Drámák 91% 75 csillagozás

Édes fiaim
A kötetben ez az első dráma. Kezdésnek jó nagyot ütött nálam. Egy családi dráma. A bűnös apa, aki bűnösségét takargatja féltve az egzisztenciáját. Az anya aki nem tudja elfogadni a múltban történteket. A fiú aki mindezek ellen harcol.
Az ügynök halála
Már a cím is utal a végkifejletre. Ezért nem ért nagy meglepetés. Két idősíkon folyik a történet. Egy család életébe pillanthatunk bele. Folyamatosan bontakozik ki a családtagok egymáshoz való viszonya. A családfő az ügynök. Az olvasás közben felmerül, hogy létezik-e a nagy amerikai álom.
A salemi boszorkányok
Az író a 17. századi boszorkánypereket jeleníti meg. Borzalmas, hogy milyen tudatlanok voltak az akkori emberek. A hiedelmek több ember halálát okozták. Ezt a szerző valósághűen tárja elénk.
Pillantás a hídról
Eddie a dokkmunkás beleszeret a neveltlányába. Féltékenység gyötri. Ezért erkölcstelen lépésre szánja el magát. A tragédia elkerülhetetlen. Ami végig érezhető. Ezt a figurát csak sajnálni lehet. Érdekesség, hogy a narrátor szerepét egy ügyvéd tölti be.
A bűnbeesés után
Az eleje egy kicsit kusza volt számomra. Két nem jól sikerült házasság története. Úgy tudom, hogy a szerző a Marilyn Monroe-val kötött házasságának éveit jeleníti meg. Depresszióval, alkoholizmussal találkozunk.
Közjáték Vichyben
A történet a németek által megszállt Franciaországban játszódik. 10 ember letartoztatnak. Az ő és fogva tartóik beszélgetéseit olvashatjuk. A foglyok többsége zsidó.
Alku
Hosszú idő után találkozik újra a két testvér. Előkerülnek a régi sérelmek. Ki miben hibázott. kérdés, hogy felül lehet-e kerekedni a múlton.

[ÉDES FIAIM]

Az ügynök halála és A salemi boszorkányok mellé még ezt olvastam a szerzőtől most, hát az említett kettőhöz képest nem kevésbé összetett és tragikus, de szerintem nincs annyira kidolgozva… alig 80 oldalon a szereplők nyakába szakad jóformán minden és ők is alig bírják ép ésszel. Gyorsan el lehet olvasni, de akkorát azért nem üt.

Kurt Vonnegut jutott amúgy eszembe, aki néhány irodalmi történethez grafikonokat rajzolt, és a vonalak azt mutatták, a kezdettől a végig jó vagy rossz dolgok történnek-e a szereplőkkel. Pl. Hampupipőke sztorija lefelé megy egy darabig, aztán fel a végtelenségig; Kafka írásaiban végig a „rossz dolgok történnek” tengelyén maradunk, a végtelenségig. Itt Millernél pedig elég magasan kezdünk, aztán olyan meredeken tartunk lefelé, hogy az ész megáll. (Jó, néha felfelé is tartunk, de az csak átverés.)

Itt a Vonnegut-videó amúgy: https://www.youtube.com/watch…
Bár ebben nincs Kafka, de így is átjön, mekkora forma volt ez a fickó.

A salemi boszorkányok

Hogy én mennyire utáltam ezt a történetet! Még most sem tudom igazán eldönteni, mi keltett bennem nagyobb feszültséget: a még szinte kamaszlányok álnok/ bosszúszomjas/ kegyetlen/ unaloműző szórakozása, amivel két pillanat alatt, szemrebbenés nélkül mások vesztét okozzák, vagy a hatalom (ami mindegy is, hogy világi vagy egyházi) kérlelhetetlensége, gőgje, megmásíthatatlan ítélete, ellentmondást nem tűrő tévedhetetlensége…
Vagy egyszerűen a valóság, hogy a tömeghisztéria (mindegy milyen évet írunk) működik, hogy annyira egyszerű bűnbakokat gyártani, és bárkiből lehet boszorkány…
Hihetetlen volt a lányok és Mary „küzdelme”, meg Proctor nevéhez való ragaszkodása. Valahogy nyilvánvaló volt a befejezés, de ahogy számítottam rá, úgy túl egyszerű lett volna, szerintem akkor hiányérzet mardosna.
Jaj, nagyon jól írta meg ez a Miller ezt a pocsékságot!!
5/5

Úgy fél éve ültünk itthon, kapcsolgattuk a tévét, de nem ment sehol semmi jó, így hát teljesen véletlenül leparkoltunk az HBO-nál, ahol épp egy Arthur Millerről szóló dokumentumfilmet vetítettek. Belenéztünk pár percig – aztán ott is ragadtunk. A mélyinterjún, amit ha jól emlékszem, a lánya készített Millerrel, olyan dolgokról és úgy mesélt, hogy egyszerűen pár perc alatt odaszögezte a figyelmemet a tévéhez, és elhatároztam, hogy Az ügynök halálá-n kívül én akarok még többet is olvasni tőle.

A salemi boszorkányok
A legjobb dráma az egész kötetben. Olvasóként az ember majd' beleőrül, ahogy a végére ér, a feszültség fenntartása teljes mértékben csillagos ötös. Erős jelenetekkel operál, spoiler a főszereplője hihetetlenül emberi, a szituáció elképesztően bicskanyitogató, mind a hatalom, mind a szereplők részéről.

Pillantás a hídról
Ez valahogy nem ütött annyira gyomortájékon, mint az előző. Az elbeszélők megválasztása viszont tetszett, az előre utalás is kellően jó helyre volt elhelyezve, és a bekövetkeztéig nem is sejtettem annyira.

Közjáték Vichyben
Ezt húztam a legtovább. Vontatott volt és lassú, ami a helyzethez nyilvánvalóan tökéletesen illett, de a szereplők annyira nem tudtak magukhoz húzni, viszont a felépítés, ahogyan egyre kevesebben lettek a színpadon, szintén parádés megoldás, ha a végkifejlet kicsit hirtelen és összecsapottnak látszik.

Alku
A salemi boszorkányok után a második legjobb, habár nem üt akkorát, ellenben annyira reális és emberi, hogy az ember arra eszmél, hogy vele vagy a családjával is történt valami teljes mértékben ugyanilyen. Színészként nem lehet egyszerű Victort és Waltert játszani, Miller megjegyzése mellett sem.

Összességében örülök, hogy Arthur Miller drámái után nyúltam. Kifejezetten tetszett az, hogy ezekben a drámákban más-más élethelyzetű, más történelmi korban élő emberek történetét mutatta be; ahhoz meg végképp meghozta a kedvem, hogy megnézzem valamelyiket színházban.

PILLANTÁS A HÍDRÓL
2023. május 6.
Kicsit vonakodva álltam neki, de meg kell mondanom, hogy olvastatta magát. Igazság szerint nem voltam elégedett a végkifejlettel, és a narrátor által alkalmazott szereplő zárszavai már túlságosan didaktikusak voltak, de egyébként Arthur Miller nagyon jól ábrázolja, hogy különféle emberek érzései milyen hatással vannak a másikra, a másik életére. Egyébként érdekes, hogy mennyi és milyen instrukciót ad a színpaddal és a színészek játékával kapcsolatban. Néhány instrukciója belső érzelmekre vonatkozik, nem is tudom, el lehet-e ezt így játszani, helyenként mintha regényt írt volna, nem drámát, és szokatlan mértékben érzékelteti az érzéseket a színpadi utasításokban.

KÖZJÁTÉK VICHYBEN
2023. augusztus 22.
Ez a dráma nagyon tetszett, ennek öt csillagot adnék. Az előzőnek négyet adtam, úgyhogy, mivel csak a kötetet egyben lehet csillagozni, négy és félre javítottam a csillagozást. De igazából a szöveges értékelést értelmesebbnek tartom. Igazából a dráma egy egyszerű élethelyzetből hozza ki a maximumot, tulajdonképpen némi cselekményt leszámítva beszélgető embereket látunk. Olvasás közben végig elképzeltem, hogy egy színpadon látom a történéseket, és ez abban is segített, hogy a neveket megjegyezzem, mert eleinte vissza-vissza kellett lapozgatnom a szereplők listájához. Tetszettek az ütköztetett érvek, hogy mindenki mondanivalóját vitatta egy másik szereplő, hogy egyik karakter sem volt teljes mértékben jó, ha más nem, hát naiv volt a legbarátásgosabb szereplő is, mindegyiket ki lehetett zökkenteni az érveléséből. Örültem, hogy végül az a karakter bizonyult a legjobbnak, akivel eleinte szimpatizáltam.

Nem szoktam ilyen típusú könyvet olvasni, mint ez de ennek ellenére nagyon tetszett.
Néhány dráma nem nyerte el tetszésemet. De lettek kedvenceim is pl: Édes Fiam és Pillantás a Hídról.
Ajánlom mindenkinek,megéri elolvasni.

Édes fiaim

Az ügynök halála
Idegenkedtem tőle, pedig nagyon jó darab.

A salemi boszorkányok
Életem egyik legemlékezetesebb színházi élménye kötődik ehhez a műhöz. A Szegedi Nemzeti Színházban láttam. Az egyik legszélső páholyban ültünk, és szó szerint megdermedtem, amikor a függöny felgördülése után közvetlenül a fülembe zúgott a Dead bodies everywhere című szám a Korn tolmácsolásában. Drámai volt. Az eredeti mű is az.

Pillantás a hídról

A bűnbeesés után

Közjáték Vichyben
Ez valami elképesztően feszült volt. Nagyon tetszett. Végig a 12 dühös ember motoszkált a fejemben, ott éreztem hasonlót. Képtelen vagyok értelmesebben megfogalmazni: annyira a hatása alá kerültem. Emberek tűnnek el egy ajtó mögött, ahol emberek döntik el, melyikük térhet vissza az életbe, melyikükre vár halál. Ép ésszel felfoghatatlan, mire képes az ember.

Alku

Óriási!

Első nekifutásra elolvastam belőle a Salemi boszorkányokat. Tetszett az, ahogy Miller ír. A téma remek, ahogy az idő és a szituáció is, amibe helyezte. Az emberi ármánykodás, Isten mögé rejtőzködés, önfeláldozás, megbocsátás és halálra ítélés… Van benne minden.

az egyik kedvenc Arthur Miller drámám. Először félve kezdtem hozzá, féltem, hogy csalódás lesz a Salemi boszorkányok után, de aztán kellemesen csalódtam. Mondhatni olvastatta magát. Gyorsan kivégeztem, 1 nap alatt:) Több Arthur Miller drámát fogok még elolvasni, ebben biztos vagyok.