Gyújtópont 26 csillagozás

Arthur Miller: Gyújtópont Arthur Miller: Gyújtópont Arthur Miller: Gyújtópont Arthur Miller: Gyújtópont Arthur Miller: Gyújtópont

Arthur Millernek, a modern amerikai dráma világszerte ismert képviselőjének számos színpadi műve mellett mindössze három prózai írása született, melyek közül talán a legjobb e kötetben olvasható. Ahogy minden drámájának, e regénynek is lényegét alkotja a milleri alaptéma: a felelősség és bűnrészesség erkölcsi kérdése. Maradandó értékű ez a könyv, mert olyan kérdéssel foglalkozik, amely sajnos még napjainkban is időszerű.

Eredeti cím: Focus

Eredeti megjelenés éve: 1945

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Nagy siker volt

>!
General Press, Budapest, 2000
254 oldal · ISBN: 9639282421 · Fordította: Szinnai Tivadar
>!
Pán, Budapest, 1999
252 oldal · ISBN: 9637965408 · Fordította: Szinnai Tivadar
>!
Pán, Budapest, 1991
250 oldal · ISBN: 9637965181 · Fordította: Szinnai Tivadar

2 további kiadás


Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 26

Kívánságlistára tette 6


Kiemelt értékelések

>!
nariagnuhtseab
Arthur Miller: Gyújtópont

Sötét és baljós hangulatú könyv (illik az évszakhoz amikor olvastam). Kicsit nehezen barátkoztunk össze mert bár géniusz Miller, ez még kiforratlan sok helyen. Kb a könyv feléig nem is igazán éreztem, de aztán az utolsó ötöde a könyvnek nagyon beindult. Jó volt olvasni erről az időszakról is, mert amikor az újhazáról esik szó, ez nincs emlegetve. Itt most a zsidóság volt a célkeresztben (tekintve a keletkezés dátumára, indokolt is), de nem azt jelenti, hogy csak ők áldozatai az uszításnak, butaságnak, manipulációnak és egyéb támadásoknak.

>!
Pán, Budapest, 1991
250 oldal · ISBN: 9637965181 · Fordította: Szinnai Tivadar

Népszerű idézetek

>!
Bakcsó

Megeshetett volna, hogy azt a nőt meggyilkolják, egy doronggal agyonverik azon az éjszakán. Senki sem merte kidugni a fejét, hogy segítsen rajta, vagy csak annyit mondjon, mégsem lehet így bánni egy emberi lénnyel.

212. oldal

>!
Bakcsó

..nincs jogom pálcát törni egy egész nép fölött, mivel nem ismerem valamennyit, nem igaz?

200. oldal

>!
almamag

Amikor bejutott a peronra, balra fordult, és kényelmesen ballagott tovább. Útközben észrevette, hogy a legtöbb ember, mint rendszerint, most is a peron közepe táján tolong. Ő mindig a peron legelején szállt fel – ezt kellett volna tenniük a többieknek is, de nem volt elég eszük hozzá, hogy megfigyeljék, hogy mindig az első kocsi a legüresebb. Amikor már vagy húsz lépés választotta el a várakozó utasoktól, fokozatosan lassított, és megállt az egyik acéloszlop mellett. Feltűnés nélkül az oszlop felé fordult, és egészen közelről szemügyre vette az I alakú vasgerenda bemélyedő közepét.
Egészen összehúzta a szemét, majdnem kancsalított, hogy élesen lásson; fejét is felemelte, majd lehajtotta, amint vizsgálódó pillantása végigsuhant az oszlop fehérre meszelt felületén. Aztán megállapodott egy ponton. Hopp, ide firkáltak valamit! Miközben betűzgette, kipirult a várakozás izgalmában. Sebtében, az egyik vonat indulása és a másik megérkezése közt, valaki ceruzával odafirkantotta: ÁLLOMSZÉP LA 4-4409. Csak nézte… s mint már annyiszor, most is azon töprengett, vajon közönséges hirdetés-e az ilyesmi, vagy kéjsóvár tréfa? Egy pillanatra megcsapta a kaland szele, egy lakosztályt látott valahol, sötét szobákat, süppedő szőnyegekkel és illatos nőkkel…
Pillantása tovább kutatott az oszlopon. Egy elég jól megrajzolt fül. Több villámjel: Jókora, kiadós oszlop, gondolta magában. Gyakran megesett, hogy az oszlopot már tisztára mosták, mire ideért reggel. AZ ÉN NEVEM NEM ELSIE – olvasta fejcsóválva, és majdnem elmosolyodott. Milyen dühösen írta ide Elsie, illetve ahogy valóban hívják. De miért nevezték Elsie-nek? – töprengett. És mit csinál most? Talán alszik valahol? Vagy útban van a munkahelye felé? Boldog-e vagy gyötrődik? Mr. Newman titokban rokonszenvezett azokkal, akik ezekre az oszlopokra firkálnak, úgy tetszett neki, nyíltan megmondják, amit gondolnak. Mintha egy idegen ember postáját bontogatná az ember…
Abbahagyta a bólogatást. Éppen a szeme magasságában egy újabb feliratra bukkant. Valaki szép, nyomtatott betűkkel gondosan odaírta: A ZSIDÓK OKOZTÁK A HÁBORÚT. Alatta meg: ÜSD A ZSIDÓT! ÜSD A … A felszólítás írója valószínűleg azért nem folytatta, mert befutott a vonatja. Mr. Newman nyelt egyet, és megbűvölten meredt a feliratra. A vérszomjas felszólítás fölött egy dühös szó: FASISZTÁK! Alatta egy nyíl mutatott az uszító feliratra.
Elfordult az oszloptól, és végignézett a sínpáron. Szíve szaporán vert, és lélegzete meggyorsult, amint a veszély érzete megborzongatta. Mintha egy véres ökölpárbajt nézett volna végig. A levegő az oszlop körül néma, de szörnyű tusakodás tanúja volt. Míg odafenn nyugodtan hömpölygött az utcai forgalom, és a házakban zavartalanul aludtak az emberek, idelenn vad szélroham süvített át a földalatti alagútján, itthagyta véres nyomait, és elviharzott…
Megrendülten, mozdulatlanul állt. Még sohasem rázta meg valami úgy, mint ezek a falra firkált fenyegetések. Úgy érezte, némán megjelenik előtte az, amit a város álmában írt ide öntudatlanul; valami titkos újság közzéteszi az emberek gondolatait, még mielőtt felhígította és meghamisította volna az önző érdek meg az illendőség miatt érzett félelem. Mintha sikerült volna megtalálnia a város bujkáló tekintetét, és belenéznie a lelkébe, a gondolataiba… Egy közeledő vonat lassan erősödő dübörgése riasztotta fel képzelődéséből.

10-12. oldal Második fejezet (Pán, 1991)


Hasonló könyvek címkék alapján

Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!
Fannie Flagg: Sült zöld paradicsom
Fanny Flagg: Érdemes élni
Richard Wright: Black Boy
Richard Wright: Feketék és Fehérek
Kathryn Stockett: Gute Geister
William Faulkner: Sírgyalázók
Harper Lee: To Kill a Mockingbird
Theodore Taylor: A homokzátony
Sinclair Lewis: Királyi vér