„Az életbölcsesség fogalmát itt a szóban magában rejlő értelemben használom. Értem pedig rajta az élet lehető kellemessé és boldoggá formálásának a művészetét, a boldog életre való útmutatást”- írja Arthur Schopenhauer, német filozófus kötete bevezetőjében. A helyes életvitel, a világban való boldogulás, a szép és a jó mibenlétének kérdéskörei szinte minden hasonló gondolatgyűjteménynek tárgyát képezik. E műben az olvasó mindezt megtalálja, és valamivel többet is. Jelen kötet talán a többi közül is kitűnik azzal, hogy Schopenhauer, a pesszimizmus filozófusának nevezett gondolkodó, egyszerre ragadja meg a tapasztalati világ lényegét, és egyúttal mély bölcseletet is próbál átadni olvasójának.
Szerelem, élet, halál / Életbölcsesség 9 csillagozás
Kedvencelte 5
Most olvassa 3
Várólistára tette 11
Kívánságlistára tette 15
Kiemelt értékelések
Aevum>!
A szakdogámhoz kellett elolvasnom A halálról című esszét. Nagyon szerettem azt benne, hogy érthetően írta le, hétköznapi példákkal a halállal kapcsolatos megfigyeléseit. Úgy gondolom, hogy az átlagember számára nagyon hasznos és elgondolkodtató kérdéseket vet fel a halállal kapcsolatosan, amelyekkel nem feltétlenül kell egyet értenünk, de a gondolkodást mindenképpen beindítja.
Quator>!
Ezt a könyvet ajánlják azoknak, akik Schopenhauer fő műve helyett szeretnének egy olyan könyvét olvasni, amiben összefoglalja fő gondolatait, de érthetőbb, könnyebben olvasható formában. Nálam az volt a baj, hogy én először a fő művet olvastam, azután pedig ez a mű, bár érthető, kevesebbnek éreztem, nem adott olyan mélységeket, így összességében csalódás volt. Aki viszont csak meg akar ismerkedni a gondolkodóval, hogy fő gondolatait megismerje, érthetőbb, olvashatóbb formában, azoknak készült ez a könyv.
Népszerű idézetek
Meara P>!
Voltaképpen sokkal inkább egyek vagyunk a világgal, mint közönségesen hisszük; az ő belső lényege a mi akaratunk; az ő megjelenése a mi képzetünk. Aki ezt magára nézve világosan tudatossá tehetné, arra nézve megszűnnék a különbség a külső világ fönnmaradása közt, miután meghalt, és a saját fönnmaradása közt halála után: mind a kettő egy s ugyanannak tűnnék föl neki…
Mert lényünk pusztulhatatlanságának fölismerése összeesik a makrokozmosz és mikrokozmosz azonosságának fölismerésével.
A halálról
Meara P>!
Próbáljuk erősen elképzelni azt a mindenesetre nem nagyon távol eső időt, midőn meghaltunk már. Ekkor magunkat nem létezőnek gondoljuk, a világot pedig tovább is fennmarasztjuk…
…az Én a közvetlen, s a világ is csak őáltala közvetítetik, s egyedül az ő számára van meg. E központját minden létnek, e magvát minden realitásnak meg kellene szüntetni, a világot pedig mégis tovább fennmarasztani – oly gondolat, melyet elvontan gondolhatni ugyan, de nem lehet megvalósítani.
A halálról
Meara P>!
…a szem mindent lát, csak magát nem. Megismerő tehetségünk egészen kifelé irányul… Azért mindenki magáról csak mint olyan egyénről tud, amint az a külső szemléletben megjelenik. De ha öntudatára jutna annak, mi ő még ezen felül és ezen kívül, örömest felhagyna egyéniségével, hozzá való ragaszkodásának szívósságát megmosolyogná, és így szólana:
„Mit bánom én ez egyéniség elvesztését, hiszen számtalan egyéniség lehetőségét hordom magamban"!
A halálról
Hasonló könyvek címkék alapján
- Kurt Tepperwein: Mentáltréning ·
Összehasonlítás - Johann Wolfgang Goethe: Maximák és reflexiók ·
Összehasonlítás - Bertolt Brecht: Kalendárium ·
Összehasonlítás - Rainer Maria Rilke: Prózai írások ·
Összehasonlítás - Friedrich Nietzsche: Emberi – túlságosan is emberi 95% ·
Összehasonlítás - Hermann Hesse: Demian 90% ·
Összehasonlítás - Friedrich Nietzsche: A vándor és árnyéka ·
Összehasonlítás - Friedrich Nietzsche: Bálványok alkonya / Nietzsche kontra Wagner ·
Összehasonlítás - Martin Heidegger: A metafizika alapfogalmai ·
Összehasonlítás - Friedrich Nietzsche: Im-ígyen szóla Zarathustra 85% ·
Összehasonlítás