The story revolves around the last days of Willy Loman, a failing salesman, who cannot understand how he failed to win success and happiness. Through a series of tragic soul-searching revelations of the life he has lived with his wife, his sons, and his business associates, we discover how his quest for the „American Dream” kept him blind to the people who truly loved him. A thrilling work of deep and revealing beauty that remains one of the most profound classic dramas of the American theatre.
Death of a Salesman 32 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1949
A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Penguin Classics Penguin · Penguin Modern Classics Penguin angol
Most olvassa 3
Várólistára tette 10
Kívánságlistára tette 5
Kiemelt értékelések
„Nobody dast blame this man. A salesman is got to dream, boy.”
Annyira aktuális. A 21. században már mindenki számára elérhető az álom. Beleéled magad és elhiszed, hogy bárkiből lehet bármi, amit megálmodsz, megvalósítható esatobbi. Ezt zengő a média, az ismerősök, mindenki. Nyilván az ígéret földje sosem az otthon.
De mi van akkor, ha az álom nem is a te álmod? Mi van akkor, ha a kollektív hipnózis elhomályosítja az igazi célod? Amit szeretnél, amiben jó lennél, amiben magad lehetnél. Nem mindenkinek kell értelmiségi munka, pedig ez a nyomás sajnos a fiatalságon rajta nyugszik. Mi van akkor, ha annyira beleéled vagy inkább bele képzeled magad ebbe az álomba, hogy nem veszed észre, hogy közben boldogtalan vagy? És más út is állna előtted. Ezt hagyomanyozod a gyermekeidre, akik aztán az ő gyermekeikre és így tovább. Az elvárásokat, hogy megvalósítsák a te képzelt világod, álmod, céljaid. És az mennyiben lesz az övék?
Meddig lehet álomittasan tengetni az életünk? Mikor változik át az álmodozás önmegcsalássá?
Brillians, ahogyan tukrot mutat a vilagnak ez a darab az amerikai alomrol. Minden mondat mogott van valami nyomottsag, de nem kell minden szot szo szerint venni.
Szeretnék valami nagyon okosat, nagyon hangzatosat, nagyon mélyet mondani erről a darabról, mert megérdemelné. De nem tudok. Nagyjából a felétől csak ültem és bámultam az új képhez elővett tiszta lapot. Sokszor szorongok, amikor előveszem a friss papírt, mert félek, hogy csak elpocsékolom. Szorongással tölt el a gondolat, hogy az előttem lévő papírt az én kontárkodásom összemocskolja, pedig a megfelelő embernél egy mestermű készülhetne rajta. Szorongok, hogy én magam nem vagyok mestermű, de a festéssel ellentétben, ha én bemocskolódok, nem tudok új, tiszta lapot előhúzni. Én én maradok.
Miller remekül megragadja a mindennapok tragédiáját, a *kis*emberét, az átlagosat. Nem királyoktól és birodalmak sorsát eldöntő véres csatákról ír, hanem az egyénről. Távolról nézve mit számít nekünk Willy sorsa? Mit érdekel minket, hogy él-e vagy hal? Távolról nézve megrándítjuk a vállunk és azt mondjuk: na és? De Miller nem adja meg nekünk a luxust , hogy távolról nézzünk, hogy elfordítsuk a tekintetünk. Kényszerít minket, hogy lássuk, hogy fogjuk fel mi vesz minket körül és önreflexiót tartsunk. Teljesen tisztává már nem tehetjük az egyszer bemocskolt lapot, de újrafesthetjük.
A könyvvel először Jack Edwards YouTube csatornáján találkoztam, és a sok pozitív, amit mondott róla, elhitette velem, hogy nagyon jó lesz, hogy ezt nekem el kell olvasnom. Viszont kicsit csalódás volt, jobbra számítottam. Voltak részek, amelyeket kifejezetten untam, de voltak benne jó gondolatok. Összességében örülök, hogy elolvastam, bár nem hiszem, hogy a jövőben újraolvasnám.
Sokadszorra is megindító történet, a legmélyebb emberi félelmekről – hamis álmokról, csalódásokról, elrontott szülő-gyerek, férj-feleség kapcsolatokról, a bizalomról, hazugságról… Van utána min gondolkodni.
Nem mondanám hogy Willy az egyetlen negatív karakter a darabban, a maguk módján minden szereplő vétkezik és bűnhődik. Az igazságszolgáltatás teljes.
Ezt is vizsgára kellett elolvasnom, és bevallom tetszett. Nagyon megrendítő történet, bár szerintem a drámákat a színpadon is kell látni ahhoz, hogy az igazi lényegét megértsem. A következő évadban biztos ellátogatok az Örkénybe, ha már a mostani (ma esti) bemutatóra elfogytak a jegyek. És most látom, hogy a magyar címe Az ügynök halála. Így már ismerős a cím, de én valahogy mindig valami Bondos történetre gondoltam. :D
Még egy dráma az elbukott amerikai álomról – és működik.
Szétesett családon belüli kapcsolatok, és habár mindenki hibás, valahogy mégsem hibásak. Egy olyan rendszer áldozatai és álmok áldozatai, amelyeknek nem tudnak megfelelni sem a karrierjükben, sem a kapcsolataikban.
Sajnáltam Willyt, hogy beleőrült ebbe a nyomásba, a kedvenc szereplőm pedig Biff volt, talán mert rajta láttam, hogy próbál törődni és rendbe hozni a kapcsolatot az apjával, változni, megtalálni a saját útját – még a saját hibái ellenére is.
Millertől tizenéve olvastam a Salemi boszorkányokat, ami maradandó olvasmányélményem lett. Nem kizárt, hogy Az ügynök halálával is ez lesz a helyzet.
Számomra a darab arról szól, milyen szülők ne legyünk. Abból semmi jó sem származik, ha az ember előre eltervezi, hogyan fogja élni az életét a gyereke, mit fog majd elérni, és arra vár, hogy a gyerek valósítsa meg az ő valóra nem vált vágyait. Ennek csak a szülő és a gyerek boldogtalansága lehet az eredménye. Nem mindig könnyű, de sokkal érdemesebb tabula rasaként tekinteni a gyerekre, terelgetni, amíg még tényleg gyerek, és érdeklődéssel figyelni, ki, mi lesz belőle. Mert nem tudjuk, ki érkezett hozzánk, amikor megszületik, csak abban lehetünk biztosak, hogy egy önálló, független ember, akinek ugyanúgy rendelkezésére áll az élete, mint nekünk a miénk. Aki nem így áll hozzá, jó eséllyel folyamatos csalódásra ítéli magát, a gyerekét meg örök gyomorgörcsre, amiért képtelen megfelelni a szülői elvárásoknak.
Az amerikai álom kritikája is ott van a drámában, persze: mit tud tenni az emberrel, aki mániákusan hajszolja, és közben nem veszi észre az élet apró (vagy nem is olyan apró) örömeit.
Sajnálatra méltó család volt Lomanéké, négy boldogtalan ember, sok szőnyeg alá söpört probléma, feszült viszonyok. Willy Loman megoldása tragikus, és tulajdonképpen hiábavaló, mert nem oldódik meg tőle semmi.
Népszerű idézetek
Well, I spent six or seven years after high school trying to work myself up. Shipping clerk, salesman, business of one kind or another. And it's a measly manner of existence. To get on that subway on the hot mornings in summer. To devote your whole life to keeping stock, or making phone calls, or selling or buying. To suffer fifty weeks of the year for the sake of a two-week vacation, when all you really desire is to be outdoors, with your shirt off. And always to have to get ahead of the next fella. And still – that's how you build a future.
16. oldal
I don’t know what the hell I’m workin’ for. Sometimes I sit in my apartment — all alone. And I think of the rent I’m paying. And it’s crazy. But then, it’s what I always wanted. My own apartment, a car, and plenty of women. And still, goddammit, I’m lonely.
Hasonló könyvek címkék alapján
- Irving Shulman: West Side Story (angol) ·
Összehasonlítás - Thornton Wilder: Our Town ·
Összehasonlítás - Edward Albee: A Delicate Balance ·
Összehasonlítás - Imre Madách: The Tragedy of Man ·
Összehasonlítás - William Shakespeare: Hamlet, Prince of Denmark / Hamlet, dán királyfi 92% ·
Összehasonlítás - William Shakespeare: Hamlet (angol / magyar) 87% ·
Összehasonlítás - William Shakespeare: Romeo and Juliet 86% ·
Összehasonlítás - Tennessee Williams: Baby Doll ·
Összehasonlítás - Madách Imre: The Tragedy of Man ·
Összehasonlítás - Edward Albee: The Zoo Story ·
Összehasonlítás