Elsőszülöttek (Időodisszeia 3.) 82 csillagozás

Arthur C. Clarke – Stephen Baxter: Elsőszülöttek

Az ​Elsőszülöttek a történelem kezdete óta szemmel tartották az emberiséget, és amikor a Föld elérte a 21. század fejlettségi szintjét, a tettek mezejére léptek. Először végrehajtották az Időtörést, és a bolygót apró darabkáiból újraalkotva kísérleti laboratóriumot hoztak létre egy párhuzamos világegyetem formájában, hogy közelebbről tanulmányozhassák a legkülönbözőbb korokból elhurcolt emberpéldányokat. Azután gigantikus napkitöréssel próbálták eltörölni civilizációnk utolsó nyomát is, de egy páratlan nemzetközi összefogásnak köszönhetően tervük nem járt sikerrel.
Most, hogy a Föld végre kezd kilábalni a napvihar okozta természeti és társadalmi zűrzavarból, mind több baljós jel utal arra, hogy az Elsőszülöttek még nem adták föl elpusztításunkra szőtt terveiket. Vajon ezúttal milyen kozmikus „végső megoldást” főztek ki galaktikus boszorkánykonyhájukban? Egy biztos csak: az emberiség túlélésének kulcsfigurája Bisesa Dutt, az egykori ENSZ-katona, aki évtizedes krioálmából… (tovább)

Eredeti mű: Arthur C. Clarke – Stephen Baxter: Firstborn

Eredeti megjelenés éve: 2007

>!
Metropolis Media, Budapest, 2009
380 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639828254 · Fordította: Sarkadi Zsuzsanna, Németh Attila

Enciklopédia 6

Szereplők népszerűség szerint

Jules Verne (Verne Gyula)

Helyszínek népszerűség szerint

Mars


Kedvencelte 4

Most olvassa 3

Várólistára tette 17

Kívánságlistára tette 15

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
csartak MP
Arthur C. Clarke – Stephen Baxter: Elsőszülöttek

Úgy érzem, a trilógia befejező, és egyben leghosszabb részére a két író megtalálta az érvényesülési arányt. A történet folyamában a technológiai leírások részletesek, megmagyarázottak, legyen akár szó űrliftről, űrteleszkópról, marsi bázisokról.
Tudományos elmélkedések, mint például a kvantumgravitáció, kozmológiai bomba, és a napvitorlások mind-mind szerepelnek benne. A felsoroltakból látszik, az írók meglehetősen fejlettnek képzelik a nem is túl távoli jövőt – vagy mindent bele akartak sűríteni. (beleadtak apait, anyait) Mindhárom részben a karakterekben észrevehető egy ismétlődő vonás, mégpedig a felelős, illetve meghatározó pozícióban lévő anya-lánya kapcsolatok, több ilyen páros is felbukkan.
A befejezés teljesen nyitott, akár folytatni is lehetne. Hiába hordozza a cím az Elsőszülötteket, róluk ismét nem sok mindent tudunk meg. (szinte semmit)

>!
Shinzo P
Arthur C. Clarke – Stephen Baxter: Elsőszülöttek

Ebben a kötetben újra találkozik a múlt és a jelen, bár egy egész emberöltő telt el, az írópáros összeseperte az első kettő felhozatalát. Az emberiség ismét egy újabb fenyegetéssel találta szembe magát, és persze ez is az Elsőszülöttek műve, de ezúttal úgy tűnik kissé túllőttek a célon. Még mindig őszintén nem tudom, hogy miért ezt a címet kapta, mert semmivel sem lettünk közelebb a megoldáshoz. Viszont, ha egyben nézem a trilógiát, akkor talán pont így van ez jól. Végülis, olyan lényekről van szó, akikkel ebben a formában és a meglévő technológiával együtt sem tudunk kommunikálni, ez már az első kötetből is kiderült… De inkább nézzük tovább. Újabb csodálatos vívmányokkal gyarapodott az emberiség, ott van pl. az űrlift, vagy a napvitorlás! (én ezt nagyon, de nagyon kipróbálnám… ehető burkolat? Nemár :) remélem nem ízesített, mert akkor simán elnassolnám a fél hajót :) Viccet félretéve, az embert fantasztikus képi világ bombázza olvasás közben, a részletes leírásoknak köszönhetően. Az is elképesztő volt, hogy míg Clarke első regényében (A Mars titka) az utazás a Marsra 6 hónapig tartott, itt csak mindössze egy hónapba, pontosabban 32 napba telt… amiből 12 az űrliften, 20 a napvitorláson. Persze az összefércelt világon, a Miren is történtek bizonyos változások, 30 év elteltével az emberek már annyira összeszoktak, hogy lassan, finoman tűnnek el a különbözőségek. Na és akkor ott a vége, a csúnya és fájdalmas áldozat… még nekem is fájt. spoiler
Összességében remek kis sztori volt, sőt bizonyos fokig még tanulságos is, ha választanom kellene, kedvencnek a második kötetet jelölném meg.

>!
Dubovszki_Martin P
Arthur C. Clarke – Stephen Baxter: Elsőszülöttek

Az Időodüsszeia záró kötetét sem először vettem a kézbe, némi félelemmel, hiszen míg az első két részre jól emlékeztem, erre a kötetre már kevésbé, mondhatni csak pár mozzanat volt ismerős. Hála Solnak, nem kellett csalódnom, sőt… Az első rész inkább kalandregényként volt emlékezetes, a második pedig egy vérbeli hard SF volt. Ez a kötet megpróbálta egyesíteni a két megelőző kötet előnyeit, ami sikerült is neki.

A történet a napvihar után 32 évvel kezdődik, Bisesa Dutt-ot éppen felébresztik krio-álmából, ami persze nem jelenthet jót. A Föld és általában véve a Naprendszer éppen kezd talpra állni a katasztrófa után, de ahogy sejtették is – és amennyire erejükből telt, készültek is rá – az Elsőszülöttek nem tettek még le az emberiség elpusztításáról.

Továbbra is érezhető erősen a hard SF vonal a könyvben – feltételezem, ez Clarke-nak köszönhető – oly élvezettel olvastam az űrliftekről, antianyag hajókról, napvitorlásokról, zsebuniverzumokról, terraformálásról, forgó űrállomásokról, mint az előző részben a Napról és a pajzsról. Sőt még a társadalomtudományok felé is kikacsint a mű, hiszen egy egészen újszerű társadalmat fest le Clarke és Baxter: a napvihar után az emberiség újult erővel fordult az ég felé és rajzott ki a Naprendszerbe, ami persze konfliktusokkal jár az űrlakók, a marsiak és a földiek között. spoiler

Ugyanakkor visszatérünk a Mirre, régi szereplőkkel is találkozunk és többet megtudunk a szétszabdalt és összefércelt világban kialakult életről. Talán egy kicsit sötétebb, mint az első részben, de így a reálisabb. spoiler

A végkifejlet pedig nem is lehetne jobban Clarke-i. Abszolút megéri elolvasni a trilógiát, de az eredeti Űrodüsszeia ismerete ajánlott. Bár élvezhető nélküle is, egy-egy momentuma, mozzanata más megvilágításba kerül, ha tudjuk, hogy egy másik odüsszeia során, hogyan történtek azok a bizonyos mozzanatok.

2 hozzászólás
>!
Profundus_Librum
Arthur C. Clarke – Stephen Baxter: Elsőszülöttek

Nagy örömmel fedeztem fel, hogy a harmadik regényben tökéletes arányban keverednek az első kettő könyv nekem legjobban tetsző részei. Újra visszatérünk a Mir-re, az alternatív Földre, ami a különböző történelmi korok időmetszeteiből lett véletlenszerűen összerakva egy elképzelhetetlenül fejlett földönkívüli civilizáció által. Megismerjük néhány hátra maradt régi ismerős – a kötetek közt 27 esztendő telt el – életét ebben a kifacsart „ókori” bolygón, és közben újabb rejtélyekről is lehull a lepel. Végre megtudjuk, hogy viselik a XIX. századi Chicago – az egyetlen fennmaradt fejlettebb város – lakói a hirtelen beköszöntött jégkorszakot (rájuk különösen kíváncsi voltam valamiért), és hogy Nagy Sándor – gőzmozdonyaival – Eurázsia meghódítása után vajon a szinte üres Amerikát is az uralma alá akarja-e hajtani.
A jövőben, az „igazi” Földön játszódó részek viszont egyértelműen a sci-fi zsáneréhez kötődnek inkább. Ráadásul – bár ez nem egyértelmű először, hiszen állandó téma az idegenek újabb támadása, a harmadik közelgő katasztrófa, ami ellen látszólag újra tehetetlenek vagyunk – inkább tudományos, mint fantasztikus, ahogy egyébként a Napvihar is volt anno.
Ugyanis az ebben a könyvben leírt technológiák MÁR léteznek. Lehetséges, hogy még csak tervrajzokon, de a könyvben nem szerepel semmi, aminek megvalósításán a mérnöktársadalom épp nem dolgozik. A könyv Utószavában – ami talán a legérdekesebb része az egyébként is szuper regénynek – konkrétan le vannak írva, ki, hol, mikor publikált az adott témában, sőt a nemzetközi szaktekintélyek sora adott ehhez a könyvhöz tudományos tanácsokat, kiegészítő magyarázatokat az írópárosnak. Nem beszélve arról, hogy konkrétan az egész Űrlift-projectet Clarke találta ki 1979-ben, igaz, akkor még nem gondolta, hogy ez tényleg megvalósítható lesz a közeljövőben (vagy akármikor). Természetesen nem az a lényeg, hogy a könyvben szereplő fejlesztések neve ugyanaz legyen, mint a valóságban is, hanem hogy a működési elvük is mérnökileg helyes, tudományosan megalapozott. Ezt a precizitást pedig nagyon tudom értékelni!
Egy szó mint száz, nekem ez lett a kedvenc részem.

A 2007-ben kooprodukcióban megszületett könyv az Időodisszeia záró része, de arra azért kíváncsi lettem volna, hogy ha Arthur. C. Clarke nem halt volna meg a közös munka után nem sokkal, akkor folyatódott volna-e a sorozat még néhány részen keresztül. A könyvben lévő történet ugyanis hiába lett kerek, ha a záró sorok elolvasása után mégis legszívesebben azonnal a – nem létező – folytatás után nyúltam volna. Most komolyan ez a rohadt nagy „cliffhanger” lett volna eredetileg is a vége?

Bővebben a blogon:
http://profunduslibrum.blogspot.hu/2013/09/arthur-c-cla…

>!
darkfenriz
Arthur C. Clarke – Stephen Baxter: Elsőszülöttek

Ismét visszatérnek a régi ismerős arcok, jól esik újra hallani róluk. De…

A világ megváltozott, a sokkból még évtizedek elteltével sem volt képes magához térni a Föld, így aztán a nyomasztó légkör a technikai fejlődés, a természeti értékekre való soha nem tapasztalt odafigyelés ellenére továbbra is vibrál az újrareptetett űrprogramok hajóin visszavert fényhez hasonlóan. Egyre nagyobb hatalmat kezd gyakorolni az ember a Naprendszeren, de ennek ellenére érződik a levegőben, hogy közeledik a finálé, a végső fenyegetés, melyre már nem lesz elég sem Pajzs, sem az atomi részecskék eltérítése.
Ismét megismerhetünk egy új világot, Clarke és Baxter fantáziája szárnyal, technológiai érdekességek, fizika számomra igen magas szinten, valamint az immár megacélosodott emberiség kísérletei a pusztulás elkerülésére. Bisesa készülődhet az újabb kalandokra, új nemzedékek segítik munkáját, és az Elsőszülöttek jelenléte erősebb mint valaha. A szálak mind jobban összefutnak, hihetetlen érdekességekkel találkozunk ebben a szerzők által létrehozott különös univerzumban. A jövővel kapcsolatos filozófiai elmélkedések, generációk közötti viták formálódnak, a „hogyan tovább" fonalain haladunk keresztül, akárcsak egy űrlift pókja.
A vége megmagyarázatlan, furcsa, de legalább teret enged a további gondolatoknak és forgatókönyveknek. Izgalmas, a két előző kötet előnyeit egyesítő záróakkord.

>!
jezsek
Arthur C. Clarke – Stephen Baxter: Elsőszülöttek

Az első két rész jobban sikerült elemeit vegyíti a könyv, bár kifogásaim most is támadtak. Az egyik a töredezettség, ami inkább hátráltatott az elmerülésben, mint amennyire izgalmassá vagy pörgőssé tette a történetet. Egy-két elemet feleslegesnek éreztem, különösen az utazások részletezése volt több, mint ami tetszett volna. A másik a magasztosnak szánt, de inkább fellengzős elemek, amelyek az igazi veszteségérzés bemutatása helyett tűntek fel a könyvben. Az alternatív, kirakós történelem most is nagyon tetszett, a Mars maradt a kedvenc bolygóm a Naprendszerben és a negatívumok felemlegetése ellenére sem volt ez olyan rossz (de nem is volt kiemelkedő).

>!
Diosz P
Arthur C. Clarke – Stephen Baxter: Elsőszülöttek

Ha meg akarod menteni a világot, sürgősen képezd át magad fizikussá.

Ebben a részben újra találkozunk a Mir lakóival, megtudhatjuk nagy vonalakban, mi történt a töredék-világban ragadtakkal mindaddig, amíg az emberiség megmentette magát a saját idejében.
Bár ez a befejező kötet, több a kérdés mint korábban.
Persze ezt lehet csapnivaló befejezésnek is gondolni, révén hogy nincsenek válaszok, de lehet hogy épp ettől szuper, Te fejezheted be, ahogy csak akarod. A kreatív elméké a pálya: ki-ki gondolhatja tovább, ahogyan akarja. Én minden esetre a kettő közötti véleményen vagyok: nem rossz elgondolás ez így, de én szívesen olvastam volna kevesebbet a technikáról, és többet a történet filozófiai vonulatáról.

2 hozzászólás
>!
Amargant
Arthur C. Clarke – Stephen Baxter: Elsőszülöttek

Az első reakcióm az volt,amikor letettem a könyvet, hogy „hú”… Összességében nekem tetszett ez a trilógia: olvasmányos és izgalmas volt, a fizikai-kozmológiai leírások se tették vontatottá vagy unalmassá (mondjuk egy részüket nem is nagyon értettem :D). Érdekes kérdéseket feszeget, sok olyan dologról ír,ami a 2003-as megjelenéskor még csak terv volt az emberiség számára (pld. azóta a Curiosity csak ott bóklászik a Marson), a puhaképernyőkről nekem meg folyamatosan a tabletek jutottak eszembe :)
Sajnos azonban van egy elég nagy hibája ennek a könyvnek: nincs benne szinte egyetlen olyan karakter se, aki megérintene,akinek a sorsa érdekel és aki szerves részét képezné a cselekménynek. Számomra a legkedvesebb szereplők Kipling és Bud Tooke voltak, de még az MIkkel is jobban szimpatizáltam, mint pl. Bisesával. Főleg a 3. kötetnél kezdtem el azon gondolkodni, hogy nem kizárt az sem, hogy kifejezetten ezt volt az írók koncepciója: nincs központi főszereplő, mindenki csak csepp a tengerben, hiszen csak egy felsőbb hatalom játékai vagyunk a fekete űrben…
(és Ridley Scott nem tagadhatja le, hogy a Prometheus előtt csak beleolvasott ebbe a könyvbe, miközben ihletet keresett)
Maga a trilógia összességében egy erős négyes, de a legjobb kötet belőle az Elsőszülöttek.

>!
daney
Arthur C. Clarke – Stephen Baxter: Elsőszülöttek

A trilógia legerősebb darabja, amely amellett, hogy önmagában is egy remek olvasmány, sikeresen begyógyítja azokat a „sebeket”, amelyeket az előző részek ilyen-olyan marhaságai ejtettek Clarke iránt mélységesen elfogult olvasói lelkemen. Bár még mindig állítom, hogy Nagy Sándor azért ennél többet érdemelne…
A befejezés pedig ízig-vérig Clarke-i rejtelem, még ha az Űrodisszeiákhoz nem is fogható (ő sem akarta azokhoz fogni). Milyen kár, hogy ő már nem tudja folytatni és tovább mesélni az Elsőszülöttekről. Legalábbis nem ebben a dimenzióban…

>!
kvzs P
Arthur C. Clarke – Stephen Baxter: Elsőszülöttek

Különböző világok, különböző idősíkok zseniálisan összeszőve. Visszatér az első és a második rész lényege és hangulata is, mégis túllép rajtuk a történet.
A könyvnek ugyan nincs vége, de pont ez nagyon tetszett benne, mert ezt a történetet nem lehet lezárni (csalódtam volna a szerzőkben, ha kapunk bármilyen befejezést).
Egy vég nélküli „háborúból” kiragadott pillanat, egy emberöltő, néhány összefonódó sors, egy lehetséges jövő leírása; az eredmény egy olvasmányos, modern sci-fi sorozat.


Népszerű idézetek

>!
csartak MP

– Tudja bármelyikük is, mi volt az az űropera? – kérdezett vissza Paxton feszült arccal. – Irodalom a távoli jövőről, galaxisközi háborúkról, bolygónyi méretű űrhajókról. Alig egy évszázad telt el a második világháború óta, és mindössze százötven azóta, hogy a legfontosabb hadi szállítóeszköz még a ló volt. És most mégis egy űropera-fenyegetéssel vagyunk kénytelenek szembenézni. Még mondjuk ezer év, és úgy szétszóródunk, hogy legfeljebb a komplett galaxismag robbanása tudna csak kiirtani minket. Egyelőre azonban sebezhetőek vagyunk.

>!
Shinzo P

– Gondolom, azért jöttek, hogy megnézzék az emberiség első űrjáró hadihajójának a startját – felelte Libby.
– Hűha – suttogta a hajómérnök. – Igaza van a kislánynak. Emlékeztek a Star Warsra meg a Star Trekre?
Edna még soha életében nem hallott ezekről a vénséges kulturális relikviákról.

>!
Dubovszki_Martin P

– Hála Solnak az univerzális csatlakozási szabványokért!

90. oldal

>!
Shinzo P

De semmi sem hatja meg jobban az emberi szívet, mint amikor azt látja, hogy az utolsó csomagot is felrakják az utolsó hajóra, az utolsó zsilipet is bezárják, és az utolsó lábnyomot is elfújja a szél.

>!
Shinzo P

– Tudod, hol vagyunk? – kérdezte a telefon válaszul. – Úgy értem, mi ez a hely pontosan. Hogy mi lett volna belőle, ha nem jön az Időtörés.
– Mesélj!
– Graceland. „A” villa.
– Te szórakozol velem.
– De itt Memphis soha nem is fog létezni.
– A franca! Vagyis ittragadtam, ebben a világban, ahol nincs se Myra, se diétás kóla, se tampon, s pár napon belül el kell indulnom a jégmezőn át egy dögrováson lévő, tizenkilencedik századi városba. És most azt mondod, hogy a Király sosem fog megszületni! – Váratlanul újra elsírta magát.
A telefon halkan Elvis-számokat játszott neki, míg el nem aludt.

Kapcsolódó szócikkek: Elvis Presley
>!
csartak MP

A modern Hold láthatóan ipari központ volt. A tengerek lávaporos síkságainak hatalmas területeit mintha végigfésülték volna: külszíni fejtésekkel termelték ki az oxigént, a vizet és az ásványi kincseket. A pólusok környékén óriási napelem-mezők foltjai látszottak, és új csillagvizsgálók csillogtak, mint megannyi széndarab; a fekete üvegfelületeket helyben állították elő mikrohullámokkal a holdporból. Az egyenlítőt pedig ragyogó krómszalag övezte: az aleftron, a Naprendszer legnagyobb részecskegyorsítója.

>!
daney

Minden halál fájdalmas. De normális esetben vigasztal, hogy az élet megy tovább, hogy a halál része az élet körforgásának, ennek a végtelen történetnek. De a kihalás minden történetnek véget vet.

>!
darkfenriz P

Ezután beültek a „Relli” bárba – amelyet, mint kiderült, Giacomo Schiaparelliről neveztek el, aki véletlenül bukkant a lowelli csatornákra. Itt alkoholt is lehetett kapni, bár a bor és a whisky is gyümölcsből készült. A kis csapat az almabor mellett döntött, de Bisesa gyengének érezte az italt.
– Kis gravitáció, kis nyomás – magyarázta Alexei. – Itt könnyebb berúgni.

109. oldal

>!
csartak MP

Ugyanakkor az ágya fölött egy polcon igazi, papírra nyomtatott könyvek sorakoztak – vagy legalábbis a hasonmásaik. Többnyire klasszikus, a Marsról szóló regények voltak, ahogy az űrutazás előtti időkben álmodoztak róla az emberek Wellstől Weinbaumon és Bradburyn át Robinsonig. Különös nyugalom szállta meg, ahogy a régi könyvek lapjait pörgette; megérkezése óta először jutott eszébe, mennyi álom fűzi az emberiséget a Marshoz. Bemászott az ágyába. Elolvasott néhány fejezetet egy Martin Gibson nevű író Marsi Por című regényéből. A színpompás melodráma jóleső nehézkességével hamar álomba ringatta.

Kapcsolódó szócikkek: H. G. Wells · könyv · Mars · Ray Bradbury
>!
Shinzo P

– Rendben – töprengett Yuri. – A legfontosabb kérdés, hogy mi lesz, ha a marslakók tényleg veszik a jelet. Mit fognak tenni?
– Szembeszállnak a K-bombával a háromlábú harci robotjaikkal és a hősugaraikkal – felelte Grendel gúnyosan.


Hasonló könyvek címkék alapján

On Sai: Calderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukál
J. Goldenlane: Holdnak árnyéka
Raana Raas: Menekülők
Daniel Keyes: Virágot Algernonnak
J. L. Armentrout: Origin
Raana Raas: Hazatérők
Isaac Asimov: Asimov teljes Alapítvány – Birodalom – Robot univerzuma V.
On Sai: Lucy
Andy Weir: A marsi
Ernest Cline: Ready Player One