34. legjobb dráma (műnem) könyv a molyok értékelése alapján

Az ​ügynök halála 216 csillagozás

Arthur Miller: Az ügynök halála Arthur Miller: Az ügynök halála Arthur Miller: Az ügynök halála Arthur Miller: Az ügynök halála

A Pulitzer-díjas Arthur Miller legismertebb drámája, két felvonásban és egy requiemben.

Eredeti megjelenés éve: 1949

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Populart Füzetek Interpopulart · Populart füzetek – világirodalom Interpopulart

>!
112 oldal · puhatáblás · Fordította: Ungvári Tamás
>!
Interpopulart, Budapest, 1996
112 oldal · ISBN: 9636131724 · Fordította: Ungvári Tamás
>!
Interpopulart, Budapest, 1995
110 oldal · ISBN: 9636131120 · Fordította: Ungvári Tamás

1 további kiadás


Kedvencelte 17

Most olvassa 5

Várólistára tette 99

Kívánságlistára tette 52

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Kozmikus_Tahó>!
Arthur Miller: Az ügynök halála

Nem szoktam fogadalmakat kötni. Egyet se kötöttem még életemben, valahogy húzódoztam tőle; de úgy érzem, ezt meg kell tennem…és azért itt, a molyon, írásban, hogy erős nyoma maradjon.
Szóval, megfogadom:
Mindent megteszek azért, hogy – ha majd újraolvasom ezt a drámát – ne véljek felfedezni magamban egy hangyap*csnyi hasonlóságot sem a szereplőkkel.
Ha ez összejön, boldogan halok meg.

Arthur Miller, nem, nem várok bocsánatot azért, amiért többször gyomorszájon, torkon és egyéb válogatott helyeken beb*sztál egyet.
Inkább én köszönöm.

3 hozzászólás
Oláh_Zita P>!
Arthur Miller: Az ügynök halála

Olvasok még Millertől, mert ezzel a könyvével nem győzött meg. Értem én, hogy direkt volt ilyen kusza, és a mindenki mindig hazudik elv már másoknál is előkerül, meg persze ennél összetettebb a történet, engem nem nyűgözött le. Talán majd a következő.

raczlilian>!
Arthur Miller: Az ügynök halála

Mit is mondhatnék? Sosem voltam oda a drámákért, mindig is inkább az epikát, a prózát tekintettem a magam műnemének, illetve formájának, ha szabad így fogalmaznom. És ez nem feltétlenül abból adódik, hogy kifejezőbbnek tartom az epikus műveket, netalán a líraiakat, vagy esetleg, hogy a tragédiák-komédiák problémafelvetései nem állnak úgy közel hozzám, nem, ezekről igazából szó sincs. Egész egyszerűen annyi volt eddig a helyzet, hogy az Antigonén és a Szentivánéji álmon kívül nem találtam olyan drámát, ami úgy különösebben megfogott volna. Esetleg még a Tartuffe-öt említhetném, ami olyan egész jó kategória, de tényleg ennyi. Plusz, az egész párbeszédes formától is idegenkedtem, de ez megint csak egyéntől függő kérdés.
Aztán most itt vannak a modern drámák; azt viszont, hogy én hol vagyok, már nem tudom, mert annyira jók, hogy csak ennyit vagyok képes kinyögni: döbbenet és döbbenet! Szerintem Dürrenmatt fizikusai és Miller ügynökhalála egyaránt zseniálisak, abszolút kiváló alkotások. Miller művét, aki csak tudja, olvassa eredetiben, érthető, szinte már könnyűnek mondható nyelvezete van.
Tehát, hogy miért is volt olyan jó Az ügynök halála?
Számomra a karakterformálás borzasztó érdekes, hiszen gyakorlatilag nem tudunk senkiről semmit külső szempontjából, mégsem merül fel ennek a hiánya egy pillanatra sem, annyira a lelki folyamatokra fókuszálunk már a kezdetektől. Kit jobban és kit kevésbé, de minden egyes szereplőt elemzésre érdemesnek találok (de itt kicsit hosszú lenne, szóval ezt ennyiben hagyom most).
Mindemellett pedig számos olyan problémát boncolgat az író, ami cseppet sem pehelysúlyú, csak hogy nevén nevezzek néhányat: a híres-neves american dream realitását, az ebből adódó családi helyzetek alakulását, legyen az a férj és feleség viszonyának milyensége, a házastársi kötelék modern felfogása, a hűség problematikája vagy a szülő és gyermek kapcsolatának a mibenléte; s nem mellesleg a kisember érvényesülése ebben a hatalmas nagy, értékenincs, klasszikus morált elutasító világban.
De ami talán a legérdekesebb kérdés, amit felvet, az az, hogy meddig építgetheti ez a bizonyos kisember a vágyakból, álmokból összeeszkábált, teljes kastélyrendszerét, ami egy idő után úgy bebetonosodik, hogy valóságos erődnek tűnhet, de közben nem több, mint egy hatalmas kártyavár?

Erre egy csodás Harry Potter-idézet jutott eszembe, ami igazából Dumbledore-tól származik, és a mű példázatának összegzéseként is értelmezhető az adott kontextusban…

„Rossz úton jár, aki álmokból épít várat, és közben elfelejt élni.”

anesz P>!
Arthur Miller: Az ügynök halála

Az ügynök halála nekem az életen át való képmutatásról, saját magunknak is hazudó létről szólt, ami törvényszerűen tragédiába torkollik. Nekem a legerősebb szereplő nem is az ügynök, hanem Biff volt, aki megtalálta önmagát.
Ez az első Miller mű, amit olvastam, de nem volt egy rossz találkozás.

gb_>!
Arthur Miller: Az ügynök halála

[AZ ÜGYNÖK HALÁLA]

Ez kb. a legjobb dráma, amit eddig életemben olvastam. Nem könnyű követni, de aztán meg lehet szokni a helyszínek és idősíkok folytonos váltását. A rendezői koncepció szerintem zseniális… ez olyan, mint egy tudatfolyam-dráma. És a tartalom is… 1949-es keltezésű, de azóta is aktuális. Rengeteg minden van benne: hogyan nyomják el a szülők a gyerekeket, hogyan veszik semmibe a gyerekek a szülőket, és mennyire hajlamosak vagyunk álomvilágban élni. Olvassa el mindenki.

[A SALEMI BOSZORKÁNYOK]

Nem emlékszem rá, mikor volt olyan, hogy olvasok egy könyvet és szabályszerűen izgulok rajta, vagy feszült leszek. Hát, ez ilyen. Ez nem hagy hidegen senkit. Megállás nélkül jönnek a zaklatott jelenetek, az emberek egymást vádolják meg boszorkánysággal, és aki nem vallja be bűneit, azt felakasztják. Olyan érzésem volt végig, hogy ezek a szereplők mindjárt megőrülnek, mert ép ésszel kibírni mindezt lehetetlen.

*

Biztos fogok még Millertől olvasni!

Keikorca P>!
Arthur Miller: Az ügynök halála

Mondanám, hogy Miller egészen felkavaróan ír a kisemberek nagy bukásairól és az ehhez kapcsolódó mérhetetlen keserű csalódásokról, melyek egész életeket tesznek tönkre. Csak ebben a drámában az a legnagyobb tragédia, hogy szinte nincs is honnan bukni. Maximum álló helyzetből előre lehet zuhanni a földre, vagy az őrülésbe menekülni.

délibáb>!
Arthur Miller: Az ügynök halála

Végre nem a szokásos ásó, kapa, nagyharang … csak az ásó. 10/10

DKamilla>!
Arthur Miller: Az ügynök halála

Minden könyvhöz előadást kellene csinálnom, és akkor mindet imádnám.
Ezzel is úgy voltam, hogy minél többet olvastam róla, annál jobban megszerettem, míg végül teljesen a szívemhez nőtt. A ’85-ös film Dustin Hoffmannal pedig kellett mellé, csodásan kiegészítik egymást. Olvastam és megnéztem – már csak színházban kellene látnom, hogy abszolút kedvenccé váljon. De ha egyszer olyan jót lehet rajta sírni… :)
Fantasztikus darab.

levendulalány>!
Arthur Miller: Az ügynök halála

Hát ez az egyik legjobb dráma,amit valaha olvastam. Iszonyat jól meg van írva! Teljesen olyan érzésem van, mintha láttam, és nem olvastam volna! A rendezői utasítások nagyon jók, minden a helyén van! (Ezt V.P.tanár úr órája óta tudom, hogy ezekre baromira oda kell ám figyelni, nem csak helykitöltőknek vannak ott, én azelőtt mindig csak átfutottam őket.)
Szóval ahogy ezek elbeszélnek egymás mellett, ahogy Willy hallucinál, a többiek meg észre sem veszik, mert a válaszok nekik is szólhatnának.. Fantasztikus.
És ugye a kisemberek önámító hazugságai, a pénz uralma. A bolond, ész nélküli pénzkeresési vágy, az elismerés utáni vágy, a szeretet utáni vágy. És mindenkinek megvan a saját baja.
Pedig szerette őket, ez az egész csak valahogy kisiklott, a falnak/fának szaladt vagy átbukott a szalagkorláton húszezer dollárért…


Népszerű idézetek

psn>!

Kemény dió a világ, gyenge kézzel nem lehet feltörni.

kávésbögre P>!

LINDA
Régi dolog, drágám, hogy az élet rossz befektetés.

levendulalány>!

Gondold csak meg. Egy élet munkája, amíg kifizeted a házat. S amikor végre a tiéd, nincs, aki lakjon benne.

8. oldal

Keresztfalvi_Lilla>!

Idegennel ne verekedj szabályosan, fiam. Így sohase kerülsz ki a dzsungelből.

Cheril>!

WILLY: Abban az időben, Howard, számított még az ember – élt még a tisztelet, a barátság és a hála. Manapság minden rideg és halott: kinek kell barátság vagy – uram bocsá' – holmi egyéniség? Érted már, mire gondolok? Rólam se tudják már sehol, ki vagyok.

Szelén>!

Apa! Én egy senki vagyok. Egy nagy senki, apa. Hát nem tudod megérteni? Ezt nem a gyűlölet mondatja velem. Csak éppen az vagyok, aki vagyok. Ennyi az egész.

BacchanteBlues P>!

Kitörik az ember nyaka, amíg erről az udvarról egy csillagot meglát!

Szelén>!

Néha csak ülök otthon a lakásomban – egy szál egyedül. S a házbérre gondolok, amit ki kell fizetnem. Milyen őrültség! Hiszen épp erre vágytam mindig – saját lakásra, kocsira, rengeteg nőre. Tessék, megvan – és megfojt a magány.

Czoff>!

Gondold csak meg. Egy élet munkája, amíg kifizeted a házat. S amikor végre a tiéd, nincs, aki lakjon benne.
Régi dolog, drágám, hogy az élet rossz befektetés.

11. oldal (Európa Könyvkiadó, 1997)


Hasonló könyvek címkék alapján

Max Frisch: Biedermann és a gyújtogatók
Milan Kundera: Jakab és az ura
Örkény István: Tóték (színdarab)
Eugene O'Neill: Utazás az éjszakába
Eugene O'Neill: Amerikai Elektra
Molnár Ferenc: Molnár Ferenc színművei
Mihail Bulgakov: Drámák
Spiró György: Drámák VI.
Tamási Áron: Tamási Áron színjátékai I-II.
Remenyik Zsigmond: Az atyai ház