2061 ​– Harmadik űrodisszeia (Űrodisszeia 3.) 122 csillagozás

Arthur C. Clarke: 2061 – Harmadik űrodisszeia Arthur C. Clarke: 2061 – Harmadik űrodisszeia

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Heywood Floyd a 103 éves űrhajós egykor tanúja volt még e csodálatos eseményeknek, s most 2061-ben újra vállalkozik arra, hogy részt vegyen abban az expedicióban, amely a Naprendszerbe visszatérő Halley-üstökös felderítésére indul, valódi célja azonban az hogy ismét találkozhasson az emberből csillaglénnyé változott egykori Bowmannel….

Eredeti mű: Arthur C. Clarke: 2061: Odyssey Three

Eredeti megjelenés éve: 1987

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Galaktika Fantasztikus Könyvek

>!
puhatáblás · ISBN: 9786155628849
>!
Móra, Budapest, 1990
272 oldal · puhatáblás · ISBN: 963116652X · Fordította: F. Nagy Piroska

Enciklopédia 12


Kedvencelte 2

Most olvassa 4

Várólistára tette 34

Kívánságlistára tette 19

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Hoacin
Arthur C. Clarke: 2061 – Harmadik űrodisszeia

Végre dr. Floyd megállapította, hogy a monolit egy sírkőhöz hasonlít, így rájöhettem, mi nyugtalanított engem már gyerekként is a hasábban! :D Ezt a felismerést elégedetten nyugtáztam, valamint tetszettek a Halley-üstökös körüli kalandok. A hely leginkább egy külszíni fejtésű szénbányára hasonlít, tele cukrozott mákkal, felfelé eső hóval, párafával, úgyhogy egészen olyan, mint egy bálnákkal teli medence, csak a kapitány nagy bosszúságára összehasonlíthatatlanul mocskosabb. És persze tartogat meglepetéseket… sajnos nem egy monolitot.
Pedig a rejtélyes sírkőhasonmás felbukkan természetesen, nélküle nem lenne űrodisszeia. Meg kapunk lakott Ganümédészt, tiltott Európát, ahol mégiscsak leszáll egy űrhajó. Miért is ne hányjunk fittyet egy univerzális intelemnek, ugye? Az elégedetlenségem innen fakad a könyv iránt: immár túl sok a tipikus emberi butaság benne. Az űrlegénység sem egy kifejezetten szimpatikus kompánia, és bár annyira azért nem vészesek, de egy ilyen környezetben, egy Űrodisszeia világában valahogy mégis… oda nem illőnek éreztem a jelenlétüket, mintha Való Világ szereplőket öntenénk egy operába. Jó, hogy nem kezdett senki szelfizni kapásból a Monolittal. spoiler És akkor még nem is említettem a számomra kifejezetten könyvidegen, unalmas politikai áskálódásokat, amik mindig kizökkentettek az olvasásból, hát kérem, akar a csuda földi ostobaságokról olvasni ilyenkor. spoiler
A túlságosan széttagolt, akciókkal oda nem illően felturbózott történetet a már jól ismert tudományos stílus vitte mégis előre, Clarke ebben igazán otthon van, és a könyv minden pozitívuma és érdekessége is ebből fakadt. Hihető a világ, amit kreál, és szinte láttam magam előtt az űrhajóval manőverezéseket, ahogy a titokzatos Európa ismeretlen tájképeit is. Önmagában véve egy átlagos, helyenként egész szellemes sci-fi ez, de az előző két kötet mellett szerintem nem állja meg a helyét.

„Mi még ismertük az igazi holdvadont, amilyennek Armstrong és Aldrin látta, amikor még nem lehetett "Bárcsak itt lennél!” szövegű képeslapokat vásárolni a Nyugalom Bázis postahivatalában."

>!
Shinzo P
Arthur C. Clarke: 2061 – Harmadik űrodisszeia

Tudom ám, hogy ismétlés a tudás anyja, de azért mostanra már kezdett idegesíteni a rengeteg ismétlés az előző kötetekből. Clarke mester ugyanis egész fejezeteket emelt át, mintha ezzel is nyújtani akarná a történetet, ugyanakkor meg szószátyár módon taglalt olyasmiket, amiről úgy érzem kevesebb is elég lett volna (pl. a dél-afrikai politikai helyzetjelentések, vagy Sir Lawrence kalandos élete). Őszinte leszek, az előbbieket volt, hogy átugrottam, az utóbbiaknál meg volt, hogy majdnem belealudtam. Szóval úgy érzem, ebből a kötetből hiányzott az eddig megszokott lendület, amin a fejezetek rövidsége csak rontott.. áhh, az egész úgy szaggatott, mint egy karcos lemez. Mester, már nem vagy a régi. Azért félreértés ne essék, voltak benne nagyon jó pillanatok is ám! A Halley-üstökösre való leszállás borzasztó irigységgel töltött el… nekem még volt szerencsém meglesni, mikor legutóbb itt járt. Viccelődtünk is akkor, hogy milyen vén csoroszlya leszek mire legközelebb erre jár. De bizisten, ha megérem, újra elmegyek megnézni :) A másik érdekesség az Európán való kényszerleszállás volt. Azért itt elgondolkodtam, hogy ezt vajon a monolit miért engedte meg, holott korábban minden szondázási kísérletet meghiúsított. A végén erre is kaptunk valamiféle magyarázatot, bár lehetett volna egyértelműbb is. Összességében azt mondanám, nem rossz, nem rossz, de azért már nem az igazi. Mindezek ellenére ajánlom, aki az első kettőt olvasta, annak ezt is muszáj. Nagy kár, hogy nem filmesítették meg, még az író életében…

>!
kvzs P
Arthur C. Clarke: 2061 – Harmadik űrodisszeia

A 2061 kicsit „kalandregényesebb” és kevésbé epikus, mint a 2001 és a 2010, ennek ellenére nagyon szórakoztató. A csillagászat mellett itt többet kapunk történelmi, irodalmi és politikai háttérből, mint az előző részekben, és a szereplőket is próbálta jobban bemutatni Clarke. Ez az új látásmód nem vált a regény/sorozat kárára, sőt, még jó is volt egy kicsit máshogy olvasni Dr. Floyd kalandjait.
Tetszik, hogy a történetek ugyan egy téma körül forognak és a szereplők között is vannak visszatérők, mégsem érzem a sorozatokra sokszor jellemző görcsösséget és erőltetettséget, csak azt, hogy Clarke -hozzám hasonlóan- nagyon jól érezte magát ebben a világban és szórakoztatta a történetek továbbgondolása.

>!
Isley
Arthur C. Clarke: 2061 – Harmadik űrodisszeia

A regény elején azt gondoltam, hogy ez nem lesz olyan érdekes történet mint a 2001 vagy a 2010. Talán azért, mert a regény első részében kissé homályos, hogy voltaképp miről is fog szólni az egész, valamint látszólag rendszertelenül mutatott be Clarke új és új szereplőket, akik szerepéről akkor még csekély fogalmunk lehetett csak.

Azonban miután Heywood Floyd-dal a fedélzetén a Universe űrhajó a Halley-üstökös után ment, a Galaxy űrhajó pedig az Európa körül repesztett, a történet egyre inkább kezdett összeállni, és hamarosan az is kiderült, hogy a kettőt miképp kívánta Clarke összekapcsolni.
Az egészből pedig egy nagyon élvezetes és izgalmas űropera sült ki. Fordulatos, minthogy a Universe űrhajó útja és odaérésének módja nagyon tetszetős ötleten alapult. A Galaxy utasai pedig váratlan módon felfedezhették a tiltott égitestet. Ebben a regényben Heywood Floyd visszatér mint főszereplő, és fontos szerephez jut többek között unokája, Chris is, aki a Galaxy űrhajón vállalt fontos szerepet az időközben óriási fejleményeket hozó küldetésben.
Tetszett, hogy Clarke ebben a regényében is, múltbéli eseményeket tett meg szép analógiái alapjául. Ilyen volt például most a Beatles egy dala, a „Lucy az égben, gyémántokkal” és a Zeusz-hegy összekapcsolása, vagy a Titanic és a Universe űrhajó esete, az időpont és a két hajó kapitányának neve alapján. De megkapó volt az is, ahogy régi expedíciókkal vetette össze a regénybeli történéseket: Ernest Shackleton brit Antarktisz-kutató és a Galaxy űrhajó megpróbáltatásainak összehasonlítása nagyon jól helyezett volt, bár az általam nemrég olvasott Andy Weir: A marsi c. regény kapcsán (Shackleton és Mark Watney) talán még egyértelműbb. Egyébként is több esetben jutott eszembe a Harmadik űrodisszeia olvasása közben Weir regénye: nemcsak az idegen égitesten végzett EVA-k miatt, hanem mert itt is ember(ek) kerülnek szorult helyzetbe egy élhetetlen bolygón/holdon, és a létfenntartó rendszerek ideiglenes biztonsága után már csak egy megmentésükre indult űrhajó segítségében bízhatnak ők is. Egyébként még Shackleton-hoz egy gondolatra visszatérve: a felfedező 27 évesen indult első expedíciójára, amely a Discovery nevet kapta, hasonlóképp mint a 2001 legendás űrhajója.
A történet nem volt rendkívüli fordulatokkal teli, de annyi volt benne, hogy élvezetes olvasmány legyen. Az Európa élővilágának és a Jupiter öt évtizeddel korábbi csillaggá válása hatásainak részletes leírása kimerítő és izgalmas volt. A Heywood Floyd-dal a regény végén történt esemény pedig ugyancsak nem várt volt, de örültem neki, mert ezzel együtt a 2061 legalább két dologban is előmozdította a 2001 és 2010 fő történetszálát.

>!
zamil
Arthur C. Clarke: 2061 – Harmadik űrodisszeia

Ez tényleg nem sikerült olyan jóra, mint az előző két rész. Talán az volt a legfájóbb, hogy magáról a monolitról, és a hozzá kapcsolódó talányról nem szólt. Volt benne minden más cselekmény, némelyik még túl részletesen is lett leírva, gondolok itt az üstökös részre. Talán ha ezek a cselekmények egy más regényben jelennek meg, jobban jártunk volna.
Ettől függetlenül jó szórakoztam.

>!
petamas P
Arthur C. Clarke: 2061 – Harmadik űrodisszeia

Furcsa könyv a 2061. A stílusa hasonló az előzményekéhez, mégis másmilyen lesz a végeredmény. Az egyik fele a klasszikus clarke-i hagyományokat idéző űrhajózás, ám mellette egy teljes mértékig Nemerés kémszál épül fel. (Ráadásul többedszeri olvasásra sem sikerült kiigazodnom a dél-afrikai frakciók között.) Borzasztóan lassan derül ki, mi is van az Európán, amiért a versenyfutás folyik, ám Clarke többször is úgy csinál, mintha a következő mondatban kiderülne, aztán viszont jelenetváltás következik, vagy valaki bejön, és megzavarja a gondolatmenetet. Maga az ötlet a heggyel az Európán ügyes, bár kétségeim vannak afelől, hogy a Monolit ilyen hibát vétene, ill. hogy tényleg zavarná, ha eldőlne.

Összességében ez a sorozat legfelejthetőbb darabja. Ezt talán az is mutatja, hogy számomra a könyv legemlékezetesebb része az előszóban található, itt ugyanis Clarke röviden leírja, hogy az Űrodüsszeia-történetek nem közvetlen folytatásai egymásnak, csupán „egyazon témára komponált variációk”. Mennyivel elegánsabb, becsületesebb megoldás ez, mint a kontinuitásba való görcsös kapaszkodás, és a retconok, amik minden hosszabb sorozatot utolérnek!

>!
Dave_Bowman
Arthur C. Clarke: 2061 – Harmadik űrodisszeia

A 2061 tényleg nem olyan érdekes mint az előző részek, köszönhetően annak, hogy a cselekmény eléggé széttagolódik az Európa, a Halley-üstökös és a Föld között. A Földön játszódó néhány részcselekmény inkább egyfajta hátteret ad, rontja is a színvonalat rendesen. A másik negatívum a karakterekben rejlik, elsősorban az üstökösre látogató „űrtúristák” szerepeltetését tartom feleslegesnek. Unalmas, idegesítő figurák. Az Európán landoló csapat sokkal érdekesebb, érezhetően gördülékenyebben ment Clarke-nak az a rész megírása.

Ha ezek helyett inkább az Európa (vagy a Halley) felfedezéséből kaptunk volna többet, akkor egy 2010. színvonalú kötetet kapunk. Így viszont ez egy gyengébbre sikerült epizód lett.

>!
pwz ISP
Arthur C. Clarke: 2061 – Harmadik űrodisszeia

A harmadik rész más, ez tény. Nekem sokszor Clarke-nak egy másik műve, a Randevú a Rámával ugrott be olvasás közben. Az író rendesen „szétszórta” a napi életből a kis utalásokat, kezdve az apartheiddel a terrorizmuson át a kínai technikai erő bemutatásáig, ami még egy üstökösre is képes leszállítani az embereket. A történetet Bowman és az örökifjú (103 éves) Floyd segítségével fejti ki az író. Állítólag Tom Hanks a megjelenés után bejelentkezett, hogy megfilmesítené ezt a részt, magának Floyd szerepét osztotta volna. Ennek már jó 24 éve… Szegény Randevú a Rámával is a megfilmesítésre vár, legalább egy évtizede…
Ez már pörgősebb sztori, itt több tere van a fantasztikumnak.

>!
Móra, Budapest, 1990
272 oldal · puhatáblás · ISBN: 963116652X · Fordította: F. Nagy Piroska
>!
Sai_home P
Arthur C. Clarke: 2061 – Harmadik űrodisszeia

Érdekesen „fejlődik” a történet, talán nem olyan hatásos és meglepő, mint a korábbi részek, de az én ízlésemnek ez a könyv is tökéletesen megfelelt. Bár nem ma íródott, mégis tudományosan megállná a helyét akár mai hard sci-fik között is. Érdekes, hogy az űrutazáshoz használt megoldások leírásánál úgy érezzük, hogy igen, ennek működnie kellene, miért nincsen még kész, viszont a „mindennapi” technológiáknál kicsit leragad, sok olyan eszközt használnak, amin viszont mára már túlléptünk.
Kellemes néhányórás könyv, mindenképpen megéri rászánni ezt a kevés időt.

>!
kokaiakos
Arthur C. Clarke: 2061 – Harmadik űrodisszeia

Érdekesen alakul az Európa sorsa. Nagyon a szívemhez nőtt mindkét hajó legénysége, igaz az író nem vitte túlzásba a dolgokat. Olvastam volna még szívesen a könyvet, örülök, hogy a polcomon van a 4. kötet.

Remek történet!


Népszerű idézetek

>!
kokaiakos

Odafönt a hajón mindenki várta a szavakat, amelyek majd bekerülnek a történelembe.
– Tisztára, mint a cukrozott mák – közölte a kapitány. – Ha fölengedne az idő, egész jó termést hozhatna.

82. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Halley-üstökös
2 hozzászólás
>!
daney

„A történelem sohasem ismétli magát – de a történelmi helyzetek visszatérnek.”

>!
Shinzo P

Hirtelen fölnevetett – nem hisztérikusan, inkább megkönnyebbülten.
– Láttad azokat az ősrégi Csillagok háborúja filmeket? – kérdezte Greenburgtől.
– Persze… legalább fél tucatszor.
– Végre rájöttem, mi idegesít. Volt egy jelenet, amikor Luke űrhajója alászáll egy aszteroidában – és belerohan egy óriási, kígyószerű lénybe, amelyik ott leselkedik a barlangja mélyén.
– Az nem Luke hajója volt… Hanem Han Solo Millennium Falconja. Sohasem értettem, hogy tudott egyáltalán életben maradni az a szegény állat. Mennyit éhezhetett, mialatt várta az űrből nagy ritkán érkező sovány falatokat. Egy kis előételnél Leia hercegnő nemigen érhetett többet…

Kapcsolódó szócikkek: Csillagok háborúja · Halley-üstökös
>!
petamas P

Ahogy a 2010. Második űrodisszeia nem volt egyenes folytatása a 2001. Űrodisszeiának, úgy ez a könyv sem kapcsolódik közvetlenül a 2010-hez. Mindegyiket egyazon témára komponált variációnak kell tekinteni, amelyekben felbukkannak ugyan azonos szereplők és helyzetek, ám a történet nem feltétlenül ugyanabban a világegyetemben játszódik.

Azóta, hogy Stanley Kubrick 1964-ben (öt évvel az ember Holdra szállása előtt!) azt javasolta, hogy vágjunk bele, és csináljunk egy olyan igazi science-fiction mozifilmet, „amilyen csak a mesében van”, nos, azóta az események a lehető legképtelenebbül követték egymást, s ez látszik a legújabb történeteken is, mivel olyan felfedezéseket és eseményeket foglalnak magukba, amelyek meg sem történtek a korábbi könyvek írása idején. A 2010. azért születhetett meg, mert a Voyager 1979-ben oly fényes sikerrel cserkészte be a Jupitert, s addig vissza sem akartam térni erre a témára, amíg a még nagyra törőbb Galilei-küldetés eredményei nincsenek a kezünkben.

Úgy tervezték, hogy a Galilei ledob egy szondát a Jupiter légkörébe, maga pedig majd két éven keresztül sorra látogatja a nagyobb holdakat. 1986 májusában akarták útnak indítani az űrrepülőgépről, és 1988 decemberére ért volna célba. Én tehát nagyjából 1990-re tettem azt az időpontot, amikor már hasznát vehetem a Jupiterről és holdjairól szerzett információknak…

Sajnos, a Challenger tragédiája meghiúsította ezt a forgatókönyvet; a Galilei azóta is ott csücsül a Sugárhajtás Laboratóriumban, s várja az új kilövőjárművet. És szerencsésnek mondhatja magát, ha az eredeti tervhez képest alig hét év késéssel mégiscsak eljut a Jupiterhez.

Úgy döntöttem, nem várok addig.

A szerző megjegyzése

>!
daney

Galileik és Einsteinek százévenként legföljebb egyszer bukkannak föl, ami nagyon is üdvös dolog az emberiség lelki nyugalma szempontjából.

>!
Shinzo P

Amikor a tudósok először meglátták, alig hittek a szemüknek. A Halley felszínén egy többhektáros, teljesen közönséges tónak látszó valami terült el, kitéve az űr vákuumának, s csak mélyfekete színe volt szokatlan az emberi szemnek.
Nyilván nem lehetett víz; ebben a környezetben csakis a nehéz szerves olajak vagy kátrányok maradhattak meg folyékony halmazállapotúnak. Mint kiderült, a „Tuonela-tó” inkább az egyszerű szurokra hasonlított, de az egy milliméter vastagságot sem elérő, ragacsos legfelső réteget leszámítva, szilárd anyagból volt. Ezen az elhanyagolható gravitáción évekbe telhetett – talán többször is át kellett melegednie a Nap tüze mellett –, mire ez a tükörsima felszín kialakulhatott.
Míg a kapitány véget nem vetett a mulatságnak, ez a tó vált a Halley-üstökös legfőbb turisztikai látványosságává. Valaki (senki sem vállalta magára a kétes dicsőséget) rájött, hogy teljesen normális módon át lehet gyalogolni rajta, majdnem úgy, mintha a Földön volnának; a felszínt borító hártya épp annyi tapadóerőt biztosít, ami „megfogja” a lábat. Nemsokára a legénység nyakra-főre készítette magáról a videofelvételeket, amint vígan lépkednek a vízen…
De aztán Smith kapitány megszemlélte a légzsilipet, s látnia kellett, hogy a falakat szabályosan elborítják a kátrányfoltok – és akkor olyan éktelen dührohamot kapott, amit még soha senki sem látott tőle.
– Már az is elég baj – mondta, összeszorított fogán át szűrve a szavakat –, hogy a hajó külsejét teljesen ellepi a korom. A Halley-üstökösnél mocskosabb helyet még életemben nem láttam…
Ezek után nem volt több sétafikálás a Tuonela-tavon.

Kapcsolódó szócikkek: Halley-üstökös
>!
Renkou

Egy villámgyors mozdulattal felpattintotta a zárókupakot, s ledöntött a torkán hozzávetőleg húsz köbcentit magából a Halley-üstökösből.
– Megkapta a választ, kapitány – mondta, amikor az utolsó csepp is legurult a torkán.

– Nahát – mondta félórával később a hajóorvos –, ennél hülyébb mutatványt még életemben nem láttam! Nem tudja, hogy cianidok, ciángázok meg az isten tudja, még miféle finomságok vannak abban az anyagban?
– Dehogynem tudom – nevetett Floyd –, láttam az analízist… Nyomokban fellelhető… kár az aggodalomért. Ezzel szemben nekem van egy meglepetésem – tette hozzá gyászos hangon.
– És mi volna az?
– Ha el lehetne vinni ezt az anyagot a Földre, ott vagyont szerezhetnénk vele, csak úgy kéne árulnunk, mint szabadalmaztatott Halley hashajtót.

160. oldal

>!
Attila_Márton

Ezzel egy időben – ami persze nem volt véletlen – a műholdak és a száloptikák forradalmasították a hírközlést. 2000. december 1-jével – amikor is életbe lépett a távolsági díjak történelmi jelentőségű eltörlése – minden telefonhívás helyi hívássá vált, és az emberiség azzal köszöntötte az új évezredet, hogy egyetlen óriási, egymással csevegő családdá változott.

22. oldal, I. 3. - A visszatérés

>!
daney

Felrémlett benne egykori olvasmányaiból egy megjegyzés, amit a Tadzs Mahal egyik látogatója tett: „Ha ilyen síremlékem lehetne, már holnap szívesen meghalnék.” Ő örömest beérné a Halley-üstökössel is.

>!
daney

Ha az embernek káromkodni támad kedve, arra a dél-afrikai holland a világ egyik legkiválóbb nyelve: az avatatlan fültanú lelkét még választékos szóhasználattal is képes örökre megsebezni.


A sorozat következő kötete

Űrodisszeia sorozat · Összehasonlítás

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Alastair Reynolds: Napok háza
Dan Abnett: Mindhalálig
Dan Abnett: Légió
Marissa Meyer: Scarlet
Isaac Asimov: Én, a robot
Raana Raas: Ellenállók
Raana Raas: Hazatérők
Drew Williams: Gazdátlan csillagok
Mark Lawrence: Tövisek Császára
Iain M. Banks: A száműző