Egy ​gésa emlékiratai 1743 csillagozás

Arthur Golden: Egy gésa emlékiratai Arthur Golden: Egy gésa emlékiratai Arthur Golden: Egy gésa emlékiratai Arthur Golden: Egy gésa emlékiratai

Elbűvölő, lélegzetelállító történet egy titokzatos világról, amely egy letűnt kultúra rejtelmeibe, egy japán gésa életébe enged bepillantani. A történet egy szegény halászfaluból elkerülő 9 éves, kék szemű kislányról szól, akit eladnak egy gésa házba. A hű önéletrajzi leírásból tanúi lehetünk élete átalakulásának, miközben beletanul a gésák szigorú művészetébe, ahol a szerelem csak illúzió, ahol a szüzesség a legmagasabb áron kel el, ahol a nő feladata, hogy szolgáljon és tudásával elbűvölje a befolyásos férfiakat. Átélhetjük a háború okozta változást, amely egy új életforma kialakítására kényszeríti a gésákat, nem hoz szabadságot csak kétségbeesést és vívódást. A hangoskönyv Pécsi Ildikó előadásában került kiadásra.

Eredeti mű: Arthur Golden: Memoirs of a Geisha

Eredeti megjelenés éve: 1997

>!
Trivium, Budapest, 2017
448 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155732133 · Fordította: Nagy Imre
>!
Trivium, Budapest, 2014
448 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155334009 · Fordította: Nagy Imre
>!
Trivium, Budapest, 2014
448 oldal · keménytáblás · ISBN: 97896397110307 · Fordította: Nagy Imre

16 további kiadás


Enciklopédia 33

Szereplők népszerűség szerint

Szajuri · Mameha · Elnök · Hatszumomo · Toshikazu Nobu · Rák doktor · Úritök

Helyszínek népszerűség szerint

Gion · Kiotó


Kedvencelte 586

Most olvassa 103

Várólistára tette 547

Kívánságlistára tette 404

Kölcsönkérné 15


Kiemelt értékelések

>!
Nikolett0907 P
Arthur Golden: Egy gésa emlékiratai

Sokadik olvasáson vagyok túl.
Nem tudom hányszor volt a kezemben, hányszor forgattam a lapokat és még mennyiszer fogom.
Egy olyan mű, mely elemeiben változtatta meg a véleményemet egy adott társadalomról és kultúrájáról.
Gyönyörűen megírt, érzelmileg gazdag kötet, mely magával ragadja az olvasót és az utolsó mondatig nem is ereszti el.
Csak ajánlani tudom és kivételesen a hozzá tartozó filmet is, mert jól sikerült.

1 hozzászólás
>!
Almost_Zed
Arthur Golden: Egy gésa emlékiratai

Olyan szép ez a történet, mint egy költemény.
Helyenként olyan durva, mint egy kés ejtette vágás egy fiatal női lábon, vagy mint egy tűrt, de nem kívánt aktus.
Olyan különleges, mint Csijo/Szajuri kékesszürke szemei.
De olyan is, mint a Jin és Jang: van egy világos és egy sötét oldala. Olyan, mint az élet: tele van küzdelemmel, szenvedéssel, de szépséggel, finomsággal és reménnyel is. A főszereplő gésa életében is hol a világos, hol a sötét rész kerül előtérbe. Még kislány, amikor élete szomorú, szinte kilátástalannak tűnő fordulatot vesz, de egy pillanatra rávetül egy vigasztaló fénysugár, melyet többé nem felejthet, és sóvárog utána. Ettől kezdve mindig ott pislákol lelkében, és nem feledtethetik el a komor, zord idők sem. Ez ad neki erőt, és ahogy a virág sem élhet az éltető sugarak nélkül, ő is arra vár hogy felkeljen az ő Napja, melengesse és űzze el a hideg sötétséget.
Az élet fordulatai nem egyszer kiszámíthatatlanok és rejtélyesek. Sokszor hiába kérdezzük, hogy miért és meddig? Egyszer rövidebbek, máskor hosszabbak az éjszakák.

8 hozzászólás
>!
Naiva P
Arthur Golden: Egy gésa emlékiratai

A filmet már kismilliószor láttam, és a kedvenceim között tartom számon, de könyvben még soha nem olvastam, pedig gyerekkorom óta megvan. Annyian mondták, hogy a könyv sokkal jobb mint az általában lenni szokott. Milyen igazuk volt! Sokkal összetettebbnek, őszintébbnek tűnt a gésa-lét bemutatása és számos olyan jelenetet tartalmazott a könyv, ami a filmbe már nem fért bele. Egy ilyen hosszú, szerteágazó regénynél ez nyilván érthető. A legjobb jelenetek szerintem benne vannak a filmben is.
Engem egy titokzatos, misztikus, egzotikus és teljesen lenyűgöző hangulatú világba kalauzolt az író. Ezzel egy olyan szépséges emlékművet állított az egykor titokzatos, mégis népszerű és kultikus szellemiségnek, amelyet szerintem lenyűgöző módon ábrázolt. Maga a történet még egy olyan korban játszódik, ahol az egykori titokzatos japán kultúrának szerves részét képezték a gésák világa. Ebbe a zárt és hierarchikus világba engedett a könyv szerintem eléggé részletes bepillantást, amely a háború utáni időszakban odaveszett. Sajnos egy csodálatosnak tűnő világ veszett oda.
Ők nem kurtizánok, de nem is feleségek, hanem intelligens, többféle művészetet is magas szinten művelő, ízléssel rendelkező társalkodó nők, akiket szigorú szabályok kötöttek. Egy lemondásokkal teli, elhivatott élet az övéké. A szerelem tabu és sokkal inkább luxusnak számított a gésák számára.
Lényegében ez egy gyönyörű, megható történet a kiszolgáltatottságról és annak minden megpróbáltatásáról, amit egy kislánynak kellett elszenvednie és egy fiatal nőnek kiállnia. Aki csak egy megbecsüléssel telibb, szebb életre, jobb világra vágyott. Helyette egy intrikákkal teli, ármánykodó világba csöppent, ahol az érvényesülés a legnagyobb kihívás, mert végül elköveti azt a „hibát”, hogy beleszeret egy férfiba.

>!
Sippancs P
Arthur Golden: Egy gésa emlékiratai

„Ma már tudom, hogy az életünk örökké változó, mint ahogyan a tenger hullámai sem maradnak ugyanazok. Minden küzdelmünk, győzelmünk és szenvedésünk hamarosan nem lesz más, mint egy tintafolt a papíron.”

456 oldalnyi különleges szín, illat, hang és íz.
456 oldalnyi varázslat.

>!
Anarchia_Könyvblog P
Arthur Golden: Egy gésa emlékiratai

Az év felénél sem járunk, de ez a legérdekesebb és legrabulejtőbb könyv, amit eddig olvastam. Csodálatos történet, amit kár kihagyni. Amikor a kezeid közé kerül a könyv letehetetlen lesz, de azért szükség lesz egy-egy nagyobb életdarabka után kikapcsolni. Hiszen ahhoz, hogy igazán megértsük a művet át kell gondolni, meg kell érteni.

Teljes ajánlásom: https://anarchiakonyvblog.wordpress.com/2018/03/24/arth…

>!
Wandamaci P
Arthur Golden: Egy gésa emlékiratai

Sok jót hallottam a könyvről, így nagyon kíváncsi voltam.
Szeretem a Japán kultúrát, így nagyon érdekes volt erről olvasni és sokmindent megtudtam.
Ez is azok közé a könyvek közé tartozik, amelynek elolvasása után többnek érzem magam.
Érdekes volt Csijo útját végigkövetni. Nagyon izgalmas és fordulatos életútja volt, ámbár közel sem irigyelhető. Kevesen tudták volna végigcsinálni, amiken keresztül ment. Furcsa érzés lehet visszatekinteni az életünkre és meglátni, hogy minden történésnek oka volt.
Az egész írásmódot a szívembe zártam. A japánok fokozottan érzékenyek a természet szépségeire és zseniálisan jelentek meg ezek a leírások a történetben. Emellett még a ruhák, az apróságok, a részletek, a berendezés, hogy mindennek meg kell adni a módját…imádtam!
Ennek az életformának a kegyetlenségeit is megismerhettem majd a változást, amit a háború okozott. Megdöbbentő volt, milyen éles határvonal húzódik az előtte és utána között.
A befejezés kellemes csalódás volt, nem gondoltam, hogy így alakul, azonban az utolsó oldal mégis szomorúvá tett.
Nagyon érdekes olvasmány volt, örülök, hogy elolvastam. Nem száraz, nem vontatott, pont olyan, amilyennek lennie kell.

>!
dwistvan P
Arthur Golden: Egy gésa emlékiratai

Jó volt megismerkedni a japán kultúrával kicsit közelebbről. A szamuráj nem portás, a gésa nem k….; nem árt pontosan ismerni a szerepeket, főleg, ha a köztudat kicsit elferdíti azokat. Egyúttal a történelem is átvonul az élettörténeten. Mindig szívesen olvasok élettörténetet. Ez a visszaemlékezés izgalmas is, miközben sok szenvedésen át vezet az út. A bölcsesség abból ered, ha tanulunk abból, amit átélünk. Visszatekintve az életre sok minden másképp érthető. Az ilyen történetekből mi is tanulhatunk. Viszont ezt a könyvet végig lehetett drukkolni, hogy jobbra forduljanak a dolgok. A főhős példája nem tűnik el nyomtalanul. A szenvedések közepette is tántoríthatatlan céltudatosság, ezen a példán keresztül is mutatja értelmét. Olyan izgalmas, hogy észre sem venni, hogy valójában visszaemlékezést tartalmazó regény.

3 hozzászólás
>!
crissy P
Arthur Golden: Egy gésa emlékiratai

Már a filmet is nagyon szerettem, de a könyv… Pff, sokkal nagyobbat ütött, sokkal jobban átjött az egész történet. Hogyan is halaszthattam ennyi ideig az olvasását?
Én azokat a könyveket szeretem, amik mesélnek. Nem kell nekem mit tudom én milyen folyónak a kékségének a mélységének a leírása, hanem engem sztorikkal kell etetni, én történetekkel lakom jól. Ez a könyv pedig olyan szépen, szárazon, részletesen leírja Csijo/Szajuri életét, hogy teljesen beszippant, és csak azért raktam le a könyvet, mert egyszerűen alig volt időm olvasni.
Szajuri kitartása példaértékű. Mameha elbűvölő személyiség a maga eleganciájával. A Nobu-féle embereket én sose fogom megérteni, szerintem semmi eredménye nincs annak, ha a savanyúságodat másokon vezeted le, az elnököt meg nem értettem meg, és az ő szála miatt vontam le fél csillagot. Úritökből kár, hogy a végén kaptunk többet, szegényt meg is értem, és sajnálom is, Hatszumomo pedig… Hűű, majdnem azt írtam, hogy engem rég kikergetett volna Gionból, de tekintettel arra, hogy a közvetlen környezetemben van egy Hatszumomo, és még nem menekültem el… Gondolom, akkor elég jól állok már az erővel. De ez már egy másik sztori.
De jó az, hogy Hatszumomo is jelen volt a történetben, mert nélküle nem lehetett volna bemutatni a gésák életének nyers oldalát is. Ahogy én észrevettem, ha valaki gésa akar lenni, ha annak nevelik, akkor sokat kell dolgozzon, mert sok lépést kell megtegyen ahhoz, hogy egyszer egyáltalán gésa legyen, hát még hogy elismert, sikeres és híres is. Ez persze sok jutalommal is jár, könnyű életkörülményekkel, luxussal stb., de ebben a könyvben láthatjuk mind a felkészülés, mind a gésa élet sötét oldalait is – a kűzdelmet, a lemondásokat, a tűrést… Kemény verseny.
Megéri? Nem tudom.
De mindezt félretéve, én nagyon meg vagyok elégedve, és szerintem újra is fogom többször olvasni. Ajánlom! :)

>!
AniTiger MP
Arthur Golden: Egy gésa emlékiratai

(újraértékelés)
4 csillagról 5-re ugrott a csillagok száma, mert rádöbbentem, hogy újra- és újra képes vagyok elolvasni. Beszippant, elvarázsol és leköt a történet – mindig találok benne újdonságot.

Imádom Japánt, szeretem a tradícióikat, a hitvilágukat. Már egészen kiskorom óta elvarázsol a szigetország idegen kultúrája! Viszont a történelem mégis gyengepontom – a gésák kapcsán mélyültem el „jobban” a történelmükben. (Náluk már csak a kínaiaknak van furcsább, nehezen követhetőbb kor felosztása…)

Maga a sztori jól felépített, érdekes az egész élettörténet és abszolút érzelmi hullámvasút a könyv. Néhol vonatott, de nem von le az értékéből. Vannak gyűlölhető emberek és olyanok, akikkel egy platformra lehet állni. Az Olvasó drukkol, sajnálkozik, haragszik és örül. Szerencsére szerethető-szimpatikus személyisége van a főszereplőnek, így könnyen magával sodor a történet.

Kinek ajánlom? A japán kultúra iránt érdeklődőnek, történelem rajongónak és az egyszerű romantikus léleknek. Kell hozzá némi érintettség, érdeklődés a téma iránt!

Bővebben: http://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2014/10/arthur-gold…

>!
Gelso P
Arthur Golden: Egy gésa emlékiratai

Nagyon szép stílusban megírt könyv, élvezet volt a szép szavakat összekapcsoló, különleges hasonlatokat, számomra távoli dolgokról képzettársításokat olvasni, amelyet – gondolom én – a távoli és miénktől nagyon is különböző kultúra tehetett lehetővé, és számomra ugyanez tett érdekessé.

Szép a stílus, és talán emiatt, ill. amiatt, hogy emlékiratok, őszintesége miatt sok mindenkihez közel juthatott – nem volt ez másképp velem sem (persze azóta megtudtam, hogy nem minden úgy igaz, ahogyan itt van, de ez egy regény, és elfogadtam – más dolog az adott szó*… Elég régen, 2001-ben vettem meg ezt a könyvet, és azóta is hidegen hagyott, időnként rápillantottam a polcomon, de Japán és a távol-keleti emberek nem érdekeltek különösen (kivéve gimis egy éves időszakot, amikor olvasgattam Flesch István könyvét, a Pontyok úsznak a tavaszi égent ). Sajnálom ezt, ill. azt, hogy csak ilyen későn ismerkedhettem meg ezzel a könyvvel. És ezzel együtt sok egyéb dolgot is sajnálok. A mesélés/emlékezés stílusának köszönhetően soha ilyen közel nem kerültem egy számomra csak annyira ismerős országhoz, amiről szinte csak szavakat hallottam, ha szóba került: mint a Felkelő nap országa, cseresznyevirágzás, gésák, földrengésbiztos házak, szaké stb. Ez nekem jól esett. Igaz, hogy csak egy réteg, a gésák életébe nyerhettem bepillantást, mégis „nagyot nyitott a szememen”. Sok új dolgot megtudtam, „megtanultam”amellett, hogy nagyon élveztem az olvasást; élveztem a történetet annak árnyoldalai és keserű momentumai ellenére is.

Nagyon kedveltem a főszereplőket: Sayurit, az elnököt, Mamehát és még Nobut is – a többieket nem annyira. Azt hiszem, hozzám Mameha alakja(=személyisége) áll a legközelebb, ha lehet ilyet megállapítani. Tulajdonképpen erre a végkimenetelre számítottam, sőt, csalódott is lettem volna, ha nem így végződik a történet. Nem hiszek abban, hogy ha két ember ennyire „ráérez” egymásra, akkor azok csak úgy, észrevétlenül mennek el egymás mellett életük további részében… Szóval nekem nem volt idegen a befejezés. Viszont az megdöbbentett, hogy mennyire felsőbbrendűek tudnak lenni a férfiak a nőkkel szemben, és az is mennyire tudják egymást gyűlölni a gésák – nem gondoltam volna, hogy ennyire nagy harc a presztízsért, az elismerésért, a foglalkoztatásért.

Tetszettek a keleti módra megfogalmazott idézetek, szinte kivétel nélkül kötődnek a természethez: pl.
– „hiába öltötte magára a legszebb ruhákat, mindig ugyanaz az olajos tekintetű hal maradt” (135. old.)
– „Olyan férfinak láttam, aki megtalálta a helyét a világban, és szilárdan áll a talpán, mint ahogyan a fa gyökereivel a földben.” (114. old.)
– „Úgy éreztem magam, mint egy törött váza, amibe soha többé nem tesznek virágot.” (107. old.)
– „… a közönséges madaraknak ritkán születnek hattyú utódaik. De az a hattyú, amely szülei nyomdokain nő fel, elpusztul. Ezért van az, hogy a szépek és tehetségesek vállalják azt a terhet, hogy önmaguk keressék meg helyüket a világban.” (107. old.)
– „… olyan hatással volt rá, mint a napon mereven megszáradt törölközőre a víz.” (425. old)
– „… az a gésa, aki megértést várna el dannájától olyan, mint az az egér, amely szimpátiát várna el a kígyótól.” (399. old.)

Megjegyzések:
Meglepődtem, hogy a Szuzuki szó jelentése halacska – legyen szíves pontosítani, aki tudja.]
És az Úritök elnevezést én bizony igen esetlennek, gésa-eleganciától nagyon is távolinak ítélem meg.

* – az író sokáig foglalkoztatott a regény elején, bár tudtam, hogy egy férfi, mégis sokszor úgy kellett éreznem, hogy nő – aztán belenyugodtam, hogy mivel egy gésa meséli, nem is gond, hogy ezt éreztem…
Goldent 2001-ben a japán megjelenés után szerződésszegés és becsületsértés miatt beperelte Ivaszaki. Ennek oka, hogy bár Golden ígéretet tett, hogy Ivaszaki Minekó (=a regényben ő Sayuri) névtelenségben marad, mégis könyve köszönetnyilvánítás fejezetében, illetve több interjújában is megemlítette nevét.

Gésákról nagyon érdekes összegzés: http://hu.wikipedia.org/wiki/G%C3%A9sa
http://aparnanairphotography.wordpress.com/tag/geisha/
http://yabbedoo.wordpress.com/tag/geisha/
http://www.bookboosters.org/recensgeisha.html
http://wandafulworldofbooks.blogspot.hu/2012/02/memoirs…

A könyv elolvasásával több kihívásra is jelentkeztem:
1/ Csökkentsd a várólistádat 2012
2/ Kedvenc könyvek olvasása – @bogas
3/ Egy gésa emlékiratai – @encus625
4/ Ismerd meg Japánt! – @Jeffi
5/ Arcok – @Onamsik
6/ Olvassunk a II. Világháborúról! – @Atiz91
7/ Szabadulóművészek – @Viviiien

8 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Mary

A szív lassú halállal hal meg. Egyenként hullajtja el a reményeit, miként a fa a leveleit. Mígnem egy szép napon elfogynak. Nincs remény, nem marad semmi.

>!
Francica

Ma már tudom, hogy az életünk örökké változó, mint ahogyan a tenger hullámai sem maradnak ugyanazok. Minden küzdelmünk, győzelmünk és szenvedésünk hamarosan nem lesz más, mint egy tintafolt a papíron.

431. oldal

2 hozzászólás
>!
hajnalikod

– Az életben egyikünk sem találkozik annyi szeretettel, amennyire szüksége volna.

116. oldal

>!
thia

Ez az oka, amiért az álmok olyan veszélyesek: úgy terjednek, mint a tűz, és néha tökéletesen elpusztítanak bennünket.

112-113. oldal

Kapcsolódó szócikkek: álom
>!
Sue_Raposa

Olyanok vagyunk, mint egy darab agyag, amelyben mindenki otthagyja az ujjlenyomatát, akivel az életben találkozunk.

301. oldal, 25. fejezet

>!
Sli SP

Eltűnődtem azon, hogy a férfiakat valóban képes-e a szépség annyira elvakítani, hogy megtiszteltetésnek érzik, ha az életüket egy démonnal élhetik le, feltéve, hogy az a démon elég szép.

230. oldal, 19. fejezet (Trivium, 2001)

Kapcsolódó szócikkek: szépség
1 hozzászólás
>!
Lunemorte MP

A múlt iránti fájdalom furcsa dolog, az ember nem tehet ellene semmit. Olyan, mint a saját magától kinyíló ablak. A szobában hideg lesz és az ember elkezd remegni. Az ablak azonban minden fuvallatra kissé jobban kinyílik és az ember egyszerre csak kíváncsi lesz, mi van mögötte.

260. oldal

>!
encus625 P

Sohasem az a célom, hogy legyőzzem azt, akivel küzdök. Mindig arra törekszem, hogy aláássam az önbizalmát. Aki kételkedik önmagában, nem tud teljes erővel a győzelemre koncentrálni. Két férfi között csak akkor áll fenn erőegyensúly… igazi egyensúly, ha egyforma az önbizalmuk.

Kapcsolódó szócikkek: egyensúly · önbizalom
>!
Badiga

Néha csak az segít minket át a nehéz dolgokon, ha elképzeljük, milyen volna az a világ, amelyben teljesülhetnek az álmaink.

389. oldal

>!
Aravis

A szépség önmagában nem elegendő.

200. oldal, 15. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: szépség

Hasonló könyvek címkék alapján

Kiharu Nakamura: Kiharu, a simbasi Gésa
Kavabata Jaszunari: Hóország
Barbara Lazar: A Virágszamuráj párnakönyve
Kimura Rei: Pillangó a szélben
Nagai Kafú: Szumida
Shan Sa: A gójátékos
Mineko Iwasaki – Rande Brown: A gésák gésája
Kiharu Nakamura: Kiharu, a Gésa
Kicune: Az ágyas
Kyoko Aihara: Gésák