A ​világ mint akarat és képzet 88% 11 csillagozás

Mindazonáltal nem türtőztethetem magam ehelyt, s kimondom, hogy az optimizmus, már ahol nem csupán olyasak üres beszéde, kiknek szűk homloka mögött egyéb sincs, csak szó, szó, szó, szerintem nem egyszerűen abszurd, de egy ízig elvetemült gondolkodási mód, mely mintha csúfot űzni merészelne az emberiség kimondhatatlan szenvedéseiből.

394. oldal

Az egyetlen gyakorlati használat, amire a logika alkalmas, az, hogy az ember a segítségével vita során az ellenfélre nemcsak a valóságosan hibás következtetéseit bizonyítja rá, hanem szándékolt megtévesztő következtetéseit is, avval, hogy szakszerű elnevezésüket megadja. Amiért a gyakorlati irány itt így háttérbe szorul, kiemelődik viszont a logikának az egész filozófiával való összefüggése ennek egy fejezeteként, ismeretének még nem kellene ritkábbá válnia, mint amilyen ma: mert manapság mindenkire nézve, aki nem akar a fő dologban csiszolatlan maradni, nem óhajt a tudatlan, tompaságban megrekedt tömeghez számítódni, kötelező a spekulatív filozófia ismerete: méghozzá azért, mert ez a tizenkilencedik század filozofikus század; amivel még nem azt mondjuk, hogy filozófiája lenne, vagy hogy uralkodó volna benne a filozófia, sokkal inkább azt, hogy a század filozófiára érett, s éppen ezért mindenképpen szükségeli is a filozófiát: jele ez a magasra juttatott műveltségnek, mi több, szilárd pont az idők kultúrájának skáláján.

81. oldal

Képzetem a világ – olyan igazság ez, amely minden élő és megismerő lényre érvényesen vonatkozik; jóllehet csak az ember képes eljuttatni a világot a reflektált absztrakt tudatba; s ha ezt megteszi is, a filozófiai fontolás fokára érkezett.

(első mondat)

Az, ami mindent megismer, de semmi nem ismeri meg, a szubjektum. Ekképp a világ hordozója, minden megjelenőnek, minden objektumnak általános, mindenkor előzetes föltétele: mert bármi létezzék is, csak a szubjektum számára van. Ily szubjektumnak találja mindenki önmagát, persze csak amennyiben megismerő, s nem amennyiben a megismerés objektuma.

35. oldal

Amit a szem, a fül, a kéz érzékel, az nem a szemlélet: mert adatok azok csupán. Csak amikor az értelem a hatásról átmegy az okozóra, akkor áll itt a világ, szemléletként kiterjedve a térben, alakja szerint változóan, anyaga szerint minden időkön át maradandóan: mert az értelem egyesíti a teret és az időt az anyag, vagyis a hatékonyság képzetében. Ez a világ mint képzet, amiképp csak az értelem által, ugyanígy csak az értelem számára létezik.

43. oldal

Tudni csak az ész tudhat: az értelemé marad csupán, az ész befolyásától mentesen, a szemlélet.

57. oldal

…tudatlanságból magát eredetinek ámító nyers materialimzus, amely először is, az életerő stupid tagadásának jegyében, az élet jelenségeit fizikai és kémiai erőkből magyarázná ezeket azonban aztán megint az anyag mechanikus működéséből megálmodott atom helyzete, alakja és mozgása révén eredeztetné…ennek megfelelően még a fény is mechanikus vibrálása vagy éppen hullánzása lenne valami képzetes és e célból posztulált éternek, amely, ha megérkezik, a retinán dobol, és ott például 483 billió dobütés másodpercenként vöröset, 727 billió meg ibolyát adna és így tovább: a színvakok azok lennének akkor, akik a dobverést számlálni nem bírnák: ugye? Az efféle otromba, mechanikus, démokritoszkodó, henye és tolakodó elméletek nagyon is illenek azokhoz, akik ötven évvel a goethei színelmélet megjelenése után még mindig Newton homogén fényeiben hisznek, és nem restellik ezt meg is vallani.

167. oldal