Az ​akasztott rókák erdeje 148 csillagozás

Arto Paasilinna: Az akasztott rókák erdeje

A könyv Paasilinna életművének egyik legtöbb figyelmet kapott darabja. Mintha a világ legtermészetesebb dolga volna, olyan szenvtelen hangon beszéli el a szerző az abszurd történetet: a főszereplő, akinek a lelkén számos, súlyos bűncselekmény szárad, menekülés közben a hóba, sötétségbe burkolt Lappföldön találkozik egy öreg parasztasszonnyal. Ő is bujdosik, mert nem akar egy szeretetotthon ápoltja lenni. A két regényhős az erkölcsi skála két végletét képviseli, mégis – legalább egy időre – sikerül otthont teremteniük maguknak ezen az északi világvégén… A népszerű finn író sok humorral-iróniával ábrázolja szereplőit és a vad kalandokat, amelyek izgalmas, szórakoztató olvasmánnyá teszik regényét.

Eredeti cím: Hirtettyjen kettujen metsä

Eredeti megjelenés éve: 1983

>!
Széphalom Könyvműhely, Budapest, 2006
190 oldal · puhatáblás · ISBN: 9637486453 · Fordította: Jávorszky Béla

Enciklopédia 13

Helyszínek népszerűség szerint

Lappföld


Kedvencelte 27

Most olvassa 2

Várólistára tette 197

Kívánságlistára tette 159

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

szadrienn P>!
Arto Paasilinna: Az akasztott rókák erdeje

Üdítő humor a fagyos Lappföldről.
Ha Paasilinna titkát próbálnám megfejteni, akkor az egyik összetevője biztosan az lenne, hogy bármilyen irodalmi klisé vagy jól bevált séma használata távol áll tőle.
A valóság elemeit olyan bizarr, eredeti összeállításban dobálja egymásra, annyira össze nem illő szereplőket, élethelyzeteket párosít a legnagyobb természetességgel, hogy az olvasó először meghökken, meglepődik, aztán pedig minden előzetes várakozását elengedi, hagyja magát sodortatni az elképesztő eseményekkel, és örömét leli abban, hogy milyen felszabadító módon hat rá ez a játékosság.
És az egymástól teljesen idegen összetevők, mint például egy éppen rejtőzködő megrögzött bűnöző és egy szökésben lévő vagány, kilencvenéves lapp öregasszony nemcsak érintőlegesen válik részesévé ugyanannak a történetnek, hanem még szeretetteljes szövetség is formálódik közöttük.
Abszurd, groteszk, a mély humánumát szemérmesen rejtegető világkép ez, megnevettet, kicsit a népmesék hangulatát is megidézi, és az emberhez társuló állatszereplők természetesen kihagyhatatlanok belőle.
A szerzői recept tökéletesen működik, a nyúl és a róka után várom az üvöltő molnárt.

9 hozzászólás
Nikolett_Kapocsi P>!
Arto Paasilinna: Az akasztott rókák erdeje

Még hogy a finneknek nincs humora!

Paasilinnanak legalábbis biztosan van!

Már a A nyúl événél megkedveltem a stílusát, bár az a regény a vége felé már egy kicsit már sok(k) volt nekem, de a rókák erdejében tett barangolásunk során végképp megvett magának. Annak ellenére, hogy már közel negyven éve íródott a szöveg, egy másodpercig sem tűnik avíttnak, az abszurd helyezetekből adódó poénok ugyanis örökérvényűek.

A nyúl évéhez hasonlóan hőseink most is menekülnek az urbánus világból, de ezúttal nyomós okuk is van rá, főként Juntunennek, aki az igazságszolgáltatás karmai elől kénytelen önkéntes száműzetésbe vonulni. A sors furcsa fintora éppen egy kiégett katonatisztet, vagyis őrnagyot, Remest sodorja az aranytolvaj mellé, hogy kettősük nemsokára kiegészüljön a legidősebb lapp öregasszonnyal és annak vénséges vén macskájával. Ez a furcsa kompánia aztán abszurdabbnál abszurdabb helyzetekbe keveredve tölti napjait az akasztott rókák erdejében, én pedig csak úgy faltam a lapokat közben.

A sok humor mellett ezúttal a megindító és szomorú történetekben sincs hiány, azonban az író tökéletes arányérzékkel adagolja nekünk ezeket a kissé melankolikusabb részeket, nehogy túlságosan megfeküdje a történet a nyájas olvasó gyomrát.

A Nyuszi történetéből készült filmadaptációt a saját lelki nyugalmam érdekében inkább kihagyom az életemből, de ez a regény igazán filmvászonra, vagy akár színpadra kívánkozik.

Az abszurd humor, a skandináv irodalom és az északi tájak kedvelőinek melegen ajánlott!

6 hozzászólás
gesztenye63>!
Arto Paasilinna: Az akasztott rókák erdeje

Már pehelysúlyú nordikus etológiai tudással is könnyedén megállapítható, hogy a róka és a nyúl viselkedésformái nagyban hasonlatosak egymáshoz, valamint az is, hogy Arto Paasilinna mester eszmerendszere és gondolatisága a két kötet megjelentetése között szemernyit sem változott.
Ahogyan Vatanen és nyula, úgy a lappföldi Akasztott Rókák Erdejének északi szelek által összefújt rönkházlakói sem véletlenül menekülnek az urbánus világból. Kinek-kinek megvan a jó oka erre, ahogyan az is törvényszerű, hogy a kör végül mégis bezárul, és a botcsinálta „természetjárók” túlélői törvényszerűen visszatalálnak a civilizáció kebelére.
Paasilinna mélységes emberséggel átitatott fanyar humorbombáinak egyszerűségükben is nagyszerű, groteszk iróniája akkor is tökéletes telitalálat lenne, ha a közel kétszáz oldalon nem történne semmi. Ám a meghatóan fájdalmas és szépségesen rút események egy rendkívül szórakoztató és kicsit sem hihető mese szálait szövik tablóvá, aminek minden apró részeleme valami önálló, furán északi mintát ölt. Utánozhatatlan és megkapó az írásmód. Paasilinnát egyszerűen nem lehet komolyan venni, mégis minden sora véresen komoly.
Az akasztott rókák erdejéről sokezer oldalnyi elemzést írhat a hozzáértő, de úgy vélem, hogy képtelenség visszaadni azt a hangulatot, érzést, amit a befogadó olvasóban ébreszt. Az északi irodalom egyik kihagyhatatlan gyöngyszeme, feltétlenül ajánlom.

SteelCurtain >!
Arto Paasilinna: Az akasztott rókák erdeje

Furmányos fickó ez az Arto Paasilinna. Második olvasásom tőle, s A nyúl éve után a második könyve is hatalmas kedvenccé vált. Meseszép emberi történet, s mégsem mese. Lényeges dolgokban a szerző sosem lépi át a realitás határát. A bűnöző nem válik szentté, az alkoholista nem válik az ital ellenségévé, a korrupció nem számolja föl önmagát, és sajnos a halál sem kullog el örökre, ha tündéri emberekre bukkan. De a zimankós lappföldi vadonban a világtól elzárva, az egymásra utaltság lassan mindenkiből kihozza jobbik énjét, még ha hibáikat, bűneiket nem is tudják maradéktalanul levetkőzni. Paasilinna utánozhatatlan humorral kormányoz minket a felismerés felé, hogy mindez ember és természet harmóniájának eredménye. S nem puszta szerzői szeszély, hogy mindezek ellenére a végén a bűnöző és az alkoholista őrnagy emberileg megújulva ugyan, de visszatérnek a társadalomba, korábbi közegükbe, hiszen az embernek emberi közösségre van szüksége, s a természetet sem lehet túlterhelni több milliárd depressziós homo sapiens rászabadításával. Az erdő maradjon csak meg Ötszázas, a róka birodalma, aki ugyan megeszi a kutyatápot és eliszkol a gumicsonttal, de azért távolról vicsorít, s nyalja a szája szélét, amikor csapdába esett erdészt lát.

2 hozzászólás
Afraa>!
Arto Paasilinna: Az akasztott rókák erdeje

Ez egy nagyon kellemes meglepetés volt!
Baljós hangulatú címe miatt kicsit tartottam attól, hogy a regény nyomasztó lesz, de egy cseppet sem volt az, sőt! Paasilinna olyan bravúrosan keveri az abszurd humort a mesebeli bájjal, hogy egyszerűen élvezet volt belemerülni a történetbe.
A kényszer szülte együttműködésből kialakuló barátságok – legyen az emberek, vagy állatok között – mélységet visznek a cselekménybe, a megmosolyogtató helyzetek mellett olykor komoly érzelmek is feltörnek.
Oiva, Remes és Naska hármasa a lehető legabszurdabb kompánia, akikről az utóbbi időben olvastam. Nehéz elhinni, hogy közöttük egy működőképes, mitöbb, egy szeretetteljes kapcsolódás kialakulhat. Döcögős úton jutunk el addig, ami bővelkedik szívderítő, vicces és nem egyszer feszültséggel teli szituációkkal, de a végén, ahogy a mesékben is szokás, a barátságok megerősödnek és minden, illetve mindenki a helyére kerül.

Kkatja>!
Arto Paasilinna: Az akasztott rókák erdeje

Az eleje kicsit döcögősen indult, a bűnözős bevezetés annyira nem győzött meg, de aztán ahogy be(ki)kanyarodott a történet az erdőbe, egyre jobban belerázódtam, sőt a végére nagyon megszerettem a fura főszereplőket. :)
Érdekes, a fülszöveg nem is említi a másik főszereplőt Remes-t, a zakkant-keserűpálinka-vedelő őrnagyot, akit emiatt (is) kényszerszabadságra küldenek és így keveredik bujkáló bűnözőnk mellé, ahol először jó aranymosó és egyéb csicskája lesz Juntunennek, annak rejtett aranytartalékai végett spoiler. A legöregebb (kilencvenéves) kolta lapp asszonyság (Naska), a dorombolásra igencsak könnyen hajló és hasonlóképp agg macskájával (majdnem húszéves) Jermakkal, nem mindennapi körülmények között, csak a harmadik részben csatlakozik hozzájuk és kavar egyet ő is a kialakuló helyzeten, ami sokszor vicces és szarkasztikus, de leginkább életszerűen szomorkás mégis végtelenül melegszívű és szórakoztató. Na erre varrjatok gombot! :))

Több könyv is eszembe jutott közben pl. a nemrég olvasott Doppler, ahol hasonló kivonulást olvashatunk a természetbe (bár más okból), amikor meg Ötszázas-nak elnevezett rókica volt színen akkor A macskaróka és hangulatilag Leena Krohn is befigyelt no meg a skandináv stílusjegyek itt is jól látszanak, és hiába vagyunk a didergősen hideg Lappföldön, ez a könyvecske valóban melegített minden szempontból, ahogy @dontpanic nagyon jól megfogalmazza értékelésében. http://moly.hu/ertekelesek/549482

Az utolsó mondatok meg egyenest haláliak, ez a kép belém égett: spoiler és valóban:
„Aki egyszer látta őket, sose tud megszabadulni varázsuktól, és nem felejtheti el az egzotikus, aranyos Lappföldet.” :))))

Úgy szimmantom, új kedvencem van születőben, szóval jöhet a következő! És valaki megdobhat A nyúl évé-vel is, ami meg nincs meg a könyvtárban!!
Ezer ördög és pokol és cséphadaró! :))

>!
Széphalom Könyvműhely, Budapest, 2006
190 oldal · puhatáblás · ISBN: 9637486453 · Fordította: Jávorszky Béla
11 hozzászólás
nola P>!
Arto Paasilinna: Az akasztott rókák erdeje

Mikor olvasni kezdtem, nem nagyon tudtam, mire számíthatok. A fülszöveg különben is elég félrevezető.
Ez a vékony könyvecske tele van abszurd elemekkel, önironikus, keserédes humorral, és – meglepő módon – csupa szeretettel. Első pillantásra zordnak tűnik, mint a hóval borított lappföldi táj, de a karakterek megmelengetik a szívünket. Juntunen, Remes, Naska, Jermak… Ó, és Ötszázas, a róka…
Olyan visszafogottan, tökéletes arányérzékkel adagolja a szerző a humoros és a megindító jeleneteket, néha keverve, néha külön-külön, mégis akadt, amit megkönnyeztem. Nem akart rám erőszakkal hatni, és éppen ezért hatott.

Nem tudom szó nélkül hagyni azt sem, mennyire filmre kívánkozna ez a történet. A magam részéről Martin McDonagh-t kérném fel, hogy írjon belőle forgatókönyvet és rendezze meg. Tökéletes lenne!

De a könyv magában is tökéletes.

tammancs1 P>!
Arto Paasilinna: Az akasztott rókák erdeje

Megcsömörlött férfiak, határtalan lapp vadon, valamilyen erdei állat, mértéktelen pia meg némi hadgyakorlat és persze lehetetlenebbnél lehetetlenebb jelenetek….eddig két könyvet olvastam Paasilinnától, de ezek mindig szerepeltek benne. Fogadok a harmadik magyarul olvasható regényében is hasonlókkal találkozhatunk. Paasilinna fekete humorát nagyon bírom, A nyúl évében amúgy kicsit jobban ki voltak tolva az abszurd jelenetek, mint itt, de a 90 éves 'badass' öregasszony, aki elszökik az öregek otthona elől, kárpótolt mindenért.

robinson P>!
Arto Paasilinna: Az akasztott rókák erdeje

Őrületes és szórakoztató. Micsoda remek filmalapanyag, Guy Ritchie remekelhetne ebből a történetből. Fura figurák, némi lopott arany és az élet élvezetes értelme a hóborította Lappföldön.

1 hozzászólás
Lunemorte P>!
Arto Paasilinna: Az akasztott rókák erdeje

Jelenleg finnül is tanulok, így célszerűnek éreztem egy finn szerző regényét elolvasni. A könyvtárban véletlenül találtam egyébként erre a kötetre. Tetszett az irónia, a keserédes történet, a tanulság a végén. Hiányérzetem van ugyan, de a vége kárpótolt, nagyon ütős volt. Kik az igaz barátok? Valóban bajban ismerszenek meg? És mit tesz a pénz egy ember lelkével? Maradhat-e ugyanolyan, mint szegényebben? Ezekre a kérdésekre is keresi az író a válaszokat.


Népszerű idézetek

Uzsonna>!

Lappföld ege mindent lát, de nem árulkodik.

149. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Lappföld
Kkatja>!

[…] elővették a szerzetest, aki a paráznaság bűnébe esett, méghozzá idegen nővel. […]
A végtelen megbánás jeleként az igumen úgy rendelkezett, hogy a bűnös testvér mindennap vigyen egy zsák földet a kolostor hátsó udvarára. A zsákot kaviccsal és kővel töltötték meg, így igencsak nehéz volt. A barát mindennap megtöltötte a zsákot, azután imbolygó lábon elcipelte oda, ahova az igumen mutatta. A bűnbánás zsákjaiból rövidesen egész „bűndomb” keletkezett, az évek során pedig „bűnhegy”, mely már a kolostor ereszmagasságát is meghaladta. A barát hozzászokott a cipekedéshez, nagydarab, erős férfi volt, olyan, aki jól keresett volna, ha rakodónak áll egy kikötőben. Tíz év múlva a domb már nagyobb volt, mint egy ház, de a szerzetes tovább hordta a zsákokat. Közben a kolostor igumenje is kicserélődött, és az új vezető eltűnődve nézte a hegyet. Úgy látta, hogy a barát a valamikori bűnt levezekelte, ezért nem kell a hegyre több földet és követ hordania. Az a veszély fenyegetett ugyanis, hogy a hegy beárnyékolja a kolostor épületét.
    A szerzetes azonban annyira hozzászokott a cipekedéshez, hogy nem lehetett tőle eltántorítani. Állította, hogy még mindig nem vezekelt eleget, ezért a munkát folytatnia kell. A hegy végül már óriási lett, combvastagságú fák nőttek rajta és a tetejére lépcsősor vezetett. Norvégiából jártak a csodálatára, azt tartották, ha egy lotyó megmássza, tisztességes nőként tér haza. Turistaszezonban több száz nő mászott fel a dombra.

158-159. oldal Harmadik rész 26

3 hozzászólás
mohapapa I>!

Az egyetlen emlősfajta ugyanis, amely iránt Juntunen behatósan érdeklődött, a női nem volt.

40. oldal

Gedi>!

A stockholmi Humlegården negyed egyik öreg, különösen értékes kőpalotájában tehetős népek laktak, köztük a finn Oiva Juntunen, aki mesterségére nézve útonálló volt.

(első mondat)

Nikolett_Kapocsi P>!

Nem való nekem pálinka… akinek való, az nem iszik, akinek meg nem való, az igen. Vajon miért ez a természet rendje? – töprengett bűnbánóan, miközben a taxi befordult vele Puljuba.

15. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: pálinka
volna>!

Ó, a hétfán fütyülő rézangyalát ennek a krucifix világnak!

5. oldal

1 hozzászólás
Uzsonna>!

A törvény szerint: a közlekedésben elkövetett gondatlanságért harminc nap bírság szabható ki, az életben elkövetettért azonban semmi.

160. oldal

Gedi>!

– Ha még egyszer bevillamosozhatnék a hármassal Kallióból a Piactérre és vehetnék egy tízkilós lazacot, és bepácolhatnám. Itt csak fehérhúsú hal van, és a saját autómon kell mennem mindenhova. De a legeslegjobban a füstös szauna hiányzik. Gondolj bele! Ki a gőzből, be a tóba, utána pedig hűsölni a szauna előtt. Itt tisztességes, sütni való kolbászt sem kapsz. Nem készít ilyet egyetlen vágóhíd sem. Ha csak egy éjszakára elmehetnék Finnországba, bevenném magam a szaunába, megennék egy kiló főzőkolbászt hidegen és meginnék rá egy dézsa házisört.

17. oldal

Kapcsolódó szócikkek: sör
1 hozzászólás
Kkatja>!

    Én a férjhezmenetelem előtt jártam először az Alsó-kolostorban. Az a szegény barát akkor már kilencvenéves volt, de még mindig hordta a földet. Télen a zsákra ülve, fenekén csúszott le a a dombról, ha úgy látta, hogy az igumen nem veszi észre. Meredek, vidám hegy volt.
    Aztán a barát zsákhordás közben meghalt, és a többiek úgy ítélték meg, hogy ezzel megszabadult földi bűneitől és be lehet szentelni, ahogy a többi barátot.
[…] Aztán jöttek az oroszok, és fölrobbantották a dombot, úgyhogy ma már nincs meg.
    Csak a bűn maradt meg.

159. oldal Harmadik rész 26


Hasonló könyvek címkék alapján

Max Seeck: Harag
Eowyn Ivey: A hóleány
Tomcsik Nóra: Tél Berlinben
Fredrik Backman: Mi vagyunk a medvék
Papp Csilla: Szerelem újraírva
Paolo Cognetti: Nyolc hegy
Charlotte McConaghy: Egykor farkasok éltek ezen a tájon
Hiro Arikawa: Az utazó macska krónikája
Jud Meyrin: Boldogságra kényszerítve
Colleen Hoover: Ugly Love – Csúf szerelem