A ​sátán kutyája (Sherlock Holmes történetei 5.) 714 csillagozás

Arthur Conan Doyle: A sátán kutyája Arthur Conan Doyle: A sátán kutyája Arthur Conan Doyle: A sátán kutyája Arthur Conan Doyle: A sátán kutyája Arthur Conan Doyle: A sátán kutyája Arthur Conan Doyle: A sátán kutyája Arthur Conan Doyle: A sátán kutyája Arthur Conan Doyle: A sátán kutyája Arthur Conan Doyle: A sátán kutyája Arthur Conan Doyle: A sátán kutyája Arthur Conan Doyle: A sátán kutyája Arthur Conan Doyle: A sátán kutyája Arthur Conan Doyle: A sátán kutyája Arthur Conan Doyle: A sátán kutyája Arthur Conan Doyle: A sátán kutyája

A detektívregény-irodalom klasszikusának, az 1929-ben elhunyt Sir Arthur Conan Doyle-nak legsikerültebb regényét tartja kezében az olvasó. Főhőse, a legendás hírű, nagyszerű detektív, az immár fogalommá lett Sherlock Holmes ebben a regényben „földöntúli” erőkkel veszi fel a harcot. Legalábbis ezt tartják mindazok, akik hisznek a Baskerville családra nehezedő átokban és a devonshire-i lápvidéken pusztító szörnyeteg létezésében. Sherlock Holmes és barátja, Watson doktor azonban nem hisz az efféle babonás elképzelésekben. Bűntényre gyanakszanak, és nem ok nélkül.

Eredeti mű: Arthur Conan Doyle: The Hound of the Baskervilles

Eredeti megjelenés éve: 1902

Tartalomjegyzék

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2017
218 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639492721
>!
Atlantic Press, Budapest, 2015
250 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155033698 · Fordította: Bokor Pál · Illusztrálta: Takáts Márton
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2013
218 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639492721 · Fordította: Rakovszky Zsuzsa

14 további kiadás


Enciklopédia 13

Szereplők népszerűség szerint

Sherlock Holmes · dr. John Watson · Dr. James Mortimer

Helyszínek népszerűség szerint

London


Kedvencelte 62

Most olvassa 18

Várólistára tette 174

Kívánságlistára tette 65

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
mezei P
Arthur Conan Doyle: A sátán kutyája

Szóval. 99%, hogy már valamikor nagyon-nagyon régen olvastam. Krimiket szerintem 12 éves korom után kezdtem el olvasni, rögtön azután, hogy „kiöregedtem” az indiános könyvekből. Így kezdtem bele például Agatha Christie könyveibe is, amelyeknek rögtön rajongója is lettem. És ha már angolok, akkor Edgar Wallace, akinek az írásait szintén szerettem, többet is olvastam, volt, amelyiket többször is. Ennek a rövid felvezetőnek csak az lenne a célja, hogy magam is keressem azokat az okokat, hogy miért szeretem meg az egyik írót, és miért nem a másikat. Mert most is erről van szó. Ugyanis Conan Doyle írásáról nem tudok semmit jót mondani. Igaz semmi rosszat sem. Csak annyit, hogy nem ragadott magával. Ott van Sherlock Holmes és dr. Watson. Holmes-ot nem tudtam megszeretni, nem nyűgözött le félelmetes logikája, egyszerűen arrogánsnak, és leereszkedőnek tartottam. Watson meg az ő hűséges segédje. Nem szerettem meg a párost. Agatha Christienél ugyanakkor Poirot, – akinek „szerénysége” legendás –, és a kicsit bárgyú Hastings kapitány kapcsolata pedig mégis működött nálam. Igaz nem őmiattuk szerettem meg Chrisite írásait, de sokszor igen szórakoztatóak voltak. Wallace-nak meg inkább a romantikáját, és a humorát szerettem. És talán ez hiányzott legjobban Conan Doyle írásából: a humor. A történet egyébként teljesen korrekt, bár valljuk be őszintén, hogy ebben a mai horror/thriller/krimi dömpingben egy kicsit avitt, de megvan a maga hangulata. És amiért még szeretem ezeket a régi detektív történeteket: a végén valaki mindig összefoglalja az eseményeket, a zseniális detektív mindig elmeséli, hogyan jött rá a megfejtésre, hogy az enyhén memóriazavaros, és kevésbé brilliáns olvasó is – jelen esetben én, – a helyére tudja tenni a hiányzó tégladarabokat. Nem volt rossz írás, de én azt hiszem megmaradok Agatha Christie és Wallace könyveinél.

6 hozzászólás
>!
ppeva P
Arthur Conan Doyle: A sátán kutyája

Ha én ezt tudom, hogy ez ilyen jó, már rég elolvastam volna!
(Egyszer, régen láttam egy kis részt egy Sherlock Holmes filmből, annyira unalmas és vontatott volt, hogy nem néztem tovább, és a könyvekre se támadt kedvem. Most szinte véletlenül ugrott a kezembe a könyvespolcról…)

6 hozzászólás
>!
gabiica P
Arthur Conan Doyle: A sátán kutyája

Régóta gondolkoztam már, hogy ideje lenne belevetnem magam Sherlock Holmes világába, végre eljött a pillanat.
Nem volt rossz, bár nem mondom, hogy azonnal lenyűgözött és nagy kedvencemmé vált. Nagyon sokáig elég vontatottnak és elnyújtottnak éreztem, nem tudtam hova tenni az eseményeket, és egyáltalán nem láttam, hogy mi fog kisülni belőle.
Az alaptörténet tetszett, kellőképpen borzongató volt ahhoz, hogy tökéletes körítést jelentsen egy igazán izgalmas nyomozáshoz. Nagyon hamar megkedveltem Watson karakterét, rá mindig is egyfajta segédként gondoltam, de nagyon örültem, hogy itt rögtön úgy ismerhettem meg, mint egyfajta központi szereplő.
Maga Sherlock Holmes karaktere nagyon sokáig zavart, számomra túlságosan nagyzoló és tudálékos, felsőbbrendűségének mutogatása nagyon zavart. Őt egyáltalán nem ilyennek képzeltem el, azt hittem, hogy a tiszta logika és egyszerűség embere, de sajnos tévednem kellett.

A történet számomra izgalmas volt. Élveztem az olvasását, kíváncsi voltam, hogyan fog befejeződni, még a vontatottsága ellenére is tetszett. Nem bántam meg, hogy a kezembe vettem, jó érzéssel gondolok rá.

>!
Madama_Butterfly P
Arthur Conan Doyle: A sátán kutyája

Nem rossz, nem rossz… de én azért még mindig a novellákra szavazok!
A Holmes-Watson páros itt is ugyanolyan működőképes, a történet magával ragadó és izgalmas, de – nálam legalábbis – Sherlock Holmes a rövidebb történeteivel hódít.

>!
Frank_Spielmann I
Arthur Conan Doyle: A sátán kutyája

– Nos, Watsonkám, ugye maga se gondolta volna, hogy … a gyilkos?
– Nem, nem, kedves Holmes, bár meg kell valljam, őrá is gondoltam.
– Természetesen – válaszolta maró gúnnyal hangjában barátom. – De azért vallja be, …-ra azért mégse igazán gyanakodott.
– Dehogynem gyanakodtam, dehogynem.
– Ugyan, John, nekem bevallhatja – mondta Sherlock Holmes, és úgy nézett rám, hogy látszott rajta, mit is gondol valójában.
– Tudja mit, Sherlock? Menjen a büdös francba, nélkülem meg se oldotta volna az ügyet! – replikáztam, és dühösen elviharzottam a Baker Street-ről.
Dühöm oka nem más volt, mint hogy valóban nem hittem, hogy … a gyilkos.

11 hozzászólás
>!
csgabi MP
Arthur Conan Doyle: A sátán kutyája

Számomra az első „horror”-történet, amit életemben először olvastam, még tizenévesen. Nagyon tetszett már akkor is – ahogyan most is jó volt olvasni. Még akkor is, ha már nem tudok rá úgy gondolni, mint horrortörténet. Izgalmas volt a cselekmény, de lehetséges, hogy elfogult vagyok, mert egyik nagy kedvencem Sherlock Holmes és Watson. Valószínűleg Jeremy Brett miatt, aki nekem az örök Sherlock. Csodásan alakította a detektívet, és fájdalmas volt figyelni epizódról epizódra, hogyan romlik a színész állapota.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Jeremy_Brett
Visszatérve a könyvre: Tetszett a lápvidék leírása; a nyomasztó, lehangolóan ködös mocsaras terület, nem szívesen laktam volna ott, de igazán megragadott. Holmes kiválóan, és a megszokott módon nyomoz, szegény Watson csak kapkodja sokszor a fejét. :-)
Néha úgy szoktam érezni, én is úgy gondolkodom párszor, mint Holmes, aztán csak néznek rám mások, hogy hogyan jutottam addig, ameddig, és akkor le kell vezetnem. :-)

1 hozzászólás
>!
tonks
Arthur Conan Doyle: A sátán kutyája

Még általános iskolás koromban olvastam ezt a regényt először. Volt egy ilyen levelezős verseny (azt hiszem Jonatán volt a neve) és abban volt egy részlet A sátán kutyájából, aztán ügettem is a könyvtárba, hogy megismerjem a teljes történetet. Azóta többször is újraolvastam már, most is a nosztalgia vetette le velem a polcról. A borzongatós hangulat pont nekem való (körülbelül ennyit is bír a lelkem), tetszik, hogy egy darabig Watson kerül előtérbe, jó a rejtély és a behozott szereplők is. Azt hiszem ez a kedvenc Sherlock Holmes történetem.

1 hozzászólás
>!
B_Niki P
Arthur Conan Doyle: A sátán kutyája

Érdekes volt elolvasni végre egy igazi Arthur Conan Doyle történetet annyi filmes feldolgozás után. Jó régen láttam már a korábbi televíziós sorozatot, ezért újdonságként hatott rám a történet.

Nem rémlett, hogy Holmes ennyire pozőr és nagyképű volna, Watson pedig minden apró, feddésbe burkolt dicséretért is olyan hálásan alázkodna meg, mint itt tette. Miután ezt a stílust megszoktam, jól szórakoztam a páros párbeszédein.

A történet izgalmas volt, bár némileg kiszámítható, több fordulatot vártam volna, de mégis élveztem. Fandorinon edzett szemem különösen figyelt az apró részletekre, amik nem a cselekmény fő irányvonalát képezték, hanem inkább alapos díszletül szolgáltak. Az egyikről karcoltam is (http://moly.hu/karcok/678837), a másik, nyomdaipari szakismereteket felvonultató, humoros idézettel pedig már megelőztek a Sherlock Holmes összes II. kötetnél. Érdekes információk voltak ezek is: http://moly.hu/idezetek/180919, http://moly.hu/enciklopedia/borgisz, http://moly.hu/enciklopedia/petit.

6 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Életveszélyes_és_Tilos

– A világ tele van nyilvánvaló dolgokkal, amelyeket soha senki nem vesz észre.

3. A feladat

>!
dontpanic P

Holmes szörnyű hahotában tört ki. Nem hallottam sokszor nevetni, de ha nevetett, arra mindig ráfizetett valaki.

Kapcsolódó szócikkek: Sherlock Holmes
1 hozzászólás
>!
legrin SP

Ha kizártál minden lehetségest, bármennyire valószínűtlen, ami maradt, az az igazság.

>!
Avilda

Egy nő szeme többet elárul, mint a szavai.

111. oldal (Móra könyvkiadó, 1984)

>!
Anniennke

Fura, de nekem az a véleményem, hogy a koncentrált atmoszféra elősegíti a koncentrált gondolkodást. Addig még nem jutottam, hogy egy ládába bújjak, ha gondolkozni akarok, de meggyőződésemnek ez volna a logikus következménye.

37. oldal

>!
Dottie

Lám, mindig akad valahol egy fehérnép, aki még a legelvetemültebb férfit is megsiratja!

170. oldal

>!
balagesh P

Túl nagy feladat az ember számára, hogy együltében megértse a dolgokat és elhatározásokra is jusson.

4. Sir Henry Baskerville (Bokor Pál ford.)

>!
Etike MP

Maga engem nagyon érdekel, Mr. Holmes! Nem reméltem, hogy valaha is szembekerülök egy ilyen gyönyörű, hosszú fejjel, ilyen fejlett domborzatokkal! Ugye, nem ellenzi, hogy végigfuttassam ujjaimat a koponyáján? A fejének egy másolata, uram, legalábbis, míg az eredeti nem lesz megszerezhető, minden embertani múzeumnak díszére válna. Nem szándékom, hogy hízelegjek, de őszintén bevallom, hogy szeretnék a koponyája birtokába kerülni.

>!
Foximaxi

Vannak emberek, akik maguk nem zsenik, de megvan az a különös képességük, hogy inspirálni tudják a lángészt.


A sorozat következő kötete

Sherlock Holmes történetei sorozat · Összehasonlítás

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Agatha Christie: Az Ackroyd-gyilkosság
Szerb Antal: A Pendragon legenda
Robert Galbraith: Gonosz pálya
Agatha Christie: A Bertram Szálló
Agatha Christie: A titkos ellenfél
M. C. Beaton: Agatha Raisin és az életveszélyes esküvő
Daniel Cole: Rongybaba
Joss Stirling: Storm és Stone
George Mann: Mechanikus London
M. J. Arlidge: Ecc, pecc