Tágra ​zárt szemek 76% 77 csillagozás

Nem láttam a filmet, és foglalmam sincs, hogy ez vajon hátrány-e. Nem is tervezem megnézni. Számomra ez a történet is inkább érdekes volt, mint egyértelműen jó, bár meg kell hagyni,nagyon jól ír a szerző. Csak nem tudom..maga a történet nekem kicsit furcsa. Maga a házasság is az. A gondolatkör újszerű (hogy vajon számonkérhető-e a meg nem történt hűtlenség?), de ennyi. Számomra nem valós a probléma (vagy legalábbis távol áll tőlem), kifejezetten nem kedvelem a Freud-i utalásokat, szóval nem az én könyvem. De érdekes, egyszer mindenképpen megérte elolvasni.

A Traumnovelle (Álmok éjszakája) 1926-ban jelent meg. Arthur Schnitzler pedig orvos volt és író. Írói munkásságát kisebb-nagyobb botrányok kísérték. Lassan önmagába fordult, elzárkózott a közélettől, és munkásságát is visszafogottság jellemezt, és inkább már pszichológiai szempontból vizsgálta szereplőit. Nem szabad azt sem figyelmen kívül hagyni, hogy S.Feud is akkor és ott élt, ahol Schnitzler, kapcsolatban álltak egymással, hatással volt munkásságára mind Freud elmélete, mind a kor szellemi pezsgése.
A novella egyetlen éjszaka és a rákövetkező nap története. Sodródás, véletlen találkozások, meghökkentő és hétköznapi események fűzére. Nem lehet tudni, hogy ez valóság vagy álom. Ha álom, akkor van-e azonossága igazi énünkkel? Tulajdonképpen a szerző a hűségre keresi a magyarázatot,akárcsak főhőse Fridolin doktor.
A vágy már hűtlenné tesz? Hűtlenné lett volna, ha minden összejön? Álombeli önkontrollja -a felettes én- fogja vissza őt?
Mivel szinte mindenki a filmet látta először, így meg kell említenem, hogy szerintem is nagyon jó lett az adaptáció, de nekem sokat adott az összképhez a könyv is. A történet álomszerűsége sokkal megfoghatóbb, a filmben inkább az események alakulása kötött le.

Álomnovella. Maradjunk az eredeti címnél. A másik csak mézzel bekent madzag, hogy megvedd, hogy tudd ez micsoda. Kapirgáljunk a tudat alatt. Nézd, ott egy fantázia. Elevenség, idővonal cikk-cakk, a merevség feloldódik, a félelmek felnagyítódnak, az óhajok kitárják magukat a valóság szintjére. Szerkezetileg csak üres térből állunk össze, az a pár atom picikére összeolvasztható, ez az üresség van feltöltve a gondolattal, mégis, mik azok, kisülései az atomok ütközésének? Maguk is semmiségek. Úgy kapaszkodunk a másikba, mintha nem tudnánk nélküle létezni, aztán egy pillanat alatt megundorodunk attól, amit szerettünk, megváltozik az összetétel, átrendeződnek a molekulák. Fogalmam sincs mi a valóság. Még nem akarom magamnak definiálni, még maradok gyermek.
Pardon, de ide kell írnom a kihívás miatt.
Megnéztem a filmet is. Most már nem tudom hanyadszorra. Azok után, hogy elolvastam a könyvet, Kubrick meglepően hűen követte az oldalakat. A végére tett egy kis változást, nem tudom, hogy az oda kellett-e. Pont az a jó, hogy semmi sem volt biztos, de fogjuk a képi nyelvezetre, meg a kicsit hülyébb közönségre. Éljenezzük a házasságot, éljenezzük a tudjunk megbocsátanit, éljenezzük a minden esti fákat.

Tágra zárt szemek , micsoda képzavar ez a cím, de hát amit csukott szemek mögött látunk, az álom, vagy nem? Álomnovella. Az. Olyan elfojtott erotika lengi végig, és az a titokzatos légkör, olyan borzongató, misztikus. Ez a furcsa állapot, ami jellemzi a könyvet nagyon tetszett, mert maga a történet nem bonyolult. De nem is az a lényeg. spoiler A végén a múlt lezárul, és a jövő nyitott. Nyilvánvalóan hatottak rá a korabeli pszichomókusok.
És a film, hát azt láttam, igen. Homályosan emlékszem is. Rossz házaspárt választottak főszerepelni, úgy hiszem. De újra fogom nézni (már csak a Kubrick kihívás miatt is) és akkor megmondom, hogy viszonyul a könyvhöz. Aztán egy másik film is beugrik, főleg a címe miatt. Amikor a Tágra zárt szemekre gondolok, azt suttogom Abre los ojos.
Érdekes volt.

Mennyi minden rejtőzhet egy rövid novellában! Hiába végeztem hamar az olvasásával, sokáig fog még visszhangzani bennem az a sok kimondott és kimondatlan érzés, ami a könyv szereplőit keringeti, vonzza és taszítja egymás felé és egymástól el.
Mennyire vagyunk felelősek az álmainkért, alig kimondott, soha meg nem valósított vágyainkért? Számonkérhető-e, bűnös-e az a szeretett valaki mellettünk az ágyban, aki álmában keresztre feszít minket? Felelősséggel tartozom az elfojtásaimért? A párkapcsolatok örökérvényű félelmeit feszegeti Schnitzler, aki Freud személyes ismerőse és követője volt (le sem tagadhatná).
Félelmetes és elgondolkodtató. Muszáj mást is olvasnom az írótól.

(Kár, hogy nem olvashatom eredetiben ezt a könyvet – a fordítás szerintem gyenge.)

Kezdésnek hadd szögezzek le pár dolgot:
    – A könyvvel találkoztam elsőnek, nagyon baba kis darabnak találtam – tartalmilag is –, ami méretéből fakadóan praktikus volt utazáshoz.
    – Hallottam a filmről és nem értettem, hogy lehet jól adaptálni a művet. De a Könyvklub kedvéért megnéztem a filmet. A rendező személye csak jót ígért.
    – Kirobbanóan jól sikerült adaptálni.
    – Könyvbe és filmbe egyaránt bele tudok kötni. :)

    A könyv csaknem teljes egésze egy házaspár (Marianne és Fridolin) belső vívódása, javarészt Fridoliné. Hűség és hűtlenség, álom és valóság kapcsolatát boncolgatja, helyenként monológszerűen.Oda-vissza fújnak a másikra az el nem(!) követett félrelépésekért. Olyanokra, amikre a pillanat hevében gondoltak, de nem követtek el. Ez aztán Fridolint lelki egyensúlyát némileg megzavarja, spoiler és a hűtlenkedés kapujáig sodorja, ahol lesz egy-két őrült kalandja, majd még több őrületes belső vívódása. A Marianne pedig mindezt álmában éli meg. Mármint nem Fridolin kalandjait, hanem a sajátjait. :)

    Két dolog abszolút érződik a könyvön. Egyrészt Arthur Schnitzler osztrák orvosként saját tapasztalatait is belefűzte a könyvbe. Mind a praxisáról, mind a… hűtlenségről.
    A másik dolog, ami körbelengi az Álomnovellát, az a szexualitás és az álom, akarom mondani Freud, bár ezt már annyian leírták előttem, hogy félek tőle, magamtól észre se vettem volna. Hiába, én annak a statisztikának se hiszek, amit én magam hamisítottam meg. Olvasás közben felmerült még bennem Hoffmann nappali és éjszakai kettőssége, bár azt sokkal mozgalmasabbnak (és mesésebbnek) tartottam. Utólagosan pont ezt vetem a könyv szemére. Nem pörög fel, még akkor se, amikor feszültséget szítana. Nem tudtam aggódni Fridolin vagy Pacsirta életéért, sőt igazából egy pillanatban Fridolin is beismeri a végén – virágnyelven – hogy talán túlkombinálja az esetet, a keresett, kézzel fogható igazság pedig így is, úgy is homályban marad.
    Na a film, Kubrick utolsó műve aztán tud feszültséget kelteni! A jelenetekből, a színek kettősségéből csak úgy süt a szexualitás. Na meg az a zene! spoiler A könyv cselekménytelenséget olyan ügyesen kitöltötte kreált kis epizódokkal, amik belesimulnak a történetbe, ráadásul közelebb hozta a nézők számára az egészet azzal, hogy bő 100 évvel később játszódik Amerikában. Látszott rajta, hogy határozott elképzelései vannak, (mármint Kubricknak) hogyan is szeretné vászonra vinni a novellát. Csak a vége… nekem jobban tetszik a könyv homálya, míg addig minden másban a film vitte a prímet

Amúgy fogalmam sincs, kinek tudnám ajánlani. Azonban nem bántam meg, hogy elolvastam. Valamiért bejött, és csak több lettem tőle.

Mennyi mindent lehet leírni egy ilyen rövid novellában! Csodálkoztam is, hogy tényleg ebből készült a film, de igen!
Az alap döbbenet és nem is gondoltam bele korábban, hogy ez egy XX. század elején íródott mű és ha most íródott volna, akkor még nagyobb kasszasiker lenne a film (bár őszintén, nem csodálkozom, hogy ez a forgatás tette be a kiskaput Cruise és Kidman házzasságának), a könyv pedig tuti bestseller lenne, mert felkapott ugye manapság az NA műfaj.
Titkok, álmok, vágyak, szexualitás, titkos társaság és mindez 100 évvel ezelőtt! Hiába, ez nem most kitalált dolog, csak akkor, abban az időben furcsa ezt látni és furcsa erről olvasni, mikor mindent takargattak, minden apró vélt, vagy valós sérelemért párbajt vívtak.
Lehet megnézem újra a filmet, 15 éve láttam, másképp fogom nézni biztosan.

Az eredeti Traumnovelle cím szerintem sokkal, de sokkal kifejezőbb. A történet egy látszólag harmonikus házasságban élő párról szól. Nincs annyira erotikával túlfűtve a történet, mint azt ahogy én elképzeltem, elvártam. Annál több benne a freudi szimbolika – ami miatt több explicit jelenetre számítottam. A könyv maga a megtestesült éber álom. Avagy mégsem?

Mi számít hűtlenségnek egy házasságban? Az elmondott álom vagy az eltitkolt valóság? Mindezt persze csak a férfi szemszögéből…
(A filmet nem láttam, a szöveg után nem is vagyok rá kíváncsi.)

Schnitzler műveiben többnyire mindig szerepet játszik két dolog: 1. szerelem, szexualitás, 2. lélektaniság. Ami pedig az igazi Schnitzlert fémjelzi, az ennek a kettőnek az együttese! Ebben a rövid történetben sincs ez másképpen. Mi más mozgathatja az embereket, ha nem a szexualitás, a nemi vágy?! Arthur barátunk elkötelezett híve és barátja volt Freudnak, nem is tagadhatná le ezt a kapcsolatot…
A leginkább kiemelendő, hogy ez a századfordulón íródott!!! Ma sem vagyunk mások, hogyan is lehetnénk?! Minden emberben felmerül olykor 1-2 illetlen gondolat. Hogy mit kezdünk velük, az rajtunk áll…