Drámák 72 csillagozás

Arthur Miller: Drámák Arthur Miller: Drámák Arthur Miller: Drámák Arthur Miller: Drámák Arthur Miller: Drámák

A ​jelentős művészi teljesítmény egyik lényeges meghatározó tulajdonsága – írja Vajda Miklós Miller munkásságáról –, hogy benne az egyes művek, minden témabeli vagy formai eltérés és idegenség ellenére is, közös jegyeket hordozva egy irányba mutatnak. Valamiféle vaskövetkezetesség nyílt vagy rejtett működése folytán a valóság mintha számtalan arca közül mindig ugyanazzal fordult volna a művész felé. Témakör és stílusjegyek, művészi technika és életrajzi vonatkozások lehántható rétege mögött ott rejtőzik a művekben egy közös mag, egy írói alkat és egyéniség összetéveszthetetlen bélyege.
Arthur Miller drámaírói teljesítménye is ilyenfajta következetességet hordoz magában, a darabok mindegyikében ott rejlik egy közös mag, az élet szemléletének bizonyos meghatározható, sajátos módja. A témában és a témák dramaturgiai kezelésében oly különböző darabokat legmélyebben és ezért legerősebben írójuk morális szenvedélye kapcsolja egymáshoz. Kivétel nélkül valamennyi darab egyfajta… (tovább)

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Dráma Európa · Dráma Európa

>!
Európa, Budapest, 2008
810 oldal · ISBN: 9789630786256 · Fordította: Benedek András, Hubay Miklós, Ungvári Tamás, Vajda Miklós
>!
Európa, Budapest, 1997
538 oldal · ISBN: 9630761483 · Fordította: Hubay Miklós, Ungvári Tamás, Vajda Miklós
>!
Európa, Budapest, 1974
698 oldal · ISBN: 9630700670

2 további kiadás


Enciklopédia 2


Kedvencelte 14

Most olvassa 6

Várólistára tette 91

Kívánságlistára tette 49

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

korkata>!
Arthur Miller: Drámák

Édes fiaim
A kötetben ez az első dráma. Kezdésnek jó nagyot ütött nálam. Egy családi dráma. A bűnös apa, aki bűnösségét takargatja féltve az egzisztenciáját. Az anya aki nem tudja elfogadni a múltban történteket. A fiú aki mindezek ellen harcol.
Az ügynök halála
Már a cím is utal a végkifejletre. Ezért nem ért nagy meglepetés. Két idősíkon folyik a történet. Egy család életébe pillanthatunk bele. Folyamatosan bontakozik ki a családtagok egymáshoz való viszonya. A családfő az ügynök. Az olvasás közben felmerül, hogy létezik-e a nagy amerikai álom.
A salemi boszorkányok
Az író a 17. századi boszorkánypereket jeleníti meg. Borzalmas, hogy milyen tudatlanok voltak az akkori emberek. A hiedelmek több ember halálát okozták. Ezt a szerző valósághűen tárja elénk.
Pillantás a hídról
Eddie a dokkmunkás beleszeret a neveltlányába. Féltékenység gyötri. Ezért erkölcstelen lépésre szánja el magát. A tragédia elkerülhetetlen. Ami végig érezhető. Ezt a figurát csak sajnálni lehet. Érdekesség, hogy a narrátor szerepét egy ügyvéd tölti be.
A bűnbeesés után
Az eleje egy kicsit kusza volt számomra. Két nem jól sikerült házasság története. Úgy tudom, hogy a szerző a Marilyn Monroe-val kötött házasságának éveit jeleníti meg. Depresszióval, alkoholizmussal találkozunk.
Közjáték Vichyben
A történet a németek által megszállt Franciaországban játszódik. 10 ember letartoztatnak. Az ő és fogva tartóik beszélgetéseit olvashatjuk. A foglyok többsége zsidó.
Alku
Hosszú idő után találkozik újra a két testvér. Előkerülnek a régi sérelmek. Ki miben hibázott. kérdés, hogy felül lehet-e kerekedni a múlton.

gb_>!
Arthur Miller: Drámák

[ÉDES FIAIM]

Az ügynök halála és A salemi boszorkányok mellé még ezt olvastam a szerzőtől most, hát az említett kettőhöz képest nem kevésbé összetett és tragikus, de szerintem nincs annyira kidolgozva… alig 80 oldalon a szereplők nyakába szakad jóformán minden és ők is alig bírják ép ésszel. Gyorsan el lehet olvasni, de akkorát azért nem üt.

Kurt Vonnegut jutott amúgy eszembe, aki néhány irodalmi történethez grafikonokat rajzolt, és a vonalak azt mutatták, a kezdettől a végig jó vagy rossz dolgok történnek-e a szereplőkkel. Pl. Hampupipőke sztorija lefelé megy egy darabig, aztán fel a végtelenségig; Kafka írásaiban végig a „rossz dolgok történnek” tengelyén maradunk, a végtelenségig. Itt Millernél pedig elég magasan kezdünk, aztán olyan meredeken tartunk lefelé, hogy az ész megáll. (Jó, néha felfelé is tartunk, de az csak átverés.)

Itt a Vonnegut-videó amúgy: https://www.youtube.com/watch…
Bár ebben nincs Kafka, de így is átjön, mekkora forma volt ez a fickó.

1 hozzászólás
renta>!
Arthur Miller: Drámák

A salemi boszorkányok

Hogy én mennyire utáltam ezt a történetet! Még most sem tudom igazán eldönteni, mi keltett bennem nagyobb feszültséget: a még szinte kamaszlányok álnok/ bosszúszomjas/ kegyetlen/ unaloműző szórakozása, amivel két pillanat alatt, szemrebbenés nélkül mások vesztét okozzák, vagy a hatalom (ami mindegy is, hogy világi vagy egyházi) kérlelhetetlensége, gőgje, megmásíthatatlan ítélete, ellentmondást nem tűrő tévedhetetlensége…
Vagy egyszerűen a valóság, hogy a tömeghisztéria (mindegy milyen évet írunk) működik, hogy annyira egyszerű bűnbakokat gyártani, és bárkiből lehet boszorkány…
Hihetetlen volt a lányok és Mary „küzdelme”, meg Proctor nevéhez való ragaszkodása. Valahogy nyilvánvaló volt a befejezés, de ahogy számítottam rá, úgy túl egyszerű lett volna, szerintem akkor hiányérzet mardosna.
Jaj, nagyon jól írta meg ez a Miller ezt a pocsékságot!!
5/5

Zetsuen>!
Arthur Miller: Drámák

Úgy fél éve ültünk itthon, kapcsolgattuk a tévét, de nem ment sehol semmi jó, így hát teljesen véletlenül leparkoltunk az HBO-nál, ahol épp egy Arthur Millerről szóló dokumentumfilmet vetítettek. Belenéztünk pár percig – aztán ott is ragadtunk. A mélyinterjún, amit ha jól emlékszem, a lánya készített Millerrel, olyan dolgokról és úgy mesélt, hogy egyszerűen pár perc alatt odaszögezte a figyelmemet a tévéhez, és elhatároztam, hogy Az ügynök halálá-n kívül én akarok még többet is olvasni tőle.

A salemi boszorkányok
A legjobb dráma az egész kötetben. Olvasóként az ember majd' beleőrül, ahogy a végére ér, a feszültség fenntartása teljes mértékben csillagos ötös. Erős jelenetekkel operál, spoiler a főszereplője hihetetlenül emberi, a szituáció elképesztően bicskanyitogató, mind a hatalom, mind a szereplők részéről.

Pillantás a hídról
Ez valahogy nem ütött annyira gyomortájékon, mint az előző. Az elbeszélők megválasztása viszont tetszett, az előre utalás is kellően jó helyre volt elhelyezve, és a bekövetkeztéig nem is sejtettem annyira.

Közjáték Vichyben
Ezt húztam a legtovább. Vontatott volt és lassú, ami a helyzethez nyilvánvalóan tökéletesen illett, de a szereplők annyira nem tudtak magukhoz húzni, viszont a felépítés, ahogyan egyre kevesebben lettek a színpadon, szintén parádés megoldás, ha a végkifejlet kicsit hirtelen és összecsapottnak látszik.

Alku
A salemi boszorkányok után a második legjobb, habár nem üt akkorát, ellenben annyira reális és emberi, hogy az ember arra eszmél, hogy vele vagy a családjával is történt valami teljes mértékben ugyanilyen. Színészként nem lehet egyszerű Victort és Waltert játszani, Miller megjegyzése mellett sem.

Összességében örülök, hogy Arthur Miller drámái után nyúltam. Kifejezetten tetszett az, hogy ezekben a drámákban más-más élethelyzetű, más történelmi korban élő emberek történetét mutatta be; ahhoz meg végképp meghozta a kedvem, hogy megnézzem valamelyiket színházban.

Marcsi_Kaszala>!
Arthur Miller: Drámák

Nem szoktam ilyen típusú könyvet olvasni, mint ez de ennek ellenére nagyon tetszett.
Néhány dráma nem nyerte el tetszésemet. De lettek kedvenceim is pl: Édes Fiam és Pillantás a Hídról.
Ajánlom mindenkinek,megéri elolvasni.

Selerdohr>!
Arthur Miller: Drámák

Édes fiaim

Az ügynök halála
Idegenkedtem tőle, pedig nagyon jó darab.

A salemi boszorkányok
Életem egyik legemlékezetesebb színházi élménye kötődik ehhez a műhöz. A Szegedi Nemzeti Színházban láttam. Az egyik legszélső páholyban ültünk, és szó szerint megdermedtem, amikor a függöny felgördülése után közvetlenül a fülembe zúgott a Dead bodies everywhere című szám a Korn tolmácsolásában. Drámai volt. Az eredeti mű is az.

Pillantás a hídról

A bűnbeesés után

Közjáték Vichyben
Ez valami elképesztően feszült volt. Nagyon tetszett. Végig a 12 dühös ember motoszkált a fejemben, ott éreztem hasonlót. Képtelen vagyok értelmesebben megfogalmazni: annyira a hatása alá kerültem. Emberek tűnnek el egy ajtó mögött, ahol emberek döntik el, melyikük térhet vissza az életbe, melyikükre vár halál. Ép ésszel felfoghatatlan, mire képes az ember.

Alku

Röfipingvin P>!
Arthur Miller: Drámák

Első nekifutásra elolvastam belőle a Salemi boszorkányokat. Tetszett az, ahogy Miller ír. A téma remek, ahogy az idő és a szituáció is, amibe helyezte. Az emberi ármánykodás, Isten mögé rejtőzködés, önfeláldozás, megbocsátás és halálra ítélés… Van benne minden.

teufelin>!
Arthur Miller: Drámák

az egyik kedvenc Arthur Miller drámám. Először félve kezdtem hozzá, féltem, hogy csalódás lesz a Salemi boszorkányok után, de aztán kellemesen csalódtam. Mondhatni olvastatta magát. Gyorsan kivégeztem, 1 nap alatt:) Több Arthur Miller drámát fogok még elolvasni, ebben biztos vagyok.

szvandaaa>!
Arthur Miller: Drámák

Szellemi táplálék. Hihetetlenül elgondolkodtató, egyedi és magával ragadó képi és gondolati világ. Számomra volt egy íve a könyvnek. A Bűnbe esés utánnal kezdtem, mert olvastam Marilyn Monroe életrajzát és érdekelt, hogy Miller hogyan dolgozta fel. Sok kritikát kapott annak idején, pedig csak próbálta feldolgozni kettejük zátonyra futott kapcsolatát a maga módszerével: az írással. Sok magvas gondolat, elgondolkodtató sor szerepel a műben, befaltam, de nem értelmetlenül hanem el-elgondolkodva a sorokon és értelmükön. A közjáték Vichyben is nagyon sajátságos hangulatú, azt hiszem erre is jó ideig emlékezni fogok. Miller későbbi drámai sokkal jobban tetszettek, mint a koraiak. Az ügynök halála, nem rossz, de nekem hiányzott belőle valami. A salemi boszorkányok tetszett talán a legkevésbé. Mert többet vártam vagy másra asszociáltam? Mindenesetre a Bűnbeesés utánt tartják nehezen követhetőnek, nekem inkább A salemi boszorkányok volt dagályos. Minden esetre jól esett végre valami klasszikus irodalmat olvasni.


Népszerű idézetek

Bubuckaja>!

Gus Amerikai vagyok.
Kenneth Azt tudom, de mégis, micsoda?
Gus Tengeralattjárón szolgáltam a háborúban.
Kenneth Tényleg? Amerikai tengeralattjárón?
Gus Naná, mit gondolsz, milyen tengeralattjáró volt, tán magyar?

Két hétfő emléke

Bogas>!

Mi a jelszó manapság? Az, hogy: cserélhető. Minél inkább eldobható valami, annál szebb – a kocsi, a bútor, a feleség, a gyerekek –, minden legyen cserélhető. Mert, kérem, manapság a legfőbb dolog a vásárlás. Régen, ha mondjuk valaki boldogtalan volt, nem tudta, mit kezdjen magával, akkor elment a templomba vagy forradalmat csinált, valami volt. De ma? Ha maga ma boldogtalan? Nem találja ki, mi a megváltás? Elmegy vásárolni.

Alku

BacchanteBlues P>!

Hát így bánnak el az emberrel, George. A kisembernek vérét veszik, ha hibát követ el, a nagyot elküldik külföldre nagykövetnek.

Édes fiaim

BacchanteBlues P>!

Tudom, te sem vagy rosszabb, mint más, csak azt hittem, jobb vagy.

Édes fiaim

deres P>!

Eldobjátok az embert mint a kicsavart citromot – de az ember nem rohadhat el élve!

147. oldal AZ ÜGYNÖK HALÁLA

Bogas>!

Én vagyok az apa, és ő a fiam, és ha van ennél szentebb dolog, akkor főbe lövöm magam.

Édes fiaim

Bubuckaja>!

Az élet az Isten legdrágább ajándéka, és senkinek sincs jussa életet elvenni, még a legdicsőbb elvek nevében sem.

A salemi boszorkányok

apple_pie>!

Mi szinte nem is voltunk, hanem mindig csak akartunk lenni valamivé.

448. oldal; Alku

Bogas>!

LEDUC Értem. Azt akarja mondani, fontos, hogy ne érezze egyedül magát az ember, így van?
BAYARD egyikünk sincsen egyedül. A történelem szereplői vagyunk. Akadnak közöttünk, akik nem is tudják ezt, de maguk, azt ajánlom, tanulják meg, a fönnmaradásuk érdekében.
LEDUC Tanuljuk meg, hogy… szimbólumok vagyunk.
BAYARD (habozik, hogy egyetértsen-e) Igen. Miért ne? Szimbólumok, úgy van.
LEDUC És úgy érzi, hogy ez segít. Higgye el, ez ősztinén érdekel.
BAYARD Énrajtam segít, mert ez az igazság. Mi vagyok én ezeknek saját személyemben? Hát ismernek engem? Ha saját személyemben lépek föl, hülyét csinálnak belőlem. Személyes alapon semmi értelme az egésznek.
LEDUC Igaza van. Csak ott a bökkenő, hogy ugyan mi lehetek én, ha nem saját magam? Mert például… a kínzás gondolata vagy más ilyesmi…
BAYARD (nagy erőfeszítéssel; őszintén át is akarja élni meggyőződését) Hát az engem is megrémít… természetesen. De a jövőt nem kínozhatják meg; odáig nem ér el a kezük. Az ember nem arra született, hogy a nagytőke rabszolgája legyen. Tehetnek ezek akármit, énbennem legbelül mindig nevet valami. Azért, mert olyan nincs, hogy győzzenek. Lehetetlenség.
LEDUC Úgy, hogy bizonyos értelemben… maga nincs is jelen. Személy szerint.
BAYARD Bizonyos értelemben. Miért, mi van abban?
LEDUC Semmi; lehet, hogy csakugyan ez a legjobb módja, hogy hű maradjon az ember önmagához. Csakhogy rendes körülmények között az ember igyekszik átélni az életet, lélekben is ott lenni, ahol a teste van. És bizony, vagyunk egynéhányan, akiknek nehezére esik most egyszerre rükvercbe kapcsolni. De hát magának ez nem probléma.
BAYARD (nagy igyekezettel) Maga azt hiszi, hogy ebben a társadalomban valaha is az lehet az ember, ami? Amikor milliók éheznek, néhányan meg úgy élnek, akár a királyok, és közben egész fajok a tőzsde rabszolgái… hogy legyek én magam egy ilyen világban? Én napi tíz órát gürcölök pár rongyos frankért, és ismerek olyanokat, akik egy szalmaszálat se raknak keresztbe, mégis övék a fél világ… Hogy lehetne ott a lelkem is, ahol a testem van? Ahhoz majomnak kéne lennem.

Közjáték Vichyben

Bogas>!

Tudod, hogy szokott lenni: az ember hónapokig elrágódik valamin, aztán egyszer csak hirtelen dönteni kell, és akkor nem tudja, mit csináljon.

A bűnbeesés után


Hasonló könyvek címkék alapján

Örkény István: Tóték / Macskajáték
Karel Čapek: Három színmű
Bertolt Brecht: Kurázsi mama és gyermekei
Joseph Heller: Megbombáztuk New Havent
John Steinbeck: Egerek és emberek / Lement a hold
Irwin Shaw: Oroszlánkölykök
Kenneth Roberts: Északnyugati átjáró
Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd
Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd / Slaughterhouse-Five
Ernest Hemingway: Búcsú a fegyverektől / Akiért a harang szól