The ​Adventures of Sherlock Holmes (Sherlock Holmes 3.) 88% 36 csillagozás

BEFEJEZTEM!!uramatyám sosem olvastam ennyi ideig egy könyvet Szóval Doyle tényleg zseni,hiszen ennyi különböző bűntényt (még ha nem is egyforma színvonalúakat) kitervelni igazán elképesztő dolog. Csak sajnos,ez már az én hibám,nem tudok a nyomozás izgalmaira koncentrálni,ha közben sok apró butaság zavar.
Először is,Watson teljesen fölösleges a bűnügyek megoldásának szempontjából,nagyon ügyesen ott van (néha ott sincs) ,konkrétan ki is van mondva,hogy az ő szerepe annyi Sherlock szemszögéből, hogy: „You're good enough to chronicle one or two of my little cases.”
Másodszor,a nők. Feminista énem néha picit felhúzta az orrát a teljesen jellemtelen női szereplők miatt,pláne a teljesen elhanyagolt,de valamiért szereplő feleség miatt. De szerencsére volt néhány talpraesett,izgalmas nő is (nem elég kidolgozottan persze) ezért a Scandal in Bohemia és a Copper Beeches nagyon tetszett.
Számomra csalódás volt a filmváltozatok után,hogy a barátság Sherlock és Watson közt itt alig van jelen. Mennek,megoldják az ügyeket,néhol unalmasakat,néha izgalmasakat,és kész.
Azért nyelvgyakorlásnak csodás volt,és Sherlock Holmes létéért igazán hálásak lehetünk Doyle-nak, hiszen ő A Detektív,és furcsa lenne nélküle,na. megfogalmazás:csillagos ötös…..

Jó volt! Az esetek tök izgalmasak, mindig kíváncsian vártam a megoldást, még akkor is, ha a rejtélyek persze rendre logikus megoldást és földi magyarázatot kapnak, de a rejtélyek már csak ilyenek.
Azért vontam le fél csillagot, mert bár a könyv jó volt, lehetett volna egy árnyalattal jobb: a Baker Street-re betérő kétségbeesett ügyfelek mind ugyanúgy beszélnek, semmi nem különbözteti meg egyiket a másiktól, pedig az egyik szerelmes kisasszony, a másik aggódó feleség, a harmadik eszét vesztő bankár és így tovább.
Aztán pedig: sajnáltam szegény Watsont. Ő egy hűséges ám haszontalan kutyus Holmes árnyékában, csak arra kell, hogy Holmes tudjon kihez beszélni. Talán a további esetek során több szerepet kap. Remélem.
De azért tényleg jó volt, olvasok majd még mást is erről az antiszociális nyomozóról.

És hát nem semmi, hogy több, mint egy évszázad után is Doyle műveiből táplálkozik a krimiirodalom és filmipar.

Sherlock Holmes történeteit még angolórán kezdtük olvasni. A krimik, detektívsztorik nem tartoznak a kedvenceim közé, de a Baker Street híres nyomozójának esetei egytől egyig szórakoztatóak és érdekesek voltak, még akkor is, ha a legtöbb esetben én nem jöttem volna rá, ki a gazember, és Holmes „deduction”-jei néhol kicsit homályosak voltak számomra spoiler. Kellemes kikapcsolódás és jó nyelvgyakorlási lehetőség volt olvasni a könyvet, a gyönyörű kiadás pedig csak fokozta az élményt.

Nagyon élveztem ezeket a novellákat! Ha kedvencet kell választani közülük, mindenképpen a „The Adventure of the Specled Band” lenne az, annyira ötletes a bűntény megoldása. Volt pár olyan novella, ahol sikerült rájönnöm a megoldásra, vagy legalább egy részére, de itt közel sem jártam hozzá.
Szegény Watsont sokszor megsajnáltam, Sherlock gyakorlatilag teljesen hülyének nézi, amiért semmire nem tud rájönni magától. Viszont meglepett, hogy spoiler

Unfortunately, this book is difficult to me to understanding. Some stories I read the end twice or more, because that was particular to me. I can't catch Holmes' personality. But I like him, because he is not perfect, he is just a human like us.

Tetszenek a Sherlock Holmes-os storyk, úgyhogy ez is könnyen ment.

Kevés ismertebb figurája van az angol irodalomnak, mint a folyton pipázó, állandóan okoskodó és minden rejtélyt megfejtő Sherlock Holmes. A számtalan folytatást, újraértelmezést és filmes feldolgozást megért karaktert alakította már Robert Downey Jr. és Henry Cavill is (hogy csak a legújabbakat említsem). Én mégis félve kezdtem a kötet olvasásába, mert akármekkora klasszikus is Conan Doyle műve, akkor is egy detektívregény – azokat pedig valamiért ki nem állhatom. Magam sem tudom miért, de Agatha Christie-vel és kollégáival ki lehet kergetni a világból. Talán a Miss Marple, Poirot és persze Sherlock Holmes figuráiból sugárzó arrogancia taszít ennyire: ők mindig okosabbnak gondolják magukat a többieknél, mindig egy lépéssel mások előtt járnak, és ezt nem is próbálják leplezni, Holmes például számtalanszor tiporja sárba a hűséges Dr. Watson önbecsülését. Nemcsak a karakterek, hanem a szerzőik is hasonló felsőbbrendűséget árasztanak, hiszen az olvasót teljesen hülyének nézve igyekeznek kacifántosabbnál kacifántosabb bűneseteket kitalálni, amiknek vagy annyira erőltetett a megoldása, hogy nem jövünk rá – ekkor tényleg ostobának érezzük magunkat, vagy pedig már a legelején ráhibázunk a tettesre – ekkor viszont oda az izgalom.
https://litfan.blog.hu/2023/07/28/sir_arthur_conan_doyl…