Sherlock ​Holmes visszatér (Sherlock Holmes történetei 6.) 93% 213 csillagozás

Az első novella közölte velem, hogy előbb a Sherlock Holmes emlékiratait illett volna elolvasnom, de már ismertem a legendás nyomozó ama bizonyos esetét, ezért nem különösebben izgattam magam a kronológiai sorrenden.
Az ötödik évszak utáni mély lelki válságot semlegesítettem ezzel a kötettel. A színvonal a szokásos, érdekes, meghökkentő esetek Watson doktor kissé ósdi tolmácsolásában, ahol Holmes, a szinte emberfeletti intelligenciájával és megfigyelőkészségével a levágott függönyzsinórból, egy pohár borból kikövetkezteti a bűntényt, a tettesek számát és személyét, az indítékot. Indokolatlanul büszke voltam magamra, amiért az egyik esetnél megsejtettem a megoldást. A végére kezdtem kissé unni a fölényes zsenialitást, a többi szereplő ámuldozását, örülök, hogy nem a gyűjteményes, bődült vastag kiadásban van meg ez a sorozat, mert utálok több könyvet párhuzamosan olvasni és/vagy hónapokig parkoltatni valamit az éjjeliszekrény sarkán.
Szóval, szép volt, jó volt, pár év múlva jöhetnek az emlékiratok. Egyébként ez a kötet volt a harmadik VCs a sorban.:)

Ui.: Volt pár momentum, ami alapján nem csodálkozom, hogy egyesek melegnek hitték Holmes és Watson párosát; a nyomozó „kedvesem”-nek szólítja a barátát és Watson elég sok leírásba beleszövi Holmes külsejét, hosszú, vékony ujjai rákulcsolódtak a csuklójára, mintha egy romantikus regényből kölcsönözték volna (vagy ők vették innen?).

A másik Sherlock-Holmes-kötetnél jobban tetszett – meglehet, csupán azért, mert ezekből a történetekből kevesebbnek a megfejtésére emlékeztem. De a sztorik szellemessége is számít; pl. A norwoodi tűzeset rögtön beugrott, de azért élveztem az újraolvasást, mint ahogy A magányos biciklista, A zsarolók királya vagy A hat Napóleon sem újdonsága miatt esett jól.

Szerintem objektíve is erősebb, mint a 'kalandjai'-kötet.

Sherlock Holmes visszatért!
Ismervén az előzményeket, gond nélkül folyathattam a zseniális detektív és Watson doktor további kalandjait. A kezdő, „A lakatlan ház” című fejezet méltó módon folytatta a történetet. Hasonlóan az előző könyvnél, itt is voltak erősebb és valamivel gyengébb epizódok – de ennek ellenére is maximális pontszámot érdemel, és szintén a bármikor olvasható listámon szerepel.

Már amióta kb 14 évesen megnéztem a Robert Downey Jr. főszereplésével készült filmet, nagy kedvencem Sherlock Holmes karaktere. Nem olvastam még ugyan minden novellát és regényt bár tervben van, ami a detektív főszereplésével íródott, de egyszerűen nem tudok róla elfogulatlanul nyilatkozni.
Minden Sherlock Holmes történetnek megvan a maga bája, a maga hangulata, amit szerintem vagy nagyon szeret valaki, vagy nagyon nem. Az, hogy rengeteg részlet csak a végén derül ki így csökkentve az esélyét annak, hogy az olvasó kitalálja a történet turpisságát, hogy Watsont időnként nevetségesen szűklátókörűnek ábrázolja és a hasonló sajátosságok adják az egész varázsát számomra.
Nekem nagyon tetszett a kötet, optimális hosszúságúak a novellák, nincsenek nagyon elnyújtva, érdekesek, csavarosak. Előfordult, hogy gyanítottam a megoldást spoiler, de mindegyik fenntartotta a figyelmemet.
Tisztában vagyok vele, hogy ez nem szépirodalom, de én bevennék a kötelező olvasmányok közé egy Doyle által írt Sherlock Holmes novellát. Sokkal könnyebben befogadható, mint a „hagyományos” kötelezők spoiler, ugyanakkor ad egy képet arról, hogy akkoriban mit értettek szórakoztató irodalom alatt.

Nem olvastam túl sok Sherlock Holmes történetet. A TV-sorozatból is csak elvétve láttam néhány részt.
Ezt a kötetet ajándékba kaptam az osztályomtól szülinapomra. Valami könnyű olvasmányra vágytam a karantén idején, ezért vettem most elő. Megérte.
Gondolkodni kellett, de nem azon, ami most történik körülöttünk, hanem csak azon, hogy ki az elkövető. Ki tudom-e találni, mielőtt Sherlock megoldaná. Jó volt olvasni. Kedvet kaptam a sorozatra.
13 rövid történet. Ha választani kellene közülük, akkor A táncoló figurák-at emelném ki kedvencként. De az összesnek sikerült felkeltenie az érdeklődésemet. Érdekes karakterek vonultak fel előttem. Mindenkit a maga módján ér utol a sors (vagy Sherlock).
Talán el kellene olvassam azt a történetet, melyben eltűnik Sherlock.
Mindenesetre megérte visszahozni.

Nem tudom megunni…

Ezúton csatlakoznék az „Úgy tűnik, hogy kihagytam a kötet előtt egy részt” nevű csoporthoz.
Velem is így történt, bár igazából nem éreztem túl nagy hátrányát.
Számomra minden történet nagyon izgalmas volt, talán egy – kettő nem fogott meg annyira, de ez nem rontott az olvasási élményen. Sherlock Holmes iránti rajongásom változatlan, a jó Watson doktor is szívem csücske. Még mindig nagyon hálás vagyok Arthur Conan Doylenak és fantáziájának.
Így hát tiszteletem kifejezéséül folytatom is tovább az olvasást, s jöhet a kimaradt rész, Sherlock Holmes emlékirataival.

„Életem második Sherlock Holmes – kötete (igen, tudom, teljes mértékben rossz sorrendben olvasom őket), ami most jóval több novellát tartalmazott, mint az előző könyv. Mondjuk itt nem is volt egy sem kiemelve, nagyjából mindegyiknek ugyanakkora volt a terjedelme.
Az első történet rögtön rávilágított egy olyan előzményre, amiről nekem fogalmam sem volt (rossz sorrend, igen-igen…), így utána kellett keresnem, és csodálkozva olvastam, hogy…”
http://lifenexttous.blogspot.hu/2017/12/arthur-conan-do…

Egyszerűen odáig vagyok Sherlock elhallgatható bűnök véleményéért, néha drukkoltam is, hogy ne fújjon be emberkéket. Imádtam, amikor szembejöttek a modern verziók (betörőkészlet, pánikszoba, mesterlövészpuska) elődei a történet során, mint nagy és új találmányok!

Boldogságom: HOPKINS, az ifjú nyomozó! Jaj, én nagyon szerettem a vele kapcsolatos sztorikat!
Kedvenc novellák: A hajóskapitány! A zsarolók királya!
Nem tetszett: Nem volt… Ez az eddigi legjobb válogatás! Mindegyik csavaros, izgalmas, lendületes történet!

http://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2014/11/ac-doyle-sh…

Sherlock és Watson! A világirodalom egyik leghíresebb bűnüldöző párosa, akárcsak Poirot és Hastings kapitány. A novellákat olvasva egy dolog mindenképpen megkülönbözteti a két párost. Poirot saját maga nagyképű egy kicsit, ő van eltelve a saját nyomozói képességeivel. A másik páros esetén viszont Watson zeng dicshimnuszokat Sherlock Holmes-ról – a történetek nagy részét olvasva teljesen jogosan. Mert ezek jó krimik, jól is vannak megírva, vannak váratlan fordulatok, szinte mindegyikben. Rég olvastam Sir Doyle-tól, utoljára talán egyik legismertebb regényét, A sátán kutyáját. De igazából az sem tetszett ennyire, mint ezek az elbeszélések. Ha ki kell emelnem közülük párat, akkor szerintem a legjobb a táncoló figurás, meg a hat Napóleonos történet, de szorosan ott van Az aranycsíptető, meg Az Apátsági major is. Van köztük gyilkosság kiderítése, eltűnés, rablás – csupa érdekes kihívás, és mind abba az elgondolkodtató bűntény kategóriába tartozik, amit Holmes annyira szeretett megoldani – és Sir Conan Doyle pedig annyira szeretett megírni. Ezekért a történetekért érdemes volt Holmes-t feltámasztani a Reichenbach vízesés szakadékából. Ajánlom mindenkinek, aki rövid, érdekes, izgalmas, gondolkodásra késztető kriminovellákkal szeretné elütni a szabadidejét, akár az ünnepekben, akár utána – bármikor.