The ​Hound of the Baskervilles (Sherlock Holmes 5.) 86% 20 csillagozás

Úgy kezdődött, hogy @worsi indított egy kihívást, amelyre krimiket kell olvasni, a XX. század mindegyik évtizedéből 1-1-et. Mivel jövő évre csak egy krimit terveztem, és azt ide nem hozhatom, mert XXI. századi, ezért gondoltam, belevágok. :) (Mondjuk van néhány krimi a polcomon, ami vár rá, hogy elolvassam, úgyhogy legalább azokra sort kerítek)
És ha már kérdés, hogy felismerhető-e valamilyen trend a krimi történetében, úgy döntöttem, az elején kezdem, és rögtön egy igazi klasszikussal a XX. század első évtizedéből. Ellentmondó információkat találok arra vonatkozóan, mikor jelent meg a könyv (itt 1901 szerepel, míg a Goodreads és a Wikipedia viszont 1902-ről tud, és én hiszek nekik), mindenesetre a XX. század első éveiben, így gondoltam, kezdésnek pont jó is lesz.
Egyszer már olvastam a regényt, de ez nem kizáró ok, mivel elég sok (na jó, nagyrészt mellékes) részletet elfelejtettem, és a gyilkos személyében sem voltam teljesen biztos (elfogadtam volna, ha nem ő lett volna), bár azért nagy meglepetés nem ért, csak készültem rá. Na, és akkor jöjjön az értékelés:
Visszanéztem, annak idején mit írtam a kötetről, amiben ez a regény is benne volt, és úgy tűnik, nem változtam szignifikáns mértékben. Még mindig nem voltam teljesen kibékülve a regénnyel, de talán az utóbbi időben (vagy csak per pillanat) megengedőbb lettem. Annak ellenére élveztem az olvasását, hogy nem először történt. Az alaptörténet a Baskerville család tagjaira leselkedő pokoli kutyával abszolút jól sikerült, méltán klasszikus. Jó a környezet megválasztása is, ami csak hozzáad az egész hangulatához, a lápvidékkel, köddel, rossz idővel. Amit viszont hiányoltam, hogy tulajdonképpen a nyomozás folyamatát nem látjuk spoiler, csak utólag derül ki minden. Leginkább ezt hiányoltam a Sherlock Holmes-regényekből, amiket olvastam, hogy nem ad lehetőséget az együttgondolkodásra (és a bűnügyek sem olyan csavarosak, mint pl. AC-nél, mondjuk utóbbinak már bőven volt kit felülmúlni, úgyhogy biztos jobban is igyekezett). De összességében azért el kell ismerni, hogy a krimiirodalom klasszikusa, Sherlock pedig a leghíresebb nyomozó, csak épp nem a krimiirodalom csúcsa. De majd a későbbi évtizedek krimijei… :) (Főleg Dan Brown spoiler… ó, jaj, mire vállalkoztam :))

Huhh, hát az elején megszenvedtem a nyelvezettel…de aztán belejöttem, és megtanultam egészben megérteni/kikövetkeztetni a történteket!:) (azok a leírások…huhh)
Egyébként meg hiányérzet maradt bennem olvasás után. Nem tudom, valahogy mást vártam.
De mindenképpen előrelépés volt „angolul olvasás” ügyileg.

Azt hiszem, nem választottam ki jól az első Sherlock könyvemet :D Sherlock gyakorlatilag az első és utolsó kettő fejezetben volt benne, végig Watson szemszögéből követtük az eseményeket, és ahogy ő próbálta megoldani a vadászkutya rejtélyét. A történet érdekesnek ígérkezett, de sajnos közel sem volt olyan izgalmas, mint amire számítottam. Gyakorlatilag inkább csak ijesztgettek a vadászkutya „mítosszal”, minthogy valóban történjen is valami. A rejtély, hogy ki akarja megölni az utolsó Baskerville-t viszont érdekes volt, nem jöttem rá magamtól, hogy végül ki volt az. Az utolsó, visszaemlékezős fejezet viszont abszolút felesleges volt, mert Sherlock az utolsó kutyaszőrig megmagyarázott mindent, nem maradt semmi az olvasóra, hogy magától jöjjön rá, vagy találja ki. Ja, és nekem nagyon nem tetszett, ahogy a 19. században beszéltek Angliában, mert mindent körmondatokban mondanak el, és olyan hosszú monológok vannak néha emiatt a könyvben, hogy alig bírtam koncentrálni, nemhogy felfogni miről beszélnek :D

Juj, de bírom! Szinte hallottam a szereplőket beszélni, és a szemem előtt pörgött le a cselekmény. Benedict előszava meg…VAN humora :)) Eredetiben olvasni igazán felemelő élmény. Remélem, lesz lehetőségem beszerezni a többit.

Régen olvastam ilyen jót! :)
Nem feltétlen minőségére célzok itt a műnek, hanem inkább az olvasmányélményre, amit nyújtott. Pont egy jó krimihez volt kedvem és hangulatom, az esti olvasások és a mai szürke, ködös-esős időjárás is illett a könyvhöz.
Jó volt végigkövetni Dr. Watson gondolatait, ahogy felfejti szép lassan dartmoori mocsár rejtelmeit, bár spoiler Ennek ellenére örültem, hogy ez is olyan történet volt, ahol lassan az olvasó is együtt gondolkodhat az eseten, nyomról nyomra követheti az ügy felderítését. spoiler
Szerintem belátható időn belül, egy esős délutánon ismét elő fogom venni a könyvet :)

Nemrég szereztem be a BBC-s borítójú könyveket és ekkor vettem észre, hogy ezt a kötetet nem adták ki magyarul ilyen formában. Furcsálltam, mert korábban mikor nem olvastam, nem is láttam még semmilyen Holmes történetet, ezt az egyet tudtam volna megnevezni, ha valaki kérdezte volna. Sebaj, megvettem egy kedves molytól angolul. Ezután sajnáltam, hogy nem mindet angolul szereztem be, mert a borító kivitelezése sokkal szebb, mint a magyar megfelőké. No de nem a borító a lényeg, nem igaz?
Szóval B. Cumberbatch bevezetője tetszett, szinte hallottam, ahogy felolvassa.
Bele kellett szokni az író angoljába, de aztán már könnyedén ment az olvasás. Fura, hogy mondhatni a legismertebb Sherlock Holmes regény, spoiler
Nem mondom, hogy maradéktalanul tetszett minden része a regénynek, de hangulatteremtés, a mocsár leírása igazán jó volt, sokszor beleborzongtam. S kis betekintést nyújtott a vidéki angliai életbe.
S a könyv elolvasása után már értem miért is néz ki fenevadnak a „Baskerville” szájkosárban a kutyám. Ötletes névválasztás. (Nem, a kutyám nem harapós.)

Azt hiszem, korábban nem olvastam még Arthur Conan Doylet, filmfeldolgozást viszont többet is láttam. A Cumberbatch-Freeman verziót kifejezetten imádtam! :)
Így a történet végkifejlete nem volt meglepetés, ennek ellenére nagyon élveztem a könyvet! Gyönyörű angolsággal megírt, lenyűgöző nyelvezettel operáló könyv. A szavak, mint egy sok-D-s mozi, annyira érzékletesek, hogy mindent látsz, érzel, miközben „csak” szavakat olvasol.
Bár jóval több, mint 100 éve íródott, örökzöld könyv, mely vegyíti a népi hiedelmeket, babonákat a modernitással.
Olvasása közben rájöttem, hogy Sherlocknak az Watson, mint Poirotnak Hastings, csak kevésbé szerencsétlennek beállítva. :)

Az az igazság, hogy az angol most feladta a leckét. Voltak részek, amiket megkerestem a magyar fordításban, hogy jól értettem-e. Illetve úgy lett volna az igazi, ha közben a hangoskönyvet is hallgatom, de sajnos az nem jött össze. Ennek ellenére élveztem az olvasást. A közepe, a Sherlock mentes részek kicsit unalmasabb volt, de az első és az utolsó harmadot kifejezetten élveztem. A karakterek érdekesek voltak, a táj sem hétköznapi, a történethez pedig a gyilkosság kivitelezése számomra sokat hozzátett. Jó régen olvastam magyarul, így emlékeztem pár dologra, de szerencsére nem annyira, hogy ne legyek kíváncsi a fejleményekre.

Kihíváshoz kellett most olvasni, és az idei évre kitűztem, hogy többet fogok angolul olvasni, így esett, hogy belevágtam, de nem gondoltam, hogy ennyire fel fogja adni a leckét. Egészében érthető volt, de talán nem értem még meg rá, hogy a századeleji angol körmondatokkal barátkozzam. Első Conan Doyle olvasmányom is volt egyben. A hangulata, helyszíne nagyon tetszett, de többet vártam azt hiszem a filmekből ismert Sherlock Holmesból. Szintén kihívás miatt olvastam nemrégiben egy Agatha Christie regényt, ahol sokkal inkább megkaptam azt, hogy együtt lehetett haladni a történet fonalával és sokkal talányosabb is volt. Itt mindent készen a kezünkbe kaptunk, talán emiatt nem tetszett annyira, mint vártam.

It is always fascinating to read a classic detective story and see how this kind of fiction evolved throughout the years. The Hound may be a bit slow-paced and guessable here and there, but you get a nicely structured novel with a gothic setting, well-defined characters, and a good plot. The twists are sometimes quite obvious, and Dr. Watson's letters are sometimes too lengthy, but the language is always elaborate – it seems while in England, everybody speaks polished and well-educated English, even the South-American wife:).