3001 ​– Végső űrodisszeia (Űrodisszeia 4.) 93 csillagozás

Arthur C. Clarke: 3001 – Végső űrodisszeia Arthur C. Clarke: 3001 – Végső űrodisszeia

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Ezer év telt el a titokzatos holdi monolit megszólalása és a Discovery-expedíció szerencsétlensége óta.
Az új világkorát érő emberiség horizontján azonban viharfelhők gyülekeznek. Nyugtalanító felfedezések utalnak arra, hogy az űrben az értelem csodáját elvető idegenek még korántsem tekintik befejezettnek kísérletüket, és végső céljuk a Föld számára akár a pusztulást is jelentheti. Civilizációnk sorsát egyetlen ember tartja a kezében… csakhogy ő már ezer éve halott!

Eredeti megjelenés éve: 1997

>!
Metropolis Media, Budapest, 2020
248 oldal · ISBN: 9789635510047
>!
Metropolis Media, Budapest, 2020
226 oldal · ISBN: 9786155859946
>!
Möbius / N&N, Budapest, 1999
266 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639229008 · Fordította: Németh Attila

Enciklopédia 17

Szereplők népszerűség szerint

Sherlock Holmes · Conan · Sir Arthur Conan Doyle

Helyszínek népszerűség szerint

Ganümédesz-City


Kedvencelte 3

Most olvassa 3

Várólistára tette 47

Kívánságlistára tette 61

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Bla I>!
Arthur C. Clarke: 3001 – Végső űrodisszeia

Clarke látta a jövőt. Ilyennek látta. Víziója a negyedik évezred kezdetéről csak egy alehetséges alternatívák közül. Kétségtelen, hogy a számos tudományos megoldást előre látó, megjósoló zseni prognózisai általában megbízhatóak voltak, de végső soron ez a sorozat mégis csak irodalom, azaz"mit gondol az ember a világról", ebben az esetben a világ fejlődéséről. Clarke itt oly távolba nézett, hogy ez a kötet nem versenghet a korábbiakkal. Nekem nem is tetszett annyira…

B_Petra>!
Arthur C. Clarke: 3001 – Végső űrodisszeia

Mintha egy dokumentum filmet néztem /olvastam volna azt is már látott /olvasott tudományos fantasztikus töredékek alapján, nagyon kevés újdonsággal egy porszemnyi emberiséggel egy porszemnyi történelemmel. Még sokat kell várni míg legalább kavicsok leszünk feelinggel.
Nos, nem tetszett, nem méltó befejezés.

Shinzo P>!
Arthur C. Clarke: 3001 – Végső űrodisszeia

És ímhol a vége (?), az utolsó kötet, a finálé, stb. Csak azért kérdőjeleztem meg, mert a mester hagyott kiskaput arra nézve, hogy esetleg… bízzuk ezt a rajongók fantáziájára :) Az előző kötethez képest meglepően gördülékeny sztorit kapunk, kevesebb izgalommal, de annál több érdekességgel, vajon milyen lesz a világ 3001-ben? spoiler Vagy inkább értsd úgy, a naprendszer, kivéve a Földet, merthogy bátor főhősünk mindenhol megfordul, csak épp ott nem, mivel – ahogy az előző kötetben Floyd – így az ő szervezete sem bírja el már a földi gravitációt. De ki akarna a Földön maradni, mikor annyi csoda várja odakint, kezdve pl. az űrliftekkel összekapcsolt állomásokkal. Ezen kívül, nincsenek háborúk, vallások, betegségek… mégis, a végzet ismét közbeszól, megszakítva ezt a túlontúl idilli korszakot. Így a végére, úgy érzem, Clarke mindent kihozott ebből sztoriból, amit csak lehetett a józan ész és a fantázia keretein belül. Önállóan nézve, ez a kötet soványka és túl sokat már nem tett az előzőekhez (naná, hogy ebben is volt ám ismétlés). De összességében nézve, ez egy remek sorozat, és az egyik kedvencem. Mindenkinek ajánlom, akár ismerkedni a műfajjal, akár rajongóknak. Megérte el(újra)olvasni :)

kvzs P>!
Arthur C. Clarke: 3001 – Végső űrodisszeia

Kicsit néha olyan érzésem volt, mintha egy ismerős világban íródott fancfiction-t olvasnék. Ezt azonban felülírta az az érzés, hogy Clarke visszament az ismert világba játszani egy kicsit a maga örömére.
Ez a könyv messze nem olyan nagy ívű vagy „világmegváltó” mint a sorozat előző részei, azonban így is tartalmaz elgondolkodtató elemeket. Ezer évre előre ugyan nem sokat fejlődött benne a tudomány, de a filozófiai/pszichológiai/vallási részei érdekesek.
A 3001 soha nem lesz akkora klasszikus, mint az elődei, de ha valakit érdekel a sorozat, akkor érdemes elolvasni.

15 hozzászólás
zamil>!
Arthur C. Clarke: 3001 – Végső űrodisszeia

Kicsit csalódott vagyok. Nem indult a könyv valami érdekfeszítően, 1000 év után nem csak a földi technikai fejlődésre lettem volna kíváncsi, hisz már jócskán belépett az űrkorszakba a világ. A közepe már olyan volt amit szeretek, ismét szó volt a Monolithról. A vége viszont ismét nem tetszett, túlságosan 21 századi, Hollywood filmesre sikeredet. Nem ezt várom el 3001-es év technikájáról.
Összességében egy jól megírt sorozat volt, ami Clarke szokása szerint jó pár kérdést nem válaszolt meg. Volt ami kedvenc könyv lett, de volt ami csak teljesé tette a történetet.
Persze a sci-fi kedvelők nem hagyhatják ki ezt a sorozatot.

Dave_Bowman>!
Arthur C. Clarke: 3001 – Végső űrodisszeia

Szerintem egy kicsit szétesett a történet a végére. Bizonyára nem tett jót az első résztől számított 30 év a sorozat befejező részének, de itt sajnos azt is érzem, hogy Clarke nem tudta már hozni a 80-as évektől azt a színvonalat, mint előtte. Értem, hogy szerette volna leírni a jövőre vonatkozó vízióit, mind politikai, mind technológiai értelemben, de erre ráment maga a sztori.

A Végső Űrodisszeia úgy gondolom, akár ki is hagyható a sorozatból. Pont a monolittal kapcsolatos részek miatt, amelyek számomra illúziórombolóan hatottak. Semmi újat nem tudunk meg sem a monolitról, sem a mögötte álló értelemről, sem az Európa lakóiról. A vége összecsapott és butácska. Tényleg úgy gondolta Clarke, hogy egy óriásbolygóból napot létrehozó, gyakorlatilag tökéletes „értelemmel” így el lehet bánni? Ennél még egy leszázalékolt, C-kategóriás hollywoodi forgatókönyvíró is különb befejezést talált volna ki.

Mégis ez egy legendás ciklus lezárása, és az íróját tiszteletben kell tartani. Valóban joga volt így befejezni. Ha más írta volna, irgalmatlanul lepontozom, így meg legyen háromfél.

Isley P>!
Arthur C. Clarke: 3001 – Végső űrodisszeia

Nem mondanám semmiképpen sem gyenge vagy a kreativitást nélkülöző műnek, mert a regény után következő források gyűjteményéből jól látható, hogy Clarke milyen, akkor teljesen újnak számító elméleteket és ötleteket használt fel regényéhez. A regény nem volt nagyon izgalmas, de voltak benne szép számmal jóra sikeredett részek, gondolok itt például az Égvárosra. Azonban jócskán kijutott a lehangoló részekből is. Nemcsak arra gondolok itt, hogy semmi új információt nem kaptunk a monolitról és a mögötte álló csaknem isteni létrehozókról, a Csillagemberekről, hanem arra is, hogy miképp változtatta meg Dave Bowmant Clarke ebben a regényben. Dave már nem Csillagember, csak a TMA-2 memóriájában lévő személyiségmásolat. Hol van már itt Dave Bowman szinte isteni valója? Az sem tetszett, hogy csaknem fél évezred alatt jutnak el az információk Dave-hez a létrehozóktól, mert korábban az elsőszülöttekkel valós idejű kommunikációt folytatott. Plusz hová tűnt Heywood Floyd? Ő teljesen kimaradt,pedig a 2061 vége nagyon ígéretesen zárult Floyd szempontjából. Valamint az elsőszülöttek „legyőzésének” terve két szempontból is zavaró volt: (1) Mégis hogy lehetne legyőzni egy ilyen nyilvánvalóan felsőbbrendű fajt? További magyarázat itt szükségtelen. (2) A terv a legyőzésükre bár ötletesnek számíthatna mondjuk a huszadik század vége felé, de hogy 3001-ben az emberiség ott járjon, hogy több mint ezeréves módszerekhez nyúljon isteni lények ellen, egyszerűen kiábrándító.

Nem volt rossz olvasmány, bár kétségtelenül elmaradt az első három darabtól, s volt benne nem kevés zavaró tényező is, ezzel együtt sem bántam meg, hogy elolvastam, ugyanis ez is tartalmazott ötletes részeket.

daney>!
Arthur C. Clarke: 3001 – Végső űrodisszeia

Hajlok rá, hogy e könyvet nevezzem Clarke egyik legnagyobb – vagy talán így jobb: legfontosabb – alkotásának. Nem a története miatt, mert – s ebben lehet némi igazságuk a „fanyalgóknak” – olyan eget verő nincs is igazán neki. Ami van, az semmi egyéb, mint körítés, mint néhány nem is annyira csillogó gyöngyszem, felfűzve a „2001” láncára. Avagy ha úgy tetszik, afféle ürügy, „casus belli”, mellyel Clarke a maga visszafogott, mégis sebészi pontosságú metszéseivel kifejtheti nézeteit Bowman és Poole halandó urak mindennapos nyűgjeinél jóval fontosabb és mélyebb kérdésekről.

Hogy melyek is ezek? Az a néhány kiragadott idézet, melyet kimásoltam és ide a könyv lapjához feltöltöttem, ad némi ízelítőt. De attól még e könyvet el kell olvasni. Aki az előző hármat már abszolválta, annak ez egyértelmű. Aki még nem, annak meg azért.
Persze ez is ízlések és pofonok dolga, és valóban, annak borzalmas perceket fog okozni (a könyv félredobásáig), aki inkább a halálcsillagok világában érzi jobban magát.

Clarke e műve számomra a benne kifejtett és a szívemhez, neveltetésemhez, világnézetemhez – egyszóval: személyiségemhez – oly közel álló filozófiai-világnézeti gondolatok miatt kiemelkedően fontos. Nem szoktam ugyan megkérdezni magamtól, de ha mégis megtenném, hogy ugyan már, miben is áll az én hitem, akkor üres hebegés helyett alighanem erre a munkára mutatnék rá, ebben sokkal jobban le van írva, mint én azt valaha is szavakba tudnám önteni. Nevezhetnénk bár deizmusnak, de szerintem maga Clarke is viszolygott minden izmustól.

Azt gondolom, az Clarke szerzői jussa, hogy egy ilyen könyvet írjon és csapjon oda a 2001-sagához. Jussa volt egy jutalomúthoz az általa is megálmodott űrliften az „Afrikára”, hogy onnan elégedetten tekinthessen le csodálatos bolygójára és annak csodálatra egyre kevésbé méltó kétlábú uraira. Jussa volt ahhoz a „virtuális valósághoz” is, amit ott a sárkány hátán az egyébként sótlan-íztelen-szagtalan Poole mester levágott. Jussa volt ahhoz, hogy ezer év távolából beszóljon korunknak.

De akinek mégis vannak kifogásai, az most az egyszer méltányolja magának a Szerzőnek a kérését:
„Ha van olyan olvasó, aki zavarónak érzi ezeket a következetlenségeket, remélem, eltántoríthatom dühös levelek megírásától azzal, hogy fölidézem egy bizonyos amerikai elnök egy kedvesebb megjegyzését: "Ez csak mese, te bolond!” Méghozzá az én mesém, ha nem vették volna észre."

Péter_Szombati>!
Arthur C. Clarke: 3001 – Végső űrodisszeia

Ez így a végére egész jó lezárás, az alaphelyzet is nagyon jó, meg az ötletek is benne. Méltó befejezése a ciklusnak.

mantin>!
Arthur C. Clarke: 3001 – Végső űrodisszeia

Szeretem Clark könyveit. Az űrodisszea sorozatot különösen. Elég vegyes véleményeket olvasok itt az utolsó részről, de nekem határozottan bejött. Valóban nem olyan akciódús, mint ami a mostanában megjelenő sci-fik általában, de Clark soha nem is pörgette túl a cselekményeket a könyveiben, inkább a kimért tempójú, filozofikus vonalat követi. A negyedik rész első fele valóban nem túl eseménydús, de nekem nagyon tetszett, ahogy Clark mintegy jövőkutatás orgiaként végigvezet minket az ezer évvel ezutáni jövő csodái között. Nekem ez legalább annyira lekötötte a figyelmemet, mintha pörgős akciók érték volna egymást, de kinek a pap, kinek a papné. (kicsit elkezdtem már belefásulni a jövőbeli környezetbe helyezett krimikbe, amit sci-finek hívnak, így egy klasszikus Clark könyv felüdülés számomra) Azért a könyv második felében felpörögnek kicsit az események, és végül meglepően merész húzással zárul a történet. Utána szokatlan módon következik egy fejezet a történetben említett technológiák magyarázatával. Ez inkább a kifejezetten tudományos érdeklődésű olvasóknak jöhet be, de nálam ez is betalált.


Népszerű idézetek

pwz IP>!

– Valóban, mi érdekli annyira az én századomban?
– Az, hogy átmenetet képez a barbárság és a civilizáció között.
– Köszönöm. Nevezzen csak Conannek!
– Conannek? Az egyetlen ilyen nevű, akit ismerek, az a férfi, aki megalkotta Sherlock Holmes karakterét.

84. oldal

Kapcsolódó szócikkek: barbár · Conan · Sherlock Holmes · Sir Arthur Conan Doyle
pwz IP>!

A Hit az, amikor hiszünk abban, amiről tudjuk, hogy nem igaz.

107. oldal

Kapcsolódó szócikkek: hit
daney>!

Ekkorra általánosan elfogadottá vált, hogy a kommunizmus a legtökéletesebb államforma; sajnos azonban a bevezetésére tett múltbeli kísérletek bebizonyították – több százmillió emberélet kioltása árán –, hogy a gyakorlatban csak rovarok, illetve robotok boldogulhatnak vele.

pwz IP>!

Általános, megkönnyebbült sóhaj fogadta, amikor 3001 januárjának első napja világvégék nélkül telt el, és az emberiség végre folytathatta megszokott, mindennapi életét.

14. oldal

Kapcsolódó szócikkek: emberek · világvége
daney>!

Dr. Khan roppant elégedettnek látszott, örömet szerezhetett neki, hogy új közönséget talált. – Talán hallhatta már, hogy ateistának neveznek, de ez így nem igaz. Az ateizmus bizonyíthatatlan, tehát számomra a legkevésbé sem vonzó. Isten létezésére mind a mai napig nem találtunk bizonyítékot, és most, hogy már tudjuk, a tér végtelen, talán nem is fogunk soha… Ezért Gautama Buddhához hasonlóan én sem kívánok a témában állást foglalni. Az én érdeklődési köröm az az elmebetegség, amit vallásnak neveznek.
– Elmebetegség? Ez elég éles ítélet.
– Csakhogy a történelem messzemenően bebizonyította. Képzelje azt, hogy ön egy értelmes földönkívüli lény, akit csak az ellenőrizhető tények érdekelnek. Fölfedez egy fajt, amely ezernyi -nem is, milliónyi – apró törzsre oszlik, saját hittel az univerzum keletkezését és az ő e világi szerepét illetően. Habár eszméikben sok a közös gondolat, még kilencvenkilenc százalékos egyezésnél is elég az a maradék egy százalék, hogy azonnal gyilkolni és kínozni kezdjék egymást, egy kívülálló számára teljességgel lényegtelen eltérések miatt. Minek a számlájára írhatnánk ezt az irracionális viselkedést? Lucretius fején találta a szöget, amikor azt mondta, hogy a vallás a félelem mellékterméke – reakció a rejtélyes és gyakran ellenséges világegyetem történéseire. Az emberi őstörténet jelentős részében talán szükséges rossz volt – de miért kellett a szükségesnél sokkal rosszabbnak lennie, és miért maradt fönn, mikor szükségességét már semmi nem indokolta? Azt mondtam: rossz – és komolyan is gondoltam, elvégre a félelem kegyetlenséget szül. Aki megismeri az inkvizíció történetét, szégyellni kezdi, hogy az emberi fajhoz tartozik… A valaha megjelent egyik legvisszataszítóbb könyv a Malleus Maleficarum volt, amit két szadista perverz írt az egyház által engedélyezett – sőt, pártolt! – kínzási módokról, melyek segítségével „vallomást” csikarhattak ki ártatlan vénasszonyok ezreiből, mielőtt élve megégették volna őket… És a műhöz maga a pápa írt ajánló sorokat!

Shinzo P>!

Ráadásul akárki állította össze a programot, humorérzékkel is kellett rendelkezzen, máskülönben nem válogatott volna be epizódokat minden egyes Star Trek-sorozatból. Még kisfiúként Poole találkozott Patrick Stewarttal és Leonard Nimoyjal; eltöprengett, vajon mit gondoltak volna, ha tudják, mi lesz a sorsa annak a gyereknek, aki félénken autogramot kért tőlük.

Kapcsolódó szócikkek: Leonard Nimoy · Patrick Stewart · Star Trek
daney>!

Nem létezett olyan abszurd dolog, amiben emberek seregei ne lettek volna hajlandók hinni, méghozzá olyan szenvedélyesen, hogy inkább a halált választották, semmint hitük cáfolatát elfogadják. Számomra ez egyértelműen az elmebaj jele.
– Tehát ön azt állítja, hogy minden ember, aki valaha erősen hitt vallásos értelemben, elmebeteg volt?
– Technikai értelemben véve igen… ha valóban, őszintén hittek, és nem csak megjátszottak. Tehát szerintem az esetek kilencven százalékában.

daney>!

– Hiszel a kísértetekben, Dim?
– A legkevésbé sem. De mint minden épeszű ember, félek tőlük.

Shinzo P>!

Frank Poole mindig büszke volt önuralmára, és sosem hitte volna, hogy felnőtt emberként még egyszer ilyen zabolátlan rémülettel fölsikolthat. Azonban, mint nemzedékének minden fiútagja, ő is látta az összes Jurassic-filmet – így egyből fölismerte a vele szemben álló raptort.

Kapcsolódó szócikkek: Jurassic Park
daney>!

– Gyakran nem volt más lehetőségünk, mint az elnézés; nem reformálhattuk meg az egész világot. És valaki nem azt mondta egyszer: „A politika a lehetőségek művészete”?
– Így igaz… ezért foglalkoznak vele csak másodosztályú elmék. A zseni jobban szereti a lehetetlen kihívásokat.

13. IDEGEN AZ IDEGEN KORBAN


A sorozat következő kötete

Űrodisszeia sorozat · Összehasonlítás

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Frank Herbert: A Dűne
Orson Scott Card: Végjáték
Orson Scott Card: Ender árnyéka
Drew Williams: Gazdátlan csillagok
Adrian Tchaikovsky: Az idő gyermekei
Peter F. Hamilton: Pandóra csillaga I-II.
Karen Traviss: Coruscant
Alastair Reynolds: Kék emlékezetű Föld
Alastair Reynolds: Jelenések tere
Dan Abnett: Én vagyok a Mészáros