A ​nyúl éve 148 csillagozás

Arto Paasilinna: A nyúl éve

A ​mai finn irodalom jellegzetesen gunyoros-kritikus hangját, a szatirikus kispróza és regény műfajait műveli Arto Paasilinna, akit a társadalmi ellentmondásokat vizsgáló új, fiatal nemzedékbe sorolhatunk: 1942-ben született az észak-finnországi Kittiläben. Mint kisregényének hőse, Vatanen, ő is volt fakitermelő erdei munkás, újságíró, szerkesztőségi munkatárs, A nyúl éve tehát nemcsak írói ötletekkel, a cselekmény fordulataival mulattatja az olvasót, hanem figurák, típusok, magatartások pontos megfigyeléseivel is szolgál.
Az író első kötete Nemzeti vendégkönyv címmel jelent meg, „a finn illemhelyek milyenségéről írt tanulmányának” nevezte magát (nem ok nélkül: a civilizáció foka mérhető ezeken a szociográfiai objektumokon világszerte), ezt két szatirikus kalandregény követte, a Finlandia-hadművelet és A Mennyország-sziget foglyai (inkább szórakoztatónak szánta Paasilinna e két művet), majd A nyúl éve meghozta a nagy sikert. Ezt több nyelvre lefordították, a belőle készült… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1975

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Rakéta Regénytár Magvető

>!
Magvető, Budapest, 1983
302 oldal · puhatáblás · ISBN: 9632718925 · Fordította: Pap Éva

Enciklopédia 7

Szereplők népszerűség szerint

Vatanen


Kedvencelte 18

Most olvassa 4

Várólistára tette 105

Kívánságlistára tette 84

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

szadrienn P>!
Arto Paasilinna: A nyúl éve

Nyuszi ül a finn fűben, de ahelyett, hogy szundikálna, elképesztő karriert fut be Arto Paasilinna kisregényében. Figyelem, ez itt a színtiszta szatíra irodalmi vidéke, tehát a szemünk se rebbenjen a hírre, hogy amikor Vatanen, a középszerű szerkesztő véletlenül találkozik az erdőszélen egy tapsifülessel, mindketten úgy érzik, hogy többé már nem szeretnének elválni egymástól. A férfi megkönnyebbülten fellélegezve otthagyja örömtelen házasságát és unalmas munkáját, és hihetetlen kalandokba kezd az álomszép skandináv ország erdőségeiben, tóvidékén és elhagyatott, de szaunával azért mindig felszerelt tanyáin hű társával, a nyúllal az oldalán.
Az előttem szólók már felhívták rá a figyelmet, hogy a természetközeli életmód a műben kissé idealizált formában jelenik meg, a gonosz városlakótól pedig semmi jó nem várható, de az én olvasatomban a főhős talán nem is elsősorban a társadalomkritika szócsöve, hanem inkább attól az érzéstől boldog, hogy szabad, belülről fakadó döntéseket hoz, nem aggasztja többé, hogy mit hoz a jövő, és szakítani mer minden eddig ránehezedő elvárással.
A kis történet a mókás abszurditások kincsestára, ilyen egyrészt a nyúl túlhangsúlyozott szerepe, másrészt a parádés végkifejlet, ahogy főszereplőnk egy medvét üldözve még az egykori Szovjetunióba is átsiel, a medve hiába vár védelmet a nagyhatalomtól, a hős vadásznak pedig előbb melegen, szívből gratulálnak, csak azután nyilvánítják rendkívül veszélyes kémnek.
Összességében remekül szórakoztam a rövidke írás olvasása közben, bár a nyúltársaságot fájón hiányoltam. A szerző többi művével is szeretnék megismerkedni.

4 hozzászólás
Nikolett_Kapocsi P>!
Arto Paasilinna: A nyúl éve

Ha eleged van mindenből, hát lépj le nyugodtan és fogd rá a nyuszira!

Arto Paasilinna főhőse, megfogadván a fenti tanácsot egy szép nyári estén kilép a mókuskerékből és egy nyúl nyomába eredve egyik pillanatról a másikra új életet kezd.

Vatanen, a kiégett, megcsömörlött újságíró egy vidéki munkából hazafelé tartva kapva-kap az alkalmon, hogy egy törött lábú nyuszi megmentésének apropóján felhagyjon addigi nagyvárosi életével és a civilizációból kivonulva a természetben, a természettel éljen. Csakhogy nem olyan egyszerű ám remetévé válni! Vatanen ugyanis lépten-nyomon bosszantó akadályokba ütközik, hol csak az erdő lakói állják útját, hol egy túlbuzgó hivatalnok, egy megvadult lelkész, vagy egy egész katonai alakulat keresztezi útját. Ahogy haladunk előre a kezdetben még szinte hihető történet egyre bizarrabbá és abszurdabbá válik.

A nyúl éve valóban egy abszurd mesébe ágyazott ironikus társadalomkritika. Ebben az 1970-es évek derekán játszódó kisregényben úgy tűnik, hogy senki nem normális, minden szereplő nemcsak egy-egy jellegzetes társadalmi csoport, de szinte már önmaga karikatúrája is egyben. Így hát az északi tájakon kalandozó főhősünk különösebb lelkiismeretfurdalás nélkül lép – vagyis igazi finn módjára inkább sítalpakon siklik – át minden határon, és fityiszt mutatva a skandináv jólétnek, hogy aztán a végén legnagyobb meglepetésére a Szovjetunióban kössön ki. Itt azonban, miután minden bűnét a fejére olvassák a nyúllal együtt ő is ketrecbe kerül, fényévekre az olyannyira vágyott szabadságtól. No de hát mégiscsak egy mesét olvasunk, így természetesen végül sikerül felvennie a nyúlcipőt az ölébe a nyulat, hogy bebizonyítsa, vele nem lehet packázni.

Bár néhány jelenet nekem már szó szerint sok(k) volt, de mégis érdekes élmény volt néhány órára elmerülni ebben a groteszk, feje tetejére állított világban. Abba már bele sem merek gondolni, hogy a filmadaptációban mi sült ki mindebből, helyette inkább elolvasom majd Az akasztott rókák erdejét.

2 hozzászólás
gesztenye63>!
Arto Paasilinna: A nyúl éve

A skandináv humorban nekem már alaphelyzetében is van valami végletesen komoly, valami édesen keserű, józanul is mámorosan őrült hangulat, amitől egyszerre válik számomra bensőségesen személyessé és szinte érthetetlenül és érinthetetlenül távolivá.
És akkor jön ez a Vatanennek álcázott finn szerző, aki szerkesztő, újságíró és fakitermelő idénymunkás is egyben és ír egy zseniálisan gunyoros, humorba rejtett kőkemény társadalomkritikát. És már megint itt ez a bizonyos kettősség. Nem tudom, hogy mit is kell, és meddig lehet komolyan vennem belőle.
A történet egy egészen egyszerű, hétköznapi szituációval kezdődik spoiler, majd egyre hihetetlenebb, de majdnem mindig mégis életszerűnek tűnő kalandok során végigutazzuk Észak-Finnlandot és eljutunk a főhőssel egy lehetetlenül szürreális végkifejlethez spoiler.

A kisregény legkülönbözőbb pontjain elhelyezett apróbb-nagyobb fricskák és „gunyoreszkek” céltáblája a skandináv jóléti demokráciák belső ellentmondásokkal terhes hétköznapjait célozza (és nyilván meg is találja). Lehet, hogy az a bizonyos finom, lédús narancs a mi északi testvéreinknél is sárga és savanyú néhanap?!
Mindenesetre a kettősség engem végigkísér a művön. Vatanen az én olvasatomban egyszerre menekül minden különösebb cél nélkül saját jóléti társadalmának civilizációs börtönéből és egyben tudatosan keresi a visszautat a természethez, a csak a független, szuverén individuumot jellemző önkifejezés és önmegvalósítás igényéhez. Elege van a társadalmi konvenciókból, a tökéletesen megkonstruált, beszabályozott „kényelem” dögunalmából és magában csak a jelre vár, ami visszavezetheti emberségéhez, talán az ösztönlényhez, talán a tudatos alkotó, építő humánumhoz. Ez majd kiderül…
És akkor megjelenik a jel – nem egy izzó csipkebokor, hanem egy igazi hús-vér vadnyúlfi képében. És itt kezdődik a történet…

Nagyon izgalmas, rendkívül érdekes gondolatok egyénről, természetről, civilizációról és mindezek együttélésének lehetőségéről, anomáliáiról. Most, hogy felfedeztem Arto Paasilinnát, biztosan olvasok még tőle és a sokszor vele párhuzamban emlegetett Erlend Loet is meg akarom ismerni.
A nyúl évét pedig ajánlom, üdítő és tanulságos olvasmány.

>!
Magvető, Budapest, 1983
302 oldal · puhatáblás · ISBN: 9632718925 · Fordította: Pap Éva
Timár_Krisztina I>!
Arto Paasilinna: A nyúl éve

Nagyon akartam szeretni, de nem mindig jött össze.
Pedig az alapötlet igencsak nekem való: a jól kitaposott útról spontán döntéssel letérő, a világból kilépni próbáló ember átalakulása. Főleg, hogy még nyúl is kell hozzá!
Maga a történet azonban sajnos nem váltotta be a reményeimet. Olyasmit éreztem olvasás közben, hogy nem énhozzám beszél, hanem valaki máshoz a fejem fölött. Nem szeretem ezt az érzést.

Itt olvasható tovább:
https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/2020/03/06/arto_paasi…

2 hozzászólás
Kkatja>!
Arto Paasilinna: A nyúl éve

Hú, de utálok számítógépen olvasni, ezt is bizonyítja, hogy majd egy hónapig tartott ezt a nyúlfarknyi könyvecskét itt elolvasni, de szerencsére túléltem.
Kedves kis történet, de a másik kettő jobban tetszett (bár lehet, hogy csak a fent említett okból kifolyólag).
A főhősünk Vatanen folyamatosan mindenféle Dopplerbe oltott és Münchausen báróra hajazó kalandokba keveredik, hol saját akaratából, hol a sorséból kifolyólag, ím egy remek összefoglaló részlet: http://moly.hu/idezetek/548032 de ott van neki a nyúl, akihez miután megmenti, vadul és szeretetteljesen ragaszkodik és az is őhozzá. A tipikusan finn stílusjegyek itt is kiütköznek, a végére már átfagytam a sok jégben-hóban való síeléstől a medvevadászat során és berúgtam a sok piától, amit elfogyasztanak közben és a politikusokat-pártfunkcikat-katonákat sem kíméli, jópár huncut fricskát bevisz nekik mindenkinek Paasilinna, vajh mi baja lehetett velük? :))

>!
Magvető, Budapest, 1983
302 oldal · puhatáblás · ISBN: 9632718925 · Fordította: Pap Éva
8 hozzászólás
sztimi53>!
Arto Paasilinna: A nyúl éve

„A Nyúlban nincs semmi forradalmi, viharos, szenvedélyes. Megbízható, jóindulatú, bár olykor kissé fondorlatos.” Mondá a kínai horoszpók. Aha. Amikor befejeztem, úgy éreztem magam, mint az ősi klubkoncertek után, amikor kimenekültem a cigifüstből a friss légbe. Az első korty levegő, akár A nyúl éve, olyan, ha összevetjük az előző olvasmányaimmal. Nem tudom mi van ezekkel az északi népekkel, de mind menne az erdőbe, ráadásul valami állattal párban. Hihetetlenül szórakoztató és szórakoztatóan hihetelen. Nehéz az állatbarát sorsa, és sokszor tüzes a szituáció. Jó is az, amikor jó dolgában az ember megteheti, és kivonul a természetbe. Mondom, mint egy korty harmatos lég.

Bla IP>!
Arto Paasilinna: A nyúl éve

A nyúl éve – egy friss, üdítő olvasmány egy ember egy évéről, amelynek kezdetén revelációként éri egy nyúllal való találkozás, amely a jövőben meghatározza sorsát, s városi patkányból normális, természetben szívesen élő lénnyé válik. Rendhagyó írás – egy friss fiatal(?), kiváló tollú írótól – letehetetlen, élvezet volt olvasni! Mindenkinek ajánlom!

6 hozzászólás
AfterEight>!
Arto Paasilinna: A nyúl éve

„Megpróbálta végiggondolni, hogy s mint tovább az életben.
Számtalan lehetőség villant fel előtte,
de egyikben sem tudott annyira elmélyedni,
hogy a foszlányok gondolattá formálódjanak agyában.
Ez a gondolatkergetés végtelenül szórakoztatónak tűnt számára,
bár maga sem tudta volna megmondani, mi ebben olyan nevetséges.
Egy biztos, bolond egy ötlet volt.”
A nyúl éve vitathatatlanul kedvenc lett. Pont úgy kezdődött mint ez az idézet
a könyv vége felől.
Vatanen otthagyta addigi hazug, szürke, képmutató, önbecsapó életét és felváltotta
a szabadságra.
Eszembe jutott Doppler nekem is,spoiler
Számomra ez sokkal üdítőbb, mindenféle mesterkéltségtől mentes.
Tetszett a társadalomkritika , nemzetiségi kritika. Mik is azok a nagy botlások, miféle törvényeket szeg meg a kisember és mit tehetnek meg a „nagy” emberek?!
Azt hiszem a legtöbben szívesen feláldoznánk a civilizált várost
egy csendes erdei házikóért.
A nyúl nekem a szabadságot jelképezte, amihez körme szakadtáig ragaszkodott
és védelmezte, senkinek oda nem akarta adni. A börtönbe ugye nem vihette,
de mikor megszökött újra vele volt :)
Ajánlom mindenkinek, akik elégedettek a mostani életükkel, azzal ahogy társadalmunk reagál a történésekre, és azoknak, akik nem.
Garantáltan mindenkit elgondolkodtat. Örülök, hogy olvashattam.

regulat>!
Arto Paasilinna: A nyúl éve

Legyünk Na jó, csak én, szóval: Lesz őszinte. Ekkora leittasodást már rég olvastam.
Ez a regény úgy működik, mint a kocsmában mesélt katonatörténetek. A mesélő szesztartalmának erősödésével, azaz ahogy emelkedik a maligánfok, a történet úgy válik a reálisból szürreálissá…

Adva van a szerző, Arto Paalsilinna, aki színjózanon belekezd tanmeséjébe, amiben civilizációtól megcsömörlött Kaarlo Vatanen szerkesztő ledobja a láncát, és megindul egy „tisztább” lét felé, vissza a természetbe…

Ezen az úton segítője, afféle totemállatként, egy nyúl. [A fiatalabbaknak mondom, hogy igen, mint Doppler és a rénborjú… de ez akkor is más, bár Vatanen legalább annyi hülyével találkozik, mint Doppler.]

Szóval Vatenen és a nyúl, afféle hobóként lemond az anyagi javakról és utazni kezd.
Tehát adva van a csóró meg a nyúl. Hopp ilyen történetünk nekünk is van. Csak szólok.

Tehát a „szegény ember” meg a nyula, először csendes, mosolyogtató utazása egyre hajmeresztőbb kalandokat él át. Összetalálkozik az emberi gyarlósággal, hülyeséggel.. és megküzd a gonosszal, egy hollóval (a holló az okos, de rosszindulatú, ismerünk ilyen embereket), és egy medvével (mondjuk a mackó nem túl okos, de bitangul erős, és mer élni vele… jé, ilyet is ismerek néhányat)…
Ahogy halad előre a történet úgy kap a kedves lágy színekkel indított mese egyre erőteljesebb színezetet. Erősödnek az érzelmek és az indulatok…
Azt hiszem a medve üldözése a tetőpont.
…és a történet elkezd egyre hihetetlenebbé válni. Pont, ahogy a részeg ember képzeletében válnak a ködös képek valósággá…

Örülök, hogy összefutottam ezzel a regénnyel. Bár bevallom, hogy amikor a történet kezdett eltávolodni a valóságtól, még akkor is reméltem, hogy megtörténhet(ett), hogy Vatanenek, mint ahogy a jó katonatörténetek hősei, létezhetnek…

5 hozzászólás
Arianrhod P>!
Arto Paasilinna: A nyúl éve

Időtlen idők óta akarom elolvasni ezt a művet, és évek óta lökdösöm, nem vitt rá a lélek eddig. Mert mit érdekel engem egy nyúl? Most végre rászántam magam, és nagyon nem bántam meg. Voltaképpen végül beleszerettem a nyúlba!

Miközben haladtam a történettel, magamban röhigcséltem, mert anyukám a minap mesélte, hogy egy orosz ügyvéd megelégelte a nyomasztó mindennapokat, és kiköltözött egy fakunyhóba az erdőbe. Csak egy nyúl él vele közös háztartásban, és mindenhova követi. Nahát az orosz biztos olvasta ezt a könyvet, és ötletet merített belőle! Milyen igaza van, ahogy itt a kiábrándult újságírónak is.

Azért találta el a szívemet ez a könyv, mert végülis magam is hasonlóképpen döntöttem, és vonultam el a világtól, csak nincs nyulam. De jól ismerem az érzést, amikor mindenben és (majdnem) mindenkiben csalódik az ember, és egy másik világba menekül. Én nyúl és eladható javak nélkül a mítoszok világába, a könyv szereplője a valóság egy másik dimenziójába. Az író száraz humora megfogott és nem eresztett. Kell egy nyúl nekem is!


Népszerű idézetek

egy_ember>!

Mindhárman befészkelődtek éjszakára a szénapajtába. Vatanen pokrócokat hozott, Irja pedig levest szerzett. A pajta hátsó falánál megvetette az ágyat. Vatanen becsukta a pajta ajtaját. Leszállt az est.
– Jaj ne, nézd, hogy figyel! – hallatszott belülről.
A pajta ajtaja kivágódott, és kirepült rajta a nyúl. Vatanen kihajította a rétre. Az ajtó becsukódott, a nyúl riadtan ott maradt ülve a szürkületben. Fél óra múlva Vatanen megjelent az ajtóban, és elnézést kért a nyúltól, amiért kidobta.

109. oldal

Csabi >!

Amint soványka kis vacsoráját eszegette, felpillantott az ágon üldögélő hollóra, és hallani vélte, amint az jóllakottan böfög.

4 hozzászólás
egy_ember>!

A Sokos Áruház sarkán egy elgyötört rénszarvas álldogált, tán a fájdalomtól csukott szemmel, miközben egy vedlett télapó rugdosta.

231. oldal

sophie P>!

Ha nehéz megtanítani egy öreg kutyát kétlábra állni, akkor ezt a lappföldi öreg csavargót úszni megtanítani csak az igazán keserves dolog!

147. oldal, XII. Kurko (Magvető, 1983)

Kkatja>!

    Micsoda munkahely, micsoda munka! Egy folyóirat, amely látszólagos hibákon rágódott, de gondosan elhallgatta a társadalom alapvető ellentmondásait. A címlapon hétről hétre más és más léhűtő arca, zenész családok legújabb csemetéi, missek és manökenek. Fiatalabb korában Vatanen nagyon elégedett volt magával, hogy egy jelentős lap riportere lehetett, s különösen elégedett volt, ha meginterjúvolhatott valamely meg nem értett személyt, lehetőleg az államhatalom elnyomottját, áldozatát. Úgy érezte, hogy hasznos munkát végez, hogy legalább ez az egy visszásság lelepleződött, nyilvánosságra került. Most már azonban, hosszú évek múltán, nem érezte, hogy valami nemes tettet hajtana végre; elvégezte, amit feltétlen megköveteltek tőle, s hozzászokott, hogy ne nyilvánítson különvéleményt. Munkatársai is ugyanilyenek voltak, munkájukba belefáradt, cinikus emberek. A piackutatónak már nem is nagyon kellett mondania, milyen cikkeket vár a kiadó, a szerkesztők mentek és csinálták. Ismeretet ugyan nem közölt, azt elhallgatta, elfeledte, felszínes szórakozássá szelídítette, a lapnak mégis sikere volt. Hitvány egy szakma.

20. oldal, II. A számadás (Magvető, 1983)

Kapcsolódó szócikkek: újságírás
egy_ember>!

Mesebeli látványt nyújtottak a patak két partján lángolva égő fák, amelyek mint hatalmas, libegő, piros virágok álltak, és bevilágították az éjszakát. A forróság elviselhetetlen volt, úgyhogy a férfiak kénytelenek voltak nyakig elmerülni a patakban, csak a fejük izzott a lobogó fényben. A pálinkásbutykost magukkal vitték a patakba, meg-meghúzták, és átszellemülten figyelték a természet őrjöngő pusztítását. Recsegett-ropogott a parti erdő, lángnyelvek sziszegtek a fák között, sistergő zsarátnokok repültek a patakba, ahol vörösre főtt arccal röhögött a két férfi, és nagyokat húzott a pálinkásbutykosból.

94. oldal

morcosmosómedve>!

Sírj egy kicsit gyorsabban, ez a beszélgetés már úgyis túl sokba kerül!

28. oldal, III. Rendszabályok (Magvető, 1983)

Kkatja>!

Vatanen a távolsági busz hátsó ülésén ült, ölében tartotta a nyulat egy kosárkában. Hátul néhány falusi gazda pöfékelt. Amikor észrevették a kosárban lapuló nyulat, beszélgetni kezdtek róla. Megállapították, hogy ezen a nyáron a szokásosnál is több nyúlkölyök volt a vidéken, s találgatták, ez a nyúl hím-e, vagy nőstény. Vatanentől afelől érdeklődtek, levágja-e majd, ha megnő, és megeszi-e? Vatanen azt válaszolta, hogy nincsenek ilyen elképzelései. Erre aztán megállapították, hogy tényleg, kinek is jutna eszébe például a saját kutyáját megölni, s hogy néha jobban lehet ragaszkodni egy állathoz, mint egy emberhez.

26. oldal, III. Rendszabályok (Magvető, 1983)

2 hozzászólás
sophie P>!

A nyúl puha, fehér pofaszőrei hevesen megrezdültek, mintha beleegyezését jelezték volna: a medvét meg kell ölni! A nyúl a medve vérére szomjazik!

275. oldal, XXI. Látogatás (Magvető, 1983)

robinson P>!

Két nyomott kedélyű ember ült a kocsiban.

(első mondat)


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Jonathan Swift: Gulliver utazásai
Kurt Vonnegut: Bajnokok reggelije
Rejtő Jenő (P. Howard): Piszkos Fred, a kapitány
Flann O'Brien: A fába szorult féreg
Christopher Moore: Biff evangéliuma
Örkény István: Tóték
Douglas Adams: Galaxis útikalauz stopposoknak
E. T. A. Hoffmann: Murr kandúr életszemlélete
Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd / Slaughterhouse-Five
Hans Jakob Christoffel von Grimmelshausen: A kalandos Simplicissimus