A ​részeg hajó 97% 23 csillagozás

Aznap este, amikor teljes napfogyatkozás volt Magyarországon, az egyik csatornán a Teljes napfogyatkozás című filmet vetítették (ez ám a remek találat, kedves kereskedelmi televízió! látták maguk azt a filmet egyáltalán?!). Három szót tanultam belőle: abszint, szodómia és Rimbaud. Ahogy kell, kicsit belebolondultam Rimbaud-ba. Volt egy válogatott művei otthon, amit aztán elég sokáig magammal hordtam.
Később megkaptam anyukámtól ezt az összes művei kötetet, amit csak most olvastam el elejétől a végéig. Mondanom sem kell, fantasztikus olvasmány. Folyton elfelejtem, hogy ezek az írások egy 15-18 éves gyerek munkái, amikor pedig újra és újra eszembe jut, csak tátogok, mint egy hal.
Van itt fosszag, pisálás, egy kis lapockafétis… olyan profán témák, amelyekből csak egy ilyen pimasz arc, akiben a „formátlan, isteni káosz” uralkodik, tud költészetet gyúrni.
A versek? Remekművek. A prózai kísérletek? Meglepően „földközeli” darabok, nagyon szeretem őket. A Szív dobog a reverenda alatt novellán például muszáj hangosan nevetni. A Színvázlatok? A kedvencem. Több részt innen már kívülről ismerek, olyan sokszor láttam az évek során. A Színvázlatokra különösen érvényes, ami egyébként az egész életműre, hogy a mondatok annyiszor változtatják színüket, ahányszor olvasom – még úgy is, hogy a fordítás szükségszerűen értelmezi is valamiképp őket, tehát bevonja egyféle árnyalattal -. Az Egy évad a pokolban? Harminc oldalnyi ősrobbanás.
Rimbaud 18 éves kora után nem írt többet. Elnémult. Ezt mondják. Egy percig sem hiszem el. Az afrikai táj, a felfedeznivaló világ, az európaitól minden ízében különböző kultúra szerintem van olyan inspiráló, mint elkóborolni Párizsból Brüsszelbe. Nem néma költő az, aki a kézirataival mondjuk kitörli a fenekét, mert nincs a közelben más papír. Rimbaud-ból ezt simán kinézem.
Talán jobb is így. Ha megmaradt volna valamiféle írás a felnőtt (érett?) Rimbaud tollából, sok liternyi könny kifolyt volna írók-költők szeméből Európa-szerte, amiért ők sohasem lennének képesek olyat írni. Vagy talán azért jobb így, mert misztikussá teszi a zsenialitást.
Rimbaud ujjai fityiszbe merevedve bomlanak a föld alatt.

Kedvenc mondat: „Egy lehelet a tűzhely határait szétsimítja.”

Harmadikban kellett olvasni néhány versét, nem tetszettek. De akkor még szelíd, rózsaszín leányka voltam. Gondoltam, majd most. De most sem tetszik.

télen egy rózaszín és kékpárnás vagonban utazni jössz velem. jó lesz.