Carly ​hangja 66 csillagozás

Áttörni az autizmus falán
Arthur Fleischmann – Carly Fleischmann: Carly hangja

Az autizmussal élő Carly 11 évig nem tudott a környezetével kommunikálni, majd egy nap megtörtént az áttörés.
„Autista vagyok, de nem ez határozza meg igazi énemet, és az életemet. Sok nehézséggel kellett szembenéznem, ám lassan de biztosan legyőztem az akadályokat. Sokszor előfordul, hogy már-már feladnám, de küzdelem nélkül semmi sem lennék.”
A Carly hangja egy mozgalom elindítója. Szimbolikus történet a belső hang kereséséről, mely több annál, mint amit a test mutat.

Eredeti megjelenés éve: 2012

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Arany pöttyös könyvek Könyvmolyképző

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2020
440 oldal · ISBN: 9789633733677 · Fordította: Vástyán Rita
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2020
440 oldal · ISBN: 9789633733684 · Fordította: Vástyán Rita
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2013
440 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633733660 · Fordította: Vástyán Rita

1 további kiadás


Enciklopédia 1


Kedvencelte 9

Most olvassa 3

Várólistára tette 66

Kívánságlistára tette 58

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Bookish_Moments_Blog>!
Arthur Fleischmann – Carly Fleischmann: Carly hangja

Az autizmus, mint téma hosszú ideje foglalkoztat. Ez az első erről szóló olvasmányom, melynek a valódi befogadásához csak két „kulcs” tulajdonságra van szükség: megértésre és együttérzésre. Én igyekeztem az olvasás folyamán mindkettőt megélni és kitárni a szívem a történet felé. Azt hiszem sikerült, mert befogadhattam a Carly hangja mondanivalóját és ez számomra letaglózó felismerés volt!

Az első pár oldalban nehezen rázódtam bele a helyzetbe, míg végül az utolsó szóig nem volt megállás. A Carly hangja egy megfizethetetlen értékű olvasmány. Valós embertől valódi elbeszélésben, igazi érzelmekkel és problémákkal. Nem egy holmi szürke, mindennapi történet. Nincs tele rózsaszín gondolatokkal egy habos-babos körítésben. Tele van mély érzelmekkel, melyek a pozitív tapasztalatok, az öröm mellett ugyanúgy éreztetik a sötétséget és a fájdalmat, illetve a félelmet is.
Maga a történet olvasmányos megfogalmazásban íródott, hiteles formában adja át az üzenetet az olvasóközönségnek. Az autizmussal élők sem más emberek, hiszen ugyanolyanok, mint mi: normálisak – bár egyáltalán mi számít normálisnak? Igaz, hogy több figyelemre és óvatosságra szorulnak, de egy közösségbe tartozunk. Toleránsnak kell lennünk velük szemben, támogatást és segítőkezet kell nyújtanunk feléjük.
Talán számomra a legmeglepőbb az az édesanya reakciója, viselkedése volt. Elbújt a háttérben és csupán a nagyobb hangvételű döntések meghozatalakor játszott szerepet a lány életében. Az édesapa megdönthetetlen védőbástyaként állt Carly mellett, így meg sem lepődőm, hogy a kötet az apa-lánya páros munkája.

Ajánlom azoknak az olvasóknak, akik szeretnének a témában egy igazi, hiteles történetet olvasni! Arthur és Carly Fleischmann könyve magáról az autizmusról, a leküzdéséről és a lehetőségekről szól – ne féljünk segíteni és segítséget kérni!

A teljes értékelés itt olvasható:
https://bookishmomentsblog.blogspot.com/2021/07/arthur-…

2 hozzászólás
stippistop P>!
Arthur Fleischmann – Carly Fleischmann: Carly hangja

Két emlék jutott eszembe a könyv olvasása közben. Pszichiátria gyakorlaton vagyok és az egyik tanár egy idős, demenciával küzdő bácsi segítségével mutatja be az óratesztet (amikor egy óra számlapját kell lerajzolni). Amikor a bácsi végez, a tanár felemeli az elkészült rajzot, a bácsi arcát kitakarva, és ecseteli, milyen katasztrofálisan sikerült. Óra végén megkérdezem a tanárt, nem gondoljuk-e, hogy ez a bácsi számára megalázó volt? A válasz: nem, dehogyis, ő már nem érti mi folyik körülötte.
A másik emlékem egy családon belüli emlék: nagymamám éber kómában, élete utolsó heteiben. Az orvos biztatja anyukámat, nincs értelme bemenni „látogatni a nénit”, hiszen már úgysem fog fel semmit, nem érez, nem szenved.

Carly súlyos autizmussal és a kifejező beszéd zavarával küzdő lány, aki első 11 évében azt a benyomást keltette még szüleiben is, hogy nem ért semmit, úgysem tudja mi folyik körülötte. Többnyire artikulálatlanul kiabált, sztereotip mozgásokkal és kényszercselekvésekkel töltve idejét. A szülők terápiás programokban vesznek részt (ABA-terápia – viselkedéselemzésen alapuló terápia), otthonukban szinte együtt élnek Carly terapeutáival, emellett több bentlakásos intézményt is kipróbálnak, hogy legalább a hét egy részére tehermentesítse őket. A terapeuták a viselkedéselemzéses terápián felül képszimbólumok használatával próbálják rávenni Carlyt, hogy közölje igényeit. Ezután a betűket is megtanulja, és egy program segítségével egy napon „hallatja hangját is”, azt gépeli: „SEGÍTS FÁJ A FOGAM”. Innentől nincs megállás. Carly végül állami iskolába kerül, szerepel a TV-ben, közösségi oldalakon több ezer rajongói kérdésre válaszol és küldetésévé válik, hogy az autizmus „szónoka” legyen. (Miközben testét még mindig nehezen kontrollálja, és miközben minden billentyű leütése kifárasztja…) Facebook-oldalának tanúsága szerint jelenleg egyetemre jár.

Értékes és nagyon érdekes Carly beszámolóit olvasni, egyszerűen azért, mert teljesen új szempontot ad az autizmushoz. Bevallom, Carly írásaiból áradó humor és önreflexió bennem is megkérdőjelezte néha a diagnózis helyességét (C. több alkalommal szerepelt a TV-ben és ott is felmerült, talán nem is autizmusról van szó.) Szakmailag is nagyon érdekesnek találtam Carly élményeit, pl. amit az audioszűrésről ír:

„Később kezdtem rájönni, hogy másképp fogom fel az információkat, mint a körülöttem lévő normális gyerekek. Mindig nehezemre esett megérteni, hogy mit mondanak az emberek. Már kisgyerekként is csak egy-két szót értettem egy mondatból, amit valaki mondott nekem. Most már tudom, hogy nem a szavakat nem értettem, hanem az agyam nem tudott közvetlenül a beszélgetésre fókuszálni. Hadd bontsam részleteire neked, hogy kialakuljon a kép a fejedben, mint a CSI-ban, és a többi tévéműsorban. Képzeld el magad egy kávézóban, ahol szemben ül veled egy másik ember. Ő beszélni kezd, és te képes vagy közvetlenül arra figyelni, amit ő mond. Nekem ez így nem megy. Ha a nő, aki letörli az asztalunkat, erőteljes parfümöt visel, akkor az én fókuszom elmozdul. Aztán a mögöttünk lévő asztalnál elhangzó beszélgetés kerül képbe a bal vállam felett. A bal mandzsettám belső oldalát elkezdem le és fel magamhoz dörzsölni. Felfigyelek a kávéfőző suhogó és fütyülő hangjára, amint az más, körülöttem lévő hanggal keveredik. Teljesen lefoglal a látvány, ahogy a kávézó ajtaja kinyílik és becsukódik. Közben már elvesztettem a beszélgetés fonalát, a velem szemben ülő mondandójának nagy részét. Aztán még több illat jön, még magával ragadóbb vizuális információ a kávézóból, még több hanghatás ér, miközben a többi ember beszélget, és aztán azt a szót hallom meg véletlenszerűen, amit a velem szemben ülő mond. […] Körülbelül másfél évvel ezelőtt alkottam egy kifejezést, audioszűrés. Sok autista csinálja ezt, amit valahogy megtanulunk. Szerintem sem az orvosok, sem a tudósok vagy a pszichológusok nem tudják, hogy mi ezt csináljuk.”

Érdekes volt megfigyelni a családon belüli viszonyok megjelenését is az apa narrációja alapján, illetve Carly levelein keresztül. Furcsa volt látni, ezekben az anya mennyire háttérbe szorul. Ő mintha mellékszereplő lenne, csak az intézményes részt képviselné (melyik iskolába járjon Carly, milyen terápiát vegyenek igénybe, milyen programot pályázzanak meg), míg az apa az érzelmeket. Bát micvájára írt köszönőlevelében Carly mindenkit említ, csak az anyát nem. A szülők az első 11 évben és még az azt követő néhány évben is csak a terapeuták segítségével, közvetítésével ismerik meg Carly-t, eleinte szüleinek nem is hajlandó írni. Dühös szüleire azért, mert ignorálták, amikor róla beszéltek, az ő sorsa felől döntöttek, és sokszor a szülők is dühösek Carlyra, minden (türelmetlenségük és kimerültségük miatt érzett) bűntudatuk mellett.

Örülök, hogy magyarul megjelent ez a könyv! Autizmussal küzdőknek reményt adhat, a családjuknak támogatást, szakembereknek egy új szempontot. (Mindamellett hasznos lett volna egy pszichológus is a könyv lektorálásához, legalább a szakvélemények fordításához. Vannak olyan tesztek -pl. a WISC IV gyermek intelligenciateszt, amik nálunk is használatban vannak, itt jobban mutatott volna, ha a szubtesztek magyarul is használatos nevét írják le. De ez persze igazán mellékes a könyv igazi jelentőségéhez viszonyítva.)

Könyv trailer: http://www.youtube.com/watch…
Carly honlapja: http://carlysvoice.com/
Carly facebook-oldala: https://www.facebook.com/carlysvoice
És a róla készült TV-felvétel: http://www.ctvnews.ca/carly-fleischmann-blogs-about-her…

3 hozzászólás
Röfipingvin P>!
Arthur Fleischmann – Carly Fleischmann: Carly hangja

Érdekes volt, informatív, bátorító és megható. Csodás lenne, ha tényleg minden autistának meglenne az „inner voice”-a, az meg pláne, ha megtalálnánk a volume gombot mindenkinél. Viszont továbbra is fontosnak tartom, hogy megjegyezzük: minden autista más, és ami működött Carlynál, az nem biztos, hogy működik másnál is.
A könyv nagy erénye, hogy nem egy rózsaszín maszlag, csupa szép és jó, hanem helyenként sötét és rossz. Tetszett, hogy Arthur őszinte volt velünk olvasókkal és igenis leírja, hogy Carlyval nehéz időnként és nekik is szükségük van a felmentő seregre.

Paulina_Sándorné P>!
Arthur Fleischmann – Carly Fleischmann: Carly hangja

Sok minden miatt is érdekes volt a számomra ez a könyv, ez a történet. Minden tiszteletem és becsületem Tammy-é és Arthur-é. Amin ők átmentek, amit ők megtettek Carly-ért, az nem semmi. A fejem fogtam, mikor a „képző” intézményekről olvastam. Sokszor gonoszak voltak, csak, mert Carly más volt. Tetszett, mikor arról írt, hogy a gyerekek sokkal elfogadóbbak voltak, mint a szüleik a születésnapi bulik kapcsán. Carly világa hihetetlen, nem semmi, ahogy ő látja a világot. Megható, amikor először „beszélt”. Tudom, hogy minden gyermek más és más, és ez nagyon igaz az autista gyermekekre. Szüleik támogatása, kitartása mellett szerintem hihetetlen magasságokba képesek ők is repülni.

mazsof>!
Arthur Fleischmann – Carly Fleischmann: Carly hangja

Furcsa ezt mondani, de „szeretem” azokat a könyveket, melyek egy-egy különböző –
akár testi, lelki, szellemi – betegséget dolgoznak fel valamilyen formában. Ezek a történetek hozzájárulnak ahhoz, hogy ha csak egy kicsit is, de megértsük azokat az embereket, akik ilyen, vagy ehhez hasonló módon élnek. A könyv különlegessége, hogy egy valós történetet ismerhetünk meg: Carly autista, az ő, és családja életét mutatja be a könyv, mely tele van küzdelemmel. Engem igazán lenyűgözött a család élete, akik hihetetlen erővel és kitartással óriási eredményeket értek el. Őszinte, megható, magával ragadó történet, aminek sokkal több emberhez kéne eljutnia.

MariannaMJ>!
Arthur Fleischmann – Carly Fleischmann: Carly hangja

Töredékekben csak.

Az első könyv, amit az autizmusról olvastam. [Az Aspergirls egy ideje a kívánságlistámon van, de az csak vágyott, hiszen nem tudok angolul – egy blogon olvastam részleteket belőle, de nem tartom magam képesnek az olvasására.]

Az év legmeghatározóbb könyvei között van számomra. Egy édesapa beszámolója, ami baba korától kamasz koráig bemutatja Carly életét, akit már egészen pici korában autizmussal diagnosztizáltak; és a család életét: a szülők erőfeszítését, azt, ahogy nem adták fel a hitet kislányukban. Érdekes látni, mennyire más a kanadai egészségügy, ami szinte nem is ad semmilyen támogatást az autizmussal élőknek. Ha a család nem a felső középosztályba tartozik, akkor Carly örökre magába zárt életre lett volna ítélve. Azonban szülei anyagi lehetőségei révén a kislány megtalálta az utat, hogy kifejezze magát – nagyon megrendítő, hogy világossá vált, minden értett, megjegyzett, felfogott a környezetéből, a beszélgetésekből, TV-adásokból. Nagyon leegyszerűsítve, neki nem volt meg a képessége, hogy szavakkal válaszoljon és kezdeményezzen.

Az önserkentés fogalma félrevezető: éppen a belső feszültség oldását szolgálja a lánynak, a módja ennek viszont zavarja a körülötte levő embereket (repetitív mozgások, hintázás, ugrálás, pörgés és a többi). Nem inkább önnyugtatásnak kellene nevezni?

Egyáltalán nem depresszív, nem lehangoló, sem megterhelő olvasmány; nem tudtam letenni, annyira érdekes és bizakodással teli. Ami kétségbeejtő: a gondolat, hogy rengeteg autizmussal élő gyerek lehet hasonlóan önmaga fogja, akikről azt gondoljuk nem értik meg a gúnyolódást, nekik nem számít semmi, hiszen nincsenek érzelmeik, nem fáj nekik az elhanyagolás.

Carly-nak nagyon finom humora van. A Youtube-on fellelhető néhány videó róla.

[amikor több időm lesz, lehet írok egy értelmesebb értékelést; nem biztos, mivel annyira lenyűgözött a könyv, hogy a tartalma még csak az érzelmeimig jutott el]

Adryenne1991>!
Arthur Fleischmann – Carly Fleischmann: Carly hangja

Nagyon nehéz értékelést írni róla, hiszen ez az a tipikus szórakoztató irodalom. Sőt, ez semennyire nem szórakoztat, azonban egy olyan történetet ismerhetsz meg, ami számomra először teljesen hihetetlen volt.
Mindig érdekelt az autizmus, mint állapot, de igazán most kerülhettem közelebb hozzá a történet elolvasásával.
Megdöbbentett, hogy igaz történetet olvashatok, főleg, hogy nem olvastam sem a tartalmát, sem a molyos címkéket, amikor a kezembe vettem.
Nagyon izgalmas, nagyon érdekes, de nem 440 oldalon keresztül. Akik nap mint nap megélik ezeket a helyzeteket, talán érdekes lehet, hogy mások ezzel hogyan küzdenek meg, de egy hétköznapi embernek egy idő után olyan, mintha ugyanazt ismételgetnénk 20-szor egymás után. Kicsit sok, kicsit unalmas egy idő után.
Ettől függetlenül ajánlom mindenkinek, akit érdekel az autizmus, vagy van ilyen rokona, ismerőse, barátja, hiszen a látszat néha csal, és rendkívül érzelmes, okos emberek lapulnak egy-egy autizmussal élő testében.

Aurore>!
Arthur Fleischmann – Carly Fleischmann: Carly hangja

Szégyen, de – bár a saját családomban is van autista – nem sok mindent tudtam az autizmusról eddig. Persze, tudtam, hogy „a saját kis világukban élnek”, meg „fontos nekik a rendszeresség”, „egy adott tevékenységet csak adott sorrendben lehet elvégezni, mert kiborulnak” stb. De nem tudtam, mi ennek az oka. Nem tudtam, egy autista magában mit gondol, hogyan lát minket? Most már tudom, hogy az az oka, hogy nem tudnak az érzékelésből megfelelően szűrni. Meg azt is, hogy az autista nem feltétélenül szellemi fogyatékos. (Most egy kicsit meg vagyok illetődve, mert a családomban élő autistát sikerült – és nem is szakembernek, hanem a simán magyartanár nagyapjának! – megtanítani olvasni, lehet, hogy ő is – megfelelő kezek között – jóval többre lenne képes, mint gondoltuk?) A családomban született autista sem tudott sokáig beszélni, így jöttünk rá, hogy baj van, de neki nagyon nyugodt természete van, ezért sokáig azt gondoltam, hogy Carly autizmusa nem is „igazi” autizmus, hanem valamiféle hiperaktivitásos kényszerbetegség. Persze te mit csinálnál, ha pl. folyton viszketne a hátad, de soha nem tudnád megvakarni és még segítséget sem tudnál kérni, mert képtelen vagy rá? Én fix, hogy minimum őrjöngenék.
Sajnálom, hogy apuka nem rendelkezik rendes irodalmi vénával, a stílus nem volt az igazi (sokszor unalmas volt). Isten bizony, Carlyban több írói tehetség van, mint apukában, bízom benne, hogy a jövőben fogja tudni kamatoztatni. Összefoglalva tetszett, szemnyitogató volt. Különösen az a rész jött be, amikor megtört a jég, és Carly végre írni kezdett – kommunikálni a környezetével. Amikor pedig a bát micvája kapcsán felveszi a kapcsolatot Ellen DeGeneresszel, nos akkor a legjobb értelemben hatódtam a könnyekig. Aki kíváncsi, járjon utána.

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2013
440 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633733653 · Fordította: Vástyán Rita
szélcsengő>!
Arthur Fleischmann – Carly Fleischmann: Carly hangja

Elképesztő történet. Számomra Seth F. Henriett Autizmussal önmagamba zárva című könyve adta a legteljesebb képet erről az állapotról, de Carly esete merőben más, eleinte az is megfordult a fejemben olvasás közben, hogy talán téves a diagnózis. Aztán ahogy a kislány megnyílt, végre megismerhettük őt magát, egyre jobban magával ragadott a könyv. Minden tiszteletem az övé és a családjáé, amiért nem adták fel a küzdelmet!
Az egyetlen hiba, hogy a könyvet író apuka stílusa meglehetősen száraz. Furcsa volt még az is, hogy az anya mennyire háttérbe szorult, inkább, mint valami menedzser vesz részt a család életében, irányít, szervezi a kislány körüli teendőket, de érzelmileg kívülállónak tűnik. Bár kétlem, hogy ez lehetséges lenne, inkább gondolom azt, hogy az apuka figyelmetlensége, hogy a saját érzelmeit helyezte előtérbe a történet megírása során.

saxomusic>!
Arthur Fleischmann – Carly Fleischmann: Carly hangja

Nagyon jól leírja a családi hátteret, az érzéseket, amit ekkor érezhetnek a szülők és hozzátartozók. És nagyon jól bemutatja Carly fejlődését.
Szakmai szempontból rendben van, betekintést nyerhetünk egy autista lány életébe, érzéseibe, követhetjük fejlődését, elért céljait.
Nagyon sokat tanultam belőle.

Kedvenc karakter: –
A történet: 5/5
A karakterek: 5/5
A borító: 5/5
A fordítás/stílus: 5/5


Népszerű idézetek

saxomusic>!

Ha egyetlen dolgot mondhatnék el az embereknek az autizmusról, akkor az lenne, hogy nem akarok autista lenni, de az vagyok. Szóval, ne haragudjanak rám, hanem legyenek megértőek. Szerintem az emberek nem szeretik azokat a dolgokat, amik nem olyanok, mint ők, vagy viccesen néznek ki. De nem vagyunk egyformák, és miért is akarnánk azok lenni.

243. oldal

stippistop P>!

Később kezdtem rájönni, hogy másképp fogom fel az információkat, mint a körülöttem lévő normális gyerekek. Mindig nehezemre esett megérteni, hogy mit mondanak az emberek. Már kisgyerekként is csak egy-két szót értettem egy mondatból, amit valaki mondott nekem. Most már tudom, hogy nem a szavakat nem értettem, hanem az agyam nem tudott közvetlenül a beszélgetésre fókuszálni. Hadd bontsam részleteire neked, hogy kialakuljon a kép a fejedben, mint a CSI-ban, és a többi tévéműsorban. Képzeld el magad egy kávézóban, ahol szemben ül veled egy másik ember. Ő beszélni kezd, és te képes vagy közvetlenül arra figyelni, amit ő mond. Nekem ez így nem megy. Ha a nő, aki letörli az asztalunkat, erőteljes parfümöt visel, akkor az én fókuszom elmozdul. Aztán a mögöttünk lévő asztalnál elhangzó beszélgetés kerül képbe a bal vállam felett. A bal mandzsettám belső oldalát elkezdem le és fel magamhoz dörzsölni. Felfigyelek a kávéfőző suhogó és fütyülő hangjára, amint az más, körülöttem lévő hanggal keveredik. Teljesen lefoglal a látvány, ahogy a kávézó ajtaja kinyílik és becsukódik. Közben már elvesztettem a beszélgetés fonalát, a velem szemben ülő mondandójának nagy részét. Aztán még több illat jön, még magával ragadóbb vizuális információ a kávézóból, még több hanghatás ér, miközben a többi ember beszélget, és aztán azt a szót hallom meg véletlenszerűen, amit a velem szemben ülő mond.

407. oldal

Kapcsolódó szócikkek: autizmus
Aurore>!

A következő héten Barb arról érdeklődött, milyen volt a tábor, és Carly nem nagyon akart írni róla. Barb ekkor megkérdezte, kikkel volt együtt.
Fiúkkal – válaszolta Carly.
Barb úgy érezte, olyan témára tapintott, amiről beszélni kell, és tovább kérdezősködött, de nem kapott választ. Ekkor föltette a kérdést, hogy kacérkodott-e fiúkkal.
Igen – válaszolta Carly vagányul.
Barb Howardra pillantott.
– Szerinted tudja, mi az a kacérkodás?
Szerintem még Taryn se tudta akkor egész pontosan, mit jelent ez a szó.
– Mit értesz kacérkodás alatt? – folytatta Barb.
Megöleltem őket és dobáltam a hajam – válaszolta Carly meglepett tanárainak, akik szóhoz sem jutottak.

149. oldal - 10. fejezet: Suttogásból kiáltás (Könyvmolyképző, 2013)

1 hozzászólás
Aurore>!

– Mit szeretne a hölgy rendelni? – kérdezte a pincér.
Éreztem, hogy olyan korszakból maradt itt, amikor pincérnek lenni még kulturált művészi tevékenység volt, és tisztelettel mosolygott a lányomra.

254. oldal - 17. fejezet: Zarándoklat az Angyalok Városába (Könyvmolyképző, 2013)

3 hozzászólás
saxomusic>!

Az autizmus olyan érzékeléseket is befolyásolhat, amikre mi nem is gondolnánk. Ami nekünk semmi különöset nem jelent, az egy autizmussal élőnek gyötrelmes is lehet.

223. oldal

Bookish_Moments_Blog>!

(..) futó mosolyok, szeretetteljes pillanatok, egy-egy ölelés, nevetés.

Bookish_Moments_Blog>!

Mindig védelmébe vette a testvérét, úgy vigyázott rá, mintha a saját, becses tulajdona volna.

Bookish_Moments_Blog>!

(..) fölépítettük a saját, furcsa kis világunkat. Egy nem túl rossz valóságot. Nem volt tökéletes se neki, se nekünk. De a kompromisszum az élet alapja. Már nem úgy tekintettem magunkra, mint egy vándorcirkuszra. Az életünk nem volt szokványos, de amennyire lehetett, normális.

Bookish_Moments_Blog>!

Vajon ki lehet szerencsétlenebb, mint akiben olyan energiák égnek, amik csak rombolni képesek? Egy lány, aki a kreativitás jeleit mutatja, miközben képtelen a teste mozdulatait kontrollálni?


Hasonló könyvek címkék alapján

Nyáry Krisztián: Így szerettek ők
Schäffer Erzsébet: A temesvári lány
Kertész Edina: A lány, aki orvos akart lenni
Amélie Nothomb: Hódolattal esengve
Caroline Bernard: Frida Kahlo és az élet színei
Tara Bahrampour: Visszatérés Iránba
Rados Virág: A visszakapott élet
Isetszerek Ottó: Felnőtt lettem hetek alatt
Rubina Ali: A nyomornegyedbõl Hollywoodba! – Slumgirl Dreaming
Erik Larson: Az Ördög a Fehér Városban