A ​Mars titka (Űr-trilógia 2.) 61 csillagozás

Arthur C. Clarke: A Mars titka Arthur C. Clarke: A Mars titka

Az emberiség túljutott az űr meghódításának első korszakán, a Föld körül keringő orbitális állomásokról továbblépett a Naprendszer szomszédos égitestjeire.
Martin Gibson, a sikeres SF-író a Marsra utazik, hogy beszámoljon az ottani kolónia életéről. Megérkezve azonban egyre több furcsasággal szembesül. A telep vezetői, akik eredetileg a hírverés által minél több embernek akartak kedvet csinálni az áttelepüléshez, most titkolózni látszanak. Sem a bolygó, sem az ott élők nem egészen olyanok, amilyennek az író várta őket.
Lehet, hogy a Mars korántsem annyira lakatlan, mint korábban hitték? És vajon miért nyilvánították hirtelenjében karanténná Phobos nevű holdját?

Az SF világszerte legismertebb nagymestere kicsit saját magát, álmait és vágyait írta bele ebbe a korai regényébe, amely döbbenetesen előlegezi meg későbbi munkásságának legmaradandóbb ötleteit, motívumait.

Eredeti megjelenés éve: 1951

A következő kiadói sorozatban jelent meg: (Új) Galaktika Fantasztikus Könyvek

>!
Metropolis Media, Budapest, 2011
226 oldal · ISBN: 9789639828933 · Fordította: Pethő Tibor, Kolonics Gabriella
>!
Bibliotheca, Budapest, 1957
220 oldal · Fordította: Pethő Tibor

Kedvencelte 2

Várólistára tette 27

Kívánságlistára tette 25


Kiemelt értékelések

Bla I>!
Arthur C. Clarke: A Mars titka

Ez a könyv valahogy fiatalkoromban kimaradt Clarke művei közül. A több, mint 50 éve íródott mű lényegét tekintve egy időtálló kalandregény, bár a Mars leírása – a mai ismeretek tükrében – idejétmúlt. Elolvasni mindenképp érdemes, de közben el kell gondolkodni azon, hogy a klímaváltozás eredményeként – ha nem tudunk globális összefogással gátat vetni a hőmérséklet emelkedésének – idővel olyanná válhat bolygónk, mint a Vénusz, amelynek körülményei közt élet nem létezhet. S ma már azt is tudjuk, hogy a Marsot sem tudnánk terraformálni, mert folyamatosan és állandóan veszít légköréből a napszél által, s mivel a bolygónak gyenge a belső mágneses tere, e veszély elháríthatatlan. Szóval Clarke-ot mindig érdemes olvasni…

1 hozzászólás
zamil>!
Arthur C. Clarke: A Mars titka

Érezhető, hogy korai Clarke mű, és az író még keresi a saját hangját. A történet engem nem nagyon fogott meg, túl egyszerű, mondjunk inkább ifjúsági kalandregény. Érezhető, hogy Clarke próbált a tudományos résznek nagyobb részt szentelni, de ez hol jól sikerült, hol nem. Az utazás például túlírt, pont azért, hogy mindent be tudjon mutatni az űrutazásról, ami 1951-ben még rendben is volt, mert új volt, de napjainkba olvasva, ez a 80 oldal igen döcögősé teszi a könyvet.
Lehet ha tizenévesen veszem a kezembe nagyobb élményt nyújt.

fekiyeti79 P>!
Arthur C. Clarke: A Mars titka

Clarke első regénye, kérem szépen, elvarázsolt! Sokkal jobban tetszett, mint a második, (ami a trilógia első része, és végül is nem értem, miért trilógia, de mindegy :D)!
Nem kerestem benne „múlt századi bakikat”, egyszerűen élveztem az utazást a Földtől a Marsig, a vörös bolygón tett kiruccanásokat, meg mindent.
Ami egy pici negatívum volt számomra, az a vége – az utolsó cca. 20-25 oldal –, ami a „nagy titok” ellenére is „leült”. Egyébként sem egy akció-regény, de az egészhez képest az utolja lapos lett.
Azt hiszem, röviden és tömören ennyi. :)

M.j.: Itt is kaptam egy kis tragikus történetet, ezúttal a mérnök Hiltontól, aki a Szaturnusz-expedíciónak volt a tagja. :)

>!
Metropolis Media, Budapest, 2011
226 oldal · ISBN: 9789639828933 · Fordította: Pethő Tibor, Kolonics Gabriella
8 hozzászólás
Nuwiel P>!
Arthur C. Clarke: A Mars titka

Vajon milyen elv mentén nevezik ezeket a könyveket egy trilógia részeinek? Vannak ugyan közös pontok, de azok kevesek ahhoz, hogy trilógia legyen, inkább ciklusnak nevezném. Na mindegy.

Közvetlenül A hét Éva után érdekes volt egy olyan könyvet olvasni, ami időben messze, témájában és kérdéseiben viszont meglehetősen közel van ahhoz. A könyv egy része nem öregedett jól, de inkább mosolyogva, mint bambán áll az ember azok előtt az elképzelések előtt, amiket Clarke is meghaladottnak nevez a később írt előszavában spoiler. Az viszont, hogy hogyan viszonyul az ember egy új, számára idegen és nem épp barátságos környezethez, legyen az akár az űr vákuuma, akár egy másik bolygó ritka és kissé hideg atmoszférája, jó kis téma, amit bármikor érdemes boncolgatni. Clarke itt egy olyan jövőképet fest le, ahol az ember igazítja magához a környezetét, emellett pedig feszegeti azt a kérdést is, amit a Babylon 5-ben is imádtam, hogy milyen a viszony az emberiség szülőbolygója és az onnan kirajzottak között.

Túl mély nyomot nem hagyott bennem a könyv, de kellemes kikapcsolódás volt egy nehezebb olvasmány után.

>!
Metropolis Media, Budapest, 2011
226 oldal · ISBN: 9789639828933 · Fordította: Pethő Tibor, Kolonics Gabriella
1 hozzászólás
kvzs P>!
Arthur C. Clarke: A Mars titka

Érdekes ez a könyv. Egyrészt már megmutatkozik benne Clarke zsenialitása és újító ötletekre fogékony elméje, másrészt furcsa tőle egy ilyen majdnem könnyed, naivan romantikus űr-kalandregényt olvasni. Annak ellenére, hogy sok dolog nagyon elavultnak tűmik és érződik a klisék használatán a kezdő írók szárnypróbálgatása, ez egy nagyon szórakoztató regény. Hiába múlt el 60 éves, mégis üde az egész történet.

Shinzo P>!
Arthur C. Clarke: A Mars titka

Még hogy ez a könyv unalmas… Clarke mester regénye tény, hogy kissé ódivatú már, hiszen akkoriban az űrkutatás még nagyon gyerekcipőben járt, ennek ellenére én még ma is elhinném, hogy ez ilyen formában megtörténhet.
Nem egy mozgalmas történet, szép lassan csordogál a végkifejlet felé, de ezt egy cseppet sem bántam. Érdekes volt elképzelni és átélni azt, hogy a jövőben egy hétköznapi ember is kijuthat a világűrbe. Az utazás az tényleg unalmas volt, de valljuk be, ha majd már ott tartunk, hogy megyünk és vagy legalább fél évig fog tartani… melyik ember nem unná magát halálra? :) Szerintem pont annyit adagolt az utazásból, amennyi feltétlenül szükséges, hogy megismerjük miként is fog lezajlani. A főszereplő, Gibson, kedves ember, remekül lehet vele azonosulni, és szerencsére felettébb kíváncsi természetű, így az ő szemén keresztül mindenből kaphatunk egy kicsit, ami érdekelhet. Nem, természetesen a NAGY titokról sem feledkezhetünk meg, hisz ez volt a történet csúcspontja. Bevallom sokmindenre számítottam, csak arra nem, ami történt, pedig az író későbbi írásaiból rájöhettem volna. Valószínű azért, mert a mai sci-fi irodalom már oly sok területen kimerítette azt, ahová a tudomány fejlődött azóta.
Összességében nekem nagyon tetszett, és bátran ajánlanám ezt azoknak, akik még csak most ismerkednek a műfajjal.

pwz I>!
Arthur C. Clarke: A Mars titka

Nocsak, nocsak, mit talál az ember, ha ACC régi, 1951-ben írt sci-fijei között kutakodik! :)
Gyanútlanul olvasom az elejét, aztán egyszer csak bevillannak a 2001 képei! Az igaz, hogy az alapötlet az 1948-as Az őrszem c. novella, de a filmes megvalósításnál egyértelműen önmagát „plagizálta” (azt szabad :D), amikor itt a Föld körül és önmaga tengelye körül keringő Egyes Számú Űrbázist leírta; az érkező űrhajó hogyan veszi fel a bázis forgását, amikor dokkol – ez volt a nyílhegyforma hajó; a forgás miatti mesterséges gravitációban a „gyűrűben” futó-sétáló ember, aki nem lát a bázis görbülete miatt sem előre, sem hátra; az Ares űrhajó formája – súlyzóhoz hasonló jármű=Discovery; a Jupiter-Szaturnusz páros már itt is képben van; aztán az utazás közbeni „dolgok” – ezek mind be lettek építve előbb a 2001 filmbe, majd utána a könyvbe. Ezt nem tudtam, amíg el nem olvastam ezt a könyvet! :) Amiről beszéltem, azt itt lehet ellenőrizni:
http://www.youtube.com/watch…
Amiről fent írtam az az új, 2011-es kiadásban a 12-18. oldalakon olvasható.
A történet pedig 61 év távlatából – tudva, hogy akkor mit tudhattak a Marsról – érdekes. Ilyen (is) volt a sci-fi.
Még valami: az egyik főszereplőről, Martin Gibsonról nem nehéz észrevenni, hogy őt az író, ACC, legalább 50 %-ban saját magáról mintázta. Ez volt az ő képzeletbeli marsi vakációja :)!
Minden másért tessék némi fizikai munkát is végezni a földi gravitáció alatt – vagyis kézbe a könyvvel és irány olvasni ;)!

>!
Metropolis Media, Budapest, 2011
226 oldal · ISBN: 9789639828933 · Fordította: Pethő Tibor, Kolonics Gabriella
Amapola P>!
Arthur C. Clarke: A Mars titka

A leírások és az (alig álcázott) tudományos ismeretterjesztés szépen vegyül a párbeszédek humorával, kellemes olvasmánnyá téve a művet. Eleinte óvatos távolságtartással kezeltem Gibsont, de aztán megkedveltem. Megkóstolnám spoiler
Kezdem a trilógia harmadik részét (hogy mitől trilógia, arra még nem jöttem rá :-)).

daney>!
Arthur C. Clarke: A Mars titka

Nem tudom, hogy a véletlen műve-e, avagy az írói zsenialitás terméke, mindenesetre az első néhány tucat oldal olvasásakor az olvasó éppúgy érezheti magát, mint a Marsra utazó űrhajós: csak legyünk már végre túl rajta.
De érdemes kitartani, mert Clarke e korai regénye sem okoz csalódást azoknak sem, akik a vele való ismerkedést mondjuk a Gyermekkorral vagy a Távoli Földdel kezdték – amelyek azért nagyságrendekkel jobban kimunkáltak, mint ez a regény.

Egyébiránt világraszóló mocsokság lenne, ha a majdani első emberes marsutazós űrhajót, vagy ember lakta bázist nem Clarke-ról neveznék el. Senki nem írt a kietlen vörös bolygóról ekkora szeretettel, mint ő.

MezeiMarcsi>!
Arthur C. Clarke: A Mars titka

A Mars utazást már 1951-ben is lehetségesnek vélték,hiszen beszéltek,és írtak róla.Bár,nagyon nagy fantázia kellett hozzá. Elhagyni a Naprendszert??(tudom ,hogy a Mars a Naprendszeren belül van:)Elutazni a Marsra? Lehetséges?? Igen,Egy ember alkott jármű már ott van.Lehet,hogy ember is, csak titkolják?:D De 1951-ben még nem tartott ott a technika,csak elméletben volt lehetséges.Tegnap (2013.08.15) , olvastam egy cikket,miszerint a Voyager 1 elhagyta a Naprendszert. 35 év utazás után!
http://www.origo.hu/tudomany/vilagur/20130912-a-voyager…
Az pedig egész véletlen,hogy a múlt héten csillagászatot kezdtünk tanulni,és a földrajz tanárunk szerint 100-150,vagy akár több év utazás kell a Naprendszer elhagyásához.
2 érdekes vélemény,és 1 tény.
Vissza a könyvhöz. Érdekes elképzelés,ami szerintem meg is valósulhat. Újra kezdés egy másik bolygón??!! Érdekes.Remélem a gazdagok elsőre lecsapnak a „Mars-utazásra”,nagy lehetőségeket szimatolva, és itthagyják az emberiség „javát” :)


Népszerű idézetek

fekiyeti79 P>!

    Bármennyire is különös, Gibsonra a legmélyebb benyomást nem a hajó tudományos és technikai csodái tették, azokra fel volt készülve, hanem az utasok számára fenntartott, jelenleg üres helyiségek, […] A látvány meglehetősen kellemetlen érzést keltett. Egy ház, amely annyira új, hogy még egyáltalán nem laktak benne, magányosabbnak tűnik fel, mint a régi, omladozó romok, mert azok magukon viselik az egykori élet nyomait, s ha mások nem is, legalább kísértetek lakják.

32-33. oldal (Metropolis Media, 2011)

fekiyeti79 P>!

A szoba megtelt a távolról jövő rádióhullámok sziszegő, recsegő hangjával. Ez a zaj semmiben sem különbözött attól, amit Gibson állandóan hallhatott a rádiós szobában, és amely bizonyos fokú csodálattal töltötte el. A csillagok és ködfoltok hangjai voltak ezek, Gibson tudta; és a hullámok akkor indultak útjukra, mielőtt még az Ember megszületett volna. És e hangok elhaltak ebben a zúgó, sivító káoszban, amelyben talán idegen civilizációk érintkeznek egymással az űr végtelenségében. Ám sajnos hangjuk elveszett a kozmikus interferenciának köszönhetően, amelyért maga a Természet tartozott felelősséggel.

72. oldal (Metropolis Media, 2011)

Shinzo P>!

Gibson kölcsönkérte a bolygó nagy térképét és tanulni kezdte a főbb alakzatok nevét – olyan neveket, amelyeknek nagyobb részét több mint egy századdal előbb a csillagászok adták, akik bizonyára álmodni sem merték, hogy ezeket a neveket valaha az emberek mindennapi életükben használni fogják. Milyen költőiek voltak ezek az öreg térképcsinálók, amikor a mitológiát lopkodták meg! Csak ránézni ezekre a nevekre a térképen annyi volt, mint vérrel tölteni fel az ereket – Deucalion, Elysium, Eumenides, Arcadia, Atlantis, Utópia, Eos… Gibson órákig tudott ülni, ízlelgetvén ezeket a csodálatos neveket, és úgy érezte, mintha Keats varázsablaka tárult volna ki előtte.

80. oldal

fekiyeti79 P>!

    Gibsonnak és az ötvenes-hatvanas évek többi írójának alapvető hibája abból a feltételezésből származott, hogy nincs lényegbevágó különbség a tengeri hajó és az űrhajó – vagy legalábbis a kettő legénysége – között. Volt ugyan közöttük némi hasonlóság, de sokkal több volt a különbség. […]
    Az űrhajó inkább hasonlított a sztratoszféra-utasszállítókhoz, mint bármilyen óceánjáróhoz, és a személyzet technikai kiképzése jóval magasabb fokon állt még a sztratoszférát járó pilótákéhoz képest is. Olyan valaki, mint Norden, öt évet töltött a főiskolán, három évet szolgált valamelyik űrhajón, majd két évre ismét visszaküldték a főiskolára, ahol felsőfokú asztronautika-elméletet tanult, s csak ezután kerülhetett a jelenlegi beosztásába.

35. oldal (Metropolis Media, 2011)

Amapola P>!

Végül is nem nehéz megkedvelni valakit, aki szereti az embert.

124. oldal

daney>!

Gibsont csodálatos öröm töltötte el. A pillanat, amelyre egész életén keresztül várakozott, elérkezett. Az űrben volt. Nagy kár, hogy a felszállásnál eszméletét vesztette, de tudósításában majd kimagyarázza ezt a részt.

daney>!

Nagyon kevés nagy ember marad nagy, ha közelről megismerjük őket.

daney>!

Akik tudták az igazságot, nem beszéltek, viszont akik nem tudtak semmit, túl sokat beszéltek.

>!

Különös volt gyerekekkel beszélni, akik sohasem ismerték a Földet, akik
már itt születtek és eddigi rövid életüket a nagy kupolák árnyékában élték le.
Vajon mit jelenthet a Föld számukra? – töprengett Gibson.

Amapola P>!

– Folytasd! Ne törődj az érzékenységemmel, ha egyáltalán gondoltál rá.

54. oldal


A sorozat következő kötete

Űr-trilógia sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Terry Pratchett – Stephen Baxter: A Hosszú Mars
H. G. Wells: Világok harca
Alastair Reynolds: Kék emlékezetű Föld
Piers Anthony: Az emlékmás
Richard Morgan: Légszomj
Alan Moore: A teljes Watchmen
Alan Moore: Watchmen – Az Őrzők
George Orwell – Fido Nesti: 1984
George Orwell: 1984
Gareth Roberts – Douglas Adams: Shada