitás a világnak e részén egy kicsit olyan, mint a főtt tojás; unalmas felszíne a minden képzeletet felülmúló erőszak sárgáját leplezi. Az erőszak miatt érzett állandó szorongásunk, annak múltbeli felbukkanásairól őrzött emlékeink és leendő megnyilvánulásaitól való rettegésünk fektetik le azokat a szabályokat, hogy egy ilyen összetett és sokféle nép tagjai, mint a miénk, miképp tudnak továbbra is együtt létezni, továbbra is együtt élni, miképp tudják tolerálni és időről időre legyilkolni egymást. Amíg a középpont kitart, amíg a sárgája nem tör elő, nincs baj.

203. oldal

Chöpp >!

Valamilyen furcsa, érintőleges módon érezte, hogy az imámnak ugyanakkora szüksége van az ő árnyékára, mint neki az imáméra. És tapasztalatból tudta, hogy a Szükség olyan raktár, amely tekintélyes mennyiségű kegyetlenséget tud magába fogadni.

14. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szükség
Chöpp >!

Aztán jött a különválás. Isten nyaki verőere szétrepedt India és Pakisztán új határán, s egymillió ember halt bele a gyűlöletbe. Szomszédok úgy fordultak egymás ellen, mintha soha nem ismerték volna egymást, soha nem vettek volna részt egymás esküvőjén, soha nem énekelték volna egymás dalait.

24. oldal

Kapcsolódó szócikkek: India · Pakisztán
Chöpp >!

Aurangzéb, az akkori uralkodó az udvarába rendelte Szarmadot, és megkérte, bizonyítsa igaz muzulmánságát azzal, hogy recitálja a Kalimát: lá iláha illálláh, Muhammad-ur-raszúl-ulláh – nincs Isten, csak Allah, és Mohamed az ő prófétája. Szarmad meztelenül állt a Vörös Erőd urlakodói udvarában a gázík és maulánák ítélőszéke előtt. Az égen elakadtak útjukon a felhők, a madarak megdermedtek repülés közben, s az erőd levegője sűrű és áthatolhatatlan lett, amikor Szarmad recitálni kezdte a Kalimát. De amint elkezdte, abba is hagyta. Csak az első kifejezést mondta: lá iláha. Nincs Isten.

18. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Allah · Mohamed

Hasonló könyvek címkék alapján

Jhumpa Lahiri: Mélyföld
Salman Rushdie: Az éjfél gyermekei
Bhabani Bhattacsarja: Aki tigrisen lovagol
Aravind Adiga: A Fehér Tigris
Chitra Banerjee Divakaruni: Szívtestvérem
Salman Rushdie: A firenzei varázslónő
Raj Kamal Jha: Kalkuttai éjszakák
Indu Sundaresan: A huszadik feleség
Jhumpa Lahiri: Beceneve Gogol
Salman Rushdie: Talpa alatt a föld