A rendőrség egy férfi holttestére bukkan egy elhagyatott londoni házban. A halál oka ismeretlen, az áldozaton semmiféle sérülés nem található, ám az arca rettenetes grimaszba torzult. A nyomozás hamar zsákutcába fut, így a Scotland Yard kénytelen a híres detektív, Sherlock Holmes segítségét kérni. A szálak azonban messzire vezetnek: vajon valóban egy világméretű politikai összeesküvés áll a gyilkosság hátterében? Jelen könyvünk Sir Arthur Conan Doyle első Sherlock Holmes története, mely önálló regényként 1888-ben jelent meg először Angliában. Itt lép színre a viktoriánus London később világhírűvé vált nyomozópárosa: Sherlock Holmes, a csalhatatlan logikájú mesterdetektív és hű krónikása, Dr. Watson. Ebben az elbeszélésben ismerkedik meg és költözik a Baker Street 221B szám alá a két legendás figura, hogy hamarosan egy csavaros bűntény kellős közepébe csöppenjenek.
Tanulmány vérvörösben (Sherlock Holmes történetei 1.) 168 csillagozás
A brixtoni rejtély, A bíborvörös dolgozószoba és Tanulmány vörösben címmel is megjelent.
Eredeti megjelenés éve: 1887
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Helikon Zsebkönyvek Helikon
Enciklopédia 15
Szereplők népszerűség szerint
Sherlock Holmes · dr. John Watson · John Rance · mormon
Helyszínek népszerűség szerint
221B Baker Street, London · Brixtoni negyed, London · Utah
Kedvencelte 7
Most olvassa 5
Várólistára tette 49
Kívánságlistára tette 57

Kiemelt értékelések


Számomra ez a Doyle-történet leginkább viktoriánus bája miatt működik – ami egészen pontosan abból fakad, hogy nagyon könnyű a viktoriánus kor paródiájaként olvasni. Itt van ez a két fazon: Holmes és Watson. Holmes maga a viktoriánus férfiideál negatívja: a bogaras átváltozóművész, aki nem mellesleg adrenalinfüggő is. Ma nyilván bungee jumpingolna vagy raftingolna, esetleg a Népliget környékén járná a kocsmákat lila sállal a nyakában – ám a XIX. század végén kénytelen volt gyilkosságokat megoldani, illetve a gyilkosságok szüneteiben kokainozni. Specialitása, hogy csak ránéz valakire, és rögtön látja, melyik skatulyába lehet beleilleszteni – mert bizony a viktoriánus kor mániája volt, hogy mindenkinek megvan a maga ökológiai fülkéje. Csak Sherlocknak nincs. Ő a nagy outsider. Watson viszont ugyanezen férfiideál leegyszerűsített karikatúrája: lovagias, távolságtartó, de érzékeny, művelt, de azért nem túl okos. (Illetve mondjuk ki nyíltan: elég butácska szegény. Egy papagáj is tudná helyettesíteni, feltéve, hogy megtanítják neki a „De hisz ez hihetetlen, Sherrrrlock!” és a „De ezt meg honnan tudta, Sherrrrlock?” mondatokat.) Ők, ez az össze nem illő kettős felelősek az egész Holmes-univerzum dinamikájáért. Persze akad itt gyilkosság is spoiler, de csak azért, hogy ez az intellektuális értelemben vett Stan és Pan páros megfelelően idegborzoló díszlet előtt keringőzhessen: umpappa-umpappa, jaj, Watson, ön már megint rálépett egy holttetemre. Oh, bocsásson meg, Holmes, egy picit elbambultam. Umpappa-umpappa. És így tovább.


A Robert Downey Jr. féle filmek meghozták a kedvem a Sherlock Holmes történetek elolvasásához.
Bár nem igazán tudtam, hogy mire számítsak, mert ez volt az első könyvem a szerzőtől, végül is nagyon kellemes olvasmányélménynek bizonyult.
Gyorsan lehetett vele haladni, és izgalmas volt végigkövetni a nyomozás menetét.
Biztos, hogy még fogok olvasni az írótól.


„A következtetés tudománya” – ez az, amit Sherlock Holmes tökélyre fejlesztett. Olyannyira, hogy szinte az emberek veséjébe lát. Zseniális észjárásának és sajátos módszereinek köszönhetően hamar meglesz az elkövető, bónuszként pedig egy olyan kalandos élettörténetet is megismerhetünk, ami a gyilkosság tényét ugyan nem tudja felülírni – nem is ez volt a célja –, de valahogy mégis átértékelődnek a dolgok…. Watson doktor szintén „hozza a formáját”: most is csak a sötétben tapogatózik, nem előidézője, csak követője és krónikása a történteknek. spoiler


Végre elolvastam én is az első Sherlock Holmes-történetet. Azt, amelyben a híres detektív és hűséges árnyéka, Dr. Watson útjai kereszteződnek. Ki gondolta volna, hogy lakáseresési gondokból született ez a híres páros. Ehhez persze kellet két magányos, anyagiakban eléggé szűkölködő fiatalember, aki hajlandó megosztani egymással a hétköznapjait, meg persze alkalmazkodni egymáshoz úgy, hogy egyetlen közös vonásuk a lustaság. A regény, bár természetesen egy bonyolult ügy kinyomozásának története is, számomra elsősorban a két fő karakter bemutatása, viszonyuk alakulása szempontjából érdekes. Az elbeszélő megismerteti (Watson nézőpontjából) az ugyancsak excentrikus, különc, sok tekintetben a normáktól eltérő, szenvedélyesen kutató, néha búskomor, többnyire beképzelt és gunyoros, de kétségkívül a megfigyelés és következtetés terén rendkívüli tapasztalattal és rátermettséggel rendelekező tanácsadó detektívet. Meg persze magát a naplóírót is, az elején szkeptikus, majd lassan rajongóvá váló, épp szabadságát töltő, sebesült katonaorvost, aki bár szürkeállomány tekintetében picit elmarad a mestertől, egyébként böcsületes fia a hazának, és rendelkezik, a maga határai közt, mindazzal a belbeccsel és külcsínnel, amelyekkel egy korabeli úriembernek a társadalmi elvárásoknak megfelelően rendelkeznie kell. Éééés, Dr. Waatson sem akárki azért, hiszen nemcsak Holmes, hanem ő is képes bravúrokra a maga szakterületén spoiler. Nem is beszélve arról, hogy az írás révén a megbecsülés és elismerés lehetőségét véli biztosítani újonnan megismert bálványa számára, miközben az újságok a hétköznapi adottságokkal rendelkező Lestrade és Gregson detektíveről zengenek ódákat, nekük tulajdonítva az ügy zseniális megoldását. Hát igen, a zsenik mindig a rövidebbet húzzák a saját korukban.
Bevallom őszintén, engem a krimiszál egyáltalán nem nyűgözött le, maga a szerkezet sem – a többnézőpontúság nagyon felszabdalja a regényt, hol Watson naplóját olvassuk, hol egy mindentudó elbeszélő ugrik be, elmesélni (eléggé hosszan) a kalandregénybe illő előzményeket (a tettes kilétére már a kisregény közepén fény derül), hogy majd ismét Watson naplóját olvassuk, mely jegyzőkönyveket idéz, a tettes vallomását, újságcikkeket ésatöbbi.
Sokkal inkább tetszett viszont az, hogy végig tudtam mosolyogni szinte az egész történetet. Nagyon jólesett humoros-parodisztikus oldaláról figyelni az egészet, mármint a két főalakot és a nyomozás folyamatát, mert a mormon kitérő kevésbé volt vicces (nem is ragadott meg különösképpen). De mindezek mellett sem nyűgözött le Conan Doyle. Azt hiszem, szükség lesz még pár Homes-történetre, hogy el tudjam dönteni, sikerül-e igazán megkedvelnem őt meg barátját. A kis belga kétségkívül még mindig közelebb áll a szívemhez.


Imádtam!
Kínos bevallani, de ez volt az első olvasásom Conan Doyle-tól. És hát baromira tetszett! Egy újabb alkalom, amikor a fejemet verem a falba, h hogy lehettem ilyen állat?!?!
Láttam a Benedict Cumberbatch féle Sherlock sorozatot, gyerekkoromban pedig a Jeremy Brett félét, de erre már egyáltalán nem emlékszem.
Szóval; amitől eldobtam az agyam, h úgy átírták a forgatókönyvet, hogy teljesen jól áthelyezték a mai világban, és tartották az eredeti vonalat is. Nagyon durván kellett ismerni az eredetit h ennyire jó átdolgozást készítsenek belőle.
Ami viszont meglepő volt, h az eredeti Sherlock jóval könnyebben elfogadható karakter, mint a filmbeli.
A történettől is csak jót tudok mondani, okos volt, és érdekes.
Tetszett spoiler
Conan Doyle egy zseni!


Bevallom töredelmesen, hogy Sherlock Holmes könyveket sem olvastam soha. Eddig. A Tanulmány vérvörösben egy meglepően kellemes, olvasmányos könyvecske volt. Újdonságként ért, hogy Wattson a mesélő, mert ezt eddig ezt nem tudtam – újabb hiányosságom került pótlásra.
Tetszett, hogy a nyomozás alatt minden ott van az olvasó orra előtt, de mégis a mesterdetektív kell ahhoz, hogy összekösse azokat a bizonyítékokat, amelyek a megoldáshoz vezetnek. Örültem neki, hogy a második részben megismerhettük, hogy honnan indult el az egész bosszú; nem vagyok a bosszúállás híve, de ezúttal igenis szimpatizáltam az elkövetővel.
Mr. Holmes hatalmas figura, akit a doktor karaktere egészen jól kiegészít. Bánom, hogy eddig hanyagoltam őket, de biztos vagyok benne, hogy máskor is örömmel fogom a kezembe venni a történeteiket.


Nagyon tetszett.Végre megtudtam, hogy került barátságba Holmes és Watson,mert mindig csak a sorozatot láttam részleteiben.Ahogy Holmes kifejti a módszereit, hogyan jött rá a tettes kilétére,magyarázata a visszafelé következtetésről, meg hogy mindenféle apró nyomból rájön a dolgokra lenyűgöző és ahogy elmondja, tényleg tök egyszerűnek és logikusnak tűnik, de valahogy mégsem az az átlag embernek.Egy kellemes, gyorsan olvasható krimit és olyan szórakoztató,hogy mikor vége van csalódással veszem észre elfogytak a betűk.. :)


Érdekes és izgalmas eset volt a Sherlock történetek közül.
Különösen tetszett, hogy Sherlock és Watson összeismerkedésének történetével kezdődött. Mindig érdekelt, hogy hogyan keveredhettek össze.
A történetnek az előzmény története is le van írva a kis regényben, amellyel még szélesebb képet kaptam az eseményekről.
Remek volt.


A filmek, sorozatok, és a tízévesen elolvasott A sátán kutyája most nem számít, és akkor mondhatjuk, hogy elkezdtem az ismerkedést Holmes-szal és Dr. Watsonnal. Kötelezővé tenném a sorozatok időrendben való olvasását, legalábbis a magam számára, így mégiscsak lesz egy íve az egész történetnek.
Nem, mégsem tudom függetleníteni magam a filmektől, mert előttem egyfolytában Robert Downey Jr. jelenik meg Sherlock-ként, meg Jude Law Watsonként… kettő lett, maradhat?
Népszerű idézetek




A mormonok fanatizmusa abban az időtájban igazi vallásos őrjöngéssé fajult. Jaj volt annak, aki bármily módon kifogásolta, vitatni merte, vagy épen cáfolgatta a szekta hitágazatait! Az üldözöttekből üldözők lettek és sem a sevillai inquizició, sem a német Vehmgericht, sem az olaszországi titkos szövetségek nem voltak oly rettenetesek, hatalmasak és kegyetlenek, mint az a rémuralom, mely sötét felhőként libegett Utah állam fölött.
II. 3. John Ferrier beszélgetése a prófétával




-Úgy látszik, ön nemigen foglalkozik az esettel.
-Még nincs itt az ideje – felelte Holmes. – Nincs nagyobb baklövés, mint előre megalkotni a teóriát, még mielőtt az ember alaposan megnézett és megfontolt mindent. Mert a teória mindig elébe vág a helyes ítéletnek.
37. oldal




Meg fogom őt csípni, Watson; százat teszek egy ellen, hogy megcsípem. S ezt mind önnek köszönhetem. Ha nem unszol, én bizony soha el nem megyek a Brixton Roadra, s akkor elvesztem a legszebb bűnügyet, mellyel eddig találkoztam. Olyan, mint egy műalkotás; tanulmány vérvörösben. A gyilkosság vérvörös szála rejtőzik az élet színtelen szövetében, s a mi dolgunk az, hogy ezt a szálat megtaláljuk, és minden hüvelykjét napvilágra hozzuk.
60. oldal




Holmes fölkacagott s oda adta névjegyét a rendőrnek, mondván:
– Nehogy letartóztasson a gyilkosság vádja miatt!… Én is a vizslák egyike vagyok és nem a farkas; akár mr Gregson, akár mr Lestrade jót áll értem… Nos, beszéljen tovább! Mit csinált aztán?
Rance ismét leült, de látszott rajta, hogy épen nincs megnyugodva. Habozva folytatta:
– Kijöttem a házból az utcára, belefújtam a sípomba s erre odajött Murcher, majd később még két rendőr.
4. John Rance vallomásai




– (…) A gyilkosság vérvörös szála rejtőzik az élet színtelen szövetében, s a mi dolgunk az, hogy ezt a szálat megtaláljuk, és minden hüvelykjét napvilágra hozzuk.
60. oldal, Negyedik fejezet - John Rance tanúvallomása




(…) ahol nincs izgató képzelet, fantázia, ott nincs iszonyat, borzalom se.
63. oldal, Ötödik fejezet - Hirdetésünk látogatót hoz




Nem könnyű beszélni arról, amivel maga sincs tisztában az ember – felelte Stamford nevetve. – Holmes egy kissé nagyon is… hidegvérű, s mégis szenvedélyes tudós. Azt hiszem, nyugodt lélekkel beadna legjobb barátjának is valami kotyvalékot… nem gonoszságból, nem… hanem azért, hogy megfigyelje a kotyvalék hatását a szervezetre. Viszont meg vagyok győződve róla, hogy ő maga is éppoly nyugodtan bevenné, csak megfigyelhesse a hatását.
12. oldal - ELSŐ FEJEZET: Mr. Sherlock Holmes




Akármit tesznek, az elismerés mindig kijár nekik, mert régi igazság, hogy „Minden bolond talál egy nála nagyobbat, aki őt csodálja.”
74. oldal
A sorozat következő kötete
![]() | Sherlock Holmes történetei sorozat · Összehasonlítás |
Hasonló könyvek címkék alapján
- Wilkie Collins: A Holdgyémánt 85% ·
Összehasonlítás - Agatha Christie: Gyilkosság az Orient expresszen 94% ·
Összehasonlítás - Agatha Christie: A sittafordi rejtély 84% ·
Összehasonlítás - Agatha Christie: A Sittaford-rejtély 84% ·
Összehasonlítás - Charles Bukowski: Ponyva 79% ·
Összehasonlítás - Agatha Christie: Ferde ház 94% ·
Összehasonlítás - Rejtő Jenő (P. Howard): A tizennégy karátos autó 89% ·
Összehasonlítás - Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: A Karamazov testvérek 93% ·
Összehasonlítás - Daphne du Maurier: A Manderley-ház asszonya 91% ·
Összehasonlítás - Agatha Christie: A láthatatlan hóhér ·
Összehasonlítás