Értékelések 3

Longvale>!
Arthur Conan Doyle: Sir Nigel

Doyle-nak ez a regénye már korábban megjelent, csak más fordításban:

A tilfordi híd kakasa, 1925.

Voorhees>!
Arthur Conan Doyle: Sir Nigel

Erről a regényről először is az jut az eszembe, hogy rendkívül SZÓRAKOZTATÓ. Így, csupa nagybetűvel. Mert nem volt olyan fejezet, amit ne élveztem volna, ami nem ragadott volna magával. Doyle a mai írókhoz képest sokkal lassabban építkezik, így az olvasónak van esélye belehelyezkedni a történetbe, azonosulni a szereplőkkel, szorítani valakiért vagy őszintén aggódni.

A cselekmény a lovagkorban, a 14. században kap helyet, az angol-francia háborúk kezdeti szakaszában. Ez volt az időszak, mikor ismeretlen és elszegényedett, de nemesi vérrel és címerrel rendelkező úriemberek dicsőséget szerezhettek külhoni vagy belföldi háborúkban, elnyerhették a szeretett hölgy kezét, és a szűkös anyagi javakat jelentősen kibővíthették. Ez természetesen csak a felszín: maga Doyle is elismerte a bevezetésben, hogy a középkor társadalma nyers és durva volt, és a mindent átszövő vallássosság ellenére az emberi életet nem sokra tartották. Nagyon érdekes, hogy a Biblia és Jézus Krisztus tanításaival szöges ellentétben ebben az időszakban az egyház hatalmas vagyonra tett szert, és a lovagokat is jobban foglalkoztatta saját dicsőségük, mint a túlvilági lét. Érdekes korszak volt ez, nem kevésbé elfajzott és durva, mint a mai, de meg lehetett találni benne a szépséget és az értéket.

A történet teljesen lineárisan halad előre, talán nem lövök le nagy poént azzal, ha azt mondom, elmeséli Nigel Loring lovaggá válásának történetét – ahogy az a címből ki is derül. A szerző remek szereplőket alkotott és a sokszor humorral teli, megmosolyogtató dialógusokon keresztül alaposan megismerjük jellemüket. Földrajzilag kalandozunk Angliában és Franciaországban is, de az író sosem marad a száraz történelmi tényeknél, bár látszik, hogy tudományos igényességgel foglalkozott a témával. A százéves háborúban rengeteg csatát vívtak, ennek ellenére mesteri érzékkel szemlélteti, hogy minden egyes összecsapásnak mekkora jelentősége volt. Az ellenfelek nagyon tisztelték egymást, és nem feltétlenül öldököltek, a megadás elfogadása is legalább akkora értékkel bírt.

Doyle ugyanakkor nem rejti véka alá a háború borzalmait sem: a rengeteg sebesültet, a lassan gyógyuló sérüléseket, ugyanakkor szereplői lelki sérüléseket sosem szenvednek, mindig vágynak vissza a harcba. Ez még azon történelmi kor, amikor az ügyesség és a harci tudás még számított, és egy jó fegyverforgatónak ténylegesen volt is esélye túlélni egy ütközetet, nem kellett mindenképpen a szerencsére hagyatkoznia, mint a modern korban, amikor a fegyverek megjelenését követően a katonáknak annyi esélyük sem volt élve elhagyni a csatateret, mint korábban.

Összességében nagyon élveztem, méltó helyen van a MesterMűvek sorozatban. Mivel előzménykötet, ezt válaszotottam először, A fehér sereg ezután következik. Feltétlenül ajánlom annak, aki könnyed kikapcsolódást keres, szeretne jól szórakozni és nem akarja túlgondolni a cselekményt. A Sir Nigel vérbeli, történelmi kalandregény, kellemes, ráérős elbeszélési stílusban. Doyle munkásságának igazi gyöngyszeme.

Hirdetés
BBetti86 >!
Arthur Conan Doyle: Sir Nigel

Régimódi kalandregény, jó sok háborúval.
A regény első felében megismerünk egy jó családból származó, de szegény fiatalembert, akinek fel kell emelkednie. Otthon gondban van az egyházzal, mert azok a földjeire vetettek szemet. A kiszemelt lány elnyeréséhez is nevet kell szereznie. Mikor lehetősége nyílik, az apja nevének hála, sikerül csatlakoznia a király seregéhez, és Franciaországba mehet háborúzni, hogy lovagi címet és vagyont szerezzen.
A regény alapvetően erre a két részre oszlik: amíg otthon pórbál boldogulni. A kis harcok az egyházzal, ahogy rádöbben, hogy spoiler Ahogy pénzt szerez páncélra, betör egy lovat. Kicsit olyan is, mint egy videójáték, ahogy megszerez mindent, amivel indulhat a háborúba. Ez a regény nekem jobban tetsző fele. Kényelmesen, de zajlanak az események és portrét kapunk a kor jellegzetes embereiről. Nigel szerethető figura, ahogy a nővérek is, akik közül az egyik majd a szíve hölgye lesz.
Majd jön a háború, és minden a csatákról szól. Doyle itt el is vesztett, mert nem tudott lekötni, hogy melyik sereggel hogyan és hol csatáznak. Tele van nevekkel, címekkel, és összemosódott számomra az egész.
Kicsit a lovagi becsület témaköre is idegesített. Van egy jelenet, amikor Nigel azt bizonyítja, hogy neki spoiler De lehet, hogy csak én vagyok ilyen anyagias. Itt többet számítanak az eszmények.
Összességeben egy hangulatos regény, amiben meglepően bő leírások vannak. Érezni Scott és az angol romantikus, történelmi regények ihlető erejét benne – mondjuk, Scott jobb szerelmi szálakat írt, ebben az sem lényeg. Kell egy nő, aki várja haza – még egy tétel, amit ki kell pipálni, hogy hősünk háborúba lovagolhasson. Amióta eszembe jutott a videójátékos hasonlat, ezen pörög az agyam, sorry. Teljesen el tudom képzelni x-boxon, ott még csatákkal együtt is, amit olvasva annyira nem élveztem.