Az ​éden szökőkútjai 40 csillagozás

Arthur C. Clarke: Az éden szökőkútjai

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A szent hegy, Sri Kanda volt az ősi Taprobane legnagyobb tiszteletének örvendő kegyhelye. Ugyanakkor az emberiség történelme legmerészebb technikai vívmányának megvalósítása is kizárólag e hegyen volt lehetséges. Vannervar Morgan álma a föld és a csillagok összekapcsolását illetően még a huszonkettedik században is égbekiáltó, lehetetlen és nem csupán butácska ötlet volt. A Morgan által javasolt csillagtorony és annak mélyűri utazásra gyakorolt forradalmasító hatása nem csak hogy lehetséges, de felbecsülhetetlen jelentőségű is volt. Bárcsak le tudta volna győzni a közönyt, a bürokráciát és az évezredes hagyományokkal rendelkező szerzetesrendet a Sri Kanda csúcsán, melynek vezetői halálra gyötörték mielőtt átengedték volna templomukat a megszentségtelenítő haladásnak!

Eredeti megjelenés éve: 1979

>!
Totem Plusz, 1993
280 oldal · puhatáblás · ISBN: 9637888187

Kedvencelte 1

Most olvassa 2

Várólistára tette 23

Kívánságlistára tette 16

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Arianrhod P>!
Arthur C. Clarke: Az éden szökőkútjai

Gyermek- és ifjúkorom nagy kedvenceinek egyike volt Carke, ő dicsekedhet azzal a – bár kétes – tettel is, hogy megírta azt a könyvet, ami a mai napig nekem az igazi, a legeslegjobb, a mindenekfölött való SCIFI. Bár rég volt vele találkozásom, hacsak nem azon apropóból, hogy időnként azt a bizonyost újra- és újra elolvasom, most mégis megint a bűvkörébe kerültem.

Ez a nagyon távoli jövőben játszódó darab ismét megmelengette egy kicsit a már kihűlőfélben lévő szívemet, mert végre olyan jövőt láttat velünk, ahol a társadalmunk jobbára békés világot teremtett, és nem fenyegeti sem űrháború, sem belső összeroppanás. Clarke optimista, szerinte a tudomány és az azt művelő, alkotó ember nem hagyja, hogy a szülőbolygója szörnyű véget érjen.

Persze ez a jövő, bármily lakható és toleráns, azért az egyes emberek közötti hatalmi harcot, szakmai féltékenységet nem tudja megszüntetni. De még a legsikeresebb, megszállott tudós is tanúbizonyságot tesz az emberségéről és felelősségtudatáról, ha úgy adódik.

Nem csalódtam Clarke-ban most sem, a Srí Lankát övező régi mítoszi szál pedig időtlenné varázsolta az egész cselekményt. A fél csillit pedig csak azért vontam le, mert olyan ukkmukkfukk lett vége, holott még olvastam volna tovább…

Noro P>!
Arthur C. Clarke: Az éden szökőkútjai

A történet egyszerű: egy mérnöknek támad egy ötlete, és keresztül akarja azt vinni. Sok mai olvasónak ez nem feltétlenül jelent különösebb izgalmakat, ámbár Clarke a vállalkozás veszélyeit is őszintén bemutatja. Maga az ötlet azonban a legfontosabbak közé tartozik a sci-fi történelmében, és azon túl is. Hiszen ma már alig találunk olyan, űrhajózással foglalkozó SF regényt, amelyben ne lenne legalább egy űrlift – ha mégis, akkor vagy űroperettel van dolgunk, vagy egy olyan szerzővel, aki nem tart lépést a modern elképzelésekkel. És a téma az IRL mérnöki diskurzusban is újra meg újra felbukkan. (A gyémánt nanoszálat pedig éppen tavaly sikerült szintetizálni a Pennsylvania Állami Egyetemen.)

Persze vannak a könyvben túlhaladott részletek is: az a gondolat, hogy az időjárási problémákat elkerülendő egy hegycsúcsra kell építkezni, már kiment a divatból. Clarke kései regényeiben maga is áttért az óceánon úszó platformokra, amely jelenleg a legvalószínűbb megoldásnak látszik. Bár szerintem annak idején kapva kapott az alkalmon, hogy a hegylakó szerzetesek szerepeltetésével beolvasson a vallásnak, amelynek közismerten nem volt nagy barátja. (A helyszínt egyébként szeretett Srí Lankája inspirálta, bár az a valóságban nincs pontosan az egyenlítőn.)
A könyvön végigvonul még egy gondolat: az, hogy az ember szeretne valami maradandót, emlékművet hagyni maga után – ami így, hét évvel Sir Arthur halála után sajátos mellékízt kap, hiszen ki másnak a neve jut manapság először az eszünkbe az űrlifttel kapcsolatban? Nem Ciolkovszkijé, aki először felvetette, hanem Clarke-é, aki – e regény főhőséhez hasonlóan – hitt benne és híressé tette. (Az egyenlítő fölötti geoszinkron pályát pedig hivatalosan Clarke orbitális pályának is nevezik.)

Maga a regény ettől függetlenül nem tökéletes: sokszor úgy érezni, mintha valami kimaradt volna a szövegből, nehéz tájékozódni, hol és mikor vagyunk, mikor váltunk két helyszín között, és ez szerintem legfeljebb felerészben a fordító hibája. Utóbbi egyébként néha érezhetően találgatós módszerrel dolgozott, hiszen nem mindegy például, hogy „magasan a keringési pályán” vagy „a keringési pálya fölött”.

mandris>!
Arthur C. Clarke: Az éden szökőkútjai

Nem véletlen, és nem is alaptalan, ha valaki, akárcsak én, a hard sci-fi jelzős szerkezetet meghallva, rögtön Clarke-ra asszociál. Az eddigi olvasmányaim alapján egyértelműen ő az, aki a legnagyobb tökélyre vitte a tudományos fikciónak ezt az ágát, aminek ékes példája ez a regény is. Ugyan teljesen legitim dolog, ha valaki számára a sci-fi elsősorban a pörgős űroperákat jelenti, de akkor ő ne Clarke-ot akarjon olvasni. Clarke-ot olvasva mindig az az érzésem, hogy ahhoz képest, hogy sci-fit ír, igyekszik csak annyira elrugaszkodni a valóságtól, amennyire feltétlenül szükséges.
Ellentétben a legutóbb olvasott Rámával, amelyben az emberiség leküzdhetetlen akadályokba ütközik az idegenek megismerése terén, ebben a könyvében éppen hogy arról ír, mi mindenre képes az ember(iség), ha makacsul küzd az álmai megvalósításáért. Vannevar Morgan fejébe vette, hogy űrliftet épít, amelynek az egyedüli lehetséges helye Taprobane, pontosabban Sri Kanda hegye (tulajdonképpen szinte Sri Lanka, csak épp nem teljesen a valódi helyén, hanem attól kicsit délre – igen, azért ACC is elrugaszkodik a valóságtól), és tűzön-vízen át küzd azért, hogy megvalósuljon. spoiler A regény gerincét az adja, hogy az űrlift épülésének viszontagságait bemutatja. Ebben a fő szálban az én véleményem szerint kicsit sok volt a leküzdhetetlen akadály, spoiler A főszálat pedig két mellékszál egészíti ki, amelyek közül az elsőt (Kalidasa király történetét inkább), a másikat (spoiler) kevésbé értékeltem. Összességében nem volt sok bajom a regénnyel, bár az ACC-ből újra és újra feltörő vallásellenesség egy idő után meglehetősen fárasztott. De elfogadom, hogy a nagy embereknek is meg kell, hogy legyen a saját mániája.

kvzs P>!
Arthur C. Clarke: Az éden szökőkútjai

Lenyűgöző léptékű mérnöki álom leírása, igazi Clarke ritmusban és stílusban.
A történet -az utolsó rövid részt eltekintve- lassan csordogál, és igazából csak színpad, ami a főszereplőként bemutatott űrlift megjelenését segíti. A történelmi visszatekintések, a beleszőtt -látszólag teljesen különálló- szál, a szereplők mintha mind egy irányba mutatnának: merj nagyot álmodni! Mert álmodók, és álmok mindig kellenek. Ők viszik előre az emberiséget -akár életük árán is-, és az ő eredményeik lesznek azok, akikre akár még évezredek után is emlékezni fogunk.

Bla IP>!
Arthur C. Clarke: Az éden szökőkútjai

A Totem Kiadónak ez az 1993-as, ócska papírra nyomtatott kiadása rémesen igénytelen – nem méltó Clarke regényéhez, ill. az abban foglalt grandiózus ötlethez. Indiai képzelt államában Taprobanee-ban, Clarke kedvenc Sri Lanká-jához hasonlító, elképzelt szigeten játszódó történet ismét kozmikus méretű gondolat színhelye. A lassan, vontatottan induló cselekmény szövedéke részletes hátteret teremt a megvalósulás megértéséhez és időt az emésztéshez. Az „űrlift” ötlete tényleges megvalósulása felé fejlődik… Jó sci-fi!

daney>!
Arthur C. Clarke: Az éden szökőkútjai

A legjobb ajánló számomra, ha egy Clarke-műről azt írják sokan, hogy unalmas, alig van cselekménye, nulla akció, stb. Ez már korábban is olyan olvasmányokat „adományozott” számomra, mint A távoli föld dalai vagy A gyermekkor vége.
Jelen könyve is éppen ebbe a „lírai sci-fi” kategóriába tartozik, éppen olyan gondolatokkal, amelyeket magam is szeretek meggondolni és olyan kérdésekkel, melyeket jómagam is szeretek néha feltenni.
Ha pedig évtizedekkel a regény születése után japán kutatók állítólag nem tartják lehetetlenségnek az űrlift-elképzelést, az nem tesz rosszat a leírás hitelességének sem.
De nem ez a lényeg.

jezsek P>!
Arthur C. Clarke: Az éden szökőkútjai

Semmiképpen ne olvassák Clarke-nak ezt a művét azok, akik a pörgős és akciódús sci-fit kedvelik és nem szeretik a technikai leírásokat vagy a látszólag oda nem illő történetszálakat.Ugyanis rendkívül unalmasnak és zavarosnak fogják találni ezt a könyvet. Én szeretem, ha a nagy ötlet megvalósításának menetét, a nehézségek kronologikus leírását megszínesíti a vallás, a történelem és a politika. Ebben a könyvben is ezek a részek és a kapcsolatfelvétel tetszettek jobban, míg a (csak szép komótosan, megfontoltan) kalandos epizódok kevésbé ragadtak magukkal. Ezért inkább a könyv első három részére gondolok szívesebben. Amellett nekem túl töredezett volt a szöveg a rövid fejezetek és váltások miatt, és sajnos a vége olyan ugrást jelentett, ami nekem már nem kellett, valahogy nem illett a könyvhöz.

Sai_home>!
Arthur C. Clarke: Az éden szökőkútjai

Ez egy nagyon jól átgondolt regény (mi mást is várhatnánk Clarke-tól?), érződik rajta a rengeteg utánajárás, számolgatás, hogy minden a helyén legyen. A történetet mondhatnánk egyszerűnek is, hiszen mindössze arról van szó, hogy egy ember megálmodik valami nagyot, és azt megpróbálja véghezvinni. spoiler Na de a részletek! Ha valaki nem matematikai beállítottságú, akkor talán ezeket kevésbé értékeli, de engem ezzel lehet megfogni :)
Vannak viszont mellékszálak is, amik nem viszik előre a cselekményt… Ezek érdekes is lehetnének, ha kicsit jobban ki lennének fejtve, így inkább zavaróak voltak, töredezetté vált kissé a regény miattuk.

Karakai_András P>!
Arthur C. Clarke: Az éden szökőkútjai

Lassú, melankolikus sci-fi egy forradalmi vállalkozásról.
Nem volt túlságosan magávalragadó, mégis jó volt olvasni.

B_Petra>!
Arthur C. Clarke: Az éden szökőkútjai

Csak 3 csillagot adtam mert az eleje zavaros, azután unalmas, a vége pedig számomra nem volt érdekes.
Jobban tetszettek azok a részletek amikor az ősi időkről irt, túl sok a mérnöki, műszaki leirás amit én sajnos nem tudtam magam elé képzelni, ennél sokkal jobban tetszett A város és a csillagok.
A vége olyan amerikai katasztrófa filmre hasonlit, nem varázsolt el, kicsit kinlódva olvastam végig.


Népszerű idézetek

Arianrhod P>!

Csupán egyetlen dolog nem illett ebbe a nagyszerűen megrajzolt tájba. Egyetlen apróság: a démonszikla szürke tömbje magaslott ki belőle, és így betolakodónak tűnt. A legenda szerint a Yakkagala a Himalája füves csúcsának egy töredéke, melyet Hanuman, a majomisten ejtett el, amikor gyógyszert és hegyet hordott nagy sietve sebesült társainak Ramayana csatái végén.

Karakai_András P>!

Képtelen volt felfogni, hogyan foglalkozhat valaki Euler mélységének dinamikus aszimmetriájával, a mégis gyönyörűen egyszerű “e^π + 1 = 0”–val, anélkül, hogy elgondolkodna azon, nem volt–e a világegyetem valamilyen óriási intelligencia teremtménye.

22. fejezet

SadPanda>!

Óvakodj az apró emberektől, mondogatta magának, mivel ők mozgatják és fordítják ki sarkaiból a világot.

2. fejezet

SadPanda>!

Réges-régen felfedezte, hogy a fájdalom leküzdésének legjobb módja, ha azt tárgyilagosan tanulmányozni kezdjük.

57. fejezet


Hasonló könyvek címkék alapján

Martha Wells: Kritikus rendszerhiba
Larry Niven: Gyűrűvilág
Daniel Keyes: Virágot Algernonnak
Isaac Asimov: Asimov teljes Alapítvány – Birodalom – Robot univerzuma I.
Frank Herbert: A Dűne
Orson Scott Card: Végjáték
George Orwell: 1984
Aaron Dembski-Bowden: Az első eretnek
Dan Simmons: Hyperion
Gareth Roberts – Douglas Adams: Shada