Törzsek 71% 46 csillagozás

Alcíme lehetne: Krep, a meg nem értett hős, avagy a meghasonlott Perk.
Sokáig nem tudtam mit érzek a könyvvel kapcsolatban, vagy mit kellene éreznem.
Azzal tisztában vagyok, hogy nem ifjúsági könyv. Illetve lehet abban az esetben, ha az olvasó ifjúság eléggé művelt, vagy esetleg eléggé koravén.
Kamaszkorában az ifjak nagy része azért küzd, hogy tagja legyen valamilyen csoportnak – törzsnek –, nem pedig azért, hogy mindenhonnan kiközösítsék.
De most, hogy ezt leírtam, már meg is érett bennem a gondolat, hogy perk – Krep – egyszerűen csak sajátságos módon közelít az őt meg nem értőkhöz. Nem akar ő magányos lenni, végső soron az nem az ő hibája, hogy néprajzkutató őse genetikailag beleoltotta a tudást, okként és okozatként el nem mondható tudásvággyal vegyítve.
Valószínűleg szegény fiú valóban egy másik világban jár, de nem is csoda ez, ha mindkét szülő hasonszőrű. Úgy vélem az anya sem egy könnyű eset, a csíráival és az ohhmm-jaival együtt sem, de vajon melyikünk tökéletes.
Mindezek mellett szerintem fantasztikus dolog megfigyelni másokat, sok tapasztalat megszerzéséhez vezet ez a sokak által elítélt szórakozás. Amelyet egyébként mindannyian teszünk nap, mint nap, csak sokan nem vallják be. Jó dolog titokban más bőrébe bújni, belekukucskálni – persze a határokat betartva – mások életébe.
Megszerettem Perk figuráját, és sajnálom is viszonylagosan szerencsétlen sorsáért.

Lehet, hogy valami külön állatfajt képviselek, de nekem tetszett ez a regény. Ami talán nem is annyira ifjúsági. De el tudom képzelni, hogy azért kapott ilyen kevés pontot és sok negatív értékelést, mert a nagyon ifjúság olvasta. A különcség mint téma mindig is érdekelt, mert az, hogy a gimiben klikkek vannak, és mi miért alakul úgy ahogy, és én miért veled leszek örökre jóban, és miért nem mással, az örök talány.
És bár valóban úgy tűnhet, hogy nincs kifejtve teljesen, de nekem mégis kerek volt és elgondolkodtató. És a fordító is remek munkát végzett. És a vége azért happy end.

Jól esett random módon rábukkanni erre a könyvre. Bravúros párhuzamként működik a könyvben, ahogy törzsi társadalmakként ragadja meg az iskolai „klikkeket”. Tetszett az is, ahogy a főhős azonosul apja törzsi kultúrákat fürkésző szemléletével, s igazi antropológusként figyeli a mindennapok rítusait, kortársainak szokásait, ugyanakkor kissé szkeptikusan viszonyul édesanyja sajátos életszemléletéhez, mítoszaihoz. Összességében mégsem áll össze a történet, túl sokat akar, s végül olyan kapkodósra sikerül a lezárás.

Már régóta el akartam olvasni, és bár kicsit másra számítottam korábban (más sztorira emlékeztem, de mielőtt elkezdtem volna, azért elolvastam az ismertetőjét). Felüdülést jelentett a Sovay után, hamar kiolvastam. Hm. Tetszett ez a könyv, bár a vége felé már kezdett kicsit sok lenni ennyi “törzses dolog”. Ez alatt (azt hiszem) arra gondolok, hogy a srác (Percy) teljesen erre volt beállva, és nem tudott elvonatkoztatni. Mert bár lehet, hogy figyelte az embereket, de valójában lövése sem volt magáról az emberi… Természetről? Lélekről? Arra gondolok, hogy Elissa közeledését is elég érdekesen fogadta… Azt hiszem, hogy igazából nem volt tisztában az emberi “viselkedéssel”. (Ennél jobban most nem tudom megfogalmazni.)

Nem tudom, talán az akkori lelkiállapotom miatt, de nekem az egyik legjobb könyvélményem volt a Törzsek. Hogy miket nem talál az ember a piacon a szakadt könyvárusnál pár száz forintért!

Nekem tetszett, bár a szórakozató irodalom címkét azért erősen megcáfolnám. És persze nem gyerekregény, hanem korhatáros. Néhol Percy kicsit túlzásba viszi ezt a törzsesdit, még rá is játszik arra, hogy kitűnjön az iskolatársai közül.

Huh! Hát… Na szóval… Izé…
Ajándékba kaptam ezt a könyvet még sok-sok évvel ezelőtt és már többször nekikezdtem, de mindig abbahagytam, mert nem tudott lekötni. Talán mert még kicsi voltam hozzá, nem tudom. Most viszont vettem egy nagy levegőt és elkezdtem és ki is olvastam. Igaz nem volt egyszerű, mert bár most is belekezdtem jöttek újabb könyvek, amiket nem tehettem fel a polcra a „várakozók” közé, így hát kicsit mindig hátrébb szorult.
Nem mondom, hogy nem tetszett, mert ez csak félig igaz. Érdekes volt, egyedi, nem happy end-el. Volt ahol pofon akartam vágni a főszereplőt, mert már látszik, hogy agyára ment a „kukkolás”. Nem volt rossz, de ez határozottan nem valami lányos könyv, nem lesz a kedvencem, de egy olvasásra elég volt :)

Egy szuszra elolvastam. Nagyon tetszett a témája, a stílusa. Aztán a közepe táján valahogy kissé szétesik a történet, és a vége is elég érdekesen alakult… ezért csak 4 csillag.

Szerintem ez a könyv nem egyszerűen egy ifjúsági regény. Ugyanígy élvezheti a kicsivel idősebb korosztály is. Nem is a cselekvések és a kitaszítottság miatt, hanem maga a lelki folyamatok leírás tetszett nekem a legjobban. Ahogy a főszereplő egy teljesen másik világban él egy korábbi trauma miatt. A végén pedig meg volt a kellő csavar (igaz, hogy korábban már sejthető volt, de erről az észrevételről az író olyan szépen elterelte a figyelmet, hogy ezzel nem foglalkoztam).
Mindenesetre én ajánlom azoknak, akik szeretik a lelki válságok boncolgatásait és nem riadnak vissza a sok evolúciós és darwini utalásoktól.

Kevesebbet akartam rá adni, de a vége miatt megkapja a 3 csillagot. Nem volt rendesen kidolgozva, különben nagyon jó az alapötlet.