„Ne féljünk a halk mondatoktól, a tehetség ordít” – írja 1911-ben Kosztolányi Dezső az Anatol budapesti bemutatója után Arthur Schnitzlerről (1862-1931). Bécs emblematikus szerzője orvosként, gége- majd idegspecialistaként kezdte pályáját, ám az irodalom igen hamar felülkerekedett az orvostudományon, s többek közt Hugo von Hofmannsthal ösztönzésére Schnitzler alig harmincévesen végérvényesen írásra adta fejét. A Monarchia ellentmondásokkal teli világának szerelmese, az osztrák főváros élethabzsoló és depresszív melankóliára hajlamos művésze ízig-vérig bécsi lévén elsősorban imádott városa alakjait örökítette meg: Bécs titokzatos asszonyai és az értük hiába küzdő férfiak lettek művei főhősei, Hermann Broch kifejezésével élve amolyan „vidám apokalipszist” teremtve. Schnitzler prózájában három középponti kérdés rajzolódik ki: a látszat és valóság problematikája, avagy az önáltatás és az önmagunkkal való szembenézés kérdésköre, a férfi-nő kapcsolat, valamint az attól Schnitzler… (tovább)
A titokzatos asszony 1 csillagozás
Kedvencelte 1
Várólistára tette 2
Kívánságlistára tette 4
Kiemelt értékelések
Melankolikus, depresszív, világfájdalmas hangulatú novellák. Halál, öngyilkosság, párbaj, őrület, halálos szenvedély. Nehezen hangolódtam rá, ráadásul zavart, hogy az előző olvasó jócskán benne hagyta a könyvtári könyvben a keze nyomát.
http://moly.hu/karcok/326065
A könyv felénél sikerült csak valamennyire elvonatkoztatnom a belefirkáktól, és belerázódnom a hangulatba, az utolsó két novella pedig kifejezetten tetszett. Érdekes volt, mert pont ezeken a kérdéseken időnként én is el szoktam töprengeni. Mármint hogy az embereknek és tárgyaknak nevük van, és egyes szavakat kimondva egyes emberekben hasonló képek jelennek meg (Én című novella), valamint hogy az ember élete során csak egy viszonylag szűk tapasztalati anyagot szerezhet, és milyen lenne sokféle életet megélni, vagy akár egyes keresztutaknál erre is, arra is fordulni, majd visszatérni, és újabb utakat keresni (A pásztorsíp című novella).
Népszerű idézetek
Albert keresztbe fonta karjait a mellén, és elnézett a távolba. Nagyon nehéz volt a szíve. Arra gondolt, lám, hiába az előrelátás, a teljes határozottsággal előre meghozott döntés, mindettől nem viseljük könnyebben (legföljebb több méltósággal) a sorsunk súlyát.
145. oldal (A titokzatos asszony)
– Te bölcs?! Aki azt sem tudtad, hogy minden emberi lét számára csupán egy szűk tér adatik, önnön lényegét megérteni és betölteni – ott, ahol lényének egyszeri, csakis ővele született s soha vissza nem térő rejtélye találkozik s közös mederben fut az isteni és az emberi rend fenséges törvényeivel?
229. oldal (A pásztorsíp)
Hasonló könyvek címkék alapján
- Dušan Šimko: Gubbio 83% ·
Összehasonlítás - Kőrössi P. József (szerk.): A bécsi asszony ·
Összehasonlítás - Horváth Lajos (szerk.): Örök kortársaink ·
Összehasonlítás - Gárdonyi Géza: A báró lelke / Tizenkét novella 90% ·
Összehasonlítás - Alice Munro: Kilátás a Várszikláról 90% ·
Összehasonlítás - Tömörkény István: Értetlenek az emberek ·
Összehasonlítás - Osztovits Levente (szerk.): Amerikai elbeszélők I-II. 89% ·
Összehasonlítás - Ripp Gábor (szerk.): Valahol majdan, egykoron… ·
Összehasonlítás - Petelei István: A gyermek ·
Összehasonlítás - Bársony István: Súgok valamit ·
Összehasonlítás