Galambposta (Fecskék és Fruskák 6.) 90% 58 csillagozás

Kalandos és letehetetlen.

Az első Ransome-könyvem volt, valamikor kisiskolás koromban. Elsőre kétszer elolvastam aztán elkezdtem nyaggatni a szüleimet a többiért, mire elvittek a könyvtárba, hogy keressem meg őket. Azóta is kedvenc ifjúsági sorozataim egyike.

Nem rémlik, hogy gyerekkoromban olvastam volna a sorozat összes kötetét, pedig nagyon szerettem a gyerekek vitorlázós-kalózos kalandjait.
Ez a kötet egy kicsit más, talán azért, mert teljes egészében a szárazföldön játszódik. Ahogyan Rogernek kicsit unalmas volt az aranyásás, úgy nekem is. Kevésbé volt kalandos az egész, mint az előző könyvek, amiket olvastam. Meglepetés azért ebben is volt.
A tájleírások annyira jól sikerültek, hogy rákerestem, melyik angliai/skóciai tóvidék ihlette meg a szerzőt. Ha arra járok, biztosan megnézem majd a Coniston és Windermere tavakat…

10-14 éves korom között olvastam ezt a sorozatot, és imádtam! Igaz, imádtam én szinte mindent, amiben a hősök izgalmas kalandokban vesznek részt, lehetőleg önállóan, vagy belevaló szülőkkel/felügyelőkkel. Vitorlázás! Kalózkodás! Kincskeresés! Felfedezés! Berek! ja, nem Nem sok mindenre emlékszem már belőle, úgyhogy ha egyszer előszedem a padlásról, biztosan újraolvasom! :)

És itt már emlékszem valamire a sztoriból is, a titokzatos idegen-szál pont annyira volt nyomasztó számomra, hogy még nem vitte el a vidám, kalandozós gyerekregénytől messzire a hangulatot. És emlékszem, utána én is akartam bottal aranyat keresni. Meg a galambok is jópofák voltak. :)

Ezt a kincskeresős részt különösen szerettem. És mindent olyan jó volt elképzelni, még most is látom magam előtt a magamban forgatott „filmet” róla.

A Fecskék és Fruskák apukám egy kedvenc gyerekkori könyve volt, és amikor kicsi voltam, egyszer meglátta a vásárban és megvette nekem és a tesómnak azt a hetvenes évekből származó kiadást ami neki is a szívéhez nőtt, és aztán az enyémhez is. Többször is olvastam azt a kötetet, a nyár egy időben nem telhetett el nélküle. Az összes kötet viszont nincs meg (még a magyarra fordítottak se mind), úgyhogy amikor megláttam a Galambpostát egy antikváriumban nem bírtam nem megvenni.
Nem emlékszem, hogy olvastam volna korábban, úgyhogy úgy vágtam bele, mint egy teljesen új kalandba. Elképesztő nosztalgiát tud ébreszteni bennem a Fecskék, Fruskák és Dék kalandjai a gyermekkor nyarai iránt. Nagyon jól megragadja a gyermeki fantázia erejét, ahogy bele tudnak helyezkedni az aranyásók cipőjébe és teljesen kilépnek a valóságból (kivéve persze Tysonék udvarán, no meg amikor haza látogatnak Beckfootba). Most persze picit hiányzott a vitorlázás, de így is élveztem, mert képesek voltak izgalmas kalandokat kieszelni a szárazföldön is. Bár nekem a Blackett és a Walker gyerekek a kedvenceim, itt most a Dék is nagyobb szerepet kapnak, és Dick egész jól megállja a helyét a történetben.

Amennyire nem szerettem a Téli szünidőt, ez annyira tetszett. A családomból a fiúk mindig is nagyon szerették a sorozatot, és próbáltak rávenni nem egyszer, hogy ezt a kötetet olvassam el, mert van benne süni. Lehet, hogy igazuk lett volna, és tetszett volna a célközönség-korabeli önmagamnak is, de ezt már sose tudjuk meg.
A slusszpoént tudtam előre, hiszen annyit beszéltek róla a fiúk annó.
És továbbra is Peggy a legjobb.

Ez is egy vidám nyári történet, hasonlóan sok másik kötethez a sorozatból. Volt néhány jelenet, ami nagy mosolyt csalt az arcomra: Mrs. Blackett és a tragacs, Titty és a süni, minden alkalom, mikor a Fruskák elcsórtak valamit otthonról, na és persze az örvösállat :)

Minden gyereknek el kellene olvasnia. Tanulságos, kedves, vidám, fordulatos, kalandos!
Legalább háromszor olvastam.
Idén nyáron (2011) elővettem újra a teljes sorozatot és végigolvastam. És még mindig élveztem!