Az ​idő szeme (Időodisszeia 1.) 104 csillagozás

Arthur C. Clarke – Stephen Baxter: Az idő szeme

„Fergeteges ​kaland.”
– New York Times Book Review

„Fantasztikusan szórakoztató… egy történet, amely rabul ejt azzal, hogy drámaian dolgozza fel az emberi lét alapkérdéseit… Ezt a könyvet nem lehet letenni, hiába is kéne enni, aludni vagy dolgozni.”
– Chicago Tribune

Ahogy a titokzatos, idegen eredetű Szemek föltűnnek a Föld körül, az idő és a tér szilánkokra hasad. Így találkozik egy 21. századi ENSZ békefenntartó helikopter legénysége a brit gyarmati hadsereg viktoriánus katonáival, egy visszatérő Szojuz-kabin űrhajósai pedig Dzsingisz kán hódító mongoljaival.
A különös össztörténelmi tabló szereplőit egy rejtélyes rádióadás Babilon ősi városába vonzza, ahol elkerülhetetlenné válik a különböző korok végzetes összecsapása.

Az SF irodalom két nemzedékének két zsenije összefogott, és az eredmény egy olyan mű lett, amely a legmodernebb tudományos elméleteket vegyíti az örökzöld kalandtörténetek egzotikumával és izgalmaival. Semmi kétség,… (tovább)

Eredeti mű: Arthur C. Clarke – Stephen Baxter: Time's Eye

Eredeti megjelenés éve: 2003

>!
Metropolis Media, Budapest, 2006
344 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789638693631 · Fordította: Gálvölgyi Judit

Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Nagy Sándor · Rudyard Kipling


Kedvencelte 5

Most olvassa 1

Várólistára tette 43

Kívánságlistára tette 32

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Noro MP
Arthur C. Clarke – Stephen Baxter: Az idő szeme

A hard SF díszletei mögött valódi társadalmi fantasztikum rejlik. Az időtörés okozóiról ugyanis vajmi keveset tudunk meg ebből a könyvből, de a különböző korszakokból összerázott kvázi-Föld kiváló színtere az eltérő kultúrák ütköztetésének. Őskor, ókor, középkor és újkor egyaránt megjelenik a főszereplők alakjaiban, a két szerző pedig nem szépíti a civilizációs különbségeket. Nagy Sándor lehet, hogy az ókori görög kultúra bajnoka, de ettől még egy mániás-depressziós keleti despota bizarr szokásokkal, akinek minden óhaja parancs. És ő még pozitív figurának számít a regényben megjelenő történelmi személyek között. A darabokból összetákolt új világ pedig jóval bonyolultabb, mint egyszerű, statikus mozaik, amelyben egymás mellett élhetnek a történelem különféle korszakai. A történet nagy hangsúlyt fektet az egyes részek között meginduló kiegyenlítődésre – legyen az kulturális, meteorológiai vagy épp ökológiai természetű.

A regény cselekménye mindezek mellett másodlagosnak mondható. Akadnak ugyan izgalmasabb fejezetek, de ezek is inkább a fentieket illusztrálják, semmint a főszereplők kalandjaira összpontosítanak. Hiszen a kiegyenlítődési folyamatok néha igencsak robbanásszerűek. Minden a gradiens meredekségétől függ :) Sokszor inkább csak megyünk, ismerkedünk az új világgal, és közben gondolkodunk a lét nagy kérdéseiről. (Baxter egyébként valami kísértetiesen hasonlót játszott el a Hosszú Földön is.) Az utolsó fejezetekben a történet nagyon tétova, szinte teljesen szétesik; de talán nem járok messze a valóságtól, ha ezt szándékosnak tekintem. Számomra ez azt sugallja, hogy bizonyos dolgok még a SF-ben is messze túlmutatnak az emberi lehetőségeken, és ezeket csak elfogadni lehet, küzdeni vele vagy megmagyarázni nem. (Wolfgang Jeschke ugyanezzel az eszközzel élt a klasszikus A teremtés utolsó napjában.)

>!
Shinzo P
Arthur C. Clarke – Stephen Baxter: Az idő szeme

Kezdésnek csillagos ötös! Rendkívül izgalmas, olvasmányos és jól felépített történet, vagyis valaminek a kezdete, merthogy trilógiáról van szó. Már alapból több szálon fut, ami később csak duzzadni fog, ahogy sorra jönnek az újabb és újabb szereplők, de abszolút nem zavaró, mert az írópáros nagyon szépen vezeti egymásba a párhuzamos cselekményeket. Sejtettem, hogy ha már időutazás, akkor feltétlen kellenek bele híres történelmi személyek is… így külön csemege volt egymással szemben állítani Nagy Sándort és Dzsingisz kánt. Persze mellettük még felbukkantak kisebb hírességek is (nem mondom ennél a pontnál akaratlanul is beugrott Farmer Riverworld-je, amit magát nem olvastam, de róla épp eleget). Az is nagyon tetszett, ahogy a kezdeti nehézségek ellenére, a különböző korokból származó emberek megpróbáltak összefogni, javarészt sikerrel, ugyanakkor hűek maradtak önnön személyiségükhöz is. Szóval a végszavam, kalandra fel! És azonnal, de rögtön bele is vágok a folytatásba. :)

3 hozzászólás
>!
csartak MP
Arthur C. Clarke – Stephen Baxter: Az idő szeme

Nem ilyenre számítottam, de jó kis meglepetés volt. Néhol sokkal jobban éreztem kalandregénynek mint sci-finek. Az időtöréstől izgalmas és őrült keveredés lett, a különböző történelmi korok szereplői találkoznak. És mert „az emberek mindig háborúzni fognak, mert az emberek mindig emberek lesznek” ez a szétszabdalt világ is háború színtere lesz, nem más, mint a két legendás hadvezér, Nagy Sándor és Dzsingisz Kán serege csap össze.
Magáról arról, hogy az Időtörést kik hozták létre és miért, keveset tudunk meg, ezért is kíváncsi vagyok a további részekre.

>!
Dubovszki_Martin P
Arthur C. Clarke – Stephen Baxter: Az idő szeme

Mindig is érdekelt, hogy különböző korok emberei miként fogadnák egymást, hogyan reagálnának egymás kultúrájára, szokásaira vagy csak egyszerűen a másik által képviselt értékekre, világképre. Nos Clarke és Baxter választ ad erre egy egészen sajátos történettel.

Másodszor jártam végig a cselekményt, még emlékszem, hogy első alkalommal gimnazistaként olvastam el – az idő tájt kezdtem el áttérni a könyvtári könyvekről a saját példányokra, így fontos helyet foglal el a polcomon, még ha egy kicsit már viharvertnek is tűnik a kötet.

A Földön egyre-másra feltűnő Szemek egy kétmillió éves tablóképet hoznak létre, benne az emberiség időben teljes, de nem reprezentatív történelméről: kezdve egy ember-majom nősténnyel és kölykével egészen a 21. századi modern békefenntartó katonáig. Persze nagy birodalmak és nagy hadvezérek is áldozatul esnek az Időtörésnek, aminek egyenes következménye, hogy össze is kell csapniuk – Babilon városánál, fokozva a drámai hatást. S persze egy kérdés is ott lebeg Damoklész kardjaként az Időtörés túlélőinek feje felett spoiler.

Ám nem csak emiatt az érdekfeszítő cselekmény miatt jó olvasmány a könyv. Érdemes figyelemmel követni, hogy az egyes emberek – korok és népcsoportok szerint – miként próbálják feldolgozni a történteket és miként tervezik a további életet a kialakult kirakós-világban. Betekintést nyerünk a mongolok birodalmának működésébe, hogyan volt képes a kán uralni és működtetni a valaha volt legnagyobb területű birodalmat. Nagy Sándor hódításainak sikerességét, Még a néhai Brit Birodalom vívmányai is szóba kerülnek – egyszóval jóval többet kapunk a könyvtől puszta történelmi képtárnál. S persze a már-már elmaradhatatlan tudományos elmélet is helyet kap a műben: amolyan tipikus Clarke-féle hard SF villámfejtegetés az Időtörésről, a téridőről, húrelméletről, kvantumfizikáról.

A könyv egy remek sci-fibe burkolt kalandregény, olvasatja magát és a lezárás csak sejtetni engedi, hogy milyen következményei lesznek a történteknek az emberiségre.

Abszolút élvezhető az Űrodisszeia ismerete nélkül is, s a szerzők fel is hívják az olvasó figyelmét, hogy nem folytatás, nem előzmény, hanem csak a meglévő előtételeket viszi tovább egy másik irányba. De lesz több olyan momentum, ami más megvilágításba fog kerülni, ha már ismerjük az egyik lehetséges végkimenetelt.

>!
B_Petra
Arthur C. Clarke – Stephen Baxter: Az idő szeme

Meglepően jó volt.
Volt itt minden, alternativ történelem, időutazás kicsit máskápp, előemberek, mamutok, kardfogú tigris, űrhajósok, és nemzetek kavalkádja, brittek, pastuk, görögök, mongolok, amerikaiak, és oroszok, egy nagy kémcsőbe beletöltve, összerázva, itt a Földön, külömböző idősikok emberi képviselői, egy nagy kisérlet, az elsőszülöttek titokzatos manipulációjának áldozatai, szokatlan helyen Indiában, Afganisztánban, Babilonban.
Az irópáros közismert történelmi személyeket szerepeltet, ki ne hallott volna Nagy Sándorról, Dzsingisz kánról, vagy R. Kiplingről?
Kicsit utána olvastam Kipling életének,és a helyszineknek, talán ilyen lehetett a fiatal újságiró Kipling, Sándor homoszekszualitása sem hiányzott, a törzsi harcosok fanatizmusa, a barbár mongolok életstilusa is hihető,az orosz önfeláldozás, az amerikai majdnem bunkó repülőpilóta, a görög kúltúra titkárának sznobizmusa, a britt katona, ügynök, békefentartó(véletlenül nő), a félisteni Nagy Sándor, és a harcos taktikus Dzsingisz kán hóditásai, ismert történelmi tényekre, elméletekre, helyszinekre épit, mint Babilon, Istár kapuja, Alexandria, stb.
A vallás kavalkád sem maradt el iszlám, budhista, többisten hit Zeusz-Ámon kultusza, és megemlitik az új kialakulóban lévő ökumenikus világvallást is.
A tudományos leirások egyszerűek, érthetőek, rövidek,leszámitva a végén a húrelméleti magyarázatot(talán), egy kevéske ökológia, biólógia és időjárási jelenségek leirása sem hiányozhat, semmi extra kvantum fizika, amit a mai kor ember ne hallott volna.
Kicsit idealista nézőpont szerintem, hogy ezen korok emberei nem mészárolták le egymást azonnal, hanem komunikáltak, és nem estek pánikba,(valószinűleg volt törölközőjük is) bár egy kis véres csata azért volt.

>!
Profundus_Librum
Arthur C. Clarke – Stephen Baxter: Az idő szeme

Egy olyan fantasztikus történetre számítottam, ami teli lesz majd elméleti fizikai tételek fejtegetésével, nehezen megfejthető mondanivalóval, dagályos magyarázatokkal. Vérbeli hard sci-fire tehát, ahol a történet másodlagos csak, és teljesen alárendelt szerep jut neki az írók tudomány-elméleti „agymenései” mögött. Ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna. A sci-fi regények széles spektrumán teljesen félrepozícionáltam magamban jó előre a művet. Ez ugyanis egy tipikus leülök, aztán egyhuzamban elolvasom történet – pedig csak ránézésre vékonyka a kötet! –, mert egyrészt letehetetlen írás, felejthetetlen témával másrészről egy olyan rejtéllyel, aminek hatására minden sci-fi fan, aki a kalandosabb történetvezetést kedveli, rögvest ujjongásba kezd (az időutazást különösen kedvelők pedig hangos ujjongásba).

Az egyetlen tudományos felkészültséget, de legalább a témában egy csepp előzetes tudásanyagot feltételező rövid rész az időtörés tényét magyarázni hivatott húrelmélettel volt kapcsolatos – amit előre tudtam, hogy úgysem fogok megérteni, nem is idegesítettem magam rajta, mikor ez be is bizonyosodott.

Bővebben a blogon:
http://profunduslibrum.blogspot.hu/2013/08/arthur-c-cla…

>!
darkfenriz 
Arthur C. Clarke – Stephen Baxter: Az idő szeme

Több szálon indul a történet. Kapunk történelmi és földrajzi leckéket, valamint tipikus amerikai filmekből ismert kemény katonákat, akik minden létező kiképzésen már túl vannak, mégis marad idejük viccelődni a hadsereg női tagjaival. Mondjuk ez a stílus zavar, már szinte filmszerű párbeszédek jellemzik eleinte, ez az újabb könyvek számomra kevésbé pozitív része. Legalább a régebbi könyvekben volt még humor, itt már sokszor erőltetés. De aztán amikor belerázódtam, tényleg nem bírtam letenni a könyvet, ahogy erre a borítón a Chicago Tribune is emlékeztet.
Teljesen megdöbbentő lehet átlépni hirtelen akaratunkon kívül egy egész más világba a visszajutás csekély esélyével. És még nehezebb megmagyarázni a más korokban szocializálódottak számára azokat a fantasztikus elemeket, melyeket mi magunkba szívtunk a sci-fi könyvekkel és filmekkel. Amikor aztán magára hagyatva találja magát egy embercsoport, mindig elkezdi keresni más emberek társaságát, hiszen egyedül unalmas és az önfenntartást nehezen tudja elképzelni.
A fantasztikus elemek mellett a történelem átélése is nagy élményt nyújt, és ami még jobban fokozza a helyzetet, hitelesek a szereplők és a történeti adatok is, illetve ezen egész megjelenítése. Valamint a cselekmény is nagyon érdekesen alakul. Mennyiben vagyunk képesek irányítani a történelmet és mennyire kerül valamely felsőbb hatalom befolyása alá? Talán csak játékszerek vagyunk hatalmas entitások sakktábláján?
Rengeteg megválaszolatlan kérdés kapcsán kezdünk tapogatózni a vaksötétben, változik a vibráció ebben a tér-idő szövetben és ezáltal az alternatív történelem átvált kozmikus méretű események szintjére. Fantasztikus történet, már várom nagyon a folytatást. És remélem abban azért nem lesz ennyi helyesírási hiba :S
Clarke-Baxter páros! Megvettetek magatoknak ezzel a trilógia első részével.

>!
Mezzanine
Arthur C. Clarke – Stephen Baxter: Az idő szeme

Gyalázatosan sok elírási, tördelési hiba zavarja az olyan érzékeny lelkű olvasókat, mint én! Ennyi elválasztási bődületet, szóközhiányt még egyetlen könyvben sem tapasztaltam. Valószínű, hogy jómagam töredék terjedelemben még többet követnék el, de nekem ez nem szakmám, nem munkám. Mivel ez egy korai kötete az újjáélesztett GFK-nak talán csak nem állt össze a megfelelő gárda – gondolom ezt azért, mert későbbi kötetekből nem emlékszem ilyen hajmeresztésre.

Az írópárostól rendkívül rendes a mű elején található figyelmeztetés, remélem egy Űrodisszeia rajongó sem hagyja figyelmen kívül! Mindenesetre elgondolkodtató, hogy miért nyúltak Clarkék újra a régi motívumhoz…

A regénynek számomra nagyon szép íve van: egy rendkívül ismerős kezdést követően azonnal vérbeli akcióba csöppenünk, ami nagyon pörgős kalandregény hangulatot teremt, majd szépen átlovagolunk egy valódi sci-fibe. Utóbbi műfaj alaposan betömörödik a végére, egy általam még kevésbé ismert elméletre alapozott gondolatot-szövögetéssel. Muszáj is lesz utánanéznem mihamarabb.

Feltűnő és kellemes, hogy mennyire erőteljes mozgatórugókként működnek a női alakok: Bisesa és Sable. Úgy érzem a jellemek ábrázolásánál nem nagyon vétettek hibát az írók. Casey, az amerikai azért meglehetős hollywoodi sablon-köcsög; de hát csak nem várhatjuk két angoltól, hogy fricska nélkül hagyják Amerikát!

A befejezetlenül hagyott kérdésre pedig ezt válaszolom: azért, mert van ebben az ötletben annyi kiaknázatlan lehetőség, amit sok évtizedes írói tapasztalattal érdemes még jobban körüljárni. Bízom benne, hogy ezt a várakozásomat a másik két kötet igazolja.

>!
daney
Arthur C. Clarke – Stephen Baxter: Az idő szeme

Háromszorosan is nagy várakozásokkal vettem (végre) kezembe ezt a könyvet: elsőként is ugye Clarke miatt, másrészt az időutazás ("időtörés") mint téma okán. A harmadik hívószó pedig nem más, mint a makedón Nagy Sándor, akinek „utóéletére” bizony nagyonis kíváncsi voltam.

Aztán csalódtam. Nem nagyon, csak kicsit. Mert azért mindvégig lekötött az olvasmány, semmi okom, hogy nagyon „lehúzzam” az értékelését, de…
Ami a történelmi szereplők jellemzését, megnyilvánulásait, tetteit (beleértve a csataleírásnak nevezett valamit) illeti, az sokszor nagyon kiábrándító volt. Jobban utána kellett volna járni a történelem ide vágó fejezeteinek, mert az azért elég „kevés” Sándorról, hogy baromi nagy hadvezér volt, szerfelett ivott és nem (csak) a rendeltetésének megfelelően használta a segglyukát. A mongolok „jellemzéséről” már nem is beszélve. Még szerencse, hogy a franciákat kifelejtették belőle… :)

Ebben a történetben sokkal több van, mint amennyit a szerzők kihoztak belőle, de azért összességében elégedett vagyok vele, biztosan folytatni fogom a trilógiát.

>!
jezsek
Arthur C. Clarke – Stephen Baxter: Az idő szeme

Az Föld, mint kirakós, ahol az egyes darabkák különböző időből származnak – ötletnek tetszetős és sok lehetőséget rejt. A megvalósítás módja az, ami miatt mégsem értékelem jobbra ezt a könyvet. A történet túl lassan csordogál, hiába a több szereplő és nézőpont, a stílus – talán a távolságtartása és szárazsága miatt – mégsem okozott olyan élményt, amit végig vártam, de nem jött. A végén az érzés, ami megmaradt: lehetett volna jobb is.


Népszerű idézetek

>!
Mezzanine

Amikor H.G. Wells megjelentette Az időgépet 1895-ben (az is csak tíz év múlva lesz ebben az időzónában!), húsz vagy harminc oldalon át kellett magyaráznia, hogy mit tesz a szerkezet. Nem azt, hogyan működik, csak azt, hogy mi az. Mi már túlestünk a kulturális alkalmazkodás folyamatán. Egy évszázadnyi science fiction után maga meg én teljes mértékben hozzászoktunk az időutazás gondolatához, és nyomban képesek vagyunk tudomásul venni mindazt, amivel jár, bármilyen furcsa is átélni a valóságban.

71. oldal

Kapcsolódó szócikkek: H. G. Wells
>!
darkfenriz P

Idő és tér szétfolyhat, mint a puding, de a kötelesség marad.

63. oldal

>!
Mezzanine

És Sándor teljesítménye fennmaradt, ha birodalma nem is. Úgy szétterjesztette a görög nyelvet Alexandriától Szíriáig, ahogy mi szétkenjük a dzsemet a pirítóson.

188. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Nagy Sándor
1 hozzászólás
>!
darkfenriz P

Josh, az emberek mindig háborúzni fognak, mert az emberek mindig emberek lesznek, és a háború mindig nagy móka lesz.

27. oldal

>!
darkfenriz P

Ebben a pillanatban megremegett a föld, annyira, hogy mindenfelé kis porfelhők kavarodtak fel. És esni kezdett az eső a vastag, fekete felhőkből, amelyek viharsebesen vonultak el a hold üres képe előtt.

67. oldal

>!
darkfenriz P

Tudod − mondta Tolja −, a mongolok nyereg alatt puhítják a húst. Ebbe a birkahúsba napokon át pumpálta a metánt a nyereg valamelyik kövér pásztor feneke alatt.

138. oldal

>!
Adrienne

Ez az, amiért háborúkat vívunk, mi, emberek, gondolta; ezért játsszuk ezt a játékot a legnagyobb téttel: nem a profitért, a hatalomért vagy a területért, hanem ezért az intenzív gyönyörért. Kiplingnek igaza van: a háború jó mulatság. Ez a fajtánk sötét titka.

35. fejezet

>!
szanoca

(…) De emlékei nem alkottak történetet, nem volt bennük sem logika, sem rendszer: mint a legtöbb állat, Fürkész a jelenben élt, mert ha a jelen nem élhető túl, akkor múlt és jövő nem jelent úgysem semmit.

287. oldal

>!
darkfenriz P

-Ruddy, a bátorság a csatatéren egy dolog, de nem csekélyebb bátorság, amikor az ember szembenéz saját belső démonaival, ahogy maga tette.

253. oldal

>!
Shinzo P

− Kezdjük ott, hogy tökéletes gömb. − Újra felpillantott rá. − És úgy értem, tökéletes, még a lézerműszerem szerint is, bármelyik tengelyével is próbálkoztam. Még 2037-ben sem tudtunk semmiféle anyagot ilyen tökéletesen megmunkálni.
De Morgan józanul bólintott.
− A geometriai tökéletesség szinte arcátlan megnyilvánulása.


A sorozat következő kötete

Időodisszeia sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Alastair Reynolds: Napok háza
John Wyndham: A triffidek napja
John Wyndham: Újjászületés
Samantha Shannon: Csontszüret
Douglas Adams: Az élet, a világmindenség meg minden
Aldous Huxley: Szép új világ
Karen Traviss: A 66-os parancs
David Mitchell: Felhőatlasz
Catherine Fisher: Incarceron
Olaf Stapledon: Szíriusz