Kallódó ​emberek 47 csillagozás

Arthur Miller: Kallódó emberek

„Gay Roslynra gondolt. Roslyn, meglehet, jól körülröhögi majd őket, hogy ennyit dolgoztak azért a pár rongyos dollárért, különösen, ha tekintetbe veszik a munkaidejüket meg a többi rejtett költséget. Ha Roslynt hallgatta, kétségei támadtak, keresett-e valaha akár csak egy centet is.
– Roslyn sajnálná azt a csikót – mondta fennhangon. – Jobb, ha nem is szólunk róla. Perce kinyitotta a szemét, s fejét a háttámlán nyugtatva, kitekintett a hegyekre.
– A francba is, hát nem konzerv-kutyaeledellel eteti a kutyuskáját? Gay rögtön megenyhült a fiú iránt. Elnevette magát.
– Dehogynem.
– Na, és mit gondol, mi van abban a konzervben?
– Tudja, ne félj, hogy mi van benne.
– Darált vadló, az van benne – mondta ki Perce, szinte csak magának. Némán autóztak tovább. – Ettől megyek én a falnak – dünnyögte.”

Eredeti megjelenés éve: 1957

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Rakéta Regénytár Magvető

>!
Magvető, Budapest, 1980
94 oldal · puhatáblás · ISBN: 9632711637 · Fordította: Falvay Mihály

Enciklopédia 1


Várólistára tette 23

Kívánságlistára tette 8


Kiemelt értékelések

Csabi>!
Arthur Miller: Kallódó emberek

A Kallódó embereket a legtöbben a filmből ismerik. Emiatt talán csalódás lehet, hogy a kisregény története jóval szűkebb a filménél, tulajdonképpen csak a lovak befogásának előzményeit, magát a lóbefogást és némi levezetést tartalmaz, viszont Miller a filmbe írt egy szerepet a feleségének is, aki a könyvben csak említés szintjén szerepel. Mivel a felesége akkor épp Marilyn Monroe volt, ezért senki sem tett neki szemrehányást.
A cím majdnem mindent el is mond a szereplőkről, három cowboy, akik a szabadságot választották (értsd: nem mások marháját terelik, hanem vadlovakat fognak be), ezzel vállalva a létminimumon élés ódiumát, de, ahogy ezt többször ki is fejtik, nem is akarnak ennél többet. Nagy ellentmondásban van ez a történet az általános amerikai felfogással, az amerikai álom megvalósításával, ez a három fickó nem akar semmit, csak éppen megélni, na meg nem árt, ha van egy nő. Egy kiveszőben lévő fajta végnapjai ezek (még a cowboyokról beszélek), lassan kikopik alóluk a megélhetés a lovak eltűnésével, miközben a romantika már rég odaveszett (legalább is amit a filmek és könyvek ábrázoltak, mert a valóságban ez is csak egy kemény meló volt, de legalább volt becsülete.) Cormac McCarthy későbbi regényeiből lehet ismerős ez a világ.
Igazán drámaira sikerült a lóbefogás leírása, ahogy ezeket a szerencsétlen páriákat előkergetik a hegyekből, majd a másik szerencsétlenek csapata beteljesíti végzetüket. Habár Gay és Perce elfilozofálgatnak rajta, hogy ezek is csak Isten teremtményei, de végül mégis arra jutnak, hogy semmirevaló állatok ezek, elkorcsosult példányai fajuknak, akiknek nem jut élettér ezen a földön. A beletörődötten megpányvázott lovak képe nem csak a három cowboy életét tükrözi vissza, de minden olyan embercsoport sorsát is eszembe juttatta, akik gyengéknek bizonyultak a megideologizált erőszakkal szemben.

Meg kell még jegyeznem, hogy ritka ocsmányra és nevetségesre sikerült a magyar borító ezzel a lapát építkezési homokkal és a fehérre fújt játékpisztollyal.

morin5>!
Arthur Miller: Kallódó emberek

Döcögősen induló, szűkszavú, romantikátlan történet, ami elharapott félmondatokból kirajzolódó lehangoló sorsú, még a kallódáshoz is kisstílű emberek egy hiábavaló napját vázolja. Az elkorcsosult, törpe musztángok légi segítségű hajtása mentén felvillannak a vadlovak emberi, a cowboyok állati ösztönei, míg a kisregény szereplői azonos nívószintre nem rázódnak, és végül egyértelmű lesz a hegyek és a fennsík valamikori természetes világának és a hozzájuk kötődő értékeknek a visszavonhatatlan romlása.
Tökéletes. (Főleg azoknak, akik nem látták a filmet.)

kkata76>!
Arthur Miller: Kallódó emberek

Western történet ez is, de nem a romantikus fajtából. Lovak befogásával fogalakozó cowboyok a szereplők, összesen három. Illetve van még egy, egy nő, aki nem jelenik meg a regényben személyesen (mint Colombo felesége), de folyton szó van róla, ő a téma, ő a feszültség forrása, egy olyan főszereplő, aki nincs jelen.
A cselekmény néhány sorban elmesélhető, nem is annyira ez a fontos. Inkább ezeknek a kiábrándult, fásult férfiaknak a gondolatai, érzelmei a fontosak. Nyomasztó arról olvasni, hogy a huszonéves fiatalember, aki tulajdonképpen sikeres, egész szép jövő állhatna előtte, „nem akar akarni” sem. Az a totális életuntság, ami ebből a novellából sugárzik, nagyon ijesztő. És akkor ott van még a lovak kérdése, a lelkiismeretfurdalás, amit – hiába tagadják egymás és maguk előtt is – mégiscsak éreznek miattuk. Bár a történet a klasszikus értelemben nem fejeződik be, nem fut ki a cselekmény, tudjuk, mi fog történni, és az nem pozitív, egyikőjükre nézve sem.
Hatásos írás, tele olyan leírásokkal, melyekből az olvasó tökéletesen megértheti az ötvenes években nyugaton tengődő, tulajdonképpen munkájukat és életvitelüket tekintve már túlhaladott cowboyok életét, kilátástalan küzdelmét a fennmaradásért.

1 hozzászólás
OlvasóMókus>!
Arthur Miller: Kallódó emberek

Nem szeretem a western történeteket (meghagyom őket a fiúknak), ez mégis kellemes csalódást okozott. Szerencsére nem volt benne túl sok cowboy-oskodás csak egy szeletét ismerhettem meg az életüknek, jelesül a vadlovak befogását. Érdekes történet volt, szépen volt megírva és nem voltak ellenszenvesek ezek a szikár, egyszerű cowboy-ok.

krlany I>!
Arthur Miller: Kallódó emberek

Amilyen rövidke a könyv, olyan elgondolkoztató. Itt mindenki „kallódik”, emberek, lovak… bár az emberek leginkább vegetálnak, megakadtak egy ponton és közben évek teltek el. tervezgetnek folyton, de mintha nem mernének igazán élni, hanem csak pótcselekszenek, mint ahogy a körülöttünk élő emberek nagy része, vagy akár mi magunk is.
a csikónak van igaza… még fiatal ahhoz, hogy ne merjen. én neki szurkolok!

5 hozzászólás
Mileva>!
Arthur Miller: Kallódó emberek

Marilyn Monroe miatt olvastam el. De akit ő játszott a filmben, a novellában csak valaki más gondolataiban jelenik meg. Szomorú, melankolikus sztori, a cowboyromantika elbúcsúztatása, kellő tiszteletadással.

cashews>!
Arthur Miller: Kallódó emberek

Túl rövid.
És nagyon sajnálom a lovakat.
A lovakat és a kutyákat, bár ebben a történetben nincsenek kutyák.
Ha nagyon belemelegszem az értékelésem hosszabb lesz, mint maga a könyv, tehát abba is hagyom.

Fanniii>!
Arthur Miller: Kallódó emberek

Nekem kicsit egysiku volt a tortenet es a mondanivalo.. bar teny, hogy nagyon rovid volt.. Hemingwaynek hasonlo jellegel mas erkolcsi es emberi peldazat megis jobban sikerult ez Az öreg halaszban..
Nekem a 'kallodo ember' nem egeszen ezt a targykort jelenti.. de valoban erdekes volt es valoban errol szolt, arrol a korrol es azokrol az emberekrol, akik akkor probaltak elni.
-Es Monroe is ott van a sorok kozott.. csak keresni kell.-


Népszerű idézetek

Csabi>!

Tudod, komám… melengette emlékeit Perce Howland – tudod, azt gondoltam, a francba is, nagy dolog ez a műveltség. Hanem, mikor láttam, micsoda pasasokhoz mennek ezek feleségül, tanítókhoz, ugye, meg hasonlókhoz, hát azóta nem sokat adok rájuk.

38. oldal

Kapcsolódó szócikkek: műveltség
Amondóvagyok>!

Ami megesett, azt nem lehet jóvátenni, aminthogy a hulló zápor sem állítható meg félúton.

7. oldal

kkata76>!

Nem sokat számít, ha egy asszony iskolázott. Attól azért még csak asszony marad.

38-39. oldal

kkata76>!

Végtére Amerikában él, ott az apja is, ha ugyan él még; bárhová megy az ember, ugyanaz a végtelen hegylánc húzódik mindenütt, s valahogy ez is összeköti az apjával, feleségével, gyerekeivel. Bármelyik városban összeakadhatnak egy rodeón, mondjuk egy nap, amikor hátranéz, megláthatja tulajdon lányát vagy valamelyik fiát a tömegben, de az is lehet, hogy soha nem találkoznak. Ha úgy vesszük, senkit el nem hagyott, és hű sem maradt senkihez, hiszen mindnyájan ezek között a hegyek között élnek, ahol mindig minden túl van a szemhatáron, és ő, ugyebár, többnyire magányosan, legföljebb ha egy-két társával dolgozik a hegyekben.

44. oldal

krlany I>!

Szél fújt a hegyek közül egész éjjel.

(első mondat)


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Csingiz Ajtmatov: A versenyló halála
Cormac McCarthy: Átkelés
Richard Brautigan: Egy déli tábornok nyugatról / Hogy el ne fújja mind a szél
Joyce Carol Oates: Irgalmas ég
Danielle Steel: Palomino
Mark Helprin: Téli mese
Glendon Swarthout: Őrület és szerelem
Monty Roberts: Shy boy
George Orwell: Állatfarm
Irwin Shaw: Gazdag ember, szegény ember