A ​város és a csillagok 252 csillagozás

Arthur C. Clarke: A város és a csillagok Arthur C. Clarke: A város és a csillagok

A ​történelem tele van nagyszerű városokkal, de Diasparhoz egy sem fogható. Évmilliók óta zárkózik védelmező kupolája mögé, hogy elszigetelje magát a széthulló külvilág veszélyeitől. Valamikor olyan hatalommal rendelkezett, ami előtt még a csillagok is meghódoltak, de aztán − a legendák szerint − a bolygón kívülről érkező támadók visszaűzték az emberiség utolsó maradékát a város biztonságot nyújtó falai közé.
Diaspar lakói örök életűek, de a halhatatlanságért nagy árat fizettek: sosem hagyhatják el tökéletesen szervezett, minden kényelemmel ellátott otthonukat.
Ebbe a változatlanságba dermedt világba születik bele Alvin, a Kiválasztott, aki merőben más vágyakkal rendelkezik, mint a többi ember. Ő meg akarja tudni, mi van a város falain kívül. Mivel erre senkitől, még a Központi Komputertől sem kap választ, maga indul el rejtett föld alatti folyosókon, hogy utánajárjon a legendáknak, és megfejtse Diaspar elzárkózásának igazi titkát.
A Clarke legjobb műveit… (tovább)

Eredeti mű: Arthur C. Clarke: The City and the Stars

Eredeti megjelenés éve: 1956

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Kozmosz Fantasztikus Könyvek, (Új) Galaktika Fantasztikus Könyvek

>!
Metropolis Media, Budapest, 2008
284 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639828063 · Fordította: Vámosi Pál, Németh Attila
>!
Kozmosz Könyvek, Budapest, 1979
344 oldal · puhatáblás · ISBN: 9632112954 · Fordította: Vámosi Pál

Enciklopédia 6

Helyszínek népszerűség szerint

Diaspar


Kedvencelte 41

Most olvassa 5

Várólistára tette 90

Kívánságlistára tette 51


Kiemelt értékelések

>!
AfterEight P
Arthur C. Clarke: A város és a csillagok

Ez a könyv a maga idejében egyszerűen fantasztikus és tökéletes volt.
Nagyon sok tekintetben számomra ma is az.
Damien Broderick utószava olyan dolgokra hívja fel a figyelmünket, amit
talán sokszori olvasás után sem fedeznénk fel. Nehéz utána bármi olyat mondani,
ami ne tűnne okoskodásnak, így meg sem próbálom :)
Úgy kaptam egy élvezetes SF – regényt, hogy vér nem folyt, rettegés hatalmába nem
kerített.Az agyam és a képzeletem mégis megtornáztatta, magával ragadta.
A fél csillagot az akciószegénység és az előszó miatt vontam le.
Mindkettő az én hibám. Talán a felgyorsult élet mellett ennek a regénynek lapjain úgy hajóztam mint egy lassan hömpölygő folyón.
Mindenkinek őszintén ajánlom, aki fegyverropogás és fénykardvillanás nélkül is
élvezni tudja a tudományos fantasztikus irodalmat.

>!
Buzánszky_Vírus_Dávid
Arthur C. Clarke: A város és a csillagok

Clarke az ember és olvasó egyik alapvető ösztönét aknázzi ki, és alig titkoltan érezteti az egyenlőséget ez az érzés és az univerzum végtelensége közt. A kíváncsiság;
Tudja, hogy mindannyiunkban megvan, ahogy azt is, hogy sosem lehet kielégíteni.
Minden válasz egy nagyobb kérdéshez vezet, és a felfedezés, az ismeretlen megismerésére irányuló vágy csillapíthatatlan. Ez az érzés észrevételem szerint a legtöbb regényét áthatja, de itt igazán kicsúcsosodik. Ő ehhez nagyon ért, úgy vélem. Szintén egy olyan íróval találjuk szembe magunkat, akinek könyveit bátran a kezébe veheti a nem csak scifit kedvelő olvasó is.

Van itt még valami, egy furcsa észrevétel, amit talán csak én látok bele a világomba.
Észrevettem néhány furcsa összefüggést ez a könyv, és az egyik kedvenc könyvem, a Valis között. Eljátszottam a gondolattal, hogy talán Dick egypár rögeszméje egyszerűen gyermekkori kedvenc könyvei homályos emlékeiből eredhet.
Az idézetek és az okfejtést spoilereket tartalmazhat ebből a történetből, úgyhogy inkább spoilerbe teszem.
Lássuk mire gondolok;

spoiler

spoiler

8 hozzászólás
>!
Lisie87 P
Arthur C. Clarke: A város és a csillagok

Ritkán olvasok „retro sci-fit”, így nem hasonlítom a mostani olvasmányaimhoz, mert ég és föld. Mégis tetszett, mert olyan szépen ír Clarke, tetszenek a leírásai. A történet lassan halad és lassan indul is, szóval aki hozzá van szokva a pörgős űrcsatákhoz és kalandozásokhoz, az csalódni fog. Alvinnak ( ez a név, jézusom, annyira szokatlan volt, folyamatosan Card Alvinja jutott eszembe) jutott az a szerep, hogy felrázza kicsit az utópisztikus várost a hosszú évezredes nyugalmából és válaszokat keressen a távoli múltra. Érdekes kis utazása volt, kicsit mosolyogtam, amikor felszálltak az űrhajóval és hipp-hopp már egy másik naprendszerben voltak! :D Elszoktam már én az ilyen egyszerű dolgoktól, mostanában mindent megmagyaráznak a „fizika törvényeivel” , hogy így utaznak, ilyen erők hatnak, stb. …stb. … :)
Összességében érdekes olvasmány volt, és nem bántam meg, de inkább maradok a mostani könyveknél. :)

>!
Joshua182
Arthur C. Clarke: A város és a csillagok

Nagyon furcsa érzések kavarognak bennem a könyv olvasása után. Az első benyomásom az volt, hogy a történet tulajdonképpen a közeljövő veszélyeire figyelmeztet minket, az elidegenedés, az önmagunkba fordulás és a virtuális valóságok nyújtotta hamis biztonság illúzióinak buktatóira. Aztán tudatosult bennem, hogy egy 50-es években íródott könyvről van szó, aminek az alapötlete a szerző bevallása szerint már a 30-es évek végén körvonalazódott a fejében. Az emberek még fel sem ocsúdtak a világháború borzalmaiból, Clarke elméjében pedig ilyen körülmények között is olyan víziók születtek, olyan technológiai megoldásokkal, amelyekre akkortájt még fogalmak sem léteztek. Elképesztő.
Ennek fényében természetesen nem róhatjuk fel az írónak a tudományos háttér elnagyoltságát és foghíjasságát, hiszen olyan vizeken vitorlázott, ahol előtte szinte senki. A könyv mondanivalója egyébként is inkább a filozófiai síkon értelmezhető a leggazdagabban, gyönyörűen rávilágít az emberi természet főbb mozgatórugóira (felfedezés és öröklét utáni vágyakozás), illetve genetikusan kódolt fogyatékosságaira is (hajlam az önelégültségre, tespedésre, babonás félelem az ismeretlentől, stb). Diaspar városa Clarke variációja a halhatatlansággal együtt járó boldogtalanság érzékeltetésére, hiszen pontosan azokat az örömöket vonja meg lakóitól, amelyeke hagyományosan a felhőtlen boldogsághoz társítunk: a szerelem illetve a gyermekáldás örömeit. Már a névválasztás is körmönfont: Diaspar az elszigeteltség, önkéntes elzárkózás szimbólumaként tökéletes ellentétben áll a „diaszpóra” szó jelentésével. Persze a mű végére értelmet nyer ez a paradoxon (is), ám ahogy az utószóban Damien Broderick rámutat, a mű több szinten értelmezhető és befogadható, az olvasótól függ, hogy hol húzza meg a valóság határvonalait. Az elemzését egyébként nagyon hasznosnak találtam azzal együtt is, hogy enyhe keserűség érezhető ki belőle amiatt, hogy nem kapta meg az engedélyt a mű folytatásának megírására. Érződik, hogy rajongásig elmerült a könyvben, rengeteg finomságra, apróságra hívja fel a figyelmet, amik felett simán átsiklottam.
Tőle kölcsönzöm azt a kifejezést, amit mindvégig éreztem nem csak ebben a könyvben, hanem Clarke meseszövése kapcsán általánosságban is: „lírai melankólia”. Ez a két szó nagyon pontosan visszaadja a szerző hatékonyságának titkát, mesteri módon szövi bele az erkölcsi útravalót a jövőről szóló, korát jóval megelőző képzelgéseibe. A főszereplő, Alvin hektikus fejlődésének képében gyakorlatilag egy mini, turbo-evolúciót tár elénk, egyúttal azon reményébe vetett hitét is, hogy az emberiség bármilyen ballépés vagy önmaga által választott evolúciós zsákutca után is képes önrevízióra és önmaga újradefiniálására, kvázi az újjászületésre.
Szeretném hinni, hogy igaza van, mert akkor egy napon tényleg meghódítjuk a csillagokat!

5 hozzászólás
>!
fekiyeti79 P
Arthur C. Clarke: A város és a csillagok

Az elején voltak némi nehézségeim, főleg Diaspar „működését” illetően, de ezen gyorsan sikerült túllépnem, és utána magával ragadott a történet; ami számomra 5* -os.

DE!
A tördelőszerkesztőnek egy hatalmas nagy 1-es!!
Hogy lehet ezt a fantasztikus sztorit így elb……?!
Nemhogy a párbeszédek, de még a jelenetek sem voltak sok helyen elválasztava, és csak lestem, hogy akkor most ki is beszél? hol is vagyunk?
Nagyon le tudja rontani az olvasás élményét!
Emiatt csak 3* -ot akartam adni, de mivel nem szőrös szívű kritikus vagyok, hanem egyszerű mezei olvasó, a történetet tartom szem előtt.
Arról pedig fent nyilatkoztam, és eszerint is csillagoztam. :)

>!
Metropolis Media, Budapest, 2008
284 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639828063 · Fordította: Vámosi Pál, Németh Attila
8 hozzászólás
>!
Shinzo P
Arthur C. Clarke: A város és a csillagok

Újabb gondolatok jutottak eszembe a mester kapcsán. Szeretem, hogy nemcsak simán sci-fit írt, hanem azok egyben nagy-nagy kalandok is. Mindezt úgy, hogy az olvasó is átéli a karakterekkel együtt. Ez alól a jelen mű sem kivétel, mely mára már igazi klasszikussá vált. Érdekesnek találtam, hogy pont a korai években írt olyat, ami ennyire a távoli jövőben játszódik, de mégsem tűnt túl idegennek. Ilyenkor kicsit jólesik elgondolkodni azon, hogy a jövő embere valahol még mindig ember és nem valami szörnyű kreálmány. Oké, ez Diaspar lakóira talán kissé furán hangzik, de én mégsem éreztem túl idegennek, túl távolinak őket. Lehet ez Alvin miatt van, hisz ő a főszereplő, az ő szemén keresztül éljük át a kalandokat, mely végül visszavezeti az emberiséget az általunk is ismert, helyes mederbe. Összességében, ez is tetszett, minden sci-fi rajongónak ajánlom, és azoknak is, akik ismerkednének a műfajjal.

>!
marschlako P
Arthur C. Clarke: A város és a csillagok

Első Clarke könyveim egyike, még az általános iskola könyvtárából vettem ki először. Másodjára gimnazistaként olvastam, s most egy negyed évszázad után ismét elővettem, mert már hiányzott valami régi, valami nem féltégla (félreértés ne essék, szeretem én a jó féltéglákat is), valami, ami még egyszerűen, de nagyszerűen mesél egy fantasztikus történetet. Nem csalódtam, Alvin útkeresését a halhatatlan emberi lét tespedése közepette most is ugyanúgy élveztem, mint anno. Hangulatában másik nagy kedvencemre, az Út a tengerhez c. elbeszélésre emlékeztet. A magába záródó, elhagyhatatlan város motívuma Diaspar óta is szívesen látott vendég nálam (Logan futása, Dark city), de a Város és a csillagok sokkal többet ad ennél. Az emberiség rendkívül távoli jövőjének hatvan éve megálmodott különös útjai szerintem még a ma nemzedékének is érdekesek lehetnek.

>!
Kozmosz Könyvek, Budapest, 1979
344 oldal · puhatáblás · ISBN: 9632112954 · Fordította: Vámosi Pál
>!
Razor SMP
Arthur C. Clarke: A város és a csillagok

Nagy várakozással vágtam bele ebbe a könyvbe, de nagyon nyögvenyelősen haladtam vele. A 100. oldal környékén kezdett beindulni a cselekmény, de ezután is rendszeresen meg-megtorpant. A végére azért sikerült ráhangolódnom, és elgondolkodtatott engem is a hogyan tovább, mi lesz a jövőben?
Egy fél csillagot muszáj levonnom a kiadás miatt is. Tippre betolták OCR-be a régi kiadást, és át se nézték, mert másképp nem hiszem, hogy olyan értelmetlen hibák benne maradhattak volna a szövegben, ráadásul helyenként a párbeszédek tagolása is hiányosnak tűnt. (Ha ez utóbbi a régi kiadásban is így volt, akkor természetesen nem szóltam.)

>!
Metropolis Media, Budapest, 2008
284 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639828063 · Fordította: Vámosi Pál, Németh Attila
>!
Hoacin
Arthur C. Clarke: A város és a csillagok

Nagy örömmel csaptam le a könyvre, hiszen a rejtélyes utópiák titkainak felderítése vonzó és megunhatatlan, akár egy szelet csokoládé. Főleg, ha egy egész tábla Arthur C. Clarke írta! Főhősünk, Alvin is lelkesen fog hozzá kikutatni a külvilágtól elzárkózó, csupán önmagának élő Diaspar igazi történetét, és útra kel a falon túlra. A könyv első felében izgatottan követtem nyomon kalandjait, dacára annak, hogy osztottam azon szereplők nézeteit, akik meglehetősen önkényesnek ítélték a viselkedését. spoiler Aztán egyre csak szaporodtak az érdekes események, és ezzel egyenesen arányosan felpörög a tempó is, mondhatni fénysebességgel siklunk át az izgalmas sztorielemeken, spoiler holott a történet elején még ugyancsak cammogtunk a részletes diaspari leírásokkal. Mintha egy tízrészes pompás sci-fi sorozatból kihagytuk volna a komplett hetedik epizódot, majd az utolsó két résznek is véletlenül áttekernénk az első felét, csak az intrót akartam kihagyni, harminc perc lett, maradhat? Persze, csak most kevésbé értem a szereplőket, és fogalmam sincs, ki beszél éppen a képernyőn, de semmi baj.
Érdekes történet, de több ennél jobb könyvét olvastam már Clarke úrnak. Pedig akadt itt jó gondolat bőven, spoiler, és Diaspar leírása is egészen zseniális, nincs hiány humorban és fantáziában sem, spoiler… de mégis erős hiányérzetem maradt a végén, nem szólt akkorát a befejezés, mint amekkorát a felvezetés folyamatosan sejtetett velem. Véletlenül áttekertem volna azt is? A jövőben még lehet, hogy adok neki egy újabb esélyt…

„Khedron, amennyire ez Diasparban lehetséges volt, teljesen elzárkózott a világtól, senki se tudta, hol lakik, miképpen él. Utolsó mókája, amelyet kiötlött, egy meglehetősen gyerekes csíny volt: valamennyi mozgójárdát megbénította. Ez ötven esztendővel ezelőtt történt. Egy évszázaddal korábban pedig egy fölöttébb undorító sárkányt szabadított rá a városra, s ez ide-oda kóborolva fölfalta az akkoriban legnépszerűbb szobrász összes-fellelhető alkotását.”

2 hozzászólás
>!
risingsun
Arthur C. Clarke: A város és a csillagok

Clarke nagy mesélő. Mesébe illően egyszerű, kalandos és persze tanulságos történetbe csomagolva fejti ki nézeteit a tudomány és vallás fejlődéséről, fejlődési lehetőségeiről, zsákutcáiról, torzulásáról és minden egyéb lehetőségéről. Gyakorlatilag már az ’50-es évek közepén összerak, megálmodik egy, a Mátrix világához hasonló történetet (ebből is látszik, hogy nem sok minden új van a nap alatt, ugyanazt kapjuk, csak másként tálalva, más csomagolásban, de ez messzire vezetne, úgyhogy most hagyjuk is).

Diaspar, az emberiség utolsó városa a Földön, mely egyúttal egy mesterséges mennyország. A város önfenntartó rendszerei évmilliókra előre beprogramozott módon működtetik a várost és benne az embereket. Mindenki és minden előre meghatározott módon teszi a dolgát, éli több évszázados életét. Azonban Clarke, bocsánat, Diaspar megalkotói huncut módon, persze ezt is előre programozottan, hibát építenek a rendszerbe, mely felborítja annak szokványos menetét. Ez a ’hiba’ nem más mint Alvin, a regény főhőse, kinek kalandos útja messze túlszárnyalja a diaspariak (és esetleg az olvasó) képzeletét is.

Úgyhogy kalandokban, izgalmakban nincs hiány, nekem azonban mégis hiányzott valami. Túlságosan ifjúságinak éreztem a történetvezetést, a cselekmény alakulását. A kalandos fordulatok izgalom faktora csekély, kiszámítható szálon fut végig a cselekmény. Sok meglepőnek szánt fordulat egyáltalán nem okozott meglepetést, ugyanakkor a történet végére annyira besűrűsödik a cselekmény, olyan tömény lesz, hogy alig kapnánk levegőt, ha Clarke nem hagyna annyi mindent megválaszolatlanul, nyitottan. Zavaróan egyszerűen oldódnak meg az elégsz világot érintő kérdések, illetve olyan izgalmas dolgokra nem derül fény, mint a Támadók, vagy a Mester kiléte, de a Hét Napról vagy Vanamonde-ról is többet olvastam volna.
Röviden összegezve: jó, fantasztikus ötletekkel van tele, cserébe viszont túl egyszerű és nem annyira kidolgozott, mint azt vártam volna.

>!
Metropolis Media, Budapest, 2008
284 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639828063 · Fordította: Vámosi Pál, Németh Attila

Népszerű idézetek

>!
AfterEight P

A sikerbe is elvegyül valamilyen különös szomorúság, a tudatba, hogy a rég áhított
célt végre elértük, s most az életünknek új irányt kell szabnunk.
(…)
Most már tudta, hogy hiába elégül ki hatalom, becsvágy és kíváncsiság,
a szív egyre csak epekedik.

3 hozzászólás
>!
Chöpp

Ő is, mint sok-sok ember őelőtte, képes volt rá, hogy egymásnak ellentmondó tényeket összebékítsen.

256. oldal

>!
krys

A sikerbe is elvegyül valamilyen különös szomorúság, a tudatba, hogy a rég áhított célt végre elértük, s most az életünk új irányt kell szabnunk.

(első mondat)

>!
Sisyll

Ha nyomasztó a valóság, az emberek mítoszokban igyekszenek vigaszt találni.

168. oldal, 13. fejezet

1 hozzászólás
>!
Doki_bácsi

Már kezdte megtanulni az előzékenység fontosságát, bár azt még nem tudta, hogy ez is, mint a legtöbb erény, csak akkor érdem, ha ösztönös és nem tudatos.

>!
AfterEight P

Figyelnek minden változást, s korrigálják, mielőtt még túlságosan jelentőssé
válhatna.Hogyan csinálják, nem tudom, talán a Teremtés Csarnokából kilépők megválogatásával.
Talán személyiség mintázatunkkal játszogatnak; mert mi ugyan azt hisszük,
szabad akaratunk van, de hogyan lehetnénk ebben biztosak?

>!
Chöpp

Aztán jobb felől, a fák közül harsány, éles kiáltások hallatszottak, s az erdőből egy csoport kicsiny, izgatott teremtmény rohant ki, és Alvin köré sereglett, aki az ámulattól szinte kővé meredt, nem hitt a szemének. Olyasmit látott, ami az ő világában régesrég nem létezett, ami már a mítoszok világához tartozott. Így kezdődött hát valaha az emberi élet; ezek a lármás, lenyűgöző lények – gyermekek.
    Alvin ámuldozó hitetlenséggel nézte őket, s emellett még valamilyen szívet sajdító érzéssel, amelyet egyelőre nem tudott meghatározni. Semmiféle más látvány nem érzékeltethette volna ezzel az elemi erővel, milyen távol került attól a világtól, amelyben élt. Diaspar megfizette, busásan megfizette a halhatatlanság árát.

116-117. oldal

>!
metalmike

Ha a szépség egyetemes, elveszti szívet megindító erejét, és csak a hiánya válthat ki bármilyen érzelmet.

>!
Sisyll

A Föld történelme csupán egy vékonyka szál az óriási kárpitban.

313. oldal, 24. fejezet

>!
Zzss

Lysben a szerelem mindig szellemi kapcsolattal kezdődött, s néha hónapok, sőt évek múltak el, amíg a szerelmesek ténylegesen találkoztak. Ilyen módon, magyarázta Hilvar, egyikükben sem támadhatnak hamis benyomások, szó sem lehet megtévesztésről. Két embernek, akik kölcsönösen olvasnak egymás gondolataiban, nem lehetnek titkaik.
Ha az egyik mégis megpróbálna valamit elleplezni, a másik azonnal rájönne. Ilyen őszinteséget csak érett és kiegyensúlyozott lelkek engedhetnek meg maguknak, és csupán feltétlen önzetlenségen alapuló szerelem alakulhat így ki. Alvin belátta, hogy ez a szerelem szükségképpen mélyebb és gazdagabb annál, amit az övéi ismernek, sőt olyan tökéletes, hogy nehéz elképzelni, egyáltalán létezhet-e.
De Hilvar erősködött, hogy igenis létezik, s amikor Alvin nógatta, hogy világosabban fejezze ki magát, csillogó szemmel ábrándokba merült. Vannak szavakkal kifejezhetetlen dolgok, amelyeket vagy ismer az ember, vagy nem. Alvin szomorúan vette tudomásul, hogy sosem teheti magáévá azt a kölcsönös megértést, amelyet ezek a szerencsés emberek életük alapjává tettek.


Hasonló könyvek címkék alapján

George Orwell: 1984
H. G. Wells: A láthatatlan ember / Az istenek eledele
Mark Lawrence: A Széthullott Birodalom
Gareth Roberts – Douglas Adams: Shada
Karen Traviss: Színvallás
John Marrs: The One – A tökéletes pár
Alastair Reynolds: Napok háza
John Wyndham: A triffidek napja
Oliver Bowden: Assassin's Creed – Fekete lobogó
Samantha Shannon: Csontszüret