A jógi és a komisszár 4 csillagozás

Amikor Arthur Koestler 1983-ban meghalt, egy korszakos remény szállt vele sírba. Későbbi látványos kiábrándulása ellenére személyében jelképezte a századdal egyidős forradalmi reményeket, azt a hitet, hogy az igazságos, az embernek valóban emberhez méltó körülményeket biztosító társadalom csupán karnyújtásnyira van…
Koestler a század egyik legterjedelmesebb s – nyugodtan hozzátehetjük – gondolatiságában egyik legellentmondásosabb életművét hagyta az utókorra. Közel harminckötetnyi írásról van szó, amelyek a való világ szinte valamennyi jelenségét, eszméjét, mozgalmát érintik: kommunizmus, cionizmus, halálbüntetés, a csillagászat története, pszichológia, jóga, Zen-buddhizmus, kvantumfizika, parajelenségek…
A jógi és a komisszár ellentétpár nem csupán a forradalmak problematikáját fejezi ki, hanem egyben szimbolizálja az egész életmű gondolatiságát is. Mind a koestleri regények hőse, mind a természettudományos művek a színkép ezen két, ultraibolya és infravörös… (tovább)

Eredeti cím: The Yogi and the Commissar

Eredeti megjelenés éve: 1945

20. század brit szerző filozófia filozofikus regény magyar nyelvű magyar szerző regény történetfilozófia

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Osiris-Századvég könyvtár - Irodalom Osiris

Osiris, Budapest, 1994

206 oldal · ISBN: 9638384964 · Fordította: Hruby József

Fülszövegek 1Borítók 1 Új kiadás Új borító Új fülszöveg Új címke

Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 10

Kiemelt értékelések

Népszerű idézetek

bat79

2012. április 22., 21:18

Este hat óra van. Épp az imént ittam egy italt, de erős kísértést érzek, hogy igyak még néhányat, s azután elmenjek valahová vacsorázni ahelyett, hogy ezt az esszét írnám. Negyedórát viaskodtam ezzel a kérdéssel, végül bezártam a gint és a vermutot a szekrénybe, s jóleső elégedettséggel leültem az íróasztalomhoz. Tudományos szempontból ez az elégedettség tökéletesen hamis, hiszen a kérdés már akkor eldőlt, még mielőtt viaskodni kezdtem volna magammal. Az is korábban eldőlt, hogy ezt a hamis elégedettséget érezzem, és azt írjam, amit éppen írok. Persze lelkem legmélyén nem hiszem, hogy ez így van, és természetesen egy negyedórával előbb sem hittem. Ha hittem volna, az általam „belső küzdelemnek” nevezett folyamat nem játszódott volna le, és a sorsszerűség elegendő mentségül szolgált volna, hogy folytassam az ivást. A determinizmus iránti hitetlenségem így tehát az egyike a viselkedésemet meghatározó tényezőknek. Az előre elrendelt dolog beteljesülésének egyik feltétele az, hogy nem szabad hinnem elrendeltségében. A sors csak úgy érvényesítheti akaratát, ha kényszerít, hogy ne higgyek benne. Így magának a determinizmusnak a fogalma szakadékot sejtet a gondolkodás és a cselekvés között. Arra ítéli az embert, hogy olyan világban éljen, ahol a viselkedés szabályai „minthá”-kon alapulnak, a logika szabályai pedig „mert”-eken.
[A jógi és a komisszár II.]

32. l.