A ​fehér népek és a rémület története 11 csillagozás

Arthur Machen: A fehér népek és a rémület története

A nálunk sajnálatosan kevéssé ismert Arthur Machen, az angolszász gótikus irodalom késői kalsszikusának két kisregénye – az első magyarul megjelent Machen kötet.

„A kortárs alkotók közül, akik a legművészibb szinten művelik a kozmikus félelem irodalmát, csak kevés, ha épp egy sem remélheti, hogy valaha is utoléri a sokoldalú Arthur Machent, tucatnyi hosszabb-rövidebb olyan história szerzőjét, amelyekben a megbúvó rémület és a lappangó rettegés elemei szinte páratlan anyagszerűséggel és realisztikus elevenséggel nyilvánulnak meg.”

H. P. Lovecraft

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Az Attraktor Kiadó bűnügyi-gótikus sorozata Attraktor

>!
Attraktor, Máriabesnyő-Gödöllő, 2018
172 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155601644 · Fordította: Kiss Sándor

Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 9

Kívánságlistára tette 13


Kiemelt értékelések

Leliana>!
Arthur Machen: A fehér népek és a rémület története

Sajnos egyáltalán nem tudom jó szívvel ajánlani, pedig bíztam benne, hogy mint a kiadó egy másik kötete, ez is elnyeri tetszésemet.
Az első novella rettentően elnyújtott volt, mindent is megtárgyalt benne a szerző vagy ötször saját magával, az „esetek” sem voltak annyira érdekfeszítőek, hogy a hátukon vitték volna a történetet, a legjobban talán a levélben felvázolt események ragadtak meg bennem. Maga a végkifejlet tetszett volna, ha nem ilyen túlírt, unalmas az egész, lett volna fantázia benne, de így már bármit is deríthettünk volna ki, hidegen hagyott :(
A második novella jobban tetszett, de inkább egy mesére hajazott, mint horror történetre, ezért, aki azt szeretne olvasni, ne ezt a kötetet vegye kezébe. Az elején kifejtett gondolatok, a gonosz természetéről, viszont tetszettek, emiatt adok egy csillagot, a másikat a két alapötletért. :)
Gondolkoztam azon is, hogy talán eljárt felettük az idő, lehetséges, de akárhogy is, nem tudtam élvezni. :(

lzoltán IP>!
Arthur Machen: A fehér népek és a rémület története

a természetfeletti rémület amely ott lapul a minket körbezáró természetben soha nem volt ennyire közelinek érezhető

>!
Attraktor, Máriabesnyő-Gödöllő, 2018
172 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155601644 · Fordította: Kiss Sándor
3 hozzászólás
Mortii>!
Arthur Machen: A fehér népek és a rémület története

Az Azilum magazinban folytatásosan megjelent A nagy Pán isten-t annak idején elkezdtem olvasni, talán nem fejeztem be (a végkifejletre nem emlékszem), de elég emlékeim szerint erőteljes írás volt. Nos, A rémület elég semmilyen volt. Vártam, hogy történjen valami, de nem akart, így elég nyögvenyelősen is ment.
A fehér népek már egy kellemesebb, horror „fairytale” volt. Erősebb írásnak is éreztem, gondolom ezért lett címadó.
Kellemes olvasmány volt.

negoti P>!
Arthur Machen: A fehér népek és a rémület története

Ha nem rémtörténetként vagy horrorként lenne címkézve, akkor talán végig tudtam volna olvasni. Amikor egy könyv felénél még mindig azon gondolkodol, hogy mikor lesz már vége, hogy letehesd, akkor rájössz, hogy talán nem is kéne végigolvasni és ezzel időt pazarolni. Nagy csalódás volt, hisz nem volt sem rémületes, sem horrorisztikus és ezen még a fülszövegben a Lovecraft idézet sem tud változtatni. Ha valaki csak a fülszöveg alapján választaná a könyvet, mert mézesmadzagnak jó, az ne tegye.


Népszerű idézetek

Leliana>!

Az emberek persze azonnal kaptak rajta, főleg azért, mert a magyarázat kényelmével szolgált, és minden magyarázat, még a leghitványabb is, kellemesebb, mint az elviselhetetlen, borzalmas tudatlanság.

Sz_László>!

Dr. Lewis mindig azt vallotta, hogy sosem fogjuk igazán megérteni az élet jelentőségét, míg el nem kezdjük tanulmányozni azon aspektusait, amiket tejesen megmagyarázhatatlannak épp ezért jelentéktelennek tartva sosem veszünk figyelembe.

103. oldal

Sz_László>!

Állítom, a többség manapság már elképzelhetetlennek tartaná, hogy a Fekete Halál, a pestis újra lecsapjon Európára. Mindenki elfogadta, hogy azt a mocsok és a szennyvízelvezetés hiánya okozta. Pedig a pestisnek semmi köze sem volt a mocsokhoz vagy a szennyhez, és semmi nem akadályozza meg, hogy akár már holnap lesújtson Angliára. Még ha mondaná nekik, se hinnék el. Mert semmit sem hisznek el, ami nincs épp akkor a szemük előtt.

103. oldal

Sz_László>!

Azt hiszem, ön egy általános tévedésben él, amikor a spirituális, szellemi világot a legfőbb jóval kapcsolja össze, abban ugyanis szükségszerűen benne foglaltatik a legfőbb gonoszság is. Egy pusztán testi, érzéki ember sem lehet nagyobb bűnös, mint szent. A többségünk indifferens, összekevert lény, aki anélkül verekszi át magát a világon, hogy felismerné a dolgok jelentését és belső tartalmát; ennek megfelelően pedig a jóságunk vagy gonoszságunk csak másodlagos, lényegtelen vonás.

121. oldal

Sz_László>!

A legnagyobbak mindig hátrahagyják a tökéletlent a valódi tökéletesség kedvéért. Nincs kétségem afelől, hogy a szentek döntő többsége sosem követett el semmilyen, a szó közönséges értelmében vett „jótettet”, és ugyanígy, azok, akik megjárták a bűn legmélyebb bugyrait, egész életükben egyszer sem „vétkeztek".

122. oldal

Sz_László>!

Az ön meglepettsége abból származott, hogy nem ismerte fel a bűn valódi jelentését. Oh, persze van egyfajta kapcsolata a nagybetűs Bűnnel és a közönségesen bűnnek tartott cselekedetekkel, a gyilkossággal, lopással, házasságtöréssel és a többivel. Nagyjából épp annyi, mint az A, B és C betűknek a szépirodalommal. De úgy vélem, ez az általános félreértés csak abból fakad, hogy a dolgokat egy társadalmi szűrőn át szemléljük. Úgy véljük, aki gonoszságot cselekszik velünk vagy a felebarátaival szemben, szükségszerűen gonosz. És társadalmi szempontból valóban az. Csakhogy ilyenkor nem vesszük figyelembe, hogy a Gonosz lényegétől fogva egy magányos dolog, a társtalan, individuális lélek szenvedélye. Valójában egy hétköznapi gyilkos, mint emberölő, a szó valódi értelmében nem bűnös, csupán egy közönséges vadállat, akitől meg kell szabadulnunk a saját biztonságunk érdekében. Inkább társítanám a tigrisekkel, mint a bűnösökkel.

122-123. oldal

Sz_László>!

– Akkor mi volna a bűn? – kérdezte Cotgrave.
– Azt hiszem, kérdésére egy kérdéssel kell felelnem. Mondja el teljes komolysággal, mit érezne, ha a macskája vagy a kutyája emberi nyelven kezdene beszélni önhöz, és vitatkozna önnel? Biztosra veszem, hogy megrémülne. Ha pedig a rózsákat hallaná dalolni valami különös melódiát, megőrülne. Vagy tegyük fel, látná az utcaköveket duzzadni és növekedni, vagy az este szemügyre vett kavics másnap reggelre kővirágokat hozna? Azt hiszem, ezek a példák elég jól szemléltetik, mi a valódi bűn.
[…]
– Bámulatba ejt – jegyezte meg Cotgrave. – Erre sosem gondoltam. Ha valóban ez a helyzet, akkor mindent át kell értékelnünk. Szóval a bűn esszenciája…
– A Mennyország megostromlása, legalábbis szerintem – fejezte be a mondatot Ambrose. – Úgy látom, az igazi bűn egy másik, magasabb szférába való behatolás a tiltott módon. Így már megérti, miért annyira ritka. Valóban kevesen vannak, akik megpróbálkoznak a magasabb vagy alacsonyabb szférákba való megengedett vagy tiltott belépéssel. Az emberek általában elégedettek az élettel úgy, ahogyan kapják, s ezért kevés közöttük a valódi értelemben vett szent és bűnös, és még kevesebb a géniusz, aki mindkét karaktert magára tudja ölteni. És igen, összességében talán nehezebb valódi bűnösöket, mint szenteket találni.
– Van valami mélységesen természetellenes a Bűnben? Erre gondol?
– Pontosan. A szentség eléréséhez hatalmas, vagy legalább majdnem ilyen hatalmas erőfeszítés kell, ám a szentség egykor természetes keretek mentén munkálkodik, s az a célja, hogy helyreállítsa a Bukás előtti eksztázist. Ellenben a bűn azon eksztázis és tudás megszerzésére irányul, ami egyedül az angyalokat illeti meg, s ezzel az embert démoni sorba taszítja.

124-125. oldal

Sz_László>!

Varázslat és szentség – mondta Ambrose –, ezek az egyedüli valóságok. Mindkettő eksztázis, visszavonulás a közönséges életből.

121. oldal

Sz_László>!

A spirituális azonban nem tiszteletreméltót, nem erkölcsöset és nem a szó általános értelmében vett „jót” jelenti, hanem azt a királyi kiváltságot, ami megkülönbözteti az embert az állattól.
Hosszú évezredek után az ember most levetette magáról királyi palástját és letörölte magáról a felkenés olaját. Újra és újra kijelentette, hogy nem spirituális, hanem racionális, azaz egyenlő az állatokkal, akik felett egykor uralkodott.

116-117. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

H. P. Lovecraft: Howard Phillips Lovecraft összes művei III.
Guy de Maupassant: Szörnyszülöttek anyja
Cserna György (szerk.): Kísértethistóriák
Balázs Béla (szerk.): Kísértet-históriák
Fekete I. Alfonz: A mosolygó zsonglőr
Vic Parker (szerk.): Klasszikus rémtörténetek
Koppány Márton (szerk.): Angolszász rémtörténetek
Edgar Allan Poe: Edgar Allan Poe összes művei I–III.
Edgar Allan Poe: Kegyetlen mesék / Cruel tales
H. P. Lovecraft: Holdárnyékban