Sir ​Arthur Conan Doyle összes Sherlock Holmes története I-II. (Sherlock Holmes történetei 1-9.) 96% 228 csillagozás

Azt hiszem, elvetemült Sherlock Holmes imádó vagyok és maradok még sokáig.

Nem bánom, hogy a BBC Sherlock kapcsán a könyvekig jutottam, azt inkább sajnálom, hogy a Robert Downey Jr. SH-filmeknek nem sikerült ezt hamarabb elérniük nálam…

Összességében szeretem Watson írásait, ahogyan felvezeti az egyes Sherlock Holmes történeteket. Élmény onnan indulni, hogy reggeli, olvasás vagy bármi közben beérkezik hozzájuk egy-egy eset. Talán csak azt sajnálom, hogy nem mindig van levezetése a sztoriknak. Igen nagy gondom ezekkel a Holmes-történetekkel, hogy mindenki folyton ájuldozik, elalél. De komolyan… Doyle folyton kifekteti a népeket!

Az egyes blogos Sherlock értékeléseim:
http://hagyjatokolvasok.blogspot.com/2014/08/ac-doyle-s…
http://hagyjatokolvasok.blogspot.com/2014/08/ac-doyle-s…
http://hagyjatokolvasok.blogspot.com/2014/10/ac-doyle-s…
http://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2014/11/ac-doyle-sh…
http://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2014/11/ac-doyle-sh…

Úristen, vége!

Kérdés: Ennyi volt az összes Doyle által írt Holmes történet? Néhány híresebb mellékszereplőt keveselltem, a kronológia hiánya komikus volt. Viszont oda-vissza imádtam!
[[http://moly.hu/konyvek/sir-arthur-conan-doyle-a-satan-kutyaja|A sátán kutyáját]] régóta meg szerettem volna ismerni eredetiben, nem is csalódtam – épp annyira ijesztő volt, amennyire vártam. A meghajlás picit kiábrándító volt ugyan, de az esetnapló és a Félelem völgye nagyon bejött. Azt hiszem, képtelen vagyok választani, hogy a regények vagy a novellák a jobbak.

(Kiábrándítónak csupán Mycroft eredeti kinézetét tartom, de erről Gatiss tehet – túlságosan megszoktam már…)

Ajánlás: bárkinek. Ha nekem tetszett, aki nem szereti a krimit, akkor akárki számára élvezhető!

Bővebben a blogon:
http://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2014/12/ac-doyle-sh…
http://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2014/12/ac-doyle-sh…
http://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2014/12/ac-doyle-sh…
http://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2014/12/ac-doyle-sh…

Az olvasás közben rá kellett jönnöm, hogy egyre inkább tetszenek a klasszikus krimik. A történetek kikapcsolják az embert a mindennapokból. Sherlock és Watson alakja szerethető. A történetek érdekesek. A figyelmemet végig fenn tartották.

A második kötet olvasásánál már kiszámíthatóak voltak a történetek befejezése. Ezt azonban egyáltalán nem bántam. Így is szerethetőek voltak.
Watson alakja egyre inkább a szívemhez nőtt. Sherlock Holmes zseniális következtetéseit mindvégig díjaztam.

Összességében időutazás a tizenkilencedik századvégi Londonjába. A könyvben szereplő művek közül már többet olvastam korábban, ezért nem volt szokatlan a stílus és hangulat.

A bíborvörös dolgozószoba
Érdekes és izgalmas eset volt a Sherlock történetek közül. Különösen tetszett, hogy Sherlock és Watson összeismerkedésének történetével kezdődött. Mindig érdekelt, hogy hogyan keveredhettek össze. A történetnek az előzmény története is le van írva a kis regényben, amellyel még szélesebb képet kaptam az eseményekről. Remek volt.

Egyelőre csak az első kötetet olvastam újra (2022. október 15.), de jó volt ismét együtt agyalni Watsonnal, hogy Sherlock mit, miből és hogyan következtetett ki. :D

Az egyes ügyek nagyon változatosak (az egészen egyszerűtől a bonyolultig minden van), izgalmasak, bár néhány esetben elég hamar rá lehet jönni, hogy ki a bűnös, de ez semmit sem von le a történetek értékéből.
Nagyrészt újraolvasva is meglepődtem az egyes megoldásokon, bár volt, amit kitaláltam magamtól is (nem emlékeztem rá), de a legtöbbször kellett Holmes magyarázata.
A két regény és a 36 novella egyaránt tetszettek, a hétköznapi és a magas rangú emberek általi megbízások egyaránt tartogattak különlegességeket, Holmesnak pedig ez számított, nem a jutalom vagy az ügy fontossága, kihatása, következményei.
Sherlock karaktere pedig továbbra is zseniális, főleg, ahogy az „egyszerű” emberekkel bánik, amiből néha Watson is kap. :D

Szerk.: Ma (2022. december 30.) befejeztem a második kötetet is, ami nekem jobban is tetszett, mint az első. A sátán kutyája már eleve nagy kedvencem, harmadszorra olvasva is nagyon szerettem (ennek a cselekményére emlékeztem egyedül 100%-ban, a többiére nem nagyon).
A félelem völgye is remek volt, bár arra spoiler, ám itt nem is maga az eset volt érdekes, hanem annak előzménye, ami teljesen más hangulatot árasztott, mint a történet és a kötet többi része, illetve elbeszélése. Tényleg nem emlékeztem erre sem, így meg is lepett a vége, bár aztán az ügy spoiler.
A novellák itt is tetszettek, ezek is kellően változatosak voltak, ráadásul Sherlock itt szerintem jobban megmutatta a humorát is, aminek külön is örültem.

Kortalan klasszikus, örülök, hogy a polcomon tudhatom.

Az igazi klasszikus krimi. Imádom Holmes észjárását, stílusát, az eseteket. Filmen kizárólag a Brett -féle alakítás a jó :) Remélem meg tudom szerezni itthonra mind a két kötetet :) Csak ajánlani tudom mindenkinek :)

Sose voltam igazán nagy krimirajongó, de köszönhetően a fel-fellángoló brit-mániámnak (és Benedict Cumberbatch-nak) csak elolvastam a könyvet. És milyen jól tettem! Zseniális! A két főszereplő közötti kémia nagyon működik. Egyébként imádom, ahogy Holmes mindenkivel „csekély értelmű medvebocsként” bánik. Néha szegény Watsont is úgy lealázza XD Egy bajom volt, a novellák olyan rövidkék, hogy mire belemelegszek a történetbe, már vége. Párszor nagyon büszke voltam magamra, hogy sikerült kitalálnom a rejtélyt. Máskor még akkor se tudtam mi van, mikor megmagyaráztak mindent. Voltak jó és kevésbé jó történetek is, de az összkép egyértelműen öt csillagos.

A két regény jobban tetszett, mint az előző kötet két regénye. A novellák esetebén ismét voltak jók és kevésbé jók is. De Holmes személyisége megint elhomályosított minden mást. Ahogy az utószóban olvasható, nem csoda, hogy gyakorlatilag önálló életre kelt a karakter, annyira jól ki van találva, és megírva.

Már időszerű volt, hogy megismerkedjek a krimi műfajának egyik nagy klasszikusával. Először a két regényt olvastam el, és azokkal valahogy nem voltam teljesen megelégedve, bár nem nagyon tudom szavakba önteni, hogy miért. A novellák viszont már sokkal jobban tetszettek, egytől egyik szellemes, csavaros történetek, amiket nagy érdeklődéssel faltam szépen sorban. Azért a végére már néha kicsit idegesített, hogy szegény Watson, aki józan paraszti eszére hagyatkozva próbál segíteni, valahogy mindig rossz színben tűnik fel. Így bár irigylésre méltó Sherlock géniusza, egyre inkább Watsonnal éreztem együtt :)

Mit is lehetne még elmondani erről a nagyszerű történetsorozatról, amit az előttem megszólaló kedves olvasók még nem tettek meg? Nehéz lenne olyan szavakat találni, amik nem hangoztak már el számtalanszor Sherlock Holmesszal kapcsolatban. Nem is próbálkozom meg vele. Amikor Sir Arthur Conan Doyle megalkotta ezt a karakter, egy legendás alakot teremtett. Zseniális elme, akinek megvan a maga sötét oldala is és talán épp ez a kettősség az, ami feledhetetlen figurává teszi. John Watson jelenléte nélkülözhetetlen a történetekben és nemcsak azért, mert ő tölti be a legjobb barát és krónikás szerepét. A jó öreg doktor képviseli az igazi emberi érzelmeket. Nélküle Sherlock Holmes se tűnne ki annyira az irodalom híres detektívjei közül.

Conan Doyle azzal alkotott nagyot, hogy bár a történetei tele vannak meglepő fordulatokkal, hihetetlen rejtélyekkel, melyek a leggyakorlottabb olvasóknak is fejtörést okoznak, nyelvezetük mégis egyszerű, könnyen érthető. Tetszett, hogy Watson doktornak minden történethez volt előszava és a befejezéssel sem bajlódott oldalakon keresztül. Ezért is jó ezeket a történeteket olvasni. Még a regények se hosszúak, a novellákkal meg aztán igazán könnyű haladni és talán épp ezért akar mindig többet és többet belőle az olvasó.

Ne riasszon el senkit a kötet mérete! Egy percig sem fog unatkozni. Akik most szemeznek ezzel a műfajjal, mindenképp a Sherlock Holmes történetekkel kezdjék! Egy irodalmi alapmű. Röstellem, hogy én is csak most találtam rá Conan Doyle nagyszerű művére, de ez talán megbocsátható bűn. Komolyan! Mire nem képes egy tévésorozat? Egyértelmű, hogy nemsokára kézbe veszem a másik nagy gyűjteményt is és az újraolvasást is feltétlenül meg fogom ejteni.

Életem egyik legnagyobb olvasási élménye volt. És úgy érzem, még ezzel se mondtam el eleget…

Amikor befejeztem ezt a könyvet, rögtön jött az érzés: Ej de kár, hogy vége! Húztam, nyújtottam, amíg lehetett, de végül csak eljutottam az utolsó történethez. Bár az első kötetet egy fokkal jobbnak tartom, ennek a résznek is maximálisan jár az 5 csillag. Hogy miért? Nem tudnék pontos választ adni. Nincs olyan rész, amit konkrétan ki tudnék emelni, mert maga a kerek egész nyeri meg magának az olvasót: jók a karakterek (még a gonoszok is azok a fajta régimódi rosszfiúk, akikkel együtt lehet érezni, vagy épp tisztelni őket, amiért elismerik, ha legyőzték őket), sok a csavaros bűntény és bár a bevezető részeknél nem volt túl leleményes a szerző, ezt bárki elnézi neki.
Sherlock Holmes és dr. Watson hihetetlen figurák! Megnyugtató volt olvasni, hogy barátságuk kiállta az idő próbáját.
Vannak könyvek, amiket az ember megvesz, egyszer elolvas és aztán évekig porosodnak a polcon és esetleg valamilyen úton túlad rajtuk. És vannak könyvek, amiknek az olvasása közben jövünk rá, hogy ez a miénk kell hogy legyen. Ez a két könyv egyszer a polcomon lesz. Ez biztos.

Nagyon szeretem Sherlock történeteit, bár ez a szerelem elég fiatal még. Kezdetben csak magának a karakternek a létezéséről tudtam, ismertem őt, történeteit viszont nem olvastam. A filmet láttam Robert Downey Jr.-ral, majd az egyetemen többször is belefutottam egy-egy novellájába, és rá kellett jönnöm, tetszik Conan Doyle stílusa. Szeretem a nyomozásokat, kíváncsivá tettek, nagyon jól felépített történetek, és ugye Holmes lehengerlő stílusa viszi a pálmát. :) Talán csak egyetlen negatívumot tudnék említeni, hogy szinte minden történet ugyanazon séma szerint történik, csak a bűntény más, egy idő után kissé monotonná válnak a történetek, ha zsinórban olvasod őket egymás után. Ha kis időt hagysz magadnak minden történet után, fantasztikus élményben lesz részed, és egy kis időutazásban is vissza az 1890-es évek Angliájába. :)

Nem tudtam, mire vállalkozom, amikor ebbe a végtelen történetbe belekezdtem.
Összességében jó volt, tetszett, de olyan 20-30 sztori után unni kezdtem a rejtélyeket és bűnügyeket.
Érdekes volt ugyanakkor beletekinteni a korba, a miliőbe, az esetekbe.
Számomra az egyik fontos konklúzió, hogy a brandy mindenre jó: ijedtségre, szédülésre, hányingerre, ájulásra, stresszre, idagbajra, de halálosnak látszó sérülésre is.
Ha újra kezdenmén (nem fogom), akkor biztosan több más könyv mellett olvasnám végig, még több idő alatt, mint most, mert így nagyon tömény volt.