A ​világ mint akarat és képzet 20 csillagozás

Arthur Schopenhauer: A világ mint akarat és képzet Arthur Schopenhauer: A világ mint akarat és képzet Arthur Schopenhauer: A világ mint akarat és képzet

Arthur ​Schopenhauer (1788-1860) főműve A világ mint akarat és képzet a gondolkodástörténet ritka, nagy filozófiai rendszert építő alkotásai közé tartozik, mely struktúráját és nyelvezetét tekintve is eltér a hagyományos, illetve az ún. német idealista és kriticista filozófiai művektől. A kognitív megismeréstől, illetve az emberi beavatkozástól függetlenül működő és ható gonosz és kiszámíthatatlan akarat teremti és tartja a világot szenvedésekkel teli, örökös körforgásban. Közvetett objektivációi közül elsősorban az ember az, aki megpróbál szabadulni hatalmától. Ennek két módozata lehetséges: az esztétikai út, vagyis a művészetek, illetve az etikai út, ahol is az aszkézis vezethet el az akarattól független szabadsághoz. A mű voltaképpen két részből áll: az első négy könyvből, melyet most vehet kézbe az olvasó. valamint a később megjelenő második kötetből, amely az első rész mintegy másfél évtizeddel később megírt variánsa, és amelyben az öreg mester paragrafusról paragrafusra… (tovább)

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Filozófia alapművek Európa · Sapientia Humana Osiris

>!
Osiris, Budapest, 2021
1746 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632763699 · Fordította: Tandori Ágnes, Tandori Dezső, Tar Ibolya, Csejtei Dezső, Juhász Anikó
>!
Osiris, Budapest, 2007
568 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633899533 · Fordította: Tandori Ágnes, Tandori Dezső
>!
Osiris, Budapest, 2002
568 oldal · keménytáblás · ISBN: 9633892155

1 további kiadás


Enciklopédia 1


Kedvencelte 10

Most olvassa 9

Várólistára tette 59

Kívánságlistára tette 67

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Quator>!
Arthur Schopenhauer: A világ mint akarat és képzet

Elég régi olvasási élményem kötődik a könyvhöz, de mivel kevés a hozzászólás, úgy gondoltam fontos, hogy méltassam ezt a könyvet. Nem könnyű olvasmány, de aki valamilyen szinten ismeri a buddhizmust és a távol keleti, indiai filozófiát, annak nem fog nehézséget okozni. Sőt, ennek ismeretében a könyv nehézsége megszűnik. Ne dőljünk be a bevezetőben írt előszónak, amiben arról ír a szerző, hogy könyve milyen nehéz olvasmány és ezért bele se kezdjünk. Számomra egyébként ez vicces volt. Érthető, világos könyv ez, ami valódi mondanivalót és életszemléletet próbál átadni. Jelentősége az, hogy próbálja az európai tudást és filozófiát a keleti tudással egyesíteni, és átadni. Ez a próbálkozás megelőzi korát, és élvezetes az egész mű során. Ha valaki mégse boldogulna vele akkor olvassa a „Szerelem, élet, halál / Életbölcsesség” című művét, amiben próbálta összefoglalni tanításait érthetőbben a köznép számára. Mégis jelen mű sokkal jobb és mélyebb. Úgy gondolom a komoly nyelvezet jobban át tudja adni a mélységeket és szellemet, mintha ugyanazt a szöveget köznépien adjuk elő. Persze az is jó könyv. Jó olvasási élményt kívánok hozzájuk!

Os_Ák>!
Arthur Schopenhauer: A világ mint akarat és képzet

Arthur Schopenhauer nem tett mást, mint meglehetősen tökéletlenül közzétett egy őseredeti – archaikus – és lényegileg időtlen – örökkévaló – tudást, amely tulajdonképpen árja eredetű.


Népszerű idézetek

ZolB >!

[…] ha az akarat létezik, akkor az élet, a világ is létezni fog.

368. oldal

Sz_László >!

Filozófiának tekintve egyébként a természettudomány materializmus: a materializmus viszont, mint láttuk, már születésekor a halált hordja szívében; mert a szubjektumot és a megismerés formáit átugorja, melyek pedig mind a legnyersebb anyagnál, melynél dolgát kezdeni akarná, mind az organizmusnál, ahová eljutna, előfeltételezve vannak. Mert a „nincs objektum szubjektum nélkül” olyan tétel, amely a materializmust mindenkor és minden formájában lehetetlenné teszi. Napok és égitestek, ha nincs szem, mely látná és értelem, mely megismerné őket, szavakba foglalhatók ugyan: de ezek a szavak a képzet számára fából vas karikát jelentenek.

Első könyv, 7. §

Sz_László >!

Az embert kivéve egyetlen lény sem csodálkozik saját létezésén, mindegyikük annyira magától értetődőnek tartja ugyanis, hogy észre sem veszi.

Kiegészítés az első könyvhöz, 17. fejezet, Az ember metafizikai szükségletéről

NLaslow>!

Mindazonáltal nem türtőztethetem magam ehelyt, s kimondom, hogy az optimizmus, már ahol nem csupán olyasak üres beszéde, kiknek szűk homloka mögött egyéb sincs, csak szó, szó, szó, szerintem nem egyszerűen abszurd, de egy ízig elvetemült gondolkodási mód, mely mintha csúfot űzni merészelne az emberiség kimondhatatlan szenvedéseiből.

394. oldal

ZolB >!

Hiszen aki a komolyságba egyszer belekóstolt, annak a tréfaság, főleg az unalmasabb fajtájú, nem lesz többé ínyére.

26. oldal

1 hozzászólás
Sz_László >!

Nincs tehát bizonyosabb, minden többitől függetlenebb és bizonyításra kevésbé szoruló igazság, mint ez, hogy minden, ami a megismerés számára létezik, tehát ez az egész világ, csak a szubjektumra vonatkozó objektum, a szemlélő szemlélete, egyszóval képzet. Érvényes ez így természetesen a jelenre csakúgy, mint bármi múltra és bármi jövőre, a legtávolabbira és a közelire egyképp: mert érvényes magára az időre és a térre, amelyben mindez kizárólagosan megkülönböztetődik. Minden, ami valaha csak volt vagy valaha lehet a világon, kikerülhetetlenül hordozza ezt a szubjektum általi meghatározottságot, és csak a szubjektum számára létezik. A világ képzet.

Első könyv, 1. §

Sz_László >!

Az, ami mindent megismer, de semmi nem ismeri meg, a szubjektum. Ekképp a világ hordozója, minden megjelenőnek, minden objektumnak általános, mindenkor előzetes föltétele: mert bármi létezzék is, csak a szubjektum számára van.

Első könyv, 2. §

ZolB >!

[…] hiszen mindenki mindenkor s mindenütt csak azt értékelheti, ami hozzá valamelyest hasonló, vagy amihez neki magának legalább valami enyhe hajlandósága van. Érvényes ez az intellektus dolgaira csakúgy, mint az etikáéra.

504. oldal

Sz_László >!

Bármit mondjanak is, a boldog emberek legboldogabb pillanata mégiscsak az elalvás, mint ahogyan a boldogtalanok legboldogtalanabb pillanata pedig az ébredés.

Kiegészítés az negyedik könyvhöz, 46. fejezet, Az élet semmiségéről és szenvedéséről

Sz_László >!

A meghalást mindenesetre olybá kell venni, mint az élet tulajdonképpeni célját; a halál pillanatában eldől mindaz, ami az egész élet menete során csak előkészület volt vagy bevezetés.

Kiegészítés az negyedik könyvhöz, 49. fejezet, Az üdvösség rendje


Említett könyvek


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Friedrich Nietzsche: Így szólott Zarathustra
Friedrich Nietzsche: Emberi – túlságosan is emberi
Friedrich Nietzsche: Az értékek átértékelése
Friedrich Nietzsche: Jón és gonoszon túl
Friedrich Nietzsche: A morál genealógiája
Friedrich Nietzsche: A hatalom akarása
Friedrich Nietzsche: A vándor és árnyéka
Friedrich Nietzsche: Túl jón és rosszon
Friedrich Engels: Anti-Dühring
Friedrich Nietzsche: Zarathustra