A ​Dumas-klub 66 csillagozás

Arturo Pérez-Reverte: A Dumas-klub

Lucas ​Corso, a magányos farkas, aki könyvgyűjtők felbérelt zsoldosaként kutat könyvritkaságok után, kettős feladatot kap. Meg kell állapítania A három testőr egy kéziratának valódiságát, s ezzel egy időben egy dúsgazdag gyűjtő egy különös könyv példányainak felkutatásával bízza meg. A Könyv Az Árnyak Birodalmának Kilenc Kapujáról legendákkal övezett, baljós mű: Aristide Torchiát, a nyomdászt, aki kinyomtatta, 1667-ben az inkvizíció, az ördöggel való cimborálás vádjával, máglyán égette meg. A könyvet kilenc rejtélyes metszet illusztrálja. Lucas Corso, a gyűjtő példányával kezében, a másik két példány nyomába ered. Útját baljóslatú jelek kísérik, valakik a könyvre vadásznak s titokzatos halálesetek követik egymást, beteljesítve a könyv metszeteinek jövendöléseit. Ráadásul mintha az idősebb Alexandre Dumas regényének hősei is üldözőbe vennék a könyvvadászt: minduntalan felbukkan a közelében egy sebhelyes arcú férfi, aki mintha csak Rochefort volna A három resió'rből, s a szépséges és… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1993

>!
Ulpius-ház, Budapest, 2005
426 oldal · ISBN: 9637253750 · Fordította: Dornbach Mária

Enciklopédia 2


Kedvencelte 9

Most olvassa 2

Várólistára tette 72

Kívánságlistára tette 47

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

SteelCurtain>!
Arturo Pérez-Reverte: A Dumas-klub

Sokkal jobb ez az írás, mint megítélése alapján hinné az ember. Most értesültem róla, hogy filmet is készítettek belőle, ám az állítólag jelentősen eltér a könyvtől. Ennek ismeretében nem biztos, hogy azt keresni fogom. A regény viszont a misztikus vonal ellenére is nagyon tetszett. Gondosan megtervezett, tápláló egytálétel ez. Krimiszerű fővonal, rejtélyes halálesetekkel. Titokzatos szereplők, misztikus szálak, miközben komoly lehetőségként merülnek fel, -olykor meg is valósulnak – a törvényen túli lehetőségek is. Mindez rendkívüli könyvritkaságokkal körített helyszíneken. Egy mezei molynak csak csorog a nyála , még akkor is, ha egy kukkot sem ért azon a latin nyelven, melyen ezek a ritkaságok többnyire íródtak. Közben megismerkedünk az idősebb Dumas sajátságos munkamódszerével, illetve a sátánidézés nehézségeivel, hogy egy realista végkifejletig eljussunk.
Oda jutunk el?
Egyedül a legvégén éreztem, úgy, hogy az írónak elfogytak az ötletei. Ugye diadalmenetet nem várhattam a végére, hiszen az egész könyv a kudarcról szól. Azt mondják isten útjai kifürkészhetetlenek. Naívan azt képzeljük, hogy az alvilág urának útjai nem?
Van aki jól megérdemelt fizetségét nem kapja meg. Valakinek kielégítetlenek maradnak mazochista hajlamai, hiába provokálja a megveretést, még csak egy pofont sem kevernek le neki. Van aki mindent kockára tesz, barátságot és nőt. Mi marad?
S ha van részsiker, az csak a kudarc egy-egy lépcsőfoka.
Ugyanakkor némi szimpátiát is éreztem Pérez-Reverte sátánja iránt, aki felszerelte az embert bátorsággal, tudással és szabad akarattal. De hiába, mert továbbra sem vagyok képes hinni természetfeletti lényekben. De a sztoriban fölöttébb hatásosak.

2 hozzászólás
Storczné_Révész_Ágnes P>!
Arturo Pérez-Reverte: A Dumas-klub

Izgalmas, emészthetően misztikus. A könyvritkaságok gyűjtésének, felkutatásának és kereskedelmének meglehetősen vér- és pénzszagú világában kalandozhatunk. Egyik szálon Dumas életét és regényeit „olvassuk”, a másik szálon pedig az ördöggel kötött alku apróbetűs záradékai teszik fordulatossá a regényt. Külön kedvemre való volt a történet fókuszában álló metszetek megjelenítése, mert így én is kivehettem a részem a nyomozásból.

Tilla>!
Arturo Pérez-Reverte: A Dumas-klub

(Hangoskönyvet hallgattam, angolul)
Az 1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz könyvemben kutattam egy dél-amerikai vagy legalábbis spanyol író műve után, mert épp olyan hangulatot akartam magamnak – nos, ebből a szempontból rendesen mellényúltam. Nincsen ennek a történetnek úgymond „latin” beütése, viszont pontosan olyan bibliofil népségnek való, mint mi, molyok. Antik könyvek, Dumas-kéziratok, könyvnyomtatás, életre kelt regényszereplők, irodalmi utalások… igazi csemege. Van itt a Molyon valaki, aki antik könyveket gyűjt, vele például mindenképp elolvastatnám.
Fél csillagot a vége miatt vontam le: krimiknél, titokzatos történeteknél nem szeretem, ahogy a könyv elejétől szépen felépített cselekményt agyoncsapja a főgonosz, aki pisztollyal a kezében elmagyaráz mindent sakkban tartott főszereplőnknek. Aztán a pisztoly persze kicsavartatik a kezéből és végeztünk. Itt mondjuk a pisztoly éppen hiányzott, a hosszú magyarázat viszont nem. Kár.
Érdemes elolvasni!

Habók P>!
Arturo Pérez-Reverte: A Dumas-klub

Lehet, hogy azért, mert rengeteg ideig dolgoztam levéltárban (és ott restauráló műhelyben), de nekem ez a könyv nagyon érdekes volt. Néhol szinte el is felejtettem, hogy ez valójában egy kalandregény (ez más olvasó esetében nyilván rossz pont), annyira érdekelt a könyvek korának meghatározása, a hamisítások módszerei, a metszetek bemutatása. És ugyanígy élveztem kamaszkorom kedvenc írójának, Dumas-nak „deheroizálását” – nálam a megítélése nem változott.
A vége viszont… bármi mást el tudtam volna képzelni ehelyett, ez nagyon megtörte az egész regényt.

Kyrana P>!
Arturo Pérez-Reverte: A Dumas-klub

Engem sajnos nem fogott meg túlzottan ez a regény… A fülszöveg és a borító alapján egy misztikus, sejtelmes, kissé talán félelmetes könyvet vártam, de az első 100 oldalig végig azon gondolkodtam, hogy félbe kellene hagyni. Onnan már kicsit jobb lett a helyzet. Érdekes volt, ezt nem vitatom, de számomra borzasztóan unalmas, döcögős és kiszámítható. Rengeteg benne az ismétlés, és a hosszú leíró részek, amikor a főszereplő gondolkodik, és semmi sem történik. A karakterekről szinte semmit nem tudtam meg, így nem is tudtam igazán átérezni a helyzetüket. Azt gondoltam, majd a vége kárpótolni fog, de nem így történt. Időpazarlásnak érzem.

inci81 P>!
Arturo Pérez-Reverte: A Dumas-klub

Évekkel ezelőtt vettem meg és olvastam ezt a könyvet, de a napokban a kezembe akadt, és rájöttem, hogy még nem írtam hozzá véleményt itt, mert akkoriban nem voltam jelen az oldalon. Így most pótolom ezt a hiányosságot.

Az vonzott a kötethez, amikor régen megvettem, hogy könyvek vannak rajta, valamint érdekes volt a címe is. A fülszöveget olvasva már úton voltam pénztárhoz.

Nekem tetszett ez a történet, mert könyvekről volt benne szó, könyvek után nyomoztak, misztikus és borzongató volt.

A könyv olvasása után jóval értesültem arról, hogy filmet is készítettek a történetből „A kilencedik kapu” címmel, amit persze nem hagyhattam ki. Végül kiderült, hogy jelentős eltérések vannak a könyvhöz képest, de emlékeim szerint azért nem volt vészesen rossz. Bár lehet, hogy ez csak Jonny Deppnek tudható be, aki a főszerepet játszotta a filmben.

Igazából nem mondhatnám, hogy olyan nagyon pörgő volt a cselekmény, mégis az író képes volt a titokzatossággal, váratlan eseményekkel fenntartani az érdeklődésemet.

Tetszett, hogy olykor a valóság fonala összemosódott a könyvek történéseivel, rejtélyessé téve az eseményeket. Imádtam azt a sok felbukkanó régi kötetet a könyvben, bár nem minden utalást értettem velük kapcsolatban.

Szerettem olvasni ezt a könyvet. Biztosan újra el fogom olvasni.

1 hozzászólás
LibrariAnne>!
Arturo Pérez-Reverte: A Dumas-klub

Annak, aki nagyon behatóan ismeri Dumas munkásságát és a középkori kódexeket bizonyára még érdekesebb lett volna a könyv. Mindenképp bibliofil regényről van szó, de én nagyon sokáig egyáltalán nem értettem, hogy mi, miért és hogyan kapcsolódik össze. Nem kedveltem meg a karaktereket sem különösebben, a világ, amit a szerző teremtett azonban érdekes volt. Mindenképp fogok ezek után Dumas-regényeket olvasni.

Arianrhod>!
Arturo Pérez-Reverte: A Dumas-klub

Számomra nagy élmény volt ezt a könyvet olvasni. Nem csak azért, mert szerettem Dumast, hanem mert egy kicsit a latin-amerikai mágikus realistákkal találtam rokonnak a stílusát. Szó mi szó, le sem tudtam tenni, bekebeleztem együltő helyemben.

Misztikus, és tele van megfejtendő képi és jelentésbeli jelképekkel, rejtvényekkel, és persze a KÖNYV mint művészeti alkotás és értéktárgy áll a krimiszerűen bonyolódó cselekmény középpontjában.

A filmet Depp, a főszereplő rendkívüli vonzereje és színészi tehetsége ellenére sem tudtam végignézni, szerintem annyira nem „ugyanaz” a történet.

zsucika P>!
Arturo Pérez-Reverte: A Dumas-klub

Én is gyűjtöm a könyveket, igaz, én nem ősi könyvcsodákat, csak amiket kedvem tartja elolvasni. Ezért élvezettel olvastam a sorokat, amikor a könyvgyűjtők felbecsülhetetlen kincsei között játszódott a történet. Könnyen magam elé tudtam képzelni a kötetekkel megtöltött szobákat. A másik, ami miatt kissé elfogult vagyok a könyv iránt, Dumas Három testőre. Imádom a történetet, és izgatottan olvastam az utalások a mű elkészültéhez. A történet két szála fej-fej mellett halad, és vártam az összefonódást, ami végül is meghiúsult. Egy kis űrt is hagyott bennem, a könyv vége mintha kissé elsietett lett volna, vagy az ötletek fogytak el. Ennek ellenére nagyon élveztem.

Miyako71 P>!
Arturo Pérez-Reverte: A Dumas-klub

Izgalmas történet könyvekről, könyvek utáni nyomozásról, ahol a valóság többszörösen összegabalyodik a könyvekben szereplő történetekkel. Emiatt szerettem és nem szerettem egyszerre. Nagyon élveztem a régi könyvekről, szerzőkről olvasni off. Ugyanakkor teljesen elvesztettem a fonalat, amikor olyan szerzőkre, vagy művekre történtek utalások, amiket nem ismertem. Ugyanígy gyakran nem voltam képes követni, megérteni azolkat a részeket, ahol könyvszakmai kifejezsek, ismeretek röpködtek. Ez a kettő időnként annyira zavart, hogy inkább letettem a könyvet.
Ezzel együtt is gyorsan a végére jutottam, mert folyamatosan zajlanak az események, az író képes kíváncsivá tenni az olvasót, hogy vajon mi fog történni a következő oldalon, közelebb jutunk-e a megoldáshoz? Annyira sokminden történik, hogy a szereplőkre – úgy éreztem – lényegesen kevesebb idő jutott, több szereplő is szegényesen került megrajzolásra. Valószínűleg ennek is köszönhető, hogy meglepődtem egyik-másik viselkedésének megváltozásán.
A misztikus (?) szál nekem nagyon fura volt, egyáltalán nem voltam meggyőzve arról, hogy valóban misztikus jelenséggel találkozik főhősünk.
Összességében egy 1001-es könyvtől picit többet vártam a fenti kategóriákban.


Népszerű idézetek

gybarbii>!

A felvillanó fény a falra vetítette az akasztott ember sziluettjét.

(első mondat)

>!

– Kemény pasas voltam. Egész pontosan nyolcéves koromig, amikor is felfogtam az életben maradás előnyeit. Attól fogva kissé megpuhultam.

129. oldal

SteelCurtain>!

A templom harangtornyának árnyéka nem messze tőlük a földre vetült. A széles és sötét folt lassan a nappal szemben megrebbent. Megfigyelte, hogy a csúcsán a kereszt a lány lábánál, egészen közel megállt, de nem ért hozzá. A kereszt árnyéka bölcsen távolságot tartott tőle.

Kapcsolódó szócikkek: árnyék · kereszt
Lobo P>!

Végtére is az ember szórakoztatás céljából ír, azért, hogy többet élhessen, hogy szeresse önmagát, és hogy a többiek is szeressék.

373. oldal

gybarbii>!

Attól tartok, semmi különleges; főleg ilyen időkben, amikor az öngyilkosságot gyilkosságnak álcázzák, a regényeket pedig Roger Ackroyd orvosa írja, s rengetegen nem riadnak vissza attól, hogy kétszáz oldalon közöljék azt az elragadó élményt, amit a tükörképük látványa kelt bennük.

13. oldal

Habók P>!

La Ponte, holmi emberi melegségre vágyva, Makarova ólomszínű szemét fürkészte, de annak tekintete lehűtötte. Olyan melegség áradt abból, akárcsak egy norvég fjordból, mondjuk úgy éjjel három tájban.

inci81 P>!

És mindenkinek olyan ördöge van, amilyet megérdemel.

427. oldal

>!

Figyeljen rám, Corso: ártatlan olvasó már nem létezik. Az olvasó megegyezik azzal, amit korábban olvasott, meg a mozival és a televízióval, amit látott. Az információhoz, amit a szerző közvetít neki, mindig hozzáadja a sajátját is.

398. oldal

>!

– Enyhén előrehajolt s lejjebb fogta a hangját, már-már bizalmasra, olyan volt, akár Miss Marple, aki éppen bevallja legjobb barátnőjének, hogy ciánt talált a teasüteményben.

267. oldal

>!

– Valójában nem félek – jelentette ki elgondolkodva és felsóhajtva. – Ami jobban izgat, az a veszteség… A pénzé. Fantasztikus szexuális potenciámé. Az életemé.

129. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Carlos Ruiz Zafón: Marina
Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka
Guillaume Musso: Regényélet
Sarah J. Maas: Föld és vér háza
R. Kelényi Angelika: A párizsi nő
J.D. Barker: Szíve helyén sötétség
Jud Meyrin: A múlt bűnei
Dennis Lehane: Viharsziget
Guillaume Musso: Egy párizsi apartman
Guillaume Musso: Az éjszaka és a lányka