A ​nagy Pán isten és más szentségtelen történetek 4 csillagozás

Arthur Machen: A nagy Pán isten és más szentségtelen történetek

Arthur ​Machen pontosan olyan életet élt és pontosan olyasfajta műveket írt, amelyet egy rémtörténetírótól elvárnánk. Ahogyan H. P. Lovecraft, Machen is szegénységben és mellőzöttségben töltötte élete legnagyobb részét; de nagy, amerikai kortársától és kvázi követőjétől eltérően, Machen 1932-től életjáradékban részesült, amely megmentette őt a nélkülözéstől, így életének utolsó éveit viszonylag jómódban tölthette. Hogy Machen számított-e arra, hogy művei fennmaradnak halála után, nyitott kérdés: regényei, történetei, tanulmányai és újságírói munkái még mindig alig voltak ismertek, amikor 1929-ben visszavonult a buckinghamshire-i Amershambe, és ő lepődött volna meg leginkább azon, ha arról szerzett volna tudomást, hogy legjobb történetei mindenhol felbukkannak, kezdve a drága, limitált kiadványoktól egészen a nagy példányszámú, puhafedeles kötetekig. A végén Machen főleg az elhivatott műértők bámulatának a középpontjába került, de munkái elragadó voltának és annak a számottevő… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2006

Tartalomjegyzék

>!
TBA Könyvek, Nagykanizsa, 2019
364 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786158142601 · Fordította: Abrudán Katalin, Szabó Zoltán „Zoo_Lee”, Süle Zoltán, Somogyi Gábor, Molnár András · Illusztrálta: Juhász Ernő, Papp Evelin

Kedvencelte 1

Most olvassa 4

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 27

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
zamil
Arthur Machen: A nagy Pán isten és más szentségtelen történetek

Kezdem azzal, hogy megköszönjem mindazoknak akik ennek a könyvnek a megjelenésében részt vettek. Nagy elismerésem, mert egy igen igényes alkotás került ki a kezükből.
Valahogy mindig is vonzottam a századforduló és azutáni horror irodalomhoz, ahol nem a vér és vérengzés, az áldozatok, amik megteremtik a félelmet, hanem a hangulat, és a mesélési mód. Ahol sokkal több van a saját képzeletünkre bízva, mint amennyi le van írva.
Ebben a könyvben szereplő elbeszélések, novellák pont ezt a hatást érték el velem.
Természetesen nem lehet mindegyik novellára azt mondani, hogy magas színvonalú, de a többséggel igen jól el voltam. Nem szeretnék egyet se kiemelni, se a jók, se gyengébbek közül. Akit érdekel elolvassa úgyis az egészet.
Le kell szögeznem tetszett az író stílusa is, amikor csak mesélt azt is olyan magasztosan tette, olyan „úriasa”, hogy már ezért megérte olvasni.
Külön megemlíteném, a rajzokat, a képi anyagot, ami pluszt adott a könyvhöz, remélem a következő könyveknél ezekből többet is lehet majd látni. Jó volt olvasni a függeléket, ami szintén emelte a könyv értékét.
Remélem ez a kiadás nem egy próbálkozás, hanem egy eljövendő sorozat első része.

5 hozzászólás
>!
Mischi
Arthur Machen: A nagy Pán isten és más szentségtelen történetek

Nehezen vettem rá magamat, hogy írjak, mivel bármennyire is szeretem a klasszikus horror és rémtörténeteket, nem érzem magamat elég műveltnek, hogy meg tudjam mondani mitől rendhagyóbb számomra avagy nem az a jelen kötet.
Nekem minden esetre nagyon tetszett, a műfaj ismerői nem fognak csalódni. Legtöbbször E. A. Poe közelinek éreztem a műveket, nem egyszer pedig egészen újnak hatott, még ha különösebben nem is tűnt fel ez elsőre.
Utóbbi ékes példája a címadó elbeszélés, ahol némi időzavart leszámítva teljesen magával ragadott a történet. A végen megjelenő csattanó a korszellemnek megfelelő intenzitású volt, de ezt ismervén nem csalódtam, aztán egy-két napon belül kezdte kifejteni a hatását, ami viszont hosszan elkísért.
Megemlítendő (már csak hosszából adódó tekintélye miatt is) A három betolakodó című elbeszélés is. Szerintem rendkívűl jó részek vannak benne, de a nagy egész nekem nem volt kerek… Igaz, az előszóban kitérnek a struktúrájára, így a csalódás itt is elmaradt.
Kedvenc kettő is akadt.
A régmúlt városa ugyan nem hosszú, de azt a hangulatot ami érdekében valószínűleg odakerült, nálam maximálisan elérte. A fénylő emberekhez hasonlót pedig olvastam ugyan, de ebből az érából és ilyen hatásút biztosan nem.
Nagyon szép maga a kiadvány is, mind az előszó, mind a függellék megágyaz egy második olvasàsnak, az pedig már csak ráadás, hogy jól illik a Szukits Kiadó féle H. P. Lovecraft összes mellé. :)
Ja és a képek is hangulatosak.
Amit viszont érdemes tudni, hogy a könyv tele van. Mármint szöveggel, de úgy rendesen és nem rövidek az elbeszélések és a fejezetek sem. Ez nem baj, de ahogy a műfaj is azt gondolom igényli, hogy rászánja az olvasó az időt, ezúttal a méret szintúgy.

1 hozzászólás
>!
Chavez
Arthur Machen: A nagy Pán isten és más szentségtelen történetek

Hát Machen nem lett a kedvencem, az már biztos. Küszködtem a kötettel, mert borzalmasan terjengősen írt, néhány jobb írást leszámítva pedig inkább untatott, mint szórakoztatott vagy pláne borzongatott. Az Egy élet töredékét és a függeléket őszintén szólva már csak felületesen futottam át.


Népszerű idézetek

>!
lzoltán IP

(…) Van az ismerethalmaznak egy olyan régiója, amelyről sosem fog tudomást szerezni, amelytől a bölcs emberek távolabb állnak, mint a Hold a Földtől, de én felderítettem ezt a vidéket. Ha tudná, ha csak álmodni merészelne arról, hogy némely ember mire képes a mi csendes létszféránkban, a lelke beleborzongana és a rettegéstől eszét vesztené. Amit tőlem hallott, az csupán a jéghegy csúcsa – csak a felszínét érintettem az igaz tudománynak; ez a tudomány nem jelent mást, mint halált, ez a tudomány most már sokkal rosszabb a halálnál is azok számára, akik belemerültek. Amikor az ember kijelenti, hogy léteznek különb dolgok földön és égen, nincsenek igazából tisztában azzal a rémséggel és iszonyattal, amely folyton a nyomunkban jár.

86-87. oldal, A legbenső fény

>!
lzoltán IP

     – Látja Oswald Crollius pergamenjét? Elsőként ő mutatta meg az utat, bár nem hinném, hogy ő maga rátalált volna. Volt egy különös mondása: „Minden apró búzaszemben ott rejlik egy csillag lelke.”

38. oldal, A nagy Pán isten


Hasonló könyvek címkék alapján

Stephen King: A remény rabjai
Stephen King: Éjszakai műszak
Chuck Palahniuk: Kísértettek
Stephen King: Atlantisz gyermekei
Edgar Allan Poe: Az aranybogár
Stephen King: Minden haláli
Josh Malerman: A végzet tébolyult kereke
MaryJanice Davidson – Laurell K. Hamilton – Charlaine Harris – Angela Knight – Vickie Taylor: Karó
Sárközy Bence (szerk.): Düledék palota
George R. R. Martin: Álomdalok