Sir ​Nigel 3 csillagozás

Arthur Conan Doyle: Sir Nigel

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A Fehér Sereg krónikájából már kiderült, milyen ember volt Sir Nigel Loring. Ez a regény azokat az eseményeket meséli el, amelyeknek köszönhetően lovaggá vált.

Nehéz idők járnak a Loring-házra 1349-ben. A pestisnek és a waverley-i apátság kapzsi szerzeteseinek köszönhetően szépen lassan elapadt a család vagyona, s az adósságaik miatt most ősi, tilfordi udvarházuk is veszélybe került.

Egy nap azonban látogatóba érkezik John Chandos és az angol király, s a Loringok utolsósarja, az ifjú Nigel előtt felsejlik a lehetőség, hogy szerencsét próbáljon a franciákkal vívott szüntelen küzdelemben. Sőt, ha sikerül három „apró hőstettet” véghez vinnie és lovaggá válnia, akkor nemcsak az otthonát mentheti meg, hanem hőn szeretett hölgyével, Lady Maryvel is egybekelhetnek.

A lovagias erényekkel, humorral és románccal teli Sir Nigel Arthur Conan Doyle legremekebb és legkevésbé ismert történelmi kalandregényeinek egyike, A Fehér Sereg előzménykötete és méltó párja.

Eredeti megjelenés éve: 1906

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: MesterMűvek, MesterMűvek: Történelmi

>!
Delta Vision, 2019
472 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633953051 · Fordította: Sárpátki Ádám, Rigó József Karsa

Most olvassa 1

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 10


Kiemelt értékelések

Voorhees>!
Arthur Conan Doyle: Sir Nigel

Erről a regényről először is az jut az eszembe, hogy rendkívül SZÓRAKOZTATÓ. Így, csupa nagybetűvel. Mert nem volt olyan fejezet, amit ne élveztem volna, ami nem ragadott volna magával. Doyle a mai írókhoz képest sokkal lassabban építkezik, így az olvasónak van esélye belehelyezkedni a történetbe, azonosulni a szereplőkkel, szorítani valakiért vagy őszintén aggódni.

A cselekmény a lovagkorban, a 14. században kap helyet, az angol-francia háborúk kezdeti szakaszában. Ez volt az időszak, mikor ismeretlen és elszegényedett, de nemesi vérrel és címerrel rendelkező úriemberek dicsőséget szerezhettek külhoni vagy belföldi háborúkban, elnyerhették a szeretett hölgy kezét, és a szűkös anyagi javakat jelentősen kibővíthették. Ez természetesen csak a felszín: maga Doyle is elismerte a bevezetésben, hogy a középkor társadalma nyers és durva volt, és a mindent átszövő vallássosság ellenére az emberi életet nem sokra tartották. Nagyon érdekes, hogy a Biblia és Jézus Krisztus tanításaival szöges ellentétben ebben az időszakban az egyház hatalmas vagyonra tett szert, és a lovagokat is jobban foglalkoztatta saját dicsőségük, mint a túlvilági lét. Érdekes korszak volt ez, nem kevésbé elfajzott és durva, mint a mai, de meg lehetett találni benne a szépséget és az értéket.

A történet teljesen lineárisan halad előre, talán nem lövök le nagy poént azzal, ha azt mondom, elmeséli Nigel Loring lovaggá válásának történetét – ahogy az a címből ki is derül. A szerző remek szereplőket alkotott és a sokszor humorral teli, megmosolyogtató dialógusokon keresztül alaposan megismerjük jellemüket. Földrajzilag kalandozunk Angliában és Franciaországban is, de az író sosem marad a száraz történelmi tényeknél, bár látszik, hogy tudományos igényességgel foglalkozott a témával. A százéves háborúban rengeteg csatát vívtak, ennek ellenére mesteri érzékkel szemlélteti, hogy minden egyes összecsapásnak mekkora jelentősége volt. Az ellenfelek nagyon tisztelték egymást, és nem feltétlenül öldököltek, a megadás elfogadása is legalább akkora értékkel bírt.

Doyle ugyanakkor nem rejti véka alá a háború borzalmait sem: a rengeteg sebesültet, a lassan gyógyuló sérüléseket, ugyanakkor szereplői lelki sérüléseket sosem szenvednek, mindig vágynak vissza a harcba. Ez még azon történelmi kor, amikor az ügyesség és a harci tudás még számított, és egy jó fegyverforgatónak ténylegesen volt is esélye túlélni egy ütközetet, nem kellett mindenképpen a szerencsére hagyatkoznia, mint a modern korban, amikor a fegyverek megjelenését követően a katonáknak annyi esélyük sem volt élve elhagyni a csatateret, mint korábban.

Összességében nagyon élveztem, méltó helyen van a MesterMűvek sorozatban. Mivel előzménykötet, ezt válaszotottam először, A fehér sereg ezután következik. Feltétlenül ajánlom annak, aki könnyed kikapcsolódást keres, szeretne jól szórakozni és nem akarja túlgondolni a cselekményt. A Sir Nigel vérbeli, történelmi kalandregény, kellemes, ráérős elbeszélési stílusban. Doyle munkásságának igazi gyöngyszeme.

BBetti86>!
Arthur Conan Doyle: Sir Nigel

Régimódi kalandregény, jó sok háborúval.
A regény első felében megismerünk egy jó családból származó, de szegény fiatalembert, akinek fel kell emelkednie. Otthon gondban van az egyházzal, mert azok a földjeire vetettek szemet. A kiszemelt lány elnyeréséhez is nevet kell szereznie. Mikor lehetősége nyílik, az apja nevének hála, sikerül csatlakoznia a király seregéhez, és Franciaországba mehet háborúzni, hogy lovagi címet és vagyont szerezzen.
A regény alapvetően erre a két részre oszlik: amíg otthon pórbál boldogulni. A kis harcok az egyházzal, ahogy rádöbben, hogy spoiler Ahogy pénzt szerez páncélra, betör egy lovat. Kicsit olyan is, mint egy videójáték, ahogy megszerez mindent, amivel indulhat a háborúba. Ez a regény nekem jobban tetsző fele. Kényelmesen, de zajlanak az események és portrét kapunk a kor jellegzetes embereiről. Nigel szerethető figura, ahogy a nővérek is, akik közül az egyik majd a szíve hölgye lesz.
Majd jön a háború, és minden a csatákról szól. Doyle itt el is vesztett, mert nem tudott lekötni, hogy melyik sereggel hogyan és hol csatáznak. Tele van nevekkel, címekkel, és összemosódott számomra az egész.
Kicsit a lovagi becsület témaköre is idegesített. Van egy jelenet, amikor Nigel azt bizonyítja, hogy neki spoiler De lehet, hogy csak én vagyok ilyen anyagias. Itt többet számítanak az eszmények.
Összességeben egy hangulatos regény, amiben meglepően bő leírások vannak. Érezni Scott és az angol romantikus, történelmi regények ihlető erejét benne – mondjuk, Scott jobb szerelmi szálakat írt, ebben az sem lényeg. Kell egy nő, aki várja haza – még egy tétel, amit ki kell pipálni, hogy hősünk háborúba lovagolhasson. Amióta eszembe jutott a videójátékos hasonlat, ezen pörög az agyam, sorry. Teljesen el tudom képzelni x-boxon, ott még csatákkal együtt is, amit olvasva annyira nem élveztem.

Longvale>!
Arthur Conan Doyle: Sir Nigel

Doyle-nak ez a regénye már korábban megjelent, csak más fordításban:

A tilfordi híd kakasa, 1925.


Népszerű idézetek

Voorhees>!

Azokban a zord időkben alig ért valamit az emberi élet, amikor a győztesek egy legyőzött sereg katonáit, vagy egy elfogott hajó legénységét kérdés és kegyelem nélkül meggyilkolták.
A háború kegyetlen játék volt, amelyben az ember a halállal játszott, az egyik félnek pedig mindig meg kellett fizetnie a zálogot, kétség vagy tétovázás nélkül. Csak a lovagokat kímélték meg, hiszen az értük kapott váltságdíj miatt többet értek élve, mint halva. Azok számára, akik így nevelkedtek, hogy a halál minduntalan a fejük felett lebegett, alig számított, hogy megölnek-e két szántóvetőből lett gyilkost vagy sem.

19. fejezet. Egy angol úr és egy francia úr találkozása, 322. oldal

Voorhees>!

Aznap este hitvány, patkánnyal és bolhával teli fogadóban aludtak, mérföldnyire Mayfield falujától. Aylward erőteljesen vakarászta magát, s hevesen szitkozódott. Nigel mozdulatlanul, hangtalanul feküdt. Annak a férfinak az életében, aki kitanulta a lovagiasság ősi szabályát, nem léteztek apró-cseprő problémák. Lelke méltóságán alulinak számított, hogy megfigyelje őket. Hűvősség és forróság, éhség és szomjúság – az úriember számára ezek nem léteztek. Lelke páncélja olyan teljes volt, hogy nemcsak az élet nagy gondjai ellen védte, hanem a legkisebbek ellen is, így aztán a bolhák áldozatául esett Nigel komoran feküdt a nyughelyén, míg Aylward csak forgolódott.

13. fejezet, A bajtársak elindulnak a régi-régi úton, 213. oldal.

1 hozzászólás
Voorhees>!

Nigel szíve ólommá vált a mellkasában. Ez az összeg feleannyit sem tenne ki, amennyire szüksége volt. Lady Ermyntrude nyilvánvalóan túlbecsülte a kincseit. Ő azonban mégsem térhetett vissza üres kézzel, úgyhogy ha húsz arany a tényleges értékük, ahogy ez a jóindulatú idős férfi mondta neki, akkor hálásnak kell lennie,és elfogadnia az ajánlatot.
-Nyugtalanít az, amit mondott. – szólalt meg. – Maga ezekről a dogokról többet tud, mint én. Azonban elfogadok értük…
-Százötvenet – suttogta Aylward a fülébe.
-Százötvenet – mondta Nigel megnyugodva, hogy ezeken a járatlan utakon ilyen őszinte vezetőre lelt.
Az aranymíves eltátotta a száját. Ez az ifjú nem az az egyszerű katona volt, akinek gondolta. Az az őszinte tekintet, az a kék szem bizony csapdát rejtett az óvatlanoknak. Alkudozás során még soha nem döbbent meg ennyire.
-Ez ostoba beszéd, jóuram, és nem vezet semmire – jelentette ki, miközben elfordult és a pénzszekrényeinek kulcsaival játszadozott. – Mégsem szeretnék túl kemény kézzel bánni magával. Fogadja el a legmagasabb áramat, ami ötven aranypénz lesz.
-És még száz – suttogta Aylward.
-És még száz – ismételte Nigel, aki belepirult saját kapzsiságába.
-Jó, jó, akkor legyen száz! – kiáltotta a kereskedő. – Fosszon ki, nyúzzon meg, hadd fizessek rá, és vigye csak el a száz aranyat!
-Örökké szégyellném, ha így bánnék magával – mondta Nigel. -Őszintén beszélt velem, és nem szeretném kizsákmányolni. Ezért örömmel elfogadom a száz…
-Ötvenet – suttogta Aylward.
-…ötvenet- ismételte Nigel.
-A Beverley-i Szent Jánosra! – kiáltotta a kerekedő. – Északról jöttem, és azt mondják, arrafelé igazán alattomosak az emberek, ha alkuról van szó. De inkább üzletelnék egy zsinagógányi zsidóval, mint magával, pedig milyen jámbornak látszik! Tényleg nem fogad el százötvennél kevesebbet? Hiszen ezzel egy hónapnyi hasznomtól szabadít meg! Szomorú nap ez a mai. Bár ne találkoztunk volna soha! – A férfi kiszámolta a pultra az aranypénzeket, Nigel pedig, aki alig tudta elhinni jó szerencséjét, begyűjtötta őket a bőr nyeregtáskába.

7. fejezet, Nigel Guildfordba megy alkudozni. 112-113, oldal

BBetti86>!

Az évek azonban telnek; a vén kerék örökké forog, a fonal pedig előbb-utóbb kifogy. A bölcsek és a jók, a nemesek és a bátrak mind a sötétségből érkeznek, és a sötétségbe is távoznak, de hogy honnét, miért és hova, azt ki tudhatja?

466. oldal

Voorhees>!

A nőkben olyan hősiesség lakozik, amelyhez egyetlen férfi sem érhet fel.

27. fejezet, A harmadik hírnök Cosfordba megy. 464. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Ken Follett: Az idők végezetéig
Rebecca Gablé: Fortuna mosolya
Robert Louis Stevenson: A fekete nyíl
Hendrik Conscience: Flandria oroszlánja
Mark Twain: Egy jenki Arthur király udvarában
Elizabeth Chadwick: Az oroszlános címer
Maurice Druon: Az országvesztő
Bernard Cornwell: Vándor
Irwin Shaw: Oroszlánkölykök
Erich Maria Remarque: A Diadalív árnyékában