Régmúlt ​napok fénye 51 csillagozás

Arthur C. Clarke – Stephen Baxter: Régmúlt napok fénye

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Mi lenne, ha a világon minden esemény visszanézhetővé válna? Hozzáférhetővé válna az az információ, hogy ki gázolt cserbenhagyásosan az előző héten, éppúgy, mint az, hogy mi történt meg valójában a bibliai események közül.
Amikor a féregjárat-technológián alapuló időlencse találmánya nyilvánosságra kerül, mind szélesebb igény mutatkozik a használatára. Házastársi viták kibogozására, bűnesetek felderítésére vagy akár puszta nosztalgiázás céljaira is igénybe venné a Föld szinte teljes népessége. De vajon az emberek kezébe adható-e egy ilyen kényes eszköz, amely fenekestül fordíthatja föl nemcsak mindennapi életünket, de egész történelemszemléletünket is?
A két díjnyertes SF-szerző közös műve egszerre kalandos és filozofikus történet az információ szabadságáról és az igazság szubjektivitásáról.

Eredeti megjelenés éve: 2000

A következő kiadói sorozatban jelent meg: (Új) Galaktika Fantasztikus Könyvek

>!
Metropolis Media, Budapest, 2011
400 oldal · ISBN: 9786155158049

Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Thomas Jefferson


Kedvencelte 7

Most olvassa 1

Várólistára tette 16

Kívánságlistára tette 21

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Sai_home>!
Arthur C. Clarke – Stephen Baxter: Régmúlt napok fénye

Ez most egy rendhagyó értékelés lesz tőlem, de ez a könyv is kissé rendhagyó volt :)
Ha regényként akarnám értékelni, akkor nem kapna túl sok csillagot, mert maga a története, a cselekménye nagyon szegényes, mondhatni unalmas, novellának lenne elég.
Viszont az „akció” mellett ott van sok minden más is, amik akár külön novellák is lehetnének, talán úgy jobban is működött volna. Vannak benne többek között „alternatív történelmi” részletek, spekulációk, hogy valjóban mik történtek történelmi személyekkel, amikből aztán a legendák lettek. Jézus élete is kapott így egy fejezetet.
A regény első-középső részének a mondanivalója számomra az, hogy mit reagálnak az emberek, ha kiderül, hogy nincsenek tovább titkot, sőt a korábbiakról is fellebben a függöny. Itt is néhány lehetőséget kapunk, de talán a legfontosabb, hogy elgondolkozzunk, mi vajon mit csinálnánk? És mindennek hatnia kellene-e a jelenlegi életmódunkra? Nagyon hasonló kérdést vet fel A kör is, csak teljesen más formában.
Nem is olyan régen jártam egy social engineering témájú előadáson, ami nagy vonalakban arról szól, hogy egy vállalatnál dolgozó emberek hibáit kihasználva tudunk valamilyen kárt okozni a vállalatnak (például bejutni a rendszerükbe, kémkedni, stb…). Legegyszerűbb példa hogy ha valaki az asztalán tárolt családi fénykép hátuljára írja a bejelentkezéshez szükséges jelszavát, akkor azt könnyen megszerezhetik, de sok szó volt a közösségi hálókon végzett tevékenységekről is. A fő mondanivaló ott az volt, hogy mindent tarsunk titokban, illetve a lehető legszűkebb körben ismerjék meg a megosztott információkat, soha ne postoljuk „public” semmit, mert azt kihasználhatják, legyen akármilyen apróság. Példa: ha kisgyermekünk van és a képek többségén egy piros labda van a kezében, akkor egy esetleges támadó egy piros labdával próbál majd a bizalmába férkőzni. Voltak az előadáson megemlítve olyan módszerek is, amivel az ilyen szűkebb körben megosztott posztokat is el tudják olvasni, szóval számomra ez csak a biztonság illóziója, egyáltalán nem értettem egyet az előadóval. Az én életszemléletem az az, hogy mindent „public” posztolok, mindenről feltételezem, hogy mások is tudhatják, amit már legalább egyvalaki ismer rajtam kívül. Nekem ez az előadás jutott eszembe ezeknél a részeknél :)
A könyv végén egy kicsit összecsapott visszatekintést kapunk a múltba (de még így is jó volt), ezt sokkal jobban körüljárhatjuk Az ős meséjében.

Noro >!
Arthur C. Clarke – Stephen Baxter: Régmúlt napok fénye

Clarke-tól talán meglepően modern téma, legalábbis szerintem az információs technológia nem tartozott a szerző kedvencei közé. Persze „múltbanézésről” már mások is írtak regényt, de azokban stratégiai vagy tudományos eszközként szerepelt, nem a szórakoztató elektronika vívmányaként. A könyv azt járja körül, hogyan változtatja meg egy forradalmi találmány az emberiség életét. Ebben egy kis transzhumán beütés is felfedezhető, a vége felé pedig egy modernebb, hihetőbb alternatíva is felvillan A gyermekkor végére :) Bevallom, nekem jobban tetszettek az átfogó, távolságtartó nézőpontok, mint a főhősök személyes drámái. Utóbbiak ugyanis néha szabályosan keresztbe dolgoztak az események fő vonalának, és a szereplők ostobaságai mindig a legrosszabbkor vonták el a figyelmet a jobban megírt és elgondolkodtató részekről. (Aligha véletlen: számos szerző szúrt már el így jó néhány kortárs SF-t, a Pörgéssel az élen.)

3 hozzászólás
Isley IP>!
Arthur C. Clarke – Stephen Baxter: Régmúlt napok fénye

A féreglyukakon vezető járatok időben és térben való kihasználásának lehetőségeiről szól főként ez a főszereplők életét tekintve több évtizeden keresztül, az ismertetett technológiai eszközök által pedig csaknem a teljességet átfogó intervallumban zajló regény. Tetszett, hogy a vívmány használatának és hatásainak lehetőségei mellett magának a találmányoknak az evolúciója is élő maradt a regényben végig, s egymást követték a korszerűsítések, a bővítések és így az újabb szintek meghaladása. A szereplők maguk bár nem voltak érdektelenek, a tudományos spekuláció volt az érdekfeszítőbb, bár a kettőt a legtöbbször sikerült össze is kötni.

daney>!
Arthur C. Clarke – Stephen Baxter: Régmúlt napok fénye

Ahogy többen is megjegyezték már előttem: a könyv leginkább figyelemre méltó része az utolsó fejezet, a szédítő tempójú út vissza egészen a kezdetekhez.
Csakhogy idáig valahogy el is kell jutnia a tisztelt olvasónak, ami lehet, hogy nem éppen fájdalommentes mutatvány.
Ami azt illeti, a regény első egyharmadát úgy ahogy van, ki lehetett volna hagyni és összefoglalni egy oldalon, de ezt is csak azért, hogy legyen valami hangulatunk a végéhez. S ha ehhez még egy komplett szereplőgárda-csere is párosult volna, akkor eggyel közelebb lettünk volna a három csillaghoz.
A bosszantó lábjegyzetek csak még szaporábban nyitogatták a bicskát a zsebemben az egyébként is tudálékos tudományoskodó magyarázatok mellett, amelyekre szvsz semmi szükség egy ilyen kategóriájú könyvben. Arról nem is beszélve, hogy a kvantumhabról ezúttal sem sikerült többet megtudnom annál, hogy nem lehet borotválkozni vele…

Végezetül pedig, ami a történelmi fejtegetéseket illeti, ezek csak megerősítik azt az – Időodisszeia elolvasásakor támadt – érzésemet, hogy a szerzőpáros látványosan nem tud mit kezdeni a történelemmel.

alaurent P>!
Arthur C. Clarke – Stephen Baxter: Régmúlt napok fénye

Érdekes ötlettel indítja a regényt a szerzőpáros, a távolbalátás technikájának feltalálásával. Innen már csak egy lépés a negyedik dimenzió belekeverése, és máris tetszés szerint látunk bele a múltba, tértől és időtől függetlenül. AZ üzlet hajszolása a személyi készülékek kifejlesztését szorgalmazza, de nem számol a következményekkel, és ez okozza a bonyodalmakat is, és ettől torkollik a regény a végén egy, az egész emberiséget megváltoztató egyfajta utópisztikus kommunába.
Az egész regény nélkülöz egy határozott cselekményfonalat, mert bár vannak vissza-visszatérő szereplők, de elvesznek a társadalom- és emberi lélek-leíró részek egyhangúságában. Nagyon sokat markoltak a szerzők, hihetetlenül tetszettek az ötleteik, de nem állt össze olvasmányélménnyé.
Rengeteg gondolatot ébresztett, és ezek egy darabig még elmotoznak mennem, ez mindenképpen előnyére írandó a kötetnek. Ugyancsak erős része a zárófejezet időutazása, az ősanya követése az idők kezdetén is túlra, és az, amire ott találtak.
Jefremov óta nem emlékszem olyan scifi-re, amelyben az emberiség tanult volna a hibáiból, és jobb belátásra tér: ezt itt a technikai eszköztár okozta kényszerrel a szerzők elkerülhetetlenné teszik – legyen igazuk, ráfér a fajra a megvilágosodás.
A </Harmóniá>-val való összevetés után kapott még egy fél csillagot tőlem: a humánumáért.

Gábor_Ale P>!
Arthur C. Clarke – Stephen Baxter: Régmúlt napok fénye

Az utóbbi évek egyik legjobbika, már ami az olvasás(oma)t illeti. Tudom, hogy már lassan húsz éves lesz a történet, a kiadás meg lassacskán tíz.

A könyv külseje szerintem jól eltalált, persze nincsenek hiú ábrándjaim. Finom utalás az Űrodüsszeiára, ami számomra már az ajánlóval együtt körvonalazta a sztorit és erősen felkeltette az érdeklődésem. Az egyik kedvenc témám az időutazás. Ebben a könyvben nem a klasszikus értelemben vette időutazás van, hanem véleményem szerint az írók az időutazásnak adtak egy másik értelmet.

A történet a gép kifejlesztésétől indul és mondhatom, hogy addig tart, amikor már az emberek számára teljesen elfogadott hétköznapi dolog, hogy minden gátlás és akadály nélkül meg tudják lesni embertársaikat. Az egyes fejezetek között rövidebb tudósítások is megtalálhatók, amik leginkább arról szólnak, hogy ezek a féreglyukak miként változtatják meg az egész életet. Ahogy haladtam a könyvvel bele sem gondoltam, hogy ennyi területet érinthet egy ilyen találmány, de a könyv rávilágított az egyes területekre és bemutatta a társadalomban, illetve az életben bekövetkező forradalmat, illetve forradalmi változást. Ez egyértelműen a való életben is hasonlóan zajlana: politika, jog, igazságszolgáltatás, bűnüldözés, korrupció stb.

Kedvenceltem is. Szerintem megérdemelne egy filmet vagy egy rövidebb-hosszabb sorozatot.

Richeus>!
Arthur C. Clarke – Stephen Baxter: Régmúlt napok fénye

Kissé elegem van már a Clarke + másik szerző regényekből (másik szerző: G. Lee vagy Baxter: Baxter > G. Lee). Ha ez a regény adta meg az alaphangot a nagyjából minősíthetetlen Időodüsszia történetekhez, akkor persze a Régmúlt napok fénye szerzőpárosunk csúcsregényének is nevezhető. Az alapötlet nagyszerű, néhol egészen jó részek is beköszönnek és ezek főleg a végére koncentrálódnak, – de az egész sztori összeszedetlen, bulvárosan közhelyes elemekkel megtömött, de egyébként meg diffúz, és összességében unalmas. 10-20 oldalas adagokban tudtam olvasni kb. ennyire tudott lekötni. Egy jó alapötlet rossz kibontása.

kvzs P>!
Arthur C. Clarke – Stephen Baxter: Régmúlt napok fénye

Szokatlanul modern téma, félelmetesen aktuális áthallásokkal, és „szokásosan” érdekes gondolatkísérlet.
A történet egyes részei tökéletesen bemutatják napjaink bulvárosodásának következő lépését -és rémisztő jövőképet festenek-, összességében pedig tökéletesen érzékeltetik a gyökeres változást, amit egy forradalmi technika okozhat (és sokszor okoz is). Érdekes volt végigkövetni az új társadalmi rend születését, de még inkább a történelem lecsupaszítását, és annak következményeit.
A múltbeli visszautazás leírása nagyon tetszett, bár a csattanója nem annyira lepett meg, számítottam vmi hasonló „meglepetésre”. Az egész könyv befejezése engem is a Gyermekkor végére emlékeztetett, azonban annál jóval pozitívabbnak éreztem ezt a megoldást.

GregSci>!
Arthur C. Clarke – Stephen Baxter: Régmúlt napok fénye

Érdekes Clarke-tól sci-fi-t és egyben történelmi regényt is olvasni. Utóbbiban rengeteg kiaknázatlan potenciált éreztem én is, Ja háborúk, a történelmi brutalitás, Jézus „valós” lefestése és az utolsó fejezet évmilliárd távolságú nagy rádöbbenése zseniális, de sok felesleges vagy kevésbé érdekes visszatekintés is van. Szerintem teljesen hihető, hogyan változtatja meg a jelenkort egy ilyen kaliberű felfedezés, talán egy-két plusz szemszögét még jobban ki lehetett volna fejteni, megemlíteni (internet szintű virtuális világ függés, a tudományok visszaesése, ilyesmik), meg az Obeliszkkel való teljes nem törődömség pedig kissé furcsa.
A családi viszonyok, intrikák, karakterek és események engem se kötöttek le túlzottan, ahogy a tudományos magyarázkodások is ezúttal sokkal érthetetlenebbek és ezért kevésbé izgalmasak, mint Clarke-nál lenni szokott. Ismét úgy érzem, hogy ez egy sokkal jobb könyv lett volna, ha 400 helyett 200-250 oldalba sűríti mindezt bele az írópáros, mert így bizony néha halászni kell a jobb részeket, érdekes gondolatokat, ám azok annyira szuperek, hogy még így is bőven megéri elolvasni a könyvet.

kte P>!
Arthur C. Clarke – Stephen Baxter: Régmúlt napok fénye

Alapvetően tetszett a könyv mondanivalója, de a cselekmény nagyon lassan haladt, el volt húzva az egész, túl hosszúra vették. A „tudományos” leírások nagy részének én sem láttam értelmét.
Jól ábrázolja azokat a valóságban is meglévő jelenségeket, hogy minden technológiára megszületik válaszul a védekezés: a múlt visszanézhetőségére a láthatatlanná és követhetetlené tévő köpönyeg, a lehallgatás ellen a tenyérbe írás. A másik ilyen, hogy a tudományos haladás nem önmagáért jön létre, hanem a kapcsolódó emberek személyes és/vagy üzleti érdekei motiválják és létrehozója minél hosszabb ideig igyekszik biztosítani monopóliumát, ami azonban egy idő tán tarthatatlanná válik és az új technológia mindenkihez eljut.


Népszerű idézetek

alaurent P>!

A tér az a valami, amitől a különféle dolgok nem lehetnek egyszerre ugyanazon a helyen.

daney>!

A technika benyomulása az otthonokba, személyautókba, munkahelyekre rég elérte a telítettségi határt. És immár a testünkre is szemet vetett.

daney>!

Minden emberi lény, akit a halál elragad, nem más, mint a világegyetem középpontja: megismételhetetlen szikrája a reménynek és a kétségbeesésnek, a gyűlöletnek és a szeretetnek, aki magányosan sodródik egy sűrűbb sötétség felé.

Gitta_Bry P>!

Merthogy ez lenne a veleje minden féregszemes tapasztalásnak: nem a nyúlszívű leskelődés vagy perverz kukkolás, nem is az őgyelgés a történelem holmi képtelenül távoli időszakában, hanem a lélek mélyén parázsló mozzanatok felülvizsgálata, melyekből végső soron az ember saját élete áll össze. […]
Valaha hittünk az idő gyógyító erejében, most viszont elragadták tőlünk a messzeség gyógyírját.

254. oldal

Eszterterka>!

Olyanok vagyunk, mint az iskolás gyerek, aki a munkafüzet végére lapoz a helyes válaszért. Hát nem érted? Nem maga a válasz a fontos, hanem a gondolkodásunk fejlődése, amire a válaszok keserves felkutatása útján teszünk szert.

180. oldal

Flór>!

– Boldog vagy?
Bobby elmosolydott.
– Ha boldog akarnék lenni, egyszerűen bekapcsoltatnám azt a csipet a fejemben. Az élet több, mint puszta boldogság, David.

324. oldal

daney>!

Élet és értelem fényesen táguló buborékja volt a jelen, melynek magjában borostyánba zárt rovarként, mozdulatlanul lapult a múlt.

daney>!

– Mióta megtörtént az állam és az egyház szétválasztása, Angliában élnek a világ legegészségesebb katolikus közösségei.
Hiram felhorkant.
– Nem sűrűn hallani az „egészséges” és a „katolikus” szót ugyanabban a mondatban…

daney>!

– Hogy az értelem… hogy maga az élet becses dolog – mondta ki csendesen. – El sem tudjuk képzelni, mennyire az. Még csak az imént álltunk neki a keresésnek, de máris tisztában vagyunk vele, hogy ezer fényéves körzetben sehol sincs jelentékeny bioszféra, és nem is volt, már amilyen mélyen a múltba egyáltalán vissza tudunk pillantani. Ó, igen, vannak persze a létezésbe tíz körömmel kapaszkodó mikroorganizmusok emitt valami iszappal teli, langyos pocsolyában, amott egy vulkáni kürtő repedéseiben.
Azonban nincsen másik Föld.

daney>!

Talán mindössze ennyi várható el az univerzumtól: az élet és a lélek folytonos szétzúzása, mert a kozmosz egyensúlyi állapota nem más, mint a halál…


Hasonló könyvek címkék alapján

Aldous Huxley: Szép új világ
Jasper Fforde: Egy regény rabjai
Gareth Roberts – Douglas Adams: Shada
Douglas Adams: Galaxis Útikalauz stopposoknak – A világ leghosszabb trilógiája öt részben
Matt Haig: Ha megáll az idő
Neil Gaiman – Michael Reaves – Mallory Reaves: Ezüst Álom
Jussi Valtonen: Nem tudják, mit cselekszenek
Itó Projekt: </Harmónia>
Dan Simmons: Hyperion
Stephen King: A Setét Torony – A hármak elhívatása