A Sherlock Holmes történetek ünnepelt írója ezúttal Dél-Amerika áthatolhatatlan őserdeibe kalauzolja az olvasót. Vajon mit kereshetnek itt a történet hősei, két világhírű természetbúvár és elméleti professzor, egy fiatal, kalandvágyó újságíró és egy tapasztalt, sokat látott angol vadász? Nem más után kutatnak, mint Challenger professzor legendás, elveszett birodalma után, ahol a Föld történetének legvérszomjasabb, ugyanakkor legérdekesebb állatai és növényei várnak rájuk – ha létezik egyáltalán a legendás világ, mert mondanunk sem kell, a kétkedők és ellendrukkerek tábora jóval népesebb, mint a szimpatizánsoké. A kötet két további, hosszabb elbeszélést is tartalmaz, melyen nem kevésbé izgalmas témákat feszegetnek: az egyikben egy életre kelt egyiptomi múmia, a másikban a fenyegető világvége tartja izgalomban az utolsó betűig az olvasót.
Az elveszett világ és más elbeszélések (Challenger professzor 1-2.) 21 csillagozás
Kedvencelte 2
Most olvassa 2
Várólistára tette 8
Kívánságlistára tette 13
Kiemelt értékelések
Az elveszett világ filmfeldolgozását láttam korábban, ez alapján kicsit mást vártam; akadt pozitív és negatív csalódás is. A karakterek, bár mindannyian egy meghatározott típust képviselnek, szimpatikusak. A cselekmény gyorsan pörgő és izgalmas, viszont a mai kor emberének egy ekkora kihívásra ilyen gyorsan és bummbele alapon vállalkozni, egészen merésznek tűnik. Sőt, ebben az újonnan felfedezett őskori világban való viselkedésük is mai szemmel egészen furcsa, érződik rajta a korabeli emberek totális felsőbbrendűsége minden és mindenki mással szemben, és az a biztos tudat, hogy joguk van egy ismeretlen világba behatolni és felforgatni annak mindennapjait.
A Méregöv érdekes kérdést feszeget: mi történne, ha egyik napról a másikra minden ember elpusztulna? Mihez kezdene akkor egy maroknyi túlélő? Elgondolkodtató kérdéseket vet fel ebben az elbeszélésben is, csak úgy, mint az előzőben.
Az írások, amik benne vannak, tetszenek, némely jobban el is gondolkodtatott, sőt, felfedeztem, hogy az egyik sztori ötletét egy későbbi sorozathoz le is nyúlták (hogy fizettek-e érte vagy sem, az legyen az ő lelkiismeretük dolga). Ami miatt fél csillagot mégis levontam, az a rengeteg fordítási, gépelési illetve nyomdahiba. Ezt a kiadást jobban át kellett volna futnia valakinek, mielőtt polcokra kerül. Kár a sok hibáért. Ettől eltekintve az utolsó szóig élveztem, de pénzt inkább olyan példányért adnék, amire nagyobb gondot fordított a kiadó.
Népszerű idézetek
Ez volt az a pillanat, amikor nekem rontott. Szerencsém volt, hogy kinyitottam az ajtót, különben tokostól kiszakította volna. Együtt bukfenceztünk le a lépcsőn a folyosóra. Útközben valahogy összeszedtünk egy széket is, és azon bukdácsolva pörögtünk az utca felé. A szám tele volt a szakálla szőrével, a karom összekulcsolódott, a testünk egymásba fonódott, az a pokoli szék pedig foglyul ejtett bennünket a lábaival. A figyelmes Austin kinyitotta a bejárati ajtót, így aztán hátraszaltóval folytattuk utunkat a bejárati lépcsőn.
Láttam a Mac fivéreket a cirkuszban, akik valami hasonlót műveltek, de a jelek szerint jó sok gyakorlásra van szükség ahhoz, hogy az ember ne sérüljön meg közben. Amikor végre földet értünk, a szék apró darabokra tört, mi pedig jobbra-balra gurultunk az útszéli árokba.
Tekintetünk néma borzalommal fordult társaink felé, s ugyanazt a kérdő tekintetet láttuk az övékben, mint a magunkéban. Ahelyett, hogy örvendeztünk volna, mint ahogy arra az ember számít olyan esetben, amikor valaki hajszál híján menekül meg a halál torkából, a legsötétebb depresszió szörnyű hulláma temetett maga alá bennünket. Mindent, amit csak szerettünk a Földön, maga alá temetett a hatalmas, végtelen, ismeretlen óceán, mi pedig hajótöröttként sínylődtünk ezen a lakatlan szigeten, társak, remények és célok nélkül. Még egy pár évig sakálként ólálkodhatunk az emberi faj sírjai között, aztán saját megkésett és magányos végzetünk is eljön majd.
A mérgező övezet
A félrebillentett fej, az elkapott tekintet, az elcsukló hang, az összerezzenések – ezek, nem pedig a rezzenéstelen tekintet és az őszinte válaszok a szenvedély igazi jelei.
Kora reggel volt. Tanult barátaink épp hogy csak ébredeztek. Még vitatkozni sem kezdtek. Hirtelen majmok potyogtak az égből. Úgy hullottak alá a fáról, mint az almák. […]. Majmoknak nevezem őket, de botok és kövek voltak náluk, és értelmetlenül makogva érintkeztek egymással. Aztán végül indákkal összekötözték a kezünket, így tehát azt mondom, fejlettebb fokon állnak, mint bármely más állat, amellyel életemben kóborlásaim során találkoztam. Majomemberek – kétségkívül azok – , ők a hiányzó láncsszem, bár nekem ugyan nem hiányoztak.
– Szóval, akkor mi volna ha megpróbálkozna az Enmore Parkban lakó Challenger professzorral?
Mondhatom, kissé döbbenten néztem rá.
– Challenger! – kiáltottam. – Challenger professzor, a híres zoológus! Nem ő volt az, aki a minap betörte a Telegraph újságírója, Blundell koponyáját?
A hírszerkesztő komoran elmosolyodott.
– Na és, baj az? Hát nem kalandot keresett?
A sorozat következő kötete
Kuczka Péter (szerk.): Robur 8. Méregövezet / Én, a robot |
Hasonló könyvek címkék alapján
- Philip Kerr: Sápadt gonosztevő 88% ·
Összehasonlítás - Három klasszikus rémtörténet 87% ·
Összehasonlítás - Klasszikus detektívtörténetek 87% ·
Összehasonlítás - Rónaszegi Miklós (szerk.): Különös történetek 88% ·
Összehasonlítás - Karácsonyi krimik és rejtélyek nagy könyve 90% ·
Összehasonlítás - Ian Rankin: Sötét jelen ·
Összehasonlítás - Anthony Wynne: Estella mátkasága ·
Összehasonlítás - Byron Preiss (szerk.): Philip Marlowe visszatérése ·
Összehasonlítás - Veress István (szerk.): Válogatott gyilkosságok ·
Összehasonlítás - Augustus Muir: A bronzajtó ·
Összehasonlítás