Memoirs ​of a Geisha 46 csillagozás

Arthur Golden: Memoirs of a Geisha Arthur Golden: Memoirs of a Geisha Arthur Golden: Memoirs of a Geisha Arthur Golden: Memoirs of a Geisha

A seductive and evocative epic on an intimate scale, that tells the extraordinary story of a geisha girl. Summoning up more than twenty years of Japan's most dramatic history, it uncovers a hidden world of eroticism and enchantment, exploitation and degradation. From a small fishing village in 1929, the tale moves to the glamorous and decadent heart of Kyoto in the 1930s, where a young peasant girl is sold as servant and apprentice to a renowned geisha house. She tells her story many years later from the Waldorf Astoria in New York; it exquisitely evokes another culture, a different time and the details of an extraordinary way of life. It conjures up the perfection and the ugliness of life behind rice-paper screens, where young girls learn the arts of geisha – dancing and singing, how to wind the kimono, how to walk and pour tea, and how to beguile the most powerful men.

Eredeti megjelenés éve: 1997

>!
Vintage, London, 2010
498 oldal · ISBN: 9780099552147
>!
Seal, 2005
504 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780770429966
>!
434 oldal · ISBN: 0739326228

3 további kiadás


Kedvencelte 13

Most olvassa 4

Várólistára tette 19

Kívánságlistára tette 5

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Nikolett0907 P
Arthur Golden: Memoirs of a Geisha

„I can see you have a great deal of water in your personality. Water never waits. It changes shape and flows around things, and finds the secret paths no one else has thought about – the tiny hole through the roof or the bottom of the box. There's no doubt it's the most versatile of the five elements. It can wash away earth; it can put out fire; it can wear a piece of metal down and sweep it away. Even wood, which is its natural complement, can't survive without being nurtured by water. And yet, you haven't drawn on those strengths in living your life, have you?”

Igen, ez a történet magyar kiadása a legnagyobb kedvenceim között tartom számon.
És most úgy döntöttem, ebben a formában is át kell éljem.

Azt hiszem, most már pontosan értem miért szerettem anno bele az író stílusába és miért hagyom, hogy a lelkem újra és újra végig szenvedje eme memoár apró fájdalmas, de egyben a leggyönyörűbb érzelmeit.
Azért olvasom újra minden évben legalább egyszer, mert abban a korban ez az élet számos volt, de a karakter valósághű léte, a meg nem élt szerelem, és a körülötte lengő apró boldogság morzsák egyvelege, ad egy bizonyos érzést, miszerint ami fájdalmas is lehet szép, inspiráló, különösen egy kreatív léleknek.
Újra töltekeztem, és mint megannyi lehetőség, amíg ki nem merülök ebből készítem el az új kollekciómat.

Határtalan hálát érzek, hogy megíródott, hogy megvehettem.
Magyarul már a polcom lakója és immáron hamarosan az angol is otthonra lel.

Amit pedig külön ki kell emeljek, az a borító.
Mind közül a leggyönyörűbb, órákig képes vagyok nézni.

Hatalmas kedvenc! ♥

2 hozzászólás
>!
NannyOgg SP
Arthur Golden: Memoirs of a Geisha

női könyv [műfaj]
    Regény formában, többnyire férfiak által írt irodalmi mű, amelyben egy nemkatolikus, nemeuropoid, általában átlagon felüli fizikai adottságokkal rendelkező lánygyermek családjától való – gyakran erőszakos – elszakítását és küzdelmes, tragédiákkal teli életútját követi nyomon az erkölcsi és az élet felett aratott győzelem megszerzéséig. Meghatározó stílusjegyei között szerepel a nyugati kultúrában szocializálódott olvasók számára egzotikus életkörülmények és hagyományok részletes bemutatása, valamint a főszereplő megdöbbentően rögös életútja, amelyben a tragédiák és akadályok leküzdésének egyetlen folyománya az, hogy a következő tragédia során a karakter még nyomorultabb helyzetbe kerüljön.
(Idézet a NannyOgg-féle Kevés és Szubjektív Megfigyelésen Alapuló Statisztikai és Irodalomtudományi Hivatal szócikkmagyarázatából)

Már több* női könyvet is olvastam ezelőtt, és tudtam, hogy képes vagyok abszolválni egy újabbat, annak ellenére, hogy nem igazán értem, milyen megfontolásból vettem ezt meg eredetileg, hiszen se a műfaj, se Japán nem érdekel különösebben, ráadásul a borító is furcsa. Valószínűleg mert zsír új volt és bagóért árulták a charity shopban, és mert fent van az 1001 listán. Ennek megfelelően úgy négy évet parkolt a hasonló okokból megvásárolt könyveknek fenntartott polcon, mire rávettem magam, hogy elolvassam, aztán tessék, most jól meg vagyok lepve.
Ez is úgy indult ám, mint minden** női könyv, egy ártatlan leánygyermek tragédiájával, meg könnyekkel és szenvedéssel, és gonosz akárkivel, aki kifejezetten a szegény, ámde szépszemű főszereplővel szívózik, de aztán ez a vonal elfelejtett azokba a mélységekbe zuhanni, amit a hasonló könyvek kizárólag hatásvadászat céljára tartanak fenn, és amelyek ennek megfelelően engem nem érintenek meg egyáltalán. A másik dolog, amit a könyv elfelejtett, az romantikusnak lenni, pedig úgy adta volna magát, hogy a virágzó cseresznyefák és csobogó patakok övezte egzotikus japán színtér egy gigantikus, rózsaszín és mindent elsöprő lávsztorinak adjon helyet, színes kimonós, pillogó gésával, és a családját érte feláldozó úrral. Mindkét fent említett hiányosság az olvasmányélménynek kedvezett, azt kell mondjam.
Meg kell hagyni, Arthur Golden megtalálta az egyensúlyt. Megteremtett egy okos, erős, de nem mindenható főszereplőt, és a szerelmi vonalat úgy eldugta/beleszőtte a történetbe, hogy hiába az a hajtóerő, nem veszi át a vezérfonalat. spoiler A gésás részeket meg kifejezetten élveztem, és mivel egy csecsemőnek minden poén új, még az sem különösebben érdekelt, mennyire hiteles vagy nem, bár fél szemmel láttam itt-ott utalásokat arra, hogy esetleg nem teljesen az. Nekem tulajdonképpen mindegy. Mindenesetre Goldennek olyan plasztikus leírásai vannak, hogy minden egyes kimonó meg teaszertartás vizuális élmény volt olvasás közben. És akkor a filmet még nem is láttam.
Valószínűleg szigorúan a témára és az említett kimonók számára alapozva ez egy női könyv, viszont annak sokkal jobb, mint azok, amiket eddig olvastam. A „miért vettem én ezt meg?” polcról átrakom egy másikra.

*értsd: vagy három
**értsd: az a három

>!
Seal, 2005
504 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780770429966
12 hozzászólás
>!
lilijan
Arthur Golden: Memoirs of a Geisha

rendkívül pozitív élmény volt, lévén valami divatosan hűdenagyonnői regényre szemítottam, ezzel szemben nőinek női lett, de a lélekábrázolás pontossága cselekedeteik révén a férfi szereplőkre is hasonló. úgy tanít meg jópár dolgot a japán gondolkodásmódról, kultúráról, nyelvi szimbolikáról, hogy közben igazi letehetetlen könyvként szórakoztat. hitelessége persze megkérdőjelezhető, de némi utánanézéssel azért kiderül, hogy a kellékekről, művészeti ágakról, szokásokról igazat sejtet, maga a valóság alapú történet pedig nyilván át lett dolgozva egy sodró bestseller igényeinek megfelelően. ajánlom angol nyelven, sok szép szót lehet belőle tanulni, valahogy jelentősen különbözik a nyelvezete az eddig általam olvasott angol nyelvű regényekétől. azon kívül, hogy a végtelenül tartózkodó és illedelmes japán társadalmi réteg mozgatórugóit jobban megérteti velünk, a szépség, a művészet, a tisztaság (újbóli) felkeresésére buzdítja az olvasót, és kicsit talán a gerincét is megerősítheti az ember egy empatikus olvasási folyamat során.

1 hozzászólás
>!
Lahara ISP
Arthur Golden: Memoirs of a Geisha

Nehéz ügy ez. Amikor először olvastam, ráadásul magyarul, alig tudtam letenni. Most meg rendre elkalandozik a figyelmem, és nem a nyelv miatt. A tudat miatt. Nagyon szépen van megírva, de úgy, hogy tudom, hogy Golden néhol ferdít, és a filmben sem japánok játszanak, sőt, nem is japánul beszélnek (angolul), sőt azt meg sem néztem, így talán az érzelmek miatt kusza ez az egész. Sajnálom, hogy másodjára nem tetszett ugyanúgy, mint elsőre.

>!
Kingaak
Arthur Golden: Memoirs of a Geisha

Gyönyörű írásmód. A filmet láttam, minimum egyszer, de a könyv sok információt tudott adni pluszban. Leginkább a nyelvezete tetszett, annyira szépen volt minden megfogalmazva. A karakterek és a történet most csak másodlagos volt.

>!
Lex
Arthur Golden: Memoirs of a Geisha

Arthur Golden rendkívül megkapóan ír, gyönyörűen fogalmaz és teljesen elbűvöli az olvasót. Igazi öröm volt eredeti nyelven olvasni a történetet.

Sosem foglalkoztatott különösebben a gésák élete, de úgy gondoltam, jó lenne belenézni ebbe a könyvbe, hátha mégis leköt. És meglepő módon szinte azonnal magába szippantott. Teljesen lehengerelt Chiyo/Sayuri története: életének fordulópontjai, mély érzései és vágyódásai. Lassan olvastam a könyvet, mert volt mit emészteni rajta. Vannak benne durva jelenetek, és az egészet áthatja egyfajta búskomorság, olykor reménytelenség, és mesterkélt boldogság. Elgondolkoztató, hogy mennyi igazság lehet a történetben, és mennyi mindent ferdített el az író, de ezért is fogom majd egy nap elolvasni Iwasaki Mineko történetét is a gésa életről, ami sokak szerint jobb, mint ez.

Az író megemlíti a könyvben, hogy a nyugati emberek a geisha szó hallatán azonnal prostituáltakra gondolnak, pedig hát ők igazából szórakoztató művészek. Mégis, annak ellenére, hogy ezt megjegyzi, sokszor volt az az érzésem, hogy luxusprostikról olvasok, akik amúgy szeretnek kacarászni, szakét töltögetni, táncolni, zenélni és szexről csevegni virágnyelven, közben felkajtatni egy danna-t, aki aztán pénzeli őket, meg khm… elvár bizonyos szolgáltatásokat. Ezt az életmódot nyugati fejjel, nőként felfogni tényleg nehéz. Persze lehet, csak számomra.

Ezt leszámítva tetszett a történet, bár voltak benne hullámvölgyek, azaz ellaposodott, unalmas, andalító részek is. Ez igen sajnálatos. Egy kicsit kevesebb oldalban, feszesebb tempóval jobb lett volna. És ha egy pici vidámságot is belecsempészett volna valahogy az író. spoiler

A filmes borító valami eszményien gyönyörű, nem találok rá szavakat. A többi az úgy elmegy, semmikép nem keltenék fel a figyelmemet, de ez… Még az is lehet, hogy meglesem majd a filmet is. :)

Zeneajánló:
A film egyik zenéje (Becoming a Geisha- Memoirs of a Geisha Soundtrack)
https://www.youtube.com/watch…

>!
SarahSparkle
Arthur Golden: Memoirs of a Geisha

Annyira jól bele lehetett merülni az olvasásába, hogy az hihetetlen! Gyönyörű mondatokkal volt tele, imádtam a metaforákat, bár Sayuri első pár éve az okiyában kegyetlen volt, és néha legszívesebben leütöttem volna Hatsumomot, de ennek ellenére tényleg imádta az egész könyvet! :)
http://worldwithbooks.comule.com/…

>!
Ailey
Arthur Golden: Memoirs of a Geisha

Végül sikerült befejeznem, és most tényleg nem tudok mit mondani erről a könyvről. A filmet már kétszer láttam, és teljesen szerelmes lettem az egész világba. A könyvet angolul olvasni hatalmas élmény volt, ugyanis szerintem annyira szép a nyelvezete, olyan gyönyörűen fejezi ki a gondolatokat, hogy néha megálltam, hitetlenül elmosolyodtam, ízlelgettem a szavakat, ha itthon voltam, még hangosan fel is olvastam.
Ez az egész könyv egy nagyon különleges és egyedülálló kaland volt, örülök, hogy részt vehettem benne.
A fél pont levonása a vége miatt van. A film végét imádtam, de a könyvben nekem valahogy nem tetszik ahogy a dolgok alakultak… Lehet, ha a filmet nem láttam volna, tetszene, bár az igazat megvallva ezt kétlem. Ismerem magam, hogy reménytelen romantikus alkatként akkor sem tetszett volna. De ettől eltekintve emelem kalapom Arthur Golden előtt.

>!
DanaBlair
Arthur Golden: Memoirs of a Geisha

A történetet jó néhányszor olvastam magyarul, és annyira megtetszett a történet, hogy elhatároztam: kipróbálom (magam) angolul is. Az elmúlt évek alatt szó szerint rongyosra olvastam a saját példányomat; évente kétszer biztosan lekerül a polcról. Nagyon szeretem, mert szótár nélkül is élvezhető, érthető!
Nagyon szeretek olvasni a gésák világáról, azóta más könyvekkel is próbálkoztam, sőt a neten is olvasgattam róluk (iskolai előadáshoz még anno).

1 hozzászólás
>!
abby
Arthur Golden: Memoirs of a Geisha

Eléggé vaciláltam a csillagozásnál, hogy mégis hány pontot adjak ennek a könyvnek. Egyrészt gyönyörű nyelvezete van, egy élmény volt angol nyelven olvasni. Golden rendkívül jól ábrázolta a főhős érzelmeit, vívódásait és ezért le a kalappal előtte. Viszont számomra jó pár helyen rendkívül vontatott volt és bizony unalmas is időközönként. Illetve ugye a vége, amit eléggé összecsapottnak éreztem. Szóval ezért nem maximális, de ettől függetlenül egy nagyon szép könyvnek tartom.


Népszerű idézetek

>!
Szelén P

This is why dreams can be such dangerous things: they smolder on like a fire does, and sometimes consume us completely.

116. oldal

>!
Ailey

If you no longer have leaves, or bark, or roots, can you go on calling yourself a tree?

>!
Ailey

None of us find as much happiness in this life as we should.

>!
Ailey

Destiny isn’t always like a party at the end of the evening. Sometimes it’s nothing more than struggling through life from day to day.

>!
abby

Grief is a most peculiar thing; we’re so helpless in the face of it. It’s like a window that will simply open of its own accord. The room grows cold, and we can do nothing but shiver. But it opens a little less each time, and a little less; and one day we wonder what has become of it.

>!
abby

Was life nothing more than a storm that constantly washed away what had been there only a moment before, and left behind something barren and unrecognizable?

>!
kmaria

But now I know that our world is no more permanent than a wave rising on the ocean. Whatever our struggles and triumphs, however we may suffer them, all too soon they bleed into a wash, just like watery ink on the paper.

>!
Ailey

Adversity is like a strong wind. I don’t mean just that it holds us back from places we might otherwise go. It also tears away from us all but the things that cannot be torn, so that afterward we see ourselves as we really are, and not merely as we might like to be.

>!
Ailey

The heart dies a slow death shedding each hope like leaves until one day, there is no hope and nothing remains.

>!
Ailey

If you keep your destiny in mind, every moment in life becomes an opportunity for moving closer to it.


Hasonló könyvek címkék alapján

Ruta Sepetys: Between Shades of Gray
Kazuo Ishiguro: The Remains of the Day
Anne C. Voorhoeve: My Family for the War
Anthony Doerr: All the Light We Cannot See
Ruta Sepetys: Salt to the Sea
Irène Némirovsky: Suite Française (angol)
Diane Ackerman: The Zookeeper's Wife
Alice Walker: The Color Purple
Michael Cunningham: The Hours
Raymond Chandler: The Big Sleep